A Szív, 1921-1922 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1921-11-26 / 13. szám

Budapest, 1921. november 26. VII. évfolyam. # 13. szám O -szive m­egjelenik: jHir­ Don­­e^yflB-JiT^orL ■ [UNK]///W/' //■ / ’.'/.?/,' e//// ./.’/.A' ■ Sv/Z. SZERKESZTŐSÉG ás KIA­DÓHIVATALi UDAPEST.VIII.^ORÁNSZKY-UTCA 2< Ára 2 kor. eTiéRTestTöne © k­iadja: SZÖVG[T8é6Í sftEssaXi 33 vtämzw!@z ‘ Szív előfizetési ára egész évre 112 korona. Tömeges rendelésnél 50 példánytól kezdve 20 százalék kedvezmény. Kiadóhivatali dm: Budapest, IIII. ker., Horánszky-ur 20 Advent. A világi élete az Úr Jézus szent személye körül csoportosul. Eszerint a világ élete há­rom részre tagozódik. Az egyik: évezredek Krisztus előtt, mely befejeződik Jézus szüle­tésével. A második az a 33 esztendő, amelyet az Úr Jézus a földön töltött és amelyet­­ a megváltás legnagyobb világeseménye világit meg. A harmadik ismét évezredek váltás gyümölcseinek használatával, a a meg­Szent­lélek kegyelmeiben. E három nagy világszakot éljük át újra és újra a tovapergő egyházi évek sorozatán át. A jó­ katholikusnak szive, lelke együtt él az egyházi évvel és évről-évre újra és újra átéli lelkében e három nagy szakot a karácsonyi, húsvéti és pünkösdi ünnepkörben. Az első, a karácsonyi ünnepkor most kez­dődik, advent első vasárnapjával. Két részre tagozódik: a négyhetes adventra és a kis Jé­zus születésének és kisdedségének ünnepsza­kára. Advent az Úr Jézus születése előtti évezre­dek emlékezete. Tehát annak a kornak emlé­kezete, amikor az eredeti bűn következtében be volt zárva a mennyország. Ez volt a sötétség kora, mert hiányzott az égi fény. A nagy tömegekre ez volt a bűnben való­­ alásülyedésnek és pogányságnak virág­kora. A­ választottak részére azonban a bűn­ > bánatnak és reményteljes várako­zásnak ideje volt. Bánat a bűnökért és vá­rakozás a megváltásra, Megváltóra, mennyor­szágnyitásra. Ehhez járult az előkészület, vagyis a lelket úgy elkészíteni, hogy az eljö­vendő Messiás méltónak találja az újra meg­nyitott mennyországra. A mi adventünket is e három hassa át: bűn­­bánat, reményteljes várakozás és előkészület. Valósítsuk meg az adventi idő szellemét, gon­doljunk bűneinkre és járuljunk a bűnbánat szent­ségéhez. Szeretettel várjuk a karácsonyt és a kis Jézus adjon erőt és vigaszt nehézségeink­ben. Készüljünk elő imával, jó cselekedettel és méltó is szent áldozással a szent karácsony ün­nepére. Ez az évi advent. De emellett adventnek tekinthetjük egész éle­tünket is. A bűn földjén várakozás az égre. Egész életünket is ezért e három töltse be: bűn-­bánat (tehát gyakori szent gyónás is!), re­ményteljes várakozás, mely a szenvedésekben megnyugvást és vigaszt önt és előkészület a mennyei dicsőségre. Ez az előkészület pedig nem lehet más, mint büntelenül megőrizni, erények­ben gazdagítani lelki életünket. Akkor ránk is harmatozni fognak egykor a mennynek összes boldogságai. Szent Berchmans János jubileumára. . (1621—1921. ünnepe november 26.) akarok szolgálni, az övé akarok lenni itt és a másvilágon«, szokta mondani. Mindenki azt gondolta, hogy Berchmans Já­nos jövője biztosítva van. Tanulmányait elvé­gezheti, kispappá s végül pappá lehet. Már három évet töltött boldogan az új otthonban, mikor egyszer csak hazahivatták­ szülei. A jó anya már négy év óta betegeskedett, az öt gyermeken kívül még a nagyszülőket is el kellett tartaniuk, atyjuk pedig egyedül nem­ tu­dott annyit keresni. Ezért a szükség arra kény­­szerítette őket, hogy János fiuk taníttatását beszüntessék s hazahívják. János könnyezve kérte szüleit, ne fogják ki az iskolából, bízza­nak Mária segítségében, beéri ő kenyérrel és vízzel is. S­i Mária tényleg segített. Mert nem­sokára a jószívű diesti esperes, majd nemso­kára Froymont dr. mechelni kanonok fogadta házába s vállalta taníttatását, így tehát János Diestből a mechelni gim­náziumba került. Mikor 1615-ben­ a jézustár­sasági atyák Mechelnben is kollégiumot nyi­tottak s János jobban megismerte őket, egy vágya volt, hogy a kollégiumba bejusson. Vá­gya teljesedett, felvették. Sokaknak nem tetszett ez a lépése, főképp az ő nagy­­ jótevőjének, Froymoirt kanonoknak, de János úgy érezte, hogy ezt a lépést meg kell tennie. Itt azután közelről látta a jézustársasági atyák életét s megérlelődött benne a vágy, hogy ő is ebbe a szerzetbe lépjen. Érett megfontolás, hos­­­szas küzdelem után megtette a döntő lépést. A kollégium rektora örömmel veti fel a szent, nagy reményekre jogosító ifjút 1516 szeptem­ber­ 24-én. János földi boldogsága teljes volt. Jézus­társaságában Jézus társává lett. Háláját még nagyobb buzgósággal mutatta ki az Isten iránt. Mindenki csodálta, mindenki szerette; olyan jámbor, olyan szorgalmas, olyan szent volt, hogy mindenki épült rajta. Két évet töltött mint ujoríc növendék Mechelnben. 1618 szeptember 25-én szerzetesfogadalom letevéséhez bocsátot­____ ták elöljárói. Szegény, szűzies és engedelmes szitt magába itt mindig bensőbb, melegebb életet igért itt az Istennek. Szavai nem ma­iék­ »Maria anyám; őt akarom szeretni, neki i­radtak üres szavak, mert ígérete szerint élt is. A íogoFai szent Ignác által alapított Jézus-1 társaságot 1540 szeptember 27-én hagyta jóvá 111. Pál pápa. Ezen ünnepélyes megerősítés után­ száz év nem mullott el és már három ifjúsági szentet mondhatott magáénak e tár­saság. Kettő közülük, szent Szaniszló és szent Alajos, közismertek. A harmadikat, szent Berdlh­­mans Jánost, aki életszentség és kedvesség dolgában sorakozott a kettő mellé, még ke­vesen ismerik. Az idén van halálának 300. évfordulója s amerre ismerik, fénnyel ünnep­ük emlékét Lelki hasznunkra válik, h­a őt meg­ismerjük és megszeretjük. nngel na Szentünk 1599 március 13-án született a mai Belgiumnak Diest nevű városkájában. Atyja te­kintélyes timármester volt. Édesanyja előkelő rokonsággal dicsekedhetett, ezért szülei nem is nézték jó szemmel ezt a házasságot. A jámbor édesanya örömmel látta, hogy nő kis fia jámborságban és kedvességben. Ha János az iskolából hazaért és véletlenül nem volt otthon senki, a közeli templomba ment és ott a boldogságos Szűz oltára előtt az ol­vasót imádkozta. Diest plébánosa kis nevelő­­intézetet szervezett saját otthonában és ide főképp papi pályára készülő ifjakat vett fel. A kis János ide kívánkozott. Mikor tanítói meggyőződtek arról, hogy igen jó tehetsége van és szülei előtt is hangoztatták, hogy kár volna, ha nem tanulna tovább, édesatyja engedett fia kérésének és beadta a jámbor­diesti plébános Ids nevelőintézetébe. János jó gyermek volt, azért jól érezte ma­gát otthon a szülői házban, de a diesti plé­bános nevelőintézetében még boldogabban töl­tötte napjait. Csakhamar kitűnt a társai közül buzgóságával és tehetségével. Itt érte meg első szent áldozása napját is. Ettől az időtől kezdve minden héten gyónt s minden második va­sár- és ünnepnapokon áldozott. A tanulás­ban is első volt; ha a diákok színdarabot játszottak, Jánosnak mindig a főszerepet ad­ták, mert ő játszott legjobban­. A boldogsá­gos Szűz tisztelete, melyet már az anyatejjel Fogadalmának letevése után Antwerpenbe küldték elöljárói a bölcselet tanulására. már október 18-án az a kitüntetés érte De tehetséges ifjút, hogy Rómába rendelték tanul­a­mányainak végzésére. Itt élt 1621 augusztus 13-án bekövetkezett haláláig. Gondviselésszerű dolog volt, hogy azt a szobát adták neki, mely­ben néhány évtizeddel korábban szent Ala­jos élt. Hogyan örült ő maga ennek. De társai is örültek, mert mindenki csak így be­szélt: »Alajos megint a földre jött.« Szent János nagy csodákat nem művelt, míg a földön élt. Nem térített meg népeket, nem térített meg bűnösöket. Az ő nagysága abban áll, hogy­ hivatásbeli kötelességeit a legnagyobb pontossággal végezte mindig és csak Istenért élt és dolgozott a föl­­­dön. Isten után legtöbbet a boldogságos Szűz Máriának köszönhetett, mert őt nagyon sze­rette és nagyon tisztelte. Azt szokta mondani: »Addig, n­em nyugszom, mig Máriát különös bensőséggel nem szeretem.« Az idén volt 300 esztendeje, h­ogy ez a ked­ves szent meghalt. A Szents­zék ezen év­re minden hónap 13-ára és szent Já­nos ünnepére, november 26-ára, tel­jes búcsút engedélyezett mindazok­nak, akik e napokon gyónnak,­­ál­doznak, templomot látogatnak és ott a szentatya szándékára s szent Já­nos tiszteletére imádkoznak. Komoly bibliakutatók szövetsége. Németországban már mintegy két éve garázdálko­dik a komoly bibliakutatók társasága. Az első pilla­natra mindenki azt hinné, hogy e szövetség a biblia révén a vallásosság terjesztésére alakult A társaság óriási pénzeszközökkel dolgozik s az ország majdnem minden részében vallási előadásokat tart. Az elő­adások azonban annyira kommunisztikus izüek s an­­­nyira fantasztikus­ak,­­ hogy a német közönség érdek­lődni kezdett a társaság eredete és dolgai iránt. Ennek folytán kiderült, hogy a komoly bibliakutatók társaságának székhelye Jeruzsálemben van és hogy a működéséhez és a propaganda iratainak terjeszté­séhez, alkalmazottainak költekező életmódjához szük­séges óriási pénzforrások eredete fel nem fedezhető. Csak annyit sikerült megállapítani, hogy a társaság zsidó nagybankok titkos szubvencióit élvezi. A rendezett előadások semmi egyebek, mint a Szentírás félremagyarázott helyeiből kicsavart jós­latok beálló terjesztése a világ végéről s a közel­jövőben politikai helyzetről. Feltűnő csak az, hogy valamennyi előadó a legnagyobb következetességgel a lehető legnagyobb nyomort jósolja be, amelynek folyamán osztályok és népek egymásnak fognak tá­madni. A mészárlás addig fog tartani, amíg az összes nemzetiségi válaszfalak le nem omolnak és el nem jön egy a kommünhöz hasonló állapot egy zsidó uralkodóval az élén. Az előadások annyi osztrog­­ós felekezet elleni izgatást tartalmaznak, hogy nyo­mukban a politikai és erkölcsi zavar Németország­ban rendkívül növekedett. Legutóbb Launingenben is rendezett az egyesület egy nyilvános előadást,­­amelyet rendkívüli módon reklámírozott. Midőn az előadó, Burger Vilmos, Augs­­burából, befejezte előadását, felállt egy jelenlévő ta­nár, dr. Woll, elálrázott a hóna alól egy héber bibliát és ugyancsak egy héber szótárt és felkérte a szóno­kot, hogy hasonlítsák össze a Szónok által hasz­nált idézeteket az eredeti szöveggel. A szónok kény­telen volt be­vallani, hogy erre tudatlanságánál fogva képtelen, midőn a tanár Burger fejtegetéseit kezdte cáfolni, Bu­rger a házjog címén megvonta tőle a szót, úgy, hogy nem is beszélhetett tovább Az előadás után Burger megjelent egy kísérőjével az egyik ven­déglőben és bosszankodva nyilatkozott dr. Wolf ta­nárról, aki természetesen papi személy volt. Végül pedig kijelentette, hogy nem bánja a felsülését, csak annak örül, hogy a­­ pillanat nincs messze hogy ezeknek az embereknek, t. i. a papoknak a nép­e — melyet megcsaltak — el fogja a nyakát vágni.» (j

Next