A Szív, 1925-1926 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1925-09-05 / 1. szám
Budapest, 1925 szeptember 5 XI. évfolyam. ® 1. szám. © si-stois-szive Ura 1200 korona in ■ [UNK]Vm .tii« « ii^————» • * HGTi eRTfíSlT036 © rz/'/sA kiatdgmivatal: m kiadja: 4S6kY-UTCA 20. M^Zlld-&ZIVH-0Z0V$T8$6 megjeel-Eniik : jHin.D6n,- sEOJHB-Jinron, ^^.azz%zm$sz a-'sa^sssi&BE^ Szív előfizetési ára V* évre 15.000 korona. Tömeges rendelésnél 50 példányié kedve 50 százalék kedvezmény. Kiadóhivatali cim : Budapest, tíll. ker., Koránszky u. 20. rrrsavaaaxK. i -ocma Anyáknak — Anyáról. Régebben igen el volt terjedve az az épületes szokás, hogy édesanyák kisgyermekeiket a Sz. Szűznek ajánlották fel, sőt ennek kifejezéséül bizonyos életkorig fehérben vagy világoskékben járatták azokat. Ma már csak gyéren találkozunk ezzel a kedves és felette hasznos szokással, azért szeretnénk ezt az édesanyák lelkében felújítani. Nem a külsőségét, hogy még a ruha színével is jelezzék gyermekeik felajánlását, ami nagyon költséges és felesleges, hanem magát a lényeget: Anyák, ajánljátok gyermekeiteket a Sz. Szűz oltalmába! I. Mit jelent ez? Semmiféle fogadalmat a gyermek jövőjére nézve. Csupán azt, hogy a gyermeket különösen a Sz. Szz tiszteletére, a Sz. Szűz oltalmába ajánljátok s ezzel megígéritek, hogy a Sz. Szűz iránti kiváló tiszteletet ápolni fogjátok gyermekeitek szivében. II. Van-e ennek a felajánlásnak valami különös szertartása? Nincs. Az édesanya megteszi saját lelkében. Akár otthon, amint gyermekét először tartja karjaiban, akár a templomban, amikor kisdedét először viszi oda. Egyszóval nem szertartásos, csak lélekben való felajánlásról szólunk. :H. Mire kinetead-«*. a , ái'ői? Rétzfcsn,iyxiy.imáiban gyakran ajánlja újra és újra a Sz Szűz oltalmába gyermekét, részben pedig arra, hogy gyermekében öntudatossá tegye: te a Szűz Anyának felajánlott gyermeke vagy IV. Hogyan tegye ezt? Beszélje el gyermekének, hogy mikor, hogyan ajánlotta fel a Sz. Szűznek. Gyakran emlegesse ezt előtte. Függesszen nyakába Mária-ermecskét. Tanítsa meg buzgón imádkozni a Sz. Szüzhöz, főleg szoktassa hozzá a sz. olvasó imádsághoz. Naponta imádkoztasson vele külön a Sz. Szüzhöz, diszittesse vele a Sz. Szűz képét, szobrát, oltárát Emlékeztesse, hogy az Égi Anya nézi, figyeli, szomorkodik bűnei felett, örül jótetteinek. Amikor nagyobb, adja be a Mária-lányok, Mária-leventék, korgregánisták közé. V. Végül, mi haszna van a felajánlásnak? Ha földi királynő venné kiváló »protekciója«, pártfogása alá gyermekedet, ugye, boldog volnál s nagy megnyugvással tekintenél a" gyermek jövő sorsa iránt? Mennyire inkább áll ez arra az esetre, ha az ég és foki királynőjének különös pártfogása alá kerül gyermeked! Minden irányban kiváló segítője lesz az Égi Anya, főleg a szent tisztaság megóvásában, amely ellen a legnagyobb kísértéseket épp az ifjúság szenvedi. ►»o r» mi ♦ ******** s». o* ^ • « Me taxuik m’E erkölcstelenséget! Valaki egy csomag színházi lapot juttatott el hozzánk a szerkesztéégbe. Azért hozta, hogy megmutassa, mennyire lezüllött a színpad manapság és megkérje: normánkét, hogy szólaljunk föl a bujaságnak e büntanyái ellen. Megtesszük, de r.en: egész úgy, mint ahogy az a jóindulatú ember övánta. Mi nem a színházak ellen írunk cikkeket, hanem néhány jelenségre mutatunk egyelőre reá, amit azokból a színházi lapokból tudtunk .Meg. A színházait eker azért nem írunk, mert a mi imádkozó olvasóközönségünk lehetetlen, hogy ezekbe a bűntanyákba eljárjon. (Nem írhatunk más nevet a színház helyébe, mint bűntanya, mert még a tartalmilag kifogástalan darabokat is a kéjelgés szolgálatába állítják a színésznők ruhátlanságával. Hát még a kifejezetten sikamlós darabok milyenek lehetnek? Az újságok fényképei után , ítélve, még a bünamya se fejezi ki azoknak a helyiségeknek alantas rendeltetését!) Az egyik színházi lapnak két számát találomra felütöttük. Az egyik hosszú cikiben közülte, hogy valami különös nevű sasznó óriási összegért megvette magának Ana királyné aáiósdobáját. Ezt a szobabútort a magyar mágnások csináltatták ajándékba a királynénak, rózsafából faragták és több művész dolgozott rajta. Nem került rá sor, hogy átadhassák és most megvette a királyi bútort egy primadonna. A másik cikk pedig többek közt egy fiatal angol leányról szól. Néhány hónap előtt került Budapestre többedmagával táncosnőnek egy színdarabba. Kis pakktáskát hozott néhány ruhadarabbal. Most, hogy elhagyta Budapestet, óriási összegű pénzt (valóságos vagyont) és dús ruhatárat vitt magával. Valljuk meg csak őszintén, egészséges állapotok-e azok, amikor egy ország történelmi nemességének fejedelmi ajándéka a piacra kerülhet? Egészséges állapotok azok, amikor egy színésznő mesés kincsű királyi bútorokat szerezhet meg magának? Egészséges állapotok azok, amikor egy jöttment idegen lányka vérforraló ruhákban ugrándozásával néhány hónap alatt vagyont gyűjthet össze? És lehetséges mindez akkor, amikor nágyá kürtöljük, hogy Csonkamagyarország szegény és letiport! Amikor gyermekeinket ezerszámra utaztatjuk a jószivü, de nem dúsgazdag belgák és hollandiak gondjára! Amikor kölcsönpénzből él az állam és az orvosok tehetetlenek a kórokkal szemben, mert az éhség legyengítette a középosztály testi erejét! Amikor naponta annyi embernek eszét bomlasztja meg a nyomor és őrülten fölemeli kezét önmaga ellen! Így lehetne-e ez, ha Krisztus szelleme uralkodnék a társadalomban, az államban, a közéletben és magánéletben egyaránt? Nem volna-e különb és boldogabb világ a mainál, amelyik a »ne paráználkodjál« isteni parancsát betartaná? Nem volna-e örömteljesebb az élet, ha a pénzfölösleget a kéjelgés helyett a nyomorgók és szűkölködők gondjainak enyhítésére juttatnák? Bizony mindenki, — még a bűnös is — belátja, hogy jobban és nemesebben élhetne az emberiség. De azt már mi nem látjuk be, hogy miért ne lehetne ezen segíteni? Miért ne lehetne legalább egy részét elfojtani ennek a mai erkölcsrombolt állatiasság-kultusznak? Gtt van az állam, — kereszténynek nevezi magát! — tegyen valamit! Tiltson, kényszerítsen, büntessen, ha kell! Ha nem tesz az állam magától e szörnyű förtelmek megfékezésére, a katholikus vallásos társulatok indítsanak helyi mozgalmakat és kényszerítsék reá képviselőjüket az állásfoglalásra, hogy egyszer már vétesse a »keresztény« ország vezetősége is komolyan — ne csak egyes esetekben — a Krisztus törvényeit! Újabb protesiátrós támadás. Kecskeméten a legutóbb nagygyűlést tartottak a kálvinista prédikátorok. Ez alkalommal több panasz hangzott el a beszédekben. Kovács J. István theologiaiigazgató fölpanaszolta, hogy a magyar kálvinisták a közéletben háttérbe szorulnak. Balthazar debreceni főprédikátor pedig azt merte állítani, hogy a protestantizmust Csonkamagyarországon jogtalanul háttérbe szorítja a »reakció szelleme a jezsuitizmus utján!« Évszázadok óta hozzászokott már ahhoz a magyar közélet, hogy a protestánsok mindenkor panaszkodtak. Érthető, hiszen a protestálás az éltető elemük. Könnyen napirendre lehetne térni tehát megszokott elégedetlenségük fölött. Az ember igazságérzetét fölforralja azonban az a példátlan vakmerőség, amellyel állításaikat a valóság ellenére világgá merik kiáltani. Azt mondják, hogy a protestantizmus a közéletben háttérbe szorult! És mi a tény? Az, hogy az ország kormányzója protestáns, a miniszterelnök protestáns, a honvédség főpa sncsnoka protestáns, a Kúria elnöke protestáns, vezető lapjaink (Nemzeti Újság, Magyarság, Szózat) szerkesztői protestánsok, a társadalmi egyesületek vezetői közt arányszámon fölül vannak a protestánsok. Köztudomású dolog, hogy a hivatalokban, egyetemi katedrákon (még a budapesti egyetemen az egyházjogot is az egyik katedrán protestáns adja elő, a szegedin szintén!) feltűnően sok a protestáns. Mi ezt nem bolygatnánk, de akkor miért merészkednek az ellenkező állítására a protestánsok?! Vagy ott van az állam segítsége, amelyikről Balthazár főprédikátor vakmerően azt állította, hogy a protestánsok nem kapnak eleget. A kultuszkormány 1924/25. évi költségelőirányzatában ezek a letagadhatatlan tételek állanak: A rom. kath. Egyház támogatására 400.670 aranykorona A két protestáns felekezetiek 761.200 aranykorona (139.SOO az evangélikusoknak, 574.500 a kálvinistáknak). Ugyanazon költségvetésnek »Egyéb járulások « cimen fölvett összeget, közt hozzáa katholikusok kapnak 5.000 aranykoronát a két protestáns felekezet 294.000 aranykoronát Az ország többségét kitevő katholikusok tehát jelentékenyen kevesebbet kapnak, mint a protestánsok! Ezek tények, amelyek után szomorúan látja az ember, hogy mily alaptalanul támadják a protestánsok a magyar államot és a katholicizmust. Az fáj talán nekik, hogy a magyar hercegprímás még nem protestáns, hanem csak katholikus lehet? Vagy talán azért csapnak akkora támadást, mert el akarják terelni a figyelmet a tényekről? A csehek békéslési kísérlete. Amint már többször megírtuk, Csehországben élénk ellentét van a cseh kormány és a katholikus Egyház között Erősebben kirobbant a feszültség legutóbb, amikor az eretnek Husz János katholikusellenes célzatú ünnepségein a cseh állam hivatalosan is részt vett. Ennek következménye lett, hogy a Szentatya visszahívta Rómába Marmaggi prágai pápai ruiiciust. A katholikus Egyháznak ilyetén bántalmazása nincsen előnyére a cseh uralomnak. Igaz ugyan, hogy két irányban jó néven veszik ezt az egyházi ikiózést, de az ebből származó előny nem ér föl azzal a kárral, amit viszont más irányaban eredményez. A csehek egyházüldözésének örülnek a szabad korai vesek és ők Franciaországban stb. helyeken a csehek érdeméül tudják be ezt. Örülnek azonkívül a szociáldemokraták, akik bárkivel hajlandók szövetkezni a katholikus Egyház ellen. Nagyon rossz néven veszik azonban a felvidéki tótok és a katholikus magyarok (a kálvinisták és evangélikusok föltűnően hűvösen viselkedtek a Marmaggi-eset alkalmával. Úgy látszik, a cseh Húsz mégis csak közelebb esik a szireikhöz). Különösen most, a küszöbön álló választások előtt igen rosszkor jött a cseheknek ez a vallási harc. Nagyon alantas és átlátszó trükkökkel