A Szív, 1921-1922 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1921-11-26 / 13. szám
Budapest, 1921. november 26. VII. évfolyam. # 13. szám O -szive megjelenik: jHir Done^yflB-JiT^orL ■ [UNK]///W/' //■ / ’.'/.?/,' e//// ./.’/.A' ■ Sv/Z. SZERKESZTŐSÉG ás KIADÓHIVATALi UDAPEST.VIII.^ORÁNSZKY-UTCA 2< Ára 2 kor. eTiéRTestTöne © kiadja: SZÖVG[T8é6Í sftEssaXi 33 vtämzw!@z ‘ Szív előfizetési ára egész évre 112 korona. Tömeges rendelésnél 50 példánytól kezdve 20 százalék kedvezmény. Kiadóhivatali dm: Budapest, IIII. ker., Horánszky-ur 20 Advent. A világi élete az Úr Jézus szent személye körül csoportosul. Eszerint a világ élete három részre tagozódik. Az egyik: évezredek Krisztus előtt, mely befejeződik Jézus születésével. A második az a 33 esztendő, amelyet az Úr Jézus a földön töltött és amelyet a megváltás legnagyobb világeseménye világit meg. A harmadik ismét évezredek váltás gyümölcseinek használatával, a a megSzentlélek kegyelmeiben. E három nagy világszakot éljük át újra és újra a tovapergő egyházi évek sorozatán át. A jó katholikusnak szive, lelke együtt él az egyházi évvel és évről-évre újra és újra átéli lelkében e három nagy szakot a karácsonyi, húsvéti és pünkösdi ünnepkörben. Az első, a karácsonyi ünnepkor most kezdődik, advent első vasárnapjával. Két részre tagozódik: a négyhetes adventra és a kis Jézus születésének és kisdedségének ünnepszakára. Advent az Úr Jézus születése előtti évezredek emlékezete. Tehát annak a kornak emlékezete, amikor az eredeti bűn következtében be volt zárva a mennyország. Ez volt a sötétség kora, mert hiányzott az égi fény. A nagy tömegekre ez volt a bűnben való alásülyedésnek és pogányságnak virágkora. A választottak részére azonban a bűn > bánatnak és reményteljes várakozásnak ideje volt. Bánat a bűnökért és várakozás a megváltásra, Megváltóra, mennyországnyitásra. Ehhez járult az előkészület, vagyis a lelket úgy elkészíteni, hogy az eljövendő Messiás méltónak találja az újra megnyitott mennyországra. A mi adventünket is e három hassa át: bűnbánat, reményteljes várakozás és előkészület. Valósítsuk meg az adventi idő szellemét, gondoljunk bűneinkre és járuljunk a bűnbánat szentségéhez. Szeretettel várjuk a karácsonyt és a kis Jézus adjon erőt és vigaszt nehézségeinkben. Készüljünk elő imával, jó cselekedettel és méltó is szent áldozással a szent karácsony ünnepére. Ez az évi advent. De emellett adventnek tekinthetjük egész életünket is. A bűn földjén várakozás az égre. Egész életünket is ezért e három töltse be: bűn-bánat (tehát gyakori szent gyónás is!), reményteljes várakozás, mely a szenvedésekben megnyugvást és vigaszt önt és előkészület a mennyei dicsőségre. Ez az előkészület pedig nem lehet más, mint büntelenül megőrizni, erényekben gazdagítani lelki életünket. Akkor ránk is harmatozni fognak egykor a mennynek összes boldogságai. Szent Berchmans János jubileumára. . (1621—1921. ünnepe november 26.) akarok szolgálni, az övé akarok lenni itt és a másvilágon«, szokta mondani. Mindenki azt gondolta, hogy Berchmans János jövője biztosítva van. Tanulmányait elvégezheti, kispappá s végül pappá lehet. Már három évet töltött boldogan az új otthonban, mikor egyszer csak hazahivatták szülei. A jó anya már négy év óta betegeskedett, az öt gyermeken kívül még a nagyszülőket is el kellett tartaniuk, atyjuk pedig egyedül nem tudott annyit keresni. Ezért a szükség arra kényszerítette őket, hogy János fiuk taníttatását beszüntessék s hazahívják. János könnyezve kérte szüleit, ne fogják ki az iskolából, bízzanak Mária segítségében, beéri ő kenyérrel és vízzel is. Si Mária tényleg segített. Mert nemsokára a jószívű diesti esperes, majd nemsokára Froymont dr. mechelni kanonok fogadta házába s vállalta taníttatását, így tehát János Diestből a mechelni gimnáziumba került. Mikor 1615-ben a jézustársasági atyák Mechelnben is kollégiumot nyitottak s János jobban megismerte őket, egy vágya volt, hogy a kollégiumba bejusson. Vágya teljesedett, felvették. Sokaknak nem tetszett ez a lépése, főképp az ő nagy jótevőjének, Froymoirt kanonoknak, de János úgy érezte, hogy ezt a lépést meg kell tennie. Itt azután közelről látta a jézustársasági atyák életét s megérlelődött benne a vágy, hogy ő is ebbe a szerzetbe lépjen. Érett megfontolás, hosszas küzdelem után megtette a döntő lépést. A kollégium rektora örömmel veti fel a szent, nagy reményekre jogosító ifjút 1516 szeptember 24-én. János földi boldogsága teljes volt. Jézustársaságában Jézus társává lett. Háláját még nagyobb buzgósággal mutatta ki az Isten iránt. Mindenki csodálta, mindenki szerette; olyan jámbor, olyan szorgalmas, olyan szent volt, hogy mindenki épült rajta. Két évet töltött mint ujoríc növendék Mechelnben. 1618 szeptember 25-én szerzetesfogadalom letevéséhez bocsátot____ ták elöljárói. Szegény, szűzies és engedelmes szitt magába itt mindig bensőbb, melegebb életet igért itt az Istennek. Szavai nem maiék »Maria anyám; őt akarom szeretni, neki iradtak üres szavak, mert ígérete szerint élt is. A íogoFai szent Ignác által alapított Jézus-1 társaságot 1540 szeptember 27-én hagyta jóvá 111. Pál pápa. Ezen ünnepélyes megerősítés után száz év nem mullott el és már három ifjúsági szentet mondhatott magáénak e társaság. Kettő közülük, szent Szaniszló és szent Alajos, közismertek. A harmadikat, szent Berdlhmans Jánost, aki életszentség és kedvesség dolgában sorakozott a kettő mellé, még kevesen ismerik. Az idén van halálának 300. évfordulója s amerre ismerik, fénnyel ünnepük emlékét Lelki hasznunkra válik, ha őt megismerjük és megszeretjük. nngel na Szentünk 1599 március 13-án született a mai Belgiumnak Diest nevű városkájában. Atyja tekintélyes timármester volt. Édesanyja előkelő rokonsággal dicsekedhetett, ezért szülei nem is nézték jó szemmel ezt a házasságot. A jámbor édesanya örömmel látta, hogy nő kis fia jámborságban és kedvességben. Ha János az iskolából hazaért és véletlenül nem volt otthon senki, a közeli templomba ment és ott a boldogságos Szűz oltára előtt az olvasót imádkozta. Diest plébánosa kis nevelőintézetet szervezett saját otthonában és ide főképp papi pályára készülő ifjakat vett fel. A kis János ide kívánkozott. Mikor tanítói meggyőződtek arról, hogy igen jó tehetsége van és szülei előtt is hangoztatták, hogy kár volna, ha nem tanulna tovább, édesatyja engedett fia kérésének és beadta a jámbordiesti plébános Ids nevelőintézetébe. János jó gyermek volt, azért jól érezte magát otthon a szülői házban, de a diesti plébános nevelőintézetében még boldogabban töltötte napjait. Csakhamar kitűnt a társai közül buzgóságával és tehetségével. Itt érte meg első szent áldozása napját is. Ettől az időtől kezdve minden héten gyónt s minden második vasár- és ünnepnapokon áldozott. A tanulásban is első volt; ha a diákok színdarabot játszottak, Jánosnak mindig a főszerepet adták, mert ő játszott legjobban. A boldogságos Szűz tisztelete, melyet már az anyatejjel Fogadalmának letevése után Antwerpenbe küldték elöljárói a bölcselet tanulására. már október 18-án az a kitüntetés érte De tehetséges ifjút, hogy Rómába rendelték tanulamányainak végzésére. Itt élt 1621 augusztus 13-án bekövetkezett haláláig. Gondviselésszerű dolog volt, hogy azt a szobát adták neki, melyben néhány évtizeddel korábban szent Alajos élt. Hogyan örült ő maga ennek. De társai is örültek, mert mindenki csak így beszélt: »Alajos megint a földre jött.« Szent János nagy csodákat nem művelt, míg a földön élt. Nem térített meg népeket, nem térített meg bűnösöket. Az ő nagysága abban áll, hogy hivatásbeli kötelességeit a legnagyobb pontossággal végezte mindig és csak Istenért élt és dolgozott a földön. Isten után legtöbbet a boldogságos Szűz Máriának köszönhetett, mert őt nagyon szerette és nagyon tisztelte. Azt szokta mondani: »Addig, nem nyugszom, mig Máriát különös bensőséggel nem szeretem.« Az idén volt 300 esztendeje, hogy ez a kedves szent meghalt. A Szentszék ezen évre minden hónap 13-ára és szent János ünnepére, november 26-ára, teljes búcsút engedélyezett mindazoknak, akik e napokon gyónnak,áldoznak, templomot látogatnak és ott a szentatya szándékára s szent János tiszteletére imádkoznak. Komoly bibliakutatók szövetsége. Németországban már mintegy két éve garázdálkodik a komoly bibliakutatók társasága. Az első pillanatra mindenki azt hinné, hogy e szövetség a biblia révén a vallásosság terjesztésére alakult A társaság óriási pénzeszközökkel dolgozik s az ország majdnem minden részében vallási előadásokat tart. Az előadások azonban annyira kommunisztikus izüek s annyira fantasztikusak, hogy a német közönség érdeklődni kezdett a társaság eredete és dolgai iránt. Ennek folytán kiderült, hogy a komoly bibliakutatók társaságának székhelye Jeruzsálemben van és hogy a működéséhez és a propaganda iratainak terjesztéséhez, alkalmazottainak költekező életmódjához szükséges óriási pénzforrások eredete fel nem fedezhető. Csak annyit sikerült megállapítani, hogy a társaság zsidó nagybankok titkos szubvencióit élvezi. A rendezett előadások semmi egyebek, mint a Szentírás félremagyarázott helyeiből kicsavart jóslatok beálló terjesztése a világ végéről s a közeljövőben politikai helyzetről. Feltűnő csak az, hogy valamennyi előadó a legnagyobb következetességgel a lehető legnagyobb nyomort jósolja be, amelynek folyamán osztályok és népek egymásnak fognak támadni. A mészárlás addig fog tartani, amíg az összes nemzetiségi válaszfalak le nem omolnak és el nem jön egy a kommünhöz hasonló állapot egy zsidó uralkodóval az élén. Az előadások annyi osztrogós felekezet elleni izgatást tartalmaznak, hogy nyomukban a politikai és erkölcsi zavar Németországban rendkívül növekedett. Legutóbb Launingenben is rendezett az egyesület egy nyilvános előadást,amelyet rendkívüli módon reklámírozott. Midőn az előadó, Burger Vilmos, Augsburából, befejezte előadását, felállt egy jelenlévő tanár, dr. Woll, elálrázott a hóna alól egy héber bibliát és ugyancsak egy héber szótárt és felkérte a szónokot, hogy hasonlítsák össze a Szónok által használt idézeteket az eredeti szöveggel. A szónok kénytelen volt bevallani, hogy erre tudatlanságánál fogva képtelen, midőn a tanár Burger fejtegetéseit kezdte cáfolni, Burger a házjog címén megvonta tőle a szót, úgy, hogy nem is beszélhetett tovább Az előadás után Burger megjelent egy kísérőjével az egyik vendéglőben és bosszankodva nyilatkozott dr. Wolf tanárról, aki természetesen papi személy volt. Végül pedig kijelentette, hogy nem bánja a felsülését, csak annak örül, hogy a pillanat nincs messze hogy ezeknek az embereknek, t. i. a papoknak a népe — melyet megcsaltak — el fogja a nyakát vágni.» (j