A Szív, 1921-1922 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1921-09-03 / 1. szám

1921. szeptember. 3 ték el, eldobva a napi sz. áldozás eredlen­i mentőeszközét is. _ _­­ II. A­­ másik ellenvetésre a következőt felel­jük: Két gyermek vasi. Az egyiket a cseléd­ség neveli, főúri anyját alig látja, csak nagy ritkán vezetik bemutatni anyjához. Ez persze, mindég ünnepélyes, nagy nap a gyermekre, amikor megilletődve, elfogadott tisztelettel lép anyjához. A másik gyermek anyja szíve fö­lött, anyja ölében nevelkedik, szerető szülőd kezek gondozzák. Ez a gyermek megszokta, h­ogy mindég anyjával van, nem ünnepélyes és megható neki a reggel, amikor megpil­lantja édesanyját, hiszen mindég édesanyja ol­dalánál van. Kérdem már most: Melyik gyermek a bol­dogabb? Ki fogja jobban szeretni anyját? Hol fejlődik bensőségesebb kapcsolat anya és gyer­mek közt? "Melyiket választanád" te? Az ünnepé­lyes pillanatok kedvéért inkább ne légy anyád­dal, hanem csak ritkán lász­ót, vagy vágyódol anyád karjai közt felnevelkedni? Biztosan az utóbbit választod. Állandó együtt­élés és nem ünnepélyes, egyes pillanatok kel­lenek neked azzal, akit nagyon szeretsz, így van ez a szentáldozásnál is. Ha eszted hisz a legm­ Oitáriszentség Jézusában, szi­veddel szereted (ha nem is érzed a szeretetet, de akarod őt szeretni) és akarsz Krisztussal együtt élve az ő kedvére cselekedni; ez tel­jesen elég. Ha ritkán áldozol, akkor csak hangulat ünnepélyesebb, megihlettebb, mint a mindennél, amiben ritkán van részed. De sem hited nem erősebb, sem szereteted, sem jóaka­ratod nem nagyobb, sem a kapcsolódás nem­ bensőségesebb és írem szorosabb Krisztussal. A hangulat elillanó valami, az ész, szív és aka­rat működése pedig az ember szellemi életének lényege, beláthatod tehát, hogy erre kell épí­tenünk és nem a tovaröppenő hangulatokra. Pünkösd után 16. vasárnapi szent evangélium. Lukács 14 1—11 Azon időben bement Jézus szombaton egy fő­farizeus házába érkezni. S a farizeusok figyelemmel kisérték. És íme ekkor egy vizkórságban szenvedő embert hoztak hozzá. Jézus kérdést intézett a tör­vénytudókhoz, mondván: Szabad-e szombaton gyó­gyítani? — ők azonban hallgattak. Erre megérin­tette őt, meggyógyította és hazabocsátotta. Azután így szólt hozzájuk: Ha valakinek ökre vagy szamara szombaton a kútba esik, nem húzza-e ki mindjárt? Erre sem tudtak neki felelni. Mikor pedig látta, miként válogatták a meghívottak az első helyeket, ezen példabeszédet mondotta nekik: Ha valaki lako­dalomra hív, ne ülj az első helyre, nehogy, ha eset­leg náladnál előkelőbbet hívott volna meg a házi­gazda, hozzád jöjjön, ki téged és őt meghívta és azt mondja: adj helyet ennek. Akkor pirulva kellene az utolsó helyet elfoglalnod. Mikor meghívnak, menj az utolsó helyre, hogy ha eljön az, ki meghívott, azt mondhassa neked: barátom, menj feljebb ! Akkor nagy tiszteletben részesülsz a vendégek részéről. Me­rt aki magát felmagasztalja, azt megaláztatás éri, és aki magát megalázza, azt felmagasztalja az Ur. 1. Alaposan reájuk pirított az Üdvözítő a mai evangéliumban a farizeusokra. Ezek úgy magyarázták az ünnepnapok megtartására vo­natkozó isteni parancsot, hogy azon a napon semmit sem csináltak, még jót sem. Elhagyták a szolgai m­unkát, de ha saját gazdaságuk­ban valami szükséges munka volt azt elvégez­ték, másnak baján azonban nem segítettek volna semennyiért sem. Ezt a farizeusi törvényma­­­­gyarázatot megrója az Úr és tetteivel a vasár­napi foglalkozásnak a jócselekedeteket ajánlja. Sokan tartják meg ilyeténképp ma is a vasár­napokat. Igaz, hogy nem dolgoznak, hanem kevés jót is tesznek a szent napon. Minő más volna a vasárnapnak szelleme, ha nemcsak a súlyos dologtól tartózkodnék a hívő, hanem még jót is tenne a helyébe. Nem elég be­zárni a­ bolltot és nyugtot hagyni ásónak, kapá­nak, i­ótollnak, hanem szentmisét is kell hallgatni, tanácsos valami jó lelkiolvasmányt végezni. 2. Milyen csúnya a tolakodás. Milyen vissza­tetsző előttünk az evangéliumi első helyekbe telepedő vendég! Az ilyen tolakodásnak c^<a rendesen a ke­vélység, aminek létezéséről sokszor az általa megvert sem tud. Hogyan tudna a szeren­csétlen, amikor nem él a lelki életet. Azt hiszi az ilyen kevély, hogy ő fontos egyéniség, akinek jó elől van a helye. Azt hi­szi, hogy ő x jó katholikus«, hát meg kell előz­nie a többit. A valóságban azonban* gyatra és hitványlelkü. Ne toljuk tehát magunkat előre! Bezzeg ahova előremehetnének: — az áldoz­­tatókorlátot értjük, nem igen gyakran me­részkednek az ilyenek. 3. »Aki magát megalázza, azt felmagasz­talja az Úr!« — szép és szivetgyógyitó mon­dása Jézusnak. A fájdalomban és lenézésben alacsonyra becsűltekben, hogy felcsillan a szem ennek hallatára! Pedig "nem nekik szól! »Aki magát megalázza!« ilyennek ígéri Jé­zus a föl­magasztaltatást. Tehát nem az Isten által reánkbocsájtott bajok bére a fölmagasz­­tattatás, hanem az önként elvállalt alázatossági cselekedeteké. A szentszék döntése a­ k­atholikusok részvételéről a népesedési politikai kongresszusokon. A Bábom nagy pusztításokat végzett a francia nép között. Az egyke és egyéb körülmények kihalással fe­nyegetik a francia fajt Az állam és társadalom két­ségbeesett erőfeszítéseket tesz, hogy a születések szá­­mát emelje. Legutóbb a francia társadalom minden rétegeiből és mindenféle pártállású és felekezetű részt­vevőkből egy kongresszust hívtak össze Bordeauxban, mely hivatva lett volna a születések kérdésével fog­lalkozni. A kongresszus rendezői meghívták arra a katholikusokat is, akik a püspöki karral való tanács­­kozás után a szentszék döntését kérték ki afelől, milyen feltételekhez kössék a részvételt tekintettel arra, hogy taJ kongresszus számos tagja a keresztény er­kölccsel sok ponton ellenkező megoldási módokat fog javasolni. A Szent Officium kongregációja a hozzá intézett kér­désekre vonatkozólag július 29-én kelt döntésében kö­zölte a bordeauxi érsekkel, hogy a katholikusok­ részt vehetnek a kongresszusokon, ha mindazon kérdéseket melyek erkölcsi és vallási jellegűek, a katholikusok a nem katholikusoktól elkülönítve külön bizottságban tárgyalják és ha a különböző bizottságok nem ülnek össze a közös ülésre, hogy fenti kérdések fölött szó­többséggel döntse­ek. Ami a szociális és gazdasági kérdéseket és reformokat illeti, teljes szabadságot ad a katholikusoknak, hogy e kérdésekről a nem katholi­kusokkal együtt tárgyaljanak. A katholikus bizottság javaslatai nem ellenkezhet­nek az Egyház tanításaival, különösen amelyek a há­zasság egységére, felbonthatatlanságára és szentségére vonatkoznak. A házassági elválások gyászos törvé­n­yének megszüntetésével vagy az ifjúság hatékony ke­resztény szellemi nevelésével foglalkoznak. A katholikusok javaslatait az ordináriátusok által kiküldött tudós egyházi férfiak dolgozzák ki, akiknek munkája a püspökök jóváhagyására szorul. Sem a kongresszus, sem annak vezetői nem adhatnak hozzá, nem vehetnek el, nem változtathatnak a katholikusok javaslatain. Vagy magukévá teszik teljes egészükben és lehintetik, mint a kongresszus határozatát, vagy­­ mint a kongresszus határozatinak katholikusokra vo­­­natkozó részét. A Szent Officium kongregációja fenti döntésével mindenben jóváhagyta a francia püspökök által már előzőleg a kongresszus vezetőségének beje­lentett feltételeit, melyeket a pápa is július 28-án az Officium titkárának adott audienciájában minden­ben megerősített Kisasszony-napja. A keresztény ember nevenapját ünnepli szü­letésnapja helyett. Miért? Mert az eredeti bűnnel születve, csupán földi siralomvölgynek és nem a mennyország­á­nak születik. Lelkén az ősszülők bűnének foltja, az Istentől elszakadás szomorú szégyenbélyegé­vel jelenik meg a földön. Ez nem ünnepnap, ezen még nincs mit örvendezni. A kereszteléskor — mikor nevét is megkapja — Krisztus vére lemossa ezt a szégyenbélyeget. A kisded megszületik a mennyország számára. A keresztelés évfordulója a i­évnap ünnepe, azért ezt üli meg a hivő keresztény.­­ Egy kivétel van azonban az emberek között, akinek születése napját is méltán örvendtezve ünnepelhetjük meg. Ez az egy kivétel a boldog­­ságos Szűz Anya. És miért? Tudjuk, hogy a Szent Szűz eredeti bűn nél­kül fogantatott. Tehát Mária születése a föl­dön egyszersmind megszületése volt a mennyor­szág számára is. Bűn nélküli, ragyogó szép­ lé­lek kezdte éltetni kisded testét az első pillanat­tól kezdve. Az angyalok már akkor tisztelettel nézték és gyönyörködött benne létének első pil­lanatától kezdve az Úr Isten szeme. Ezért ün­nepeljük meg Szűz Máriának a születésnapját is. Miért nevezzük Kissasszony-napjának? Kisasszony-nap csak rövidítés. Voltaképpen így hangzik: Kisboldogasszony-nap, EJ­entemen ■3. oldal a Nagyboldogasszony-napp­al, Szűz Mária menny­­­bemenetele napjával. Érdekes és­ jellemző ez a megkülönböztetés is. A nagyob­b ünnep, a r­ágyóbb boldogság­ napja a ptennybeVitel, a kisebb boldogság ün­nepe a földre Születés. Tehát még a szeplőtlen ! Szűz­ Anyánál is* kinek boldog nap volt a szü­l­­letésnapja is, kisebb nap az, midőn a megteste­sült Isten anyjának kiválasztva, m­alaszttal tel­ve a földée születik, mint midőn az égbe vit­­tetik. Ugy is van. Összehas­onlithatlanul boldo­gabb napja volt az utóbbi. Lám, még a Szűz Anyának is. Hát még ne­künk, bűnökkel terhelt embereknek! És mégis, hogy ragaszkodunk a földiekhez, mily ke­véssé vágyunk az égiek után! Pedig a földi élet minden napja, bármily örömteli, bármily kegyelemteljes is (pl. sz. gyónás, áldozás után), mégis csak a kis boldogság napja ahhoz nagy boldoság naphoz képest, mely üdvözü­lt lésünk idejével a mennyben ránkvirrad.­­agas:--.1" Kláver SZ. Péter. (Szeptember 9.) Egyike azoknak a szenteknek, akiket már a legkisebb gyerek is ismer. Mert Kláver szent Péternek gyűjtenek ezüstpapirt, használt bélye­get, szivarvéget, filléreket stb., ami annyit je­lent, hogy az ő­­ nevében alakult egyesületek közvetítésével gyűjtenek a pogány missziók cél­jaira. Ezek után már nem kell magyarázni, hogy, mivel szerezte meg Kláver Péter a szentek gló­riáját. Tudjuk mindnyájan. A pogány m­is­­­sziók hőslelkü szentje, akinek egész nagy lelke, meleg szive, élete, munkája, imája, szenve­dése, mind-mind a pogányok lelkéért volt. Da érdeme nem csak abban van, amit önmaga vég­zett a pogányok közt; nemcsak az általa meg­kereszteltek lelkei vetik rá a glória fényét. Ta­lán még nagyobb az é­rdeme azzal a szellem­mel, amelyet a világon teremtett. Egy a po­gány missziókkal együtt érző, együtt imádkozó és dolgozó szellemet teremtett, úgy hogy bol­dog halála óta is hány és hány évszázadon át működnek mind a mai napig a Kláver Pé­­ter-egyesü­letek a pogány missziók érdekében. Piciny gyermekek apró kincseiket odaadogatják a néger gyermekekért, fiatal leányok varrnak néger gyermekruhácskákat, asszonyok gyűjtik az adományokat, férfiak szerkesztik Kláver Pé­ter afrikai missziós lapját, hőslelkű ifjak jelent­keznek a Kláver Péter egyesületnél misszioná­riusnak. Mindenütt Kláver Péter neve, íme a gyújtószikra, mely évszázadok után is gyújtani­­ képes a szeretet lángjaira. Íme, épp ez az igazi nagyság próbaköve. Nem­ az az igazi nagy ember, aki csak a maga idején tesz nagyot, hanem az, aki olyan alkotásokat hagy hátra, amely a messze utókor szellemét­ is élteti. Ezt tette Krisztus is Anyaszentegyh­áza alapításával. Ez jellemzi a nagy szenteket: máig is virágzó intézmények hirdetik nevüket,­­s ez jellemzi Kláver Pétert is. A mai modern embert pedig éppen ennek a hiánya jellemzi. A mai ember, ha csinál is na­gyot, szemre csinálja. A másik a holnapnak, de a holnaputánnak már nem. Addig él alko­tása, amíg ő maga él, azután összeomlik. Miért? Mert ők maguk akarnak cselekedni és az em­beri cselekedetek ismertetőjele a múlandóság. A szentek pedig átadták magukat Istennek, az Úr eszközei lettek, hogy Isten maga cseleked­jék általuk. És azért is maradtak fenn alkotá­­­saik, mert Isten cselekedeteinek jellemzője a fenn­maradás. A kegyelem működése feltűnő volt a Jézus Szíve-hét alatt. A megihletett lelkektől egy-egy sugár, a szeretetnek apróságokban is hősi megnyilatkozásai mutatta a kegyelem működé­sét Nem beszélünk róla, maradjanak a lelkek elrejtett kin­csei Csak egy feltűnő dolgot közlünk le. Egy hitetlen férfit elhívtak, hogy nézze meg, mennyi vidéki pap jött el a Jézus Szive-hétre. Az illető kí­váncadságból elment a Jézus Szive-templomba, ahol többen miséztek a vidéki résztvevők közül. A hitetlen­ ember végignézte az egyik vidéki pap szentmiséjét,a melyet az illető mély lelkűséggel mutatott be. És a szentmise alatt a hitetlen megtért. Azzal jött ki, hogy­ már hisz Istenben, Krisztusban, a szentírás­ erejében és ezentúl mindig el fog járni a szentmisére.­­ Maga az eset oly szép, hogy fölösleges oktatást hozzáfűzni. »A Lélek ott hí, ahol akarj -­ mondja jó írás. Most itt szállt el —­ a Jézus Silva-trit r’sz­.teétStj­nak lelkéi felett.

Next