A Szív, 1921-1922 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1921-09-03 / 1. szám
1921. szeptember. 3 ték el, eldobva a napi sz. áldozás eredleni mentőeszközét is. _ _ II. A másik ellenvetésre a következőt feleljük: Két gyermek vasi. Az egyiket a cselédség neveli, főúri anyját alig látja, csak nagy ritkán vezetik bemutatni anyjához. Ez persze, mindég ünnepélyes, nagy nap a gyermekre, amikor megilletődve, elfogadott tisztelettel lép anyjához. A másik gyermek anyja szíve fölött, anyja ölében nevelkedik, szerető szülőd kezek gondozzák. Ez a gyermek megszokta, hogy mindég anyjával van, nem ünnepélyes és megható neki a reggel, amikor megpillantja édesanyját, hiszen mindég édesanyja oldalánál van. Kérdem már most: Melyik gyermek a boldogabb? Ki fogja jobban szeretni anyját? Hol fejlődik bensőségesebb kapcsolat anya és gyermek közt? "Melyiket választanád" te? Az ünnepélyes pillanatok kedvéért inkább ne légy anyáddal, hanem csak ritkán lászót, vagy vágyódol anyád karjai közt felnevelkedni? Biztosan az utóbbit választod. Állandó együttélés és nem ünnepélyes, egyes pillanatok kellenek neked azzal, akit nagyon szeretsz, így van ez a szentáldozásnál is. Ha eszted hisz a legm Oitáriszentség Jézusában, sziveddel szereted (ha nem is érzed a szeretetet, de akarod őt szeretni) és akarsz Krisztussal együtt élve az ő kedvére cselekedni; ez teljesen elég. Ha ritkán áldozol, akkor csak hangulat ünnepélyesebb, megihlettebb, mint a mindennél, amiben ritkán van részed. De sem hited nem erősebb, sem szereteted, sem jóakaratod nem nagyobb, sem a kapcsolódás nem bensőségesebb és írem szorosabb Krisztussal. A hangulat elillanó valami, az ész, szív és akarat működése pedig az ember szellemi életének lényege, beláthatod tehát, hogy erre kell építenünk és nem a tovaröppenő hangulatokra. Pünkösd után 16. vasárnapi szent evangélium. Lukács 14 1—11 Azon időben bement Jézus szombaton egy főfarizeus házába érkezni. S a farizeusok figyelemmel kisérték. És íme ekkor egy vizkórságban szenvedő embert hoztak hozzá. Jézus kérdést intézett a törvénytudókhoz, mondván: Szabad-e szombaton gyógyítani? — ők azonban hallgattak. Erre megérintette őt, meggyógyította és hazabocsátotta. Azután így szólt hozzájuk: Ha valakinek ökre vagy szamara szombaton a kútba esik, nem húzza-e ki mindjárt? Erre sem tudtak neki felelni. Mikor pedig látta, miként válogatták a meghívottak az első helyeket, ezen példabeszédet mondotta nekik: Ha valaki lakodalomra hív, ne ülj az első helyre, nehogy, ha esetleg náladnál előkelőbbet hívott volna meg a házigazda, hozzád jöjjön, ki téged és őt meghívta és azt mondja: adj helyet ennek. Akkor pirulva kellene az utolsó helyet elfoglalnod. Mikor meghívnak, menj az utolsó helyre, hogy ha eljön az, ki meghívott, azt mondhassa neked: barátom, menj feljebb ! Akkor nagy tiszteletben részesülsz a vendégek részéről. Mert aki magát felmagasztalja, azt megaláztatás éri, és aki magát megalázza, azt felmagasztalja az Ur. 1. Alaposan reájuk pirított az Üdvözítő a mai evangéliumban a farizeusokra. Ezek úgy magyarázták az ünnepnapok megtartására vonatkozó isteni parancsot, hogy azon a napon semmit sem csináltak, még jót sem. Elhagyták a szolgai munkát, de ha saját gazdaságukban valami szükséges munka volt azt elvégezték, másnak baján azonban nem segítettek volna semennyiért sem. Ezt a farizeusi törvénymagyarázatot megrója az Úr és tetteivel a vasárnapi foglalkozásnak a jócselekedeteket ajánlja. Sokan tartják meg ilyeténképp ma is a vasárnapokat. Igaz, hogy nem dolgoznak, hanem kevés jót is tesznek a szent napon. Minő más volna a vasárnapnak szelleme, ha nemcsak a súlyos dologtól tartózkodnék a hívő, hanem még jót is tenne a helyébe. Nem elég bezárni a bolltot és nyugtot hagyni ásónak, kapának, iótollnak, hanem szentmisét is kell hallgatni, tanácsos valami jó lelkiolvasmányt végezni. 2. Milyen csúnya a tolakodás. Milyen visszatetsző előttünk az evangéliumi első helyekbe telepedő vendég! Az ilyen tolakodásnak c^<a rendesen a kevélység, aminek létezéséről sokszor az általa megvert sem tud. Hogyan tudna a szerencsétlen, amikor nem él a lelki életet. Azt hiszi az ilyen kevély, hogy ő fontos egyéniség, akinek jó elől van a helye. Azt hiszi, hogy ő x jó katholikus«, hát meg kell előznie a többit. A valóságban azonban* gyatra és hitványlelkü. Ne toljuk tehát magunkat előre! Bezzeg ahova előremehetnének: — az áldoztatókorlátot értjük, nem igen gyakran merészkednek az ilyenek. 3. »Aki magát megalázza, azt felmagasztalja az Úr!« — szép és szivetgyógyitó mondása Jézusnak. A fájdalomban és lenézésben alacsonyra becsűltekben, hogy felcsillan a szem ennek hallatára! Pedig "nem nekik szól! »Aki magát megalázza!« ilyennek ígéri Jézus a fölmagasztaltatást. Tehát nem az Isten által reánkbocsájtott bajok bére a fölmagasztattatás, hanem az önként elvállalt alázatossági cselekedeteké. A szentszék döntése a katholikusok részvételéről a népesedési politikai kongresszusokon. A Bábom nagy pusztításokat végzett a francia nép között. Az egyke és egyéb körülmények kihalással fenyegetik a francia fajt Az állam és társadalom kétségbeesett erőfeszítéseket tesz, hogy a születések számát emelje. Legutóbb a francia társadalom minden rétegeiből és mindenféle pártállású és felekezetű résztvevőkből egy kongresszust hívtak össze Bordeauxban, mely hivatva lett volna a születések kérdésével foglalkozni. A kongresszus rendezői meghívták arra a katholikusokat is, akik a püspöki karral való tanácskozás után a szentszék döntését kérték ki afelől, milyen feltételekhez kössék a részvételt tekintettel arra, hogy taJ kongresszus számos tagja a keresztény erkölccsel sok ponton ellenkező megoldási módokat fog javasolni. A Szent Officium kongregációja a hozzá intézett kérdésekre vonatkozólag július 29-én kelt döntésében közölte a bordeauxi érsekkel, hogy a katholikusok részt vehetnek a kongresszusokon, ha mindazon kérdéseket melyek erkölcsi és vallási jellegűek, a katholikusok a nem katholikusoktól elkülönítve külön bizottságban tárgyalják és ha a különböző bizottságok nem ülnek össze a közös ülésre, hogy fenti kérdések fölött szótöbbséggel döntseek. Ami a szociális és gazdasági kérdéseket és reformokat illeti, teljes szabadságot ad a katholikusoknak, hogy e kérdésekről a nem katholikusokkal együtt tárgyaljanak. A katholikus bizottság javaslatai nem ellenkezhetnek az Egyház tanításaival, különösen amelyek a házasság egységére, felbonthatatlanságára és szentségére vonatkoznak. A házassági elválások gyászos törvényének megszüntetésével vagy az ifjúság hatékony keresztény szellemi nevelésével foglalkoznak. A katholikusok javaslatait az ordináriátusok által kiküldött tudós egyházi férfiak dolgozzák ki, akiknek munkája a püspökök jóváhagyására szorul. Sem a kongresszus, sem annak vezetői nem adhatnak hozzá, nem vehetnek el, nem változtathatnak a katholikusok javaslatain. Vagy magukévá teszik teljes egészükben és lehintetik, mint a kongresszus határozatát, vagy mint a kongresszus határozatinak katholikusokra vonatkozó részét. A Szent Officium kongregációja fenti döntésével mindenben jóváhagyta a francia püspökök által már előzőleg a kongresszus vezetőségének bejelentett feltételeit, melyeket a pápa is július 28-án az Officium titkárának adott audienciájában mindenben megerősített Kisasszony-napja. A keresztény ember nevenapját ünnepli születésnapja helyett. Miért? Mert az eredeti bűnnel születve, csupán földi siralomvölgynek és nem a mennyországának születik. Lelkén az ősszülők bűnének foltja, az Istentől elszakadás szomorú szégyenbélyegével jelenik meg a földön. Ez nem ünnepnap, ezen még nincs mit örvendezni. A kereszteléskor — mikor nevét is megkapja — Krisztus vére lemossa ezt a szégyenbélyeget. A kisded megszületik a mennyország számára. A keresztelés évfordulója a iévnap ünnepe, azért ezt üli meg a hivő keresztény. Egy kivétel van azonban az emberek között, akinek születése napját is méltán örvendtezve ünnepelhetjük meg. Ez az egy kivétel a boldogságos Szűz Anya. És miért? Tudjuk, hogy a Szent Szűz eredeti bűn nélkül fogantatott. Tehát Mária születése a földön egyszersmind megszületése volt a mennyország számára is. Bűn nélküli, ragyogó szép lélek kezdte éltetni kisded testét az első pillanattól kezdve. Az angyalok már akkor tisztelettel nézték és gyönyörködött benne létének első pillanatától kezdve az Úr Isten szeme. Ezért ünnepeljük meg Szűz Máriának a születésnapját is. Miért nevezzük Kissasszony-napjának? Kisasszony-nap csak rövidítés. Voltaképpen így hangzik: Kisboldogasszony-nap, EJentemen ■3. oldal a Nagyboldogasszony-nappal, Szűz Mária mennybemenetele napjával. Érdekes és jellemző ez a megkülönböztetés is. A nagyobb ünnep, a rágyóbb boldogság napja a ptennybeVitel, a kisebb boldogság ünnepe a földre Születés. Tehát még a szeplőtlen ! Szűz Anyánál is* kinek boldog nap volt a szülletésnapja is, kisebb nap az, midőn a megtestesült Isten anyjának kiválasztva, malaszttal telve a földée születik, mint midőn az égbe vittetik. Ugy is van. Összehasonlithatlanul boldogabb napja volt az utóbbi. Lám, még a Szűz Anyának is. Hát még nekünk, bűnökkel terhelt embereknek! És mégis, hogy ragaszkodunk a földiekhez, mily kevéssé vágyunk az égiek után! Pedig a földi élet minden napja, bármily örömteli, bármily kegyelemteljes is (pl. sz. gyónás, áldozás után), mégis csak a kis boldogság napja ahhoz nagy boldoság naphoz képest, mely üdvözült lésünk idejével a mennyben ránkvirrad.agas:--.1" Kláver SZ. Péter. (Szeptember 9.) Egyike azoknak a szenteknek, akiket már a legkisebb gyerek is ismer. Mert Kláver szent Péternek gyűjtenek ezüstpapirt, használt bélyeget, szivarvéget, filléreket stb., ami annyit jelent, hogy az ő nevében alakult egyesületek közvetítésével gyűjtenek a pogány missziók céljaira. Ezek után már nem kell magyarázni, hogy, mivel szerezte meg Kláver Péter a szentek glóriáját. Tudjuk mindnyájan. A pogány missziók hőslelkü szentje, akinek egész nagy lelke, meleg szive, élete, munkája, imája, szenvedése, mind-mind a pogányok lelkéért volt. Da érdeme nem csak abban van, amit önmaga végzett a pogányok közt; nemcsak az általa megkereszteltek lelkei vetik rá a glória fényét. Talán még nagyobb az érdeme azzal a szellemmel, amelyet a világon teremtett. Egy a pogány missziókkal együtt érző, együtt imádkozó és dolgozó szellemet teremtett, úgy hogy boldog halála óta is hány és hány évszázadon át működnek mind a mai napig a Kláver Péter-egyesületek a pogány missziók érdekében. Piciny gyermekek apró kincseiket odaadogatják a néger gyermekekért, fiatal leányok varrnak néger gyermekruhácskákat, asszonyok gyűjtik az adományokat, férfiak szerkesztik Kláver Péter afrikai missziós lapját, hőslelkű ifjak jelentkeznek a Kláver Péter egyesületnél misszionáriusnak. Mindenütt Kláver Péter neve, íme a gyújtószikra, mely évszázadok után is gyújtani képes a szeretet lángjaira. Íme, épp ez az igazi nagyság próbaköve. Nem az az igazi nagy ember, aki csak a maga idején tesz nagyot, hanem az, aki olyan alkotásokat hagy hátra, amely a messze utókor szellemét is élteti. Ezt tette Krisztus is Anyaszentegyháza alapításával. Ez jellemzi a nagy szenteket: máig is virágzó intézmények hirdetik nevüket,s ez jellemzi Kláver Pétert is. A mai modern embert pedig éppen ennek a hiánya jellemzi. A mai ember, ha csinál is nagyot, szemre csinálja. A másik a holnapnak, de a holnaputánnak már nem. Addig él alkotása, amíg ő maga él, azután összeomlik. Miért? Mert ők maguk akarnak cselekedni és az emberi cselekedetek ismertetőjele a múlandóság. A szentek pedig átadták magukat Istennek, az Úr eszközei lettek, hogy Isten maga cselekedjék általuk. És azért is maradtak fenn alkotásaik, mert Isten cselekedeteinek jellemzője a fennmaradás. A kegyelem működése feltűnő volt a Jézus Szíve-hét alatt. A megihletett lelkektől egy-egy sugár, a szeretetnek apróságokban is hősi megnyilatkozásai mutatta a kegyelem működését Nem beszélünk róla, maradjanak a lelkek elrejtett kincsei Csak egy feltűnő dolgot közlünk le. Egy hitetlen férfit elhívtak, hogy nézze meg, mennyi vidéki pap jött el a Jézus Szive-hétre. Az illető kíváncadságból elment a Jézus Szive-templomba, ahol többen miséztek a vidéki résztvevők közül. A hitetlen ember végignézte az egyik vidéki pap szentmiséjét,a melyet az illető mély lelkűséggel mutatott be. És a szentmise alatt a hitetlen megtért. Azzal jött ki, hogy már hisz Istenben, Krisztusban, a szentírás erejében és ezentúl mindig el fog járni a szentmisére. Maga az eset oly szép, hogy fölösleges oktatást hozzáfűzni. »A Lélek ott hí, ahol akarj - mondja jó írás. Most itt szállt el — a Jézus Silva-trit r’sz.teétStjnak lelkéi felett.