A Szív, 1920-1921 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1921-06-11 / 41. szám

1921. június 11.­­///M/////IW*,//s, 3. oldal Világbéke. _E címen »A Szív« lapnak még 1917. aug. 25-iki számában írtunk vezércikket dicsősége­sen uralkodó XV. Benedek pápa béketörekvé­­seiről. Ugyanakkor, ami ennyire lehetett, — hisz dü­höngött a véres háború, — a sorok között eléggé jeleztük, hogy »fülünkhöz jutott a legmagasabb helyről az az igaz hír is, amely jelentette nekünk, hogy »»ha a demokraták annyira sü­­rögnek-forognak a béke érdekében, hát miért nem mozgolódnak a két. katholikusok is és még inkább.*« Kijelenthetjük­ most már, hogy ez a legma­gasabb hely: maga a király őfelsége volt. A pápa és a király ilyen állásfoglalása kö­telességévé tette »A Szív* kath. lapnak és az akkor még viruló, a kommunizmus által azon­ban tönkretett testvérlapoknak, a »Das Herz« és »S­i­d c­e«-n­e­k, hogy a szerkesz­tőség egyik régi gondolatát és "tervét nyilvá­nosságra hozza. Az akkori legmagasabb körök óhajára, mert azok a háborús viszonyok által érdekelve, nyíl­tan állást nem foglalhattak, az ország prímá­sához és a III. magyar püspöki karhoz fordul­­­tunk , a tervet országgá röpítettük. A tervezet, — amint k. olvasóink tudják, a Jézus Szive Országos Békeszö­vetségéről és Jézus Szive Világbéke Szövetségéről szólt. A bibornok hercegprímás 1917. szept. 7-éről keltezve megható levélben helyesli és szívből kívánja a leközölt tervezet­­ megvalósulását. Hozzá csatlak­oztak sorra a többi püspökök: a nagyváradi, a nyitrai, a pécsi püspökök, az erdélyi és a­ rozsnyói. őeminenciája 1917. novem­ber 3-án újra sürgeti és ajánlja az egész pap­ság figyelmébe a tervezetet. 1917. nov. 6-án újra ír az erdélyi püspök is; 1918. jan. 20-án jóváhagyja: őeminenciája a Jézus Szive Or­szágos Szövetsége tervezetét, utána ugyanezt megtették a többi megyés püspökök is, tan kettő-három leszámításával. Ezeket mind nyil­vánosságra hoztuk lapunkban. »A Szíve ezen tervezetéhez az országból egye­sek és egyesületek lelkesülten csatlakoztak.’ A csatlakozók száma kitett félmilliót. Sajnos, pontos adatokkal nem szolgálhatunk, mert a kommunizmus teljesen feldúlta a szer­kesztőségünket. Fontos okokból igen sok ira­tunkat és okmányainkat magunk semmisítet­tünk meg, nehogy kellemetlenségeknek tegyük ki ügybarátainkat és kedves olvasóinkat. Ily formájú béketervezetre a külföldi minta indított minket. A "háború harmadik évétől ugyanis figye­lemmel kísértük a külföldi katholikusok, neve­zetesen a svájciak, olaszok, hollandok béke­­mozgalmait, amelyekről a katholikus nemzet­közi kőnyomatos­­ (Kipa) útján elég pontosan értesültünk, sőt azzal érintkezésbe is léptünk. Az 1917. évben nagy dicséret között leadta a Kipa, ez­­ a katholik­us nemzetközi újság az egész világ­ katholikusai részére a Jézus Szive Szö­vetség magyar országos és világbéke terveze­tét. Sajnos, nálunk akkor ez a mozgalom az egyházi előkelőségek és a Jézus Szive liszté­nk hatalmas táborán túl nem keltett visszhangot. Sőt oly nyilatkozat is fülünkhöz jutott, bizonyos politikai kör részéről, hogy hát »mi köze Jézus­ Szivének a békéhez«. Mi vi­szont, éppen az akkori külföldi minták után indultunk, amely szerint az egymás iránt gyű­lölettől eltelt katholikus sziveket is­­ más­valami egymáshoz közelebb aligha hozhatja, mint a Megváltó, az Ur Jézus Szive mindenkit átölelő szere­tete. Annál is inkább, mert hisz a világbéke az Ur Jézus megváltói Szive szeretmtének karácsonyi aján­­déka,­­ az isteni béke Fejedelme (»Princeps Pa­cis«), s a világon, a világegyházban a szent­­séges isteni Anya ájtatossága mellett, éppen a Jézus Szive ájtatosság, a katholik­us egy­ház­a által elfogadott legegyetemesebb ájta­­tosság. Ezen külföldi okok alapján határoztuk el a békemozgalmat a Jézus Szíve sze­retet jegyében útnak indítani. Az akkori még liberális idők holmi­­derikáüzmust láthat­tak ebben s tán ezért huzózkodtak annyira attól. Jelenben megváltoztak az idők. Nemcsak édes hazánk sorsa, hanem egész Európáé, sőt az egész világé arra ösztönöz, hogy a sok és a százféle akadályokat legyőzve, újra kibontsuk a Bi­­ke Fe­jedelmének, az ő megváltói Szivének zászlaját s toborozzunk alája minden kath. szivet, mely­ben él még a szeretet az ő­­ra Istene és em­bertársai iránt. Nem politikai akcióra hívo­gatunk, hanem a békére. A béke -péniig szent, etnikai, valláserkölcsi dolog, amelyről az üdvö­zítő ajka szólott hírnökei által születésekor — »Béke a jóakarata e­mbe­r­ek­ne­k!« és szó­lott önmaga a világtól való bucsúnzásakor — »Békét hagyok hátra nektek, békét adok nektek, nem mint a világ adja, adom­ én nekttk A világ adott már az emberiségnek békét. De olyat, amelyről az írás mondja: »Béke, béke és nincs béke!« Adott u. n. poli­tikai békét, de amely forrongásban tartja ugy a győzőket, mint a legyőzőiteket. Mi, hivő emberek, nem a hatalmasoktól, ha­­­­nem az Úr Jézus Krisztustól és az ő Egyhá­zától kérjük a békét, az ő isteni adományát akarjuk a világba hozni. Az ő szelíd és alá­zatos Szive köré akarjuk koszomba fonni az emberek sziveit, a mindent legyőzni és min­dent átalakítani tudó isteni szeretet által. Felhívjuk azért kedves olvasóinkat, ügy­ bará­tainkat, hogy újból jelentkezzenek csatlakozásra. Újból azért, mert, amint említettük, a rémura­lom alatt okirataink jórészben elvesztek. Addig is bejelentjük a hollandi nemzetköz­­i kath. közönséghez való csatlako­zásunkat. Hinnünk kell az Ur kegyes Szive ígéretei­ben: »Én uralkodni fogok el­len­eim min­den agyarkod­ása dacára!« »Megál­dom minden vállalataikat­« Kellő időben békeakciónkat majd a Szentatyjá­nak is tudomására hozzuk. wmmmmmmmmmmmmmmmmmmL Bátor nemzetgyűlés. Málta­ szigetének széles autonómiát adott Anglia. Az önkormányzatot körvonalazó angol királyi leirat külön kiemelte, hogy Málta te­rületén minden vallás teljesen egyforma jo­gokat élvez. Ezzel szemben azonban a mál­tai­­ törvényhozás legelső ülése kimondotta, hogy bár minden vallást szabadon lehet gyakorolni területén, mégis a katholikus vallás, mint az ország­­ többségének hite és a történelem jo­gán államvallás. Bizony ez bátor nemzetgyűlés! Pedig ott is van ám más keresztény felekezet is. Tükörképek. 1881-ben Paris egyik külvárosában meggyil­kolva találtak egy­ 6 éves fiút; a szerencsétlen gyermeknek nyakát átvágták és testén több k­ésszúrás volt. Még aznap elfogták volt a gyilkost, a 16 éves Lemaitret. Midőn megkér­dezték, mi indította ezen rémes tettre, a követ­kező feleletet adta: »Egy könyv, melyben ha­sonló gyilkosság történt."« — Ezen könyv írója és kiadója felelős lesz Isten előtt ezen gonosz­tettéért s felelős mindenki, ki ilyeneket terjeszt . 1916-ban Bécsben a két Bankowski testvér állt a bíróság előtt. Csalással és rablással vádol­ták őket. Ugyanis álnév alatt lakást béreltek, hol két pénzes levélhordót akartak kirabolni, de tervük meghiúsult. Azzal mentegették magukat, hogy a detektívregények olvasása csábította őket a rossz útra.­­ Megszívlelendő, hogy egy ber­lini statisztika szerint 112 fiatalkorú bűnös kö­zül kilencvenkettőt rontottak k­*g * ross* könyvek. Frankfurtban egy 12 éves népiskolai tanuló került a gyermekbiróság elé, — ki tisztességes szülők gyermeke volt, — tetten érték, hogy egy hölgynek a pénztárcáját akarta ellopni. A vallatásnál kitudódott, hogy a gyermek mozgószir.házban látott ilyesmit a meg akarta a próbálni, hogy sikerülne neki is.— A mod sok­szor iskolája’ a bűnözőknek. A Szent Szív zászlója ala­tt. Csikorgó hideg, téli éjszaka volt. 1870. de­cember elseje. A téli éj sötétjénél is feketébb a reménytelenség, amelyet egy veszendő had­sereg két vezértisztje hordoz a szivében. Most készülnek az utolsó játszmára.­­ A dermesztő hidegben lovagolni nem lehet. Souis tábornok leszáll a lováról, Charette ez­redes példáját követi. Gyalog mennek az ál­lások felé. — Ha csőd* nem segít, elveszünk — kezdi a tábornok, ! — Csodálatos segítséget pedig csak az égé­ből remélhetünk. i Hallgatnak. Csend. A szél fenyegetően süvölt. De a két tiszt tudja, hogy ugyanez a vihar­­szél győzelemről tu­dato­lhatna, ha úgy akarja a seregek Istene. — Ezredes, — jegyzi meg Louis. — Tudja mit sajnálok? Hogy nincs a zászlónkon valami­lyen vallásos jelvény. — Tábornok, — "válaszolt Charette, — amit ön kíván, én szolgálhatok vele. — Hogyan? — kérdi kellemes meglepetés­sel az előbbi. —• Megkaptam a kormány felhatalmazását, hogy a pápai zuávokat vezethetem. Mindegyi­ken egy Jézus Szíve-jelvényt láttam. Feltűnt és megkérdeztem. Kiderült, hogy előzetes össze­beszélés nélkül a maga szive sugallatára tűzte ki mindegyik. Mert ez az a jelvény, amelyet Mentassa napján IX. Phil áldott meg és osz­tott ki. — Ah­, ez gyönyörű! Mintha valamilyen re­ményteljes jóslatot látnék benne, de ön az előír zászlóról is beszélt — Paray-i zsemteanők hímezték és küldték Toursba Dupont úrhoz azzal az óhajjal, hogy a csatatérre kerüljön. Mi kaptuk meg. Arra is Jézus Szive van festve. A tábornok megállt "Pillantása belevl­lant az éjszakába. Egészen fel az égig. — Ezredes, meglássa nem nilba fog folyni a vérünk. Én most már bízom! Másnap december hó első péntek«. Jézus Szíve-péntek a döntő ütközet napja. A tisztek majd mind és a katonák nagy része megáldo­­zik, hogy Jézus Szívét leérje a győzelemhez. Hajnal háromkor szentmise van. Alig végző­dik a mise,­­jár kezdődik a küzdelem. Az ütközet délutánig eldöntetlen marad. Sonis t* Charette serege kezdik elveszteni lábuk alatt a talajt Az ellenfél uj segédcsapatokat kap. Ugy látszik mindennek vége. Két ezred lefekszik és megtagadja az előnyomulást Sonis az égre néz. Azután elszántan vágtat a Jézus Szive jelvényekkel felékesített hadtest­hez, a pápai zu­gvok­hoz. — Itt az óra megmutatni, mit tudnak a keresztények! Szavaira lelkesült kiáltás. Charette ezredes vezényel. A pápát éljenezve ragadja föl fegy­vereit a sereg. Henri de Ve­rt­ham­on káplár kibontja a Szent Szív zászlaját és ötven lépéssel előre rohan. Tűz, szuronyroham. A hadállás előtt kitűzik a Jézus Szive-zászlót. Porfelleg borítja el. De a fehér felhőből­­ is győztesen piroslik elő a szeretet égő színe a Szent Szív képéről. Az ellentábor észreveszi mily kevesen van­nak s teljes erővel megrohanják az erdőt. Jé­zus Szivének zászlaja a golyók központja lesz. Lonis, Charette »mellette roh­­adnak össze se­beikben. Verthamon tartja a zászlót, meghal és piros vére odafreccsen Jézus Szívének testeit vérfoltja mellé. Bouilé gróf ragadja fel, de­­ alig emeli a magasba, holtan roskad össze, utolsó mozdulatával fiának nyújtva. — A zászlót — suttogja elhaló hangja és a fiatal Jakab gróf kezében leng most. De ő is csakhamar leroskad. Parment kapja JÓL Kezét ellövik • átadja Landeau káplárnak. Vértől ázott, golyóktól megszalogatott már * zászló. A zuávok hősiessége Bámulatra ejti az ellenséget is. Aki elesik, tudja, hogy Jéanus Szi­vére borul a halálban. Öt hónappal később Rennesxnek egy templo­mában látjuk szentmisére gyűlve a sereg meg­maradt tagjait A Szent Szív átlyukgatott, vérrel festett zászlaját beviszik tos oltár mellé. A se­beiben még fekvő Sonis tábornok által szerkesz­tett felajánlást Imát Jézus Szent Szívéhez, a tá­bornokká lett Charette remegő hangon olvassa fel;»ft legkedvesebb, áldozataink vérével áztatott zászló árnyában, én, báró Charette tábornok, ki dicsőségemnek tartom, hogy a ti parancsno­kotok vagyok, Nyugat önkén­teseinek csapatát, a pápai zuávokat Jézt» Szent Szivének szente­lem; s katonai becsületemre egész telkemből­ mondom a kérlek, mondjátok ti ia mindnyájan velem: Jézus Szive mentsd meg a franciák hon­át !« Magyarok, mit tanultok ebből? Roncsainkat hova vigyük mi ia? Kettétört kardunkkal Id előtt boruljunk le? Bár Jézus Szive volna a mi zászlónkon is, bár ihletné meg a Szent Szív seregeinket ha­sonló felajánlásra, hogy a mi szeretett, minden bizalmunkat hordozó, drága nemzeti hadsere­­gü­nk Jézus Szent Szivének serege lenne. Hogy velünk együtt Jézus Szivével küzdjék 14 felravatalozott horminknak újjászületését (Bougaud után )

Next