A Szív, 1919-1920 (5. évfolyam, 1-53. szám)
1919-09-28 / 1-5. szám
Budapest, 1919. szeptember 28. V. évfolyam. * 1—5. szám. © Jf :3feUS SZlV6 • sző ® __ ni GTi: éRT esiTöve $■ f -——...—....' szerkesztőseg és kiadohivatal: 1 kia*(D->ax: H BUDAPEST.VIIt.)dORANSZKY“UTCA 20. Mv&Uö-öZ!V8-S £ ÖVe[TS^Gl fi Szív előfizetési ára egész évre 26 korona. Tömeges rendelésnél 50 példánytól kezdve 20 százalék kedvezmény. Kiadóhivatali cím: Budapest, Vili. ker., Horánszky u. 20. Cenzúrái: Gavril esett Melyben 60 fillér. Vidéken 60 fillér. Testvérek ! Hála a szent Szív drága kegyelmének, újra Itt vagyunk! Nem beszélünk sokat a sóvárogva várt pillanatról. Kitárjuk két karunkat és szeretettel röpülünk felétek. Karoljatok át ti is bennünket a régi meleg, bizalmas szeretettel és ismertessétek, terjesszétek ez áldott kis lapot, olyan igaz buzgalommal, amely hűségesen fogja ő nektek és mindenkinek hirdetni a legszentebb Szivet. Ő áldjon meg titeket és mindnyájunkat! , Megújhodás felé. Anarchista-féle embertől hallottam egyszer, hogy a kommunizmus úgy húzza maga után az anarchiát s ez a nihilizmust, mint egyik fogaskerék a másikat. Vigyorogva, az eljövendő anarchista mennyország biztos tudatában tette ezt a megjegyzést. Igaza volt-e? A kommunizmust láttuk. Az anarchiát is volt módunkban megismerni elméletben és bizony sokszor már gyakorlatban is. A nihilizmust, az embernek kivetkőzését mindazon üdvös formákból, melyek által bennünket a vallás, a társadalom, a család emberekké nevelt, a terrorfiúk szintén eléggé megsejttették velünk. Szemünk előtt játszódott le minden. Láttuk a fogaskerekeket az utolsóig, amely a semmivéőrlés szörnyű munkáját végzi. Az Isten szerelmére, nyissuk ki még egy kicsit jobban a szemünket és lássuk meg azt a fogaskereket is, amelyik a kommunizmust és vele a többieket hajtotta. Vegyük észre már végre-valahára, hogy mindaz a borzalom, amit a magyarság megért, az anyagelvűségnek, a »csak anyag van“, „csak földi élet van" jelszavas világnézetnek, a fő fogaskerék munkájának szükségszerű következménye! És nyissuk ki a szemünket főkép annak meglátására, hogy az anyagelvűség nem valami ködös, levegőben lógó elmélet, hanem itt van meggyökerezve, valóságra válva mindnyájunk szívében. Ó, ha legtöbben csak álmodnék is, mennyire a mi szivünkbe volt és van ágyazva az a kerék, mely által a kommunizmus rettenetes fogaskerékrendszere mozgásba jöhetett! Ó, ha csak megsejtenék, legalább egy ihletett percben, hogy véghetetlen tunyák, lelkünkkel s legjobbjaink eszméltető szavával nem törődök, tettel és nélkülözésektől fázók, kényelemért kapkodok, anyagiasak voltunk! Hogy idegen istent imádtunk, holott éreznünk kellett, hogy lelkünkhöz ez a bálvány idegen s csak egy Istenünk van. Az, aki éltünk nem ragyogó , úri életre, de szenvedésekre és kereszthalálra vállalkozott. Az, aki minket is megváltott a pusztulástól ezer évvel ezelőtt. Az, aki a magyart a szenvedések és áldozatok által jegyezte el a nagyságnak! Fogunk-e eszmélni ? Fogja-e végre ki-ki közülünk a mellét verni ? Fogunk-e valóban új világot építeni s nem csupán beszélni róla? Magunktól még most se csinálnánk semmit, de Isten jobb hozzánk, mint mi vagyunk önmagunkhoz. Beledobol* »edések könnyeseb árjába. Akarjuk vagy sem, úszni kell benne, küzködve, keservesen, lihegő mellel. Nincs módunkban kényelmesen partra kapaszkodni és tovább folytatni a régi poshadt életet. Sok pénzük van a tőkéseknek Magyarországon, még több a nagyvilágon, de annyi nincs, hogy a lagymatag, kényelmes élet biztosítására elég legyen. Isten nem engedi magát többé elfelejteni: a szenvedésekben újra kell születnie a magyar nemzetnek. Igen, akarunk vagy nem akarunk, eszmélnünk kell, újjá kell születnünk, meg kell tagadnunk régi anyagias életünket, törekvéseinket és nemes eszményeknek kell élnünk újra. Minél inkább íEtéafloÖun'K' és-^epCMWdkolufik. ez, ellen, annál többet fogunk szenvedni, mert a pártoskodás csak annál nagyobb lesz és annál mélyebbre taszít az általános nyomorúságba. Eszmélnünk kell. Mit sem fog használni, ha felbukkanó jobb érzéseinket, nemesebb elhatározásainkat anyagias célokért eláruljuk vagy eladjuk. Csak kitoljuk az időpontot, amikor a valósággal, az elkerülhetetlen szenvedésekkel szembe kell néznünk. Mert sok minden lehetőség van a magyar nemzet jövendő sorsát illetőleg. De egy: az , elkerülhetetlen, keserves szenvedés, — az bizonyosság. Szenvednünk kell. Ám ez a komor igazság, ez a kérlelhetetlen muszáj ne csak lesújtson, de meg is vigasztaljon. Gondoljunk rá, hogy minden, ami uj és nemes, szenvedésekből születik s ez a földön máskép nem mehet. Szenvedésből fakad az uj élet a rögök között a könny- és véráztatta magyar rónán, szenvedés árán jő világra a gyermek, s az Úr Krisztus tenger szenvedésében újhodott meg a föld színe. Gondoljunk rá, hogy a szenvedés biztosan elvégzi, ami után énünk jobb fele oly sokszor s mégis oly tehetetlenül sóvárgott. Hogy a szenvedés az Isten orvossága s aki szenved, az gyógyulni fog, azt nagyon szereti az Isten. És mikor már minden erő, minden reménység elhagyott, boruljunk le valahol az előtt a sápadt, vértől csurgó töviskoronás Fő, azelőtt a lándzsával általvert Szív előtt. Ott még akkor is fakad vigasztalás. Pünkösd után XVI. vasárnapi sz. evangélium. Azon időben bement Jézus szombaton egy főfarizeus árába érkezni. S a farizeusok figyelemmel kisérték, s íme, ekkor egy vízkórságban szenvedő embert hoztak hozzá. Jézus kérdést intézett a törvénytudókhoz, mondván: Szabad-e szombaton gyógyítani? — Ők azonban hallgattak. Erre megérintette őt, meggyógyította és hazabocsátotta. Azután így szólt hozzájuk: Ha valakinek ökre vagy szamara szombaton a kútba esik, nem húzza-e ki mindjárt? Erre semmit sem tudtak neki felelni. Mikor pedig látta, miként válogatták a meghívottak az első helyeket, ezen példabeszédet mondotta nekik: „Ha valaki lakodalomba hív, nem ülj az első helyre, nehogy, ha esetleg náladnál előkelőbbet hívott volna meg a házigazda, hozzád jöjjön, ki téged és őt meghívta és azt mondja: adj helyet ennek. Akkor pirulva kellene az utolsó helyet elfoglalnod. Mikor meghívnak, menj az utolsó helyre, hogy ha eljön az, ki meghívott, azt mondhassa neked: barátom, menj feljebb! Akkor nagy tiszteletben részesülsz a vendégek részéről. Mert, aki magát felmagasztalja, azt megaláztatás éri, és aki magát megalázza, azt felmagasztalja az Úr. A feltámadt „A Szív“ reményteljes evangéliumot, örömhírt hoz a szenvedő magyarságnak.Felmagasztaltatást ígér. Az Ur szava csalhatatlan. „Ég és föld elmúlnak, de az én igéim el nem múlnak“. Az Ur törvénye megáll és ha minden is belepusztul. Az Ur szava, az Ur törvénye ez: Aki magát felmagasztalja, azt megaláztatás éri és aki magát megalázza, azt felmagasztalja az Ur. Földhöz csapott már minket a tatár úgy, hogy a hont újra kellett megalapítani. És megalapítottak. " :L ÉZufLu 11 Lk. 14, 1-11. , Fölemésztett a török úgy, hogy hosszú 150 éves haláltusa után romok felett éltünk. És felépítettük újra a hazát. A megaláztatások után mindenkor bekövetkezett a felmagasztalás. De azt is tudjuk a történelemből, hogy elődeink a szenvedést bűneikért megérdemelt büntetésnek fogadva, meghajoltak a haragos Isten színe előtt, alázatos lelkülettel vezekelték, hordozták a súlyos keresztet. Amellett bízva bíztak az Ur szavában és nem szűntek meg állandóan ostromolni az eget forró imádsággal azért, hogy kegyeskedjék beváltani ígéretét s a nemzetet felvirágoztatni. Bebizonyosodott eddig mindig rajtunk, hogy aki az Urban bízik, soha meg nem csalatkozik. Nem fog kimaradni most sem, keresztény testvérem, nem, biztosan nem. Csak keresztény lelkülettel alázkodjunk meg, megadással hordozzuk a nagy keresztet, tartózkodjunk a bűnöktől és a botrányoktól s nem fog késni a teljes megváltás és szabadulás ideje sem. Biztasd magad, ints másokat kitartásra igy és hasonlóképen. Szent Bernát mondja, hogy az a keresztény gyermek, aki Máriát híven tiszteli, «1 nem veszhet. Hát akkor hogyan vesszet el hazánk és mi mindnyájan, amikor Szent István testamentuma szerint országunk Mária öröksége ? Jézus Szive megigérte, hogy el nem hagyja azokat, akik Szivének ajánlották fel magukat