A Szív, 1933 (18. évfolyam, 33-52. szám)
1933-04-15 / 33. szám
megjelenik: jmn-D^n- szojRBJiTOa Húsvéti szám Budapest, 1933 április 15. XVI. évfolyam, * 33. szám Ara IQ fillér © ^ tjefeus-szive sxöHGTI eRTe&ITOae © A Szív előfizetési ára egész évre 5 P, félévre 2 P 50 f. Tömeges rendelésnél 50 példánytól kezdve 20% kedvezmény. Budapest, VIII., Horánszky u. 20. Tel.: J. 352—33, SZERKESZTŰSÉG És KIADÓHIVATAL.’ 1 KIADJA: <j | BUDAPEST,VIII.>JORANSZKY-UTCA 20. |jq-Dé[ZI16-a £ lV8*SLÖVe[T8á6] Ez a nemzeti föltámadás igazi szelleme! A szegedi társadalmi egyesületek Vezetői figyelemreméltó értekezletet tartottak a minap. Azzal az irányzattal foglalkoztak, amelyik ma mindent a testiség szolgálatába állít. Megállapították, hogy ez az irányzat mai élet valamennyi vonalán kiüt. A a női divat és a modern társadalmi megnyilvánulások aláássák a női nem becsületét. Az irodalom és színdarabok egyenest a nemi érzések fölkorbácsolására utaznak. A szegediek országos mozgalmat terveznek ennek az érzéki kicsapongás szellemének a leküzdésére. A szegediek e megmozdulását örömmel jelentjük. Már az is ér valamit, ha a romboló szellem gonoszságára az egész országban hallható szóval fölhívják a figyelmet. A magyar nemzetet ugyanis a trianoni béke gazdasági szempontból sírba zárta. E sírra azonban az erkölcstelenség szelleme gurította a nehéz zárókövet. A magyar nemzet addig föltámadni nehezen tud, amíg ez a szellem odanehezedik erejére. A nemzeti lélek feltámadásának örvendetes jele, hogy tudatára ébred erejét elszívó bajának és mozgolódni kezd, hogy azt leküzdje. Amennyire örülünk e megmozdulásnak, épp oly meggyőződéssel állítjuk azonban, hogy az ilyen ankétezés és országos kiáltás egymagában nem elég! A megállapítások helyett komoly és határozott tettek kellenek! És pedig ilyen tettek: Az erkölcstelenség szellemét szolgálja a női divat? Hát akkor, aki valamit is ad a tisztességre, az ne álljon szóba olyan leánnyal, aki így öltözködik! Erkölcstelen a társadalmi élet? Éreztessék a rosszalást a házasságtörőkkel és az erény semmibevevőivel! Ki velük a társaságból! Erkölcstelen szellemet terjeszt sajtó? Akkor miért vásárolják azokat az újságokat, amelyek ludasok ebben? Erkölcstelen a színház? Akkor tisztességes magyar ember ne váltson jegyet olyan darabokba, amelyek kifogásolhatók. Az erkölcstelen színház színésznőit pedig ne címezzék „művésznő“-knek, hanem nevezzék őket tetteik szerint! Ha majd ilyen tetteket is fölszámolhat a sajtó, akkor beszélhetünk majd a sírba tiport magyar nemzet föltámadásának lehetőségéről! Az Isten „lefegyverez“. Tizenkét esztendeje gyüléseznek a világ országainak kiküldöttjei Genfben fegyverkezések csökkentéséről és a hadi a leszerelésekről. A becsületes és őszinte emberek előtt legtöbb szavuk hazugsda és viselkedésük undorító képmutatót. Amíg ugyanis világhírű politikusok nem átalják a békeszeretet frázisaitól csepegő beszédeiket a nyilvánosság elé tálalni, addig a cseh és francia gyárak ontják a fegyvereket és ágyúkat. A hadirepülőgépek rajai feketítik el az eget és a bombákból kiáradó mérges gázok hihetetlen gyilkoló hatásáról hasábos cikkeket írnak az újságok. E nagy fegyverkezésbe aztán néha, Föltárnám Krisztus! Tehát Isten! Húsvét hajnalán vakító fény áradt elő Jézus sírjából a szürkületbe. A fölfeszített Üdvözítő halotti leple szétbomlott, testéhez fáslizott kezei széttárultak és a „föltámadt Krisztus“ dicssugarasan, életerősen, tündöklő sebhelyekkel lebbent elő abból a sziklakamrából, amelyet örök lakásul adott neki az emberi irgalom. Azóta évről-évre megemlékezünk mi keresztények erről a nagy világtörténeti eseményről és örvendező lélekkel énekeljük: „Föltámadt Krisztus e napon! Alleluja!“ Szomorú lenne azonban, ha ennél a kegyeletes emlékezésnél nem tennénk többet. Jézus föltámadásának történeti évfordulója ugyanis csak egy külső esemény, amely mögül azonban egész életünket átformáló igazság fényeskedik elénk. És ez az igazság: „Jézus föltámadásával bebizonyította, hogy ő igazán Isten’“ Értsétek meg, emberek: Jézus Isten öt illeti meg tehát az imádás. Néki joga van parancsolni nekünk és valamennyiünknek pedig kötelességünk engedelmeskedni néki. De értsétek meg azt is, hogy ez a Jézus nem mint akaratos zsarnok követeli parancsai teljesítését, hanem, mert jutalmul bennünket is az örök dicsőségre akar föltámasztani. Megteheti, mert Isten, azaz mindenható. Meg is teszi, mert Isten, azaz maga a jóság! néha a türelmes Isten is közbeszól. Hol egy tengeralattjáró tűnik el a mélyben, hol egy repülőgép zúzódik pozdorjává. A múlt héten még a világ legnagyobb hadiléghajója, az amerikai „Acron" pusztult el. Ennek a hadióriásnak 184.060 köbméter volt a kiterjedése, hossza 239 méter, motorjainak 4480 lóereje volt és 72 ember utazott 7 gépfegyver meg rengeteg bomba, valóságos arzenál harcolt rajta. A vallásos ember, ha meggondolja, hogy a világ országainak e fegyverkezése elsősorban a mai igazságtalan országhatárok és nemzeteket gúzsban tartó zsarnokságok védelmére irányul, akkor áldja a Mindenható kezét, aki egyszeregyszer megmutatja az emberiségnek, hogy van Igazságos égi hatalom is). A Húsvét jelképei. Húsvét alkalmával a jóismerősök képeslapon üdvözlik egymást, akik pedig kedveskedni akarnak ismerőseiknek, cukorból, vagy más anyagból készült tojást, vagy pedig nyulakat ajándékoznak. Ennek a szokásnak alapját tulajdonkép a szimbolizmus képezi. A szimbólum, vagyis jelkép, kifejezésre juttatja annak az alkalomnak a gondolatát, amelyiken ezt az ajándékot adjuk ismerőseinknek. De hogyha így áll a dolog, nem tudjuk megérteni, hogy miért adnak éppen nyulat ajándékba húsvét ünnepén, de meg tudjuk érteni, hogy miért adnak tojást. A tojás ugyanis a húsvétnak gyönyörű jelképe. Szimbolizálja a feltámadást. A tojásban életrekelő kis csibe ugyanis maga töri fel a tojás falát, maga feszíti azt szét és élve kerül ki abból. Ez Jézus föltámadását jelképezi. Üdvözítőnk is önerejével törte föl sírját és élve szállott ki belőle. A nyúlnak azonban, mint húsvéti jelképnek, nincsen semmi vallási értelme. Nincs is a keresztény valláshoz köze, mert egy régi pogány germán szokáson alapszik. A germán nép mondája ugyanis azt tartotta, hogy tavasz ébredésekor a tavasz istennője sétát tesz és ezen az úton két kis nyúl viszi a podgyászát. Ez a pogány istennő a két kis nyúllal tehát a tavasz kezdetének a jelképe. A kereskedők üzleti szelleme azután ezt a pogány jelképet összekapcsolta a húsvéttal, mert hiszen húsvét is rendesen a tavasz kezdetén van. Mi, akik ismerjük úgy a nyúlnak, mint a tojásnak értelmét, legyünk a húsvéti szimbólumának ajándékozásában is öntudatos katolikusok. Aszéieli szentelés. ldegen sokkal szigorúbb volt a nagyböjt, mint ma. Egész ideje alatt nemcsak húst nem ettek a keresztények, hanem semmi olyast, ami állattól származik. Tehát még tojást sem. Húsvétvasárnap volt az első nap, amikor a hús és a tojás élvezése megengedetté vált. Az Egyház minden új dolgot Isten áldásának kérésével szokott megkezdeni. Ez az egyik magyarázata annak, hogy a nagyböjt után híveinek első húsételét megszenteli. A másik pedig, hogy a mohó és mértéktelenségre hajló embert figyelmeztesse, hogy a vallásos életnek még az evéshez is van köze. Manapság húst, tojást, kenyeret szoktak húsvét napján szentelni. Ez sohasem volt parancs, csak szép szokás. Régente a hús, amelyet szentelni vittek, bárányhús volt. Ezt a szokást, még az első, zsidókból megtért keresztényektől vették át, akik hozzá voltak szokva a húsvéti bárányhoz. Olyan vidékeken, ahol a nép fő táplálékát a sertéshús képezte, a bárányhús helyébe ennek legértékesebb része, a sonka került. A tojást kétféle okból szentelték meg. Egyrészt, mert régen ezt sem volt szabad enni a nagyböjtben, másrészt azért, mert a tojás a húsvéti ünnep jelképe. A kenyérszentelés maradványa egy ősi szokásnak. Egyes vidékeken ugyanis a szentmise után megáldott kenyérdarabkákat osztottak szét a nép között (ezt eulogiának nevezték). Idővel ez elmaradt, de húsvét napján megtartották. Egyes vidékeken, sajnos, de már kihalóban van ez a szép szokás. Ne hagyjuk elveszni! Hiszen oly szép a jelentősége^