A Szív, 1918-1919 (4. évfolyam, 1-29. szám)
1918-09-07 / 1. szám
1918. szeptember 7. Igaz, de... Minden jólelkű katholikus belátja, hogy számára csak ez az út áll nyitva, ha nemcsak a templomban, hanem azon kívül is katholikus módon akar élni. De mindamellett bizonyos az is, hogy a legtöbb katholikus színre kivihetetlennek tartja ezt, sok-sok nehézséget talál ebben a maga számára. Nincs hozzá türelmem meg erőm — mondják sokan — hogy megvárjam azt a katholikus újságot, mikor órákkal előbb kaphatok és olvashatok mást. A katholikus lapok kissé maradiak, nem elég modernek, nagyon paposak, mondják mások, mi nem vagyok néppárti s a katholikus újságok vagy egészen néppártiak vagy annak szájaize szerint Ítészeinek stb. Erre így felelek: nem egy ellenvetés jogosult és igaz ; de még ezek is sokat veszítenek erejükből, a legtöbb pedig egyenesen jogosulatlannak, alaptalannak fog bizonyulni, mihelyt a katholikus érzés,gondolkozás kerekedik benned felül. A katholikusok nagy vezére, a dicső emlékű Zichy Sándor, az 1901-iki nagygyűlésen így nyilatkozott : «Aki azt hiszi, hogy a keresztet otthon hagyhatja, mikor a törvényhozás termébe lép, az nagyon jószívű ember lehet ,talán nagyon tudós, hanem hát sajnálom, de nem tudja azt, hogy mi a:, katholikusnak lenni . Az újságolvasásról és vételről is állanak Zichy Nándor ezen gyönyörű szavai. Itt is igaz, hogy az, aki elfelejti a keresztet, mikor újságot vesz, aki nem vásárol olyan újságot, melynek betűit a szent kereszt fénye világítja meg, nem tudja, mit jelent katholikusnak leírni. Lehetnek esetek, hogy egyeseknek tényleg kell más újságot, talán nagyon is rosszat olvasniok, de ezek kivételek — komoly ok nélkül állandóan megtenni nem szabad. «Ha jobb szemed megbotránkoztat téged, vájd ki azt és vesd el magadtól, mert jobb neked, hogy egy vesszen el tagjaid közül, mintsem egész tested a gehennára vettessék» — így szól a jövendő élet atyja,Jézus Krisztus, fo folytatja : «Ha jobbkezed megbotránkoztat téged, vágd el azt és vesd el magadtól, mert jobb neked, hogy egy vesszen el tagjaid közül, mintsem egész tested a gehennára jusson». (Máté 5. 29—30.) Az Isten nem tréfál beszédjével, szavaival. Azért, ha újságod megbotránkoztat, dobd el, vesd el magadtól, mert mégis csak jobb a Pesti Napló, a Világ, a Népszava nélkül a mennyországba jutni, mint ezekkel és ezek miatt a gehennára vettetni. Alakítsunk szövekezeteket! Ez a keresztény magyarság mentsvára veszi el ?» «Fütyürészek, dalolok és elfelejtek mindent». Ez a katona még hősebb a világtalan éjszakában egész életén át, mint sok vitéz, ki a leghajmeresztőbb vállalatot is hajtja végre sötét éj idején. Ilyennek elég egy pillanatnyi fellángolás, amahhoz acélcső, jellem kell a javából. ó. Hős anya. Két ikertestvért nevelt, taníttatott nagy áldozat árán egy egyszerű anya. «Fényes érettségi vizsgát tett mindkét fiam, hála a jó Istennek ! > — dicsekedett azoknak, kik fiai előmenetele után érdeklődtek. Félév telik el. «Mi van fiaival ?• — kérdi a lelkész. «Elestek a Piavénál egyszerre!» — szól sírva az édesanya. «Más nem maradt rám róluk, csak jó emlékük, a kettős veszteség érzete, de van még jóságos Isten az égben, ki ezért is megfizet. Sírt keservesen. Majd folytatta : Neki neveltem, hiszem, hogy övé lett mindkettő. Csak így a vigaszom, mint jóbarátaik írták, tisztán, vidáman éltek és úgy mentek a gyilkos golyózáporba, mindkettő keblében ott volt mindig a felajánlási Jézus szent Szive-érem». ő. Az ínség kedvelője. Sok viszontagság, baj, nyomor érte egy hazatérő hősünket, míg visszatérhetett a haza földjére. Nem volt azon köznapi, siró-rívó, folyton elégedetlenkedő bajtársak sorából, kik fokion ezt hajtogatják: «Nyomorból nyomorba esünk. Mást vártunk». E derék hős esze és szava,árása így szól: «Ugyan nyomorból nyomorba jöttünk vissza, de jobbat nem érdemeltünk, míg ugyanaz a nyomorúságos régi, vétkes csontok maradunk. Itthon mégis jobb, még ha a frontra is kell mennünk megint, van Jézusunk az OltárieAtségben, van szentmisénk, szép szűz Máriánk, & Ami több a százezer koronánál is. Egy faluban himlőjárvány ütött ki. Az elöljáróság mindent megtett, hogy megakadályozza a betegség továbbterjedését, de így is megkapta néhány ember. Ezek között volt a falu koldusa, akinek semmije és senkije sem volt e világon. Magára maradt súlyos betegségében is. Az emberek úgy gondolkoztak, hogy amúgy is elég a dolguk, meg aztán miért tegyék ki magukat a megfertőzés veszélyének, ami az ápolással együtt jár. Egy jómódú család ifjú lánya azonban máskép gondolkozott. Odament a koldushoz s szeretettel ápolta-gondozta, amíg fel nem gyógyult. Az emberek csóválták fejüket: «Én bizony meg nem tenném, ha mindjárt 10.000 koronát adnának». «Azért én sem — válaszolt a leány — sőt én még 100.000 koronáért sem cselekedném meg.» «Ugyan, hát itt mit kap az ápolásért ?» Erre a leány megfogta nyakékét, a kis aranykeresztet s így szólt: « A Megváltó iránti szeretetből tettem, amit tettem. Viszonzásul a beteg azt kívánta nekem, hogy az Isten jutalmazzon meg tettemért. Már pedig az Isten jutalma elképzelhetetlenül nagyobb, bármiféle földi jutalomnál.» Ez a magasztos keresztény katholikus gondolkozás ! Gondoljunk rá gyakran s ne hagyjuk elaludni magunkban ezt a krisztusi lelkületet, amelyre oly szép példát adott e leány. A hős asszonyok. Nemcsak a harctereknek vannak hősei, nemcsak a csatamezőkön terem a dicsőség piros virága. Sok a hős és sok a dicsőség a front mögött is. Dicsőség illeti, mert hősök mind, akik méltóknak bizonyultak e nagy időkhöz. Elsők e helyen az asszonyok, az anyák, a lányok, akik megállották a helyüket a nagy zivatarban is. Az asszony, aki hordozza a szenvedések, fájdalmak keresztjét, aki a gyárban a férfi helyén áll, aki az ekeszarvát fogja, aki ápol önfeláldozással, aki nevel, családot fenntart — méltó a hős nevére. Tisztelettel hajoljunk meg előttük ! Ezekkel a gondolatokkal ünnepelték egyes osztrák helyeken az asszonyokat szeptember első vasárnapján, melyet az «asszonyok vasárnapjának» neveztek el. A templomokban a pap méltalta a hős asszony érdemeit. Ünnepélyeken énekkel, beszéddel adóztak érdemeiknek. Hajnali üdítő volt ez az asszonyoknak, akik megerősödtek az ismerés, a tisztelet sugaraiban és most fokozott erővel állnak a további feladatok elébe. Jó az ilyen ünnepély különösen arra, hogy rámutasson az igazi nőre, az eszményre, aki méltó párja a harctéren küzdő hősnek. A rámutatás bizonyára észretérti sok eltévelyedettet! Azok az anyósok ... A Szelesék Terkája egy napon nagy izgalommal jött Írna az édesanyjához. «Már nem bírom tovább : holnap meg is mondom az uramnak : vagy az anyja megy el, vagy én.» «Összepörögtél az anyósoddal ?» «Nem, de annál rosszabb az, hogy napokon át némán járunk-kelünk egymás mellett, alig van egy meleg szava hozzám, olyan hidegség ül közöttünk, azt hiszem, nem szívleljük egymást.» Az okos anya rögtön látta, mi a baj. «Lányom — mondta — ez már így szokott lenni. De máskép is lehet. Mindenekelőtt nem kívánhatod férjedtől, te így hitvesi szeretete miatt megfeledkezzék szülője iránti kötelességeiről. Nem látsz az öreg asszony lelkébe, ez a baj. Nézd, ennél: az asszonynak mindene volt a fiú. Te nem tudod, hogy mennyit aggódik, mennyit küzd, mennyit könnyezik egy anya a gyermekéért, hogy szereti őt. És most jöttél te és elvetted tőle egyetlen kincsét : Ha szeretetét. Ó tudja, hogy ez a világ sora s hogy a gyermek nem maradhat az anyáé, mégis fáj neki, hogy második helyre került, sőt csak megtűrt személynek látszik. Ugye, megérted most már ?» «Hát ez nincs máskép — felelt a leány. — Csak nem tehetem magamat láthatatlanná, vagy csak nem leszek anyósom cselédje.» «Arra nincs szükség — igazította helyre az anya. — De úgy kell élned vele, hogy ne érezze második helyre jutását. Egyben-másban kérdezd meg, kérd ki a tanácsát. Néha hagyd, hadd csi 3. oldal nálja a fia kedves ételét. Te ezzel nem szenvedsz rövidséget. Ellenkezőleg, ha férjed látja, hogy szereted anyját, barátságos vagy hozzá, még jobban szeretni fog téged. Aztán, ha valamit újmódiasan csinálsz, nem úgy, mint régen anyósod idejében szokták, ne tedd azt feltűnően, mintegy fitogtatva, hogy te jobban értesz hozzá, hanem szerényen, természetesen s akkor anyósod nem fogja rossz szemmel nézni munkádat. Látod, lányom, ilyen csekélységeken múlik az egyetértés és a boldogság. Csak némi jóakarat kell hozzá. S benned ez megvan. Csináld meg s meglátod, hogy anyósod nem azt fogja érezni, hogy elvesztette fiát, hanem azt, hogy egy gyermek helyett kettőt kapott.» Az anya okos szavai használtak. Terka híven követte a recipét s férje és anyósa csak ámultakbámultak, mi történt ? Derűs, kékmosolyú ég terült nagy boldogsággal házuk fölé. Q«Q4-Q4-I3«m<SEI4'EI<-Q<-QC3››Q^EK'ia4›Q4'Q<Q^13<-13 A bennünk nem hízóknak! ■ Nem is kértük soha, hogy bennünk, emberekben bízzon bárki is. Mi teljes tudatában vagyunk emberi, véges és gyarló voltunknak. Mi valljuk szent Ágostonnal, hogy nincs az a rossz, amelyre nem tudnánk vetemedni, ha Isten kegyelme nem tartana minket. S ez az, Isten kegyelme, amelybe mi bízunk. Jézus Szíve, az ő szent ígéretei a mi nagy bizalmunk. S csakis mert Őbenne tudtunk bízni, mert csakis Őreá építettünk, mertünk bizalmat kérni embertársainktól is. Mi nem csalatkoztunk eddig vállalataink lényeges, főirányait tekintve. Ebben-abban megbotlottunk, hisz az emberi törekvés, sőt akarás nincs tévedés nélkül. Az isteni segélyre utalva kérdezhetjük, vajjon csalódtak-e bennünk a fődolgot, a lényeget tekintve? Baj az, hogy a kiadóhivatalban hibák fordultak elő. De az csak nem lényeges dolog? Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy «lassan járj és tovább érsz.» ugye sokat markoltunk? Ugye a Világbéke és Országos Békeszövetség hatalmas névsora per alatt nyugszik valahol? Sok volt a bizalom, hát sokat markoltunk. S a bizalomból áll: «Benned bíztam t ram és soha nem csalatkozom». Türelem, türelem. A mi markunk keveset foghat, de mindent az Úr Jézusé, az Ő szerető Szivétől lüktető, áldott keze. Az ő kezében van minden, ami sokat a mi pici kezünk markolt. S az ő keze meg fog alkotni mindent.. Meglátják, mindent, amit markoltunk. S hallga csak ! Hát nem volt eredmény az ország milliós szavazása a békéért? Ok, ott véresen mennyit írtak, szóltak és elhallgattak, hát mi is írtünk, szóltunk fehéren és ... legalább nem vethetik a katholikusoknak szemükre, hogy még csak nem is írtak és szóltak. De — nem halt meg Lázár, csak alszik. Meglátják azok a beküldött nevek még élni fognak. Mi hisszük. Fontos tanítást hagyott hátra a Mester nekünk, amikor 30 éven át itt volt és mégsem volt itt, elrejtőzve élt. Aztán tanított, nagy elvet hirdetett a mustármagról szóló példabeszédben. Nagy dobraütéssel, félrevert harangokkal, tamtammal, a megbámult, még soha nem, látottsággal elkezdett káti vállalatoknak sírjai számtalanok, mert az Isten a világot is, írat napon (időszakon) teremtette és a fűnek is időre van szüksége, hogy megnőjjön, csak az egészséges, vallásos társadalmi vállalkozásnak nem? A szervesen fejlődő katholicizmus mégis tán más, mint a rakétázó is kirakato*. Vajjon melyik életerős? A mi jelszavunk : Én győzedelmeskedni fogok ellenségeim minden agyarkodása dacára. Ez elég alap nekünk a bizalomra és talán kedves olvasóinknak is. Bízzunk Jézusban és Őbenne egymásban ! Szövetkezetek által van télire biztosítva ellátásunk legjobban!