A Szív, 1921-1922 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1922-01-14 / 20. szám
Budapest, 1922. január 14. VII. évfolyam. 20. szám jo rss-jcfeus-szivet megjelenik: ^iu 6a- Ö^OTRBJIT’OU. ■// tí*., r./r/F/#0//,#fo4ft SZERKESZTŐSEG és KIADÓhiVATAL, BUDAPEST.VUl.^tvl URÁNSZKY UTCA 20. Ára 2 kor.Sv" kiadja: m&UB -S £ IVÖ*SzöveTSéG Szív előfizetési ára egész évre 112 korona. Tömeges rendelésnél 50 példánytól kezdve 20 százalék kedvezmény. Kiadóhivatal) cím: Budapest, Vili. ker., Koránszky u. 20 Mi lesz az ifjúság lelkével? Unos-untalan elismételgették már a közmondást: akié az ifjúság,azé a jövő! Sajnos, e szerint a mondás szerint, a jövő nem teljesen a hivő embereké, nem a vallásos társadalomé, hanem a lelketlen izgatás folytán minden nemesekből és az igazságból kiforgatott krisztusgyülölöké! Mert a jövő reménységének nevelése, ne higyjük, hogy a legjobb után halad! Az iskolában ugyan annyira, amennyire próbálgatják a vallásos szellemet istápolgatni, de a családok istentelensége lerontja mindazt, amit az iskola épít és az élet a szociáldemokrata izgatással és romlott kereteivel teljesen vallásgyűlölőkké izzítja az ifjakat. Az életnek ilyen erkölcsromboló hatását látjuk egyik fővárosi lapban megjelent cikkrészletben. E lap munkatársa az utcán megszólított egy kis fiúcskát és a következő párbeszéd fejlődött ki közöttük: — És szeretsz iskolába járni? ■— Hát én nem bánnám, csak a hittant ne kéne tanulni, hisz úgyis tudom, hogy a’ csak népbutítás! A Duna vize szomorúan csillogott Én is elkomorodtam. — Az apád persze szociáldemokrata? A kis proletár hangja büszkén pattogott: — Az hát. De magam is! B mintha valami jó viccet mondott volna, mvetett Hangja olyan csúnyán, visszataszítóan csengett, mintha valami nagy keserűség tombolna kicsiny lelkében. Hallgattunk. A kocsiuton két konflistó döcögöett fáradtan, nem hederitve a kocsis cutorcsapátaira, süu sebesebb iramba igyekszik ösztökélni őket. A beszélgetés megakadt csak kis utízámmra vigyáztam, ahogy átmentünk a kocsiúton. Végre én törtem meg a csendet: — Hát imádkozni szoktál-e? I — Á, azt szoktam. Igaz, hogy az apám nem nagyon szereti. Most ő kérdezte nagy fontoskodással: »Hát maga szokott?* — Én minden este imádkozom és imádkozzál te is, mert rosszak azok ez emberek, akik téged így tanítanak. Te még kicsi vagy, nem érted. Majd ha nagyobb leszel. Nem szólt csak rámnézek nagy csodálkozással, azután hosszan maga elé. Pár lépést haladtunk még az én utam másfelé vezetett — No, Isten áldjon, — mondtam — aztán csak imádkozzál! — Jó napot — búcsúzott alig hallhatóan. Mélyen elgondolkoztam, sajnáltam ezt a kis kékszemü fiút vájjon tesz o ember belőle valamikor? Eddig a cikkrészlet. És hány ilyenlelkü szerencsétlen van az országban? És mit jelent ez? a A régi bomlasztó, destruktiv szedőmnek továbbpusztitását! A szociáldemokrácia egyszer már rombadöntötte ezt az országot, most a romok között nyomorogjuk életünket és a lélekromboló szociáldemokrata szellem újra erősödik, sőt a kormány működési teret, előzékenységet is biztosít neki. És kérdjük tovább: Mit jelent ez? Azt, hogy tönkreteszik az ifjúság lelkét és vele a jövőt! A szentáldozás erősítése. — Gyakori áldozók figyelmébe. — ✓ Egyik nagy város legelőkelőbb női szabó üzletében Margit volt a főszabásznő. ő tárgyalt a hölgyekkel, jegyezte fel óhajaikat, segített nekik a kelme megválasztásában, okos tanácsadó l óit a divat ezerféle szövevényeiben, egyszóval az üzlet vezetése, annyi megrendelő ügye, baja, a vezetés ezer gondja az ő vállait nyomta. Aki tudja, hogy az előkelő hölgyek mily rendkívül fontossággal és pontossággal, mintha csak életük legfőbb ügyéről volna szó, — intézik a toilettekérdéseket, ez kellőleg méltányolja egy ilyen üzletvezetőnő helyzetét. Margiti fejecskéje zsongott is sokszor a sok divitujdonságtól, a szeszélyes hölgyek ezerféle kívánságától és megbízásától. Mindenki csak őt kívánta, mindenki csak vele akarta dolgát elintézni, az ő tanácsát kikérni. Margit szívesebben vállalt volna valami nyugalmasabb helyet, örömest ott hagyta volna ezt a megerőltető, zaklatott életet, de sajnos, nem mondhatott le a szép fizetésről, mert évek óta ő tartja beteg nővérét és öreg, tehetetlen édesanyját. Ezért kitartott ezen a nehéz, megerőltető, idegölő helyen. Már régebben történt, hogy Margit nem teljesítette egy önző és hiú hölgy kívánságát, aki a jó illemmel ellenkező ruhát akart rendelni; a hölgy emiatt igen megbosszankodott és hogy magát megbosszulja, hangosan felkacagva lépett ki a Margit szobájából a nagy munkaterembe és kezében egy kis papírszeretet magasan feltartva — kérdezte: Ki vesztette ezt el? Rendkívül érdekes! »Én ma áldoztam« ez van a papírszeleten — oh micsoda vakbuzgóság!« Margit minden pirulás nélkül, nyíltan és komolyan odalépett a gúnyolódó hölgyhöz és mondá: »Kérem, az a papirszelet az enyém. Engem hivatásom, a napi foglalatosságom annyira igénybe vesz és elszórakoztat, hogy napközben könnyen elfelejtkezném, legalább néhányszor hálásan visszagondolni a reggelt«, mikor az édes Üdvözítőt szivembe fogadtam. A papirszeetkék mintegy felráznak, visszaemlékeztetnek a szentáldozásra, azért ott van a jegyzőkönyvben, a szabászati asztalon, a divatujságok között, az üzleti élet zaja és sok gondja között egy-egy pillanatra rátereli a figyelmemet a vett kegyelmekre, egy rövid fohász Jézus szent Szívéhez, az Oltárszentséghez felfrissít, megerősít a további munkára. Ennek a jelenetnek egy másik hölgy is tanúja volt, aki tanulékony szívvel gyakorolni kezdte Margit leleményes szokásait, ő maga beszélte el, hogy sokoldalú társadalmi egybenélet és működés annyi elfoglaltsága, az elszórakoztató ugye-baja között nagyon jó hasznát vette a kis céduláknak. Kis kézitáskájában, pénzszekrényében, varró- és íróasztalán, sőt még a toileteasztalon is ott hevernek a kis papírszeletkék a figyelmeztető felírással: »Én ma áldoztam« — és ha réá esik a tekintete, egy’ kis magába szállásra, a szt. áldozásra való hálás visszaemlékezésre késztetik. És ha valamelyik nap nem is áldozhatik, arra figyelmeztetik, hogy vágyódjék mihamarabb ismét áldozni. Ez által lelki élete sokkal tartalmasabb lett és figyelme, élte iránya egyenesebben törekedett az ég felé. Az élet, ez a lázasan rohanó, küzdő, erőt, ideget felemésztő élet annyi ilyen Margitot, — nőt, férfit egyaránt — felőrölne, lelki életéből, buzgóságából kiforgatna, ha a leleményesség ilyen eszközökkel lelki összeszedettségre, magába szállásra, a nyert kegyelmek teljes kihasználására nem segítené. A gyakran áldozó férfiak és nők milyen méllyé, állandóvá és áldásossá tehetnék szent áldozásukat, ha követnék Margit példáját és munkaasztalon, a konyhában, a varrótermekben, a műhelyekben, az íróasztalon, a hivatalos akták, az fszett könyvek között, a gyermekszobában meg-megpillantanák e hálás emlékeztetést, a lelki összeszedettséget elősegítő, felfrissítő, kegyelmeket megújító papírszelet felírását: »Én a ma áldoztam!» A katholikus oktatás ügye Svájcban. Az a sok ellentét amely a svájci katholikus és protestáns kantonokat egymástól elválasztja s amely a múlt század közepén véres összeütközéseken robbant ki, még ma nem szűnt meg teljesen. Igaz, hogy a katholikus kantonokban az egyház teljes szabadságnak örvend, közintézményeket és egyetemeket vezet, de a protestáns kantonok egy részében még mindig olyan rendszabályok vannak életben, amelyek kötik a katholikus egyházat s lehetetlenné teszik megszerzetesrendek és a világi papság tanitó munkája . a Legújabb időben valamennyi kantonban hatalmas r idó indult meg a katbolikusok részéről, hogy a polgárháborúk és kultúrharcok utolsó maradványait is eltöröljék. Mint ismeretes, Svájcnak alkotmánya a demokratikus berendezkedés nézőpontjából egyedülálló az egész világon, mert hiszen több kantonban a nem országgyűlés, hanem közvetlenül maga a nép hozza törvényeket és az alkotmány megváltoztatásához népszavazás szükséges. Tekintve azt, hogy a protestáns lakosság, amely még a múlt században meglehetős homogén volt, az idők folyamán elvesztette egységét több szektába bomlott, a katholikusok egyöntetű szervezkedés utján nagy előnyhöz jutottak. Ennek tulajdonítható, hogy már valamennyi kanton törölte a szerzetesek kiutasítását elrendelő törvényeket Egy újabb örvendetes eseményről ad most hírt az a haseli jelentés, amely a katholikus néppárt akciójáról számol be. A baseli alkotmány IS. g. következőképpen szól: »Tilos tanitói működést kifejteniük olyan sz rmélyeknek, akik szerzetesrendhez, vagy vallásos társulathoz tartoznak s ilyenek sem iskolákban se n nevelőintézetek!:*!! nem működhetnek.« A katholikusok és a protestánsok most közös bizottságot küldtek ki, mely az alkotmány idézett részét következő fogalmazásban akarja megváltoztatni: »Privát nevelő- és képzőintézetek felállítása, akadályba nem ütközik Ezek r... intézetei: a törvény határozatainak megfelelően állami felügyelet alatt állanak. Olyan magániskolák, amelyeket legalább negyven iskolaköteles és oktaásra jogosult gyermek látogat, akár vallási vagy világnézeti okból kifolyóan a nyilvános iskolái pótlására állíttatták fel. igényt tartanak az állam részéről költségeik teljes fedezésére. Ezen kiadásnak azonban mégsem szabad túllépni a nyilvános iskolák fentartási költségeit, és csak e törvénycikk életbeléptetése után három évre rá kell megkezdeni folyósításukat.« Ha figyelembe vesszük Svájc fejlődését, kétségtelen, hogy a vallásos iskolák ügye ilyen értelemben fog elintézést nyerni, amit katholikus szempontból teljes megelégedéssel lehet fogadni. A pápa karácsonyi beszéde. Karácsony ünnepének előestéjén fogadta XV. Benedek pápa régi szokás szerint a bíboros kollégium szerencsekivácatait, amelyeket Vannutelli bíboros tolmácsolt. A pápa válaszában örömmel emlékezem meg az elmúlt év nagy egyházi ünnepségeiről és azokkal a centennáriumokkal foglalkozott, amelyeket az 1327. év hoz. Ebben az évben meg kell emlékezni többek között nem szent Fülöpről, Loyola Ignácról, a Jézus Társaság alapítójáról, szent Teréziáról s különösen szalóz szent Ferenc genfi püspökről, a katholikus sajtó védőjéről. Ez utóbbi ünnepével kapcsolatban a pápa általános körlevélben , fog foglalkozni majd a katholikus sajtóval. A német katholikus tanítók egyöntetűen állást foglaltak a vallástalan iskola ellen. Minap tartotta gyűlését Berlinben a német katholikus iskolaszervezetek birodalmi választmánya, amely köszönetet mondott a tanítóságnak szilárdságáért és hithű magatartásáért, majd pedig a következő határozatot hozta: A birodalmi választmány felháborodással veszi tudomásul a szász kultuszminisztérium rendeletét, amely a püspöktől megvonja a vallástanítás felett gyakorolt felügyelet jogét A választmány megállapítja, hogy ez a birodalmi alkotmányba ütközik, mivel a ben kell vallásoktatást az illető felekezettel egyetértést megvalósítani. Éppen ezért elvárja a birodalmi gyűléstől és kormánytól, hogy az alkotmány ezen pontját Szászországban is érvényre juttatja. Mint ismeretes, Szászország mindenkor a katholikus ellenes tábor főfészke volt, hiszen a reformáció a szász püspöki széket is eltörölte s ennek visszaállítására csak ft mult évben került sor. Az egyház közvetlen befolyása, főképpen adminisztratív téren, tehát több ratet §00 frfO