A Szív, 1945-46 (31. évfolyam, 1-48. szám)
1945-09-01 / 1. szám
Budapest, 1945 szeptember 1. XXXI. évfolyam * 1. szám Ára 4 o ^i nezus-szive-szoB1 HGTI GR.TGS1TÖ36 © Tömeges rendelésnél 10 példánytól kezdve 25 % kedvezmény. — Postatakarékpénztári csekkszámlaszám 8857. — Budapest, Vill., Mária-utca. 23. — Telefon: 135 — 233 MEG JELENIK :JRKrD6n* SEOTHBJSTOrL »BÉSI S2EDKES2T 0SEG és.KialDOMÍVűTAL: BUDAPEST, VIII, MARHA-UTCA 23 kiadja: 71 aéZUS -6ZI N?Q • 92T veT8dG A Szent Jobb diadal útja Budapesten A SZENT JOBB HIVATALOS ÁTADÁSA aujj. 20-án d. u. 2 órakor történt az Angolkisasszonyok váciutcai zárdájában, rszt vett rajta teljes számban a budapesti amerikai misszió Schoenfeld követtel és Key tábornokkal az élen. A magyar részről Zsedényi Béla, az ideiglenes nemzetgyűlés elnöke a kormány több tagjával, a főváros, az A. ü. és a Kisgazdapárt nagyválasztmányának küldöttsége. Ezek jelenlétében felnyitották a ládát, amelyben fabáncs és celofán burkolatban feküdt az ereklye. R. Diefenbach amerikai tábori lelkész beszéd kíséretében átnyújtotta a Szent Jobbot dr. Witz Bélának, aki megállapította, hogy az ereklyetartó pecsétje és a szentereklye sértetlen. Majd hálás köszönetét fejezte ki Amerika elnökének és budapesti képviselőjének. A SZENT JOBB DIADALÉTJA délután négy órakor indult a ferencesek belvárosi templomából. A körmenetet, a Szent Jobb jelenlétében, Grősz József kalocsai érsek vezette a Bazilika elé. Két és fél óra alatt százezres tömeg újult fel. Ilyen hatalmas tömeget régen látott Budapest népe. A Szent Jobbot régi hagyomány szerint az irgalmas rend tagjai vitték a vállukon. Midőn megjelent a téren a Szent Jobb, hatalmas lapsorkán zúgott fel. A körmenetben szintén megjelent Zsedényi Béla, gróf Teleki Géza kultuszminiszter, továbbá a katonaság, rendőrség, hitbuzgalmi egyesületek s a Kisgazdapárt népes küldöttsége. A Szent Jobb megérkezése után P. Radulik Bertalan domonkosrendi tartományfőnök mondott beszédet. Ennek főbb részleteire lapunk más részében térünk ki. A mindenszentek litániája után Grősz József kalocsai érsek szentségi áldást adott, majd a kongresszusi és magyar himnusz hangjai után szétoszlott a közönség. Béke, béke, béke... Nagyboldogasszony ünnepére felvirradt a béke napja: az utolsó fegyveres ellenség is bejelentette a teljes meghódolást. Abban a pillanatban, amikor megszűnt a fegyverek harca a győzelemért, ugyanabban a pillanatban új harc kezdődött: a szeretet harca a békéért. Vezető tényezők rádióbeszédeiből mindenütt kicsendült a roppant felelőség tudata. XII. Pius pápa figyelmeztette a gőzőket, hogy a nagyszerű siker ne hordztassa el őket, a «béke az igazságosság műve». Az amerikai elnök szavaiból szinte érezni lehetett a Gondviselésnek adott háta mögött a béke roppant felelőségének gondolatát: A háborút megnyertük, most meg kell nyernünk a békét is. VI. György király trónbeszédében különösképen hangsúlyozta : «A békeszerető népeknek el kell jutniok a szabadság, a béke és a szociális igazság világához, nehogy a háború áldozatai hiábavalók legyenek». * Mi katolikusok, a gyűlölet ellen vállalt harcban, Krisztus Urunk földi helytartójára, a Szentlélek tolmácsára, a Szentatyára figyelünk. Az ő alaptétele ez: Szilárd és zavartalan békefront kiépítése kifelé a nemzetek között nem tehetséges bizalomgerjesztő belső békefront nélkül. És ezért sürgeti: «Aki azt akarja, hogy a béke csillaga felkeljen és megállapodjék a társadalom felett, az törekedjék 1.maga is visszaadni az emberi személynek azt a méltóságot, amelyet az Isten kezdettől fogva megadott.» Tehát küzdenünk kell «a lélektelen tömeg erőszakos tömörítése ellen» egy pártba, militarista szellembe, vagy gazdasági rendszerbe. Jogot követelünk a vallási neveléshez, a házassághoz és a családi élethez, a közösség érdekét is tekinteno a magántulajdonhoz, a szabad munkaválasztáshoz. 2. «... utasítsa vissza az anyagelvűség minden változatát, mely a népet szétszórt és belső összetartás nélküli egyedekből összeverődött nyájnak nézi, ezért az uralkodás és önkény alkalmas anyagának tekinti.» Tehát: védelmezze a társadalom a házasság felbonthatatlanságát, adjon a családnak tisztes otthont és megélhetést; iskola és család között ne legyen ellentét ; küzdeni kell a zsarnokság minden gazdasági, pártpolitikai, világnézeti fajtája ellen. 3. «... adja meg a munkának azt a helyet, amelyet Isten kezdettől fogva kijelölt neki.» A munkás ugyanis Isten munkatársa, munkájának folytatója. Tehát: ne a testi fáradság különböztesse meg a munka méltóságát; igazságos családi bért kell adni mindenkinek ; biztosítani kell a magántulajdon nyugodt birtoklását; ellentéteket a közös érdek felfedezésével, ápolásával, közös szervezettel és szeretettel hidalják át. 4. «... részt kell venni e jogrend gyökeres újjáépítésében.» Az igazságos jogérzés sosem szegődhet «meghatározott érdekkörök és mozgalmak» szolgálatába», amelyek egyoldalúan és igazságtalanul megszabják a «törvényhozás és bírósági eljárás irányát». Ennek feltétele a pápa szerint: «a) olyan törvényszék és bírók, akik világosan megfogalmazott jogrendszer szerint ítélnek. — b) világos jogszabályok, amelyeket nem lehet felforgatni, unos untiglan való hivatkozással a népi érzésre és a merő hasznosságra. — c) az állam és hivatalnokai, szervezetei egyaránt kötelesek legyenek a jóvátételre és az egyének szabadságát, tulajdonát, becsületét, előléptetését és boldogulását sértő intézkedések visszavonására.» MINDENT AZ IFJÚSÁGÉRT! Felhangzik a «Veni Sanete», és ismét megtelnek ifjúsággal az iskolák padjai. SORSDÖNTŐ ÉV KEZDŐDIK, amikor annyi év szétszórtsága után, annyi világnézet versenyfutása után ismét megjelenik a nevelők előtt a gyermek. Vajjon mit fognak ennek az érintetlen, gyanútlan, lelkét készséggel kizáró gyermeknek a lelkébe beleírni? — ez a gondolat foglalkoztat minket. Cikkek jelentek meg arról a kérdésről: a gyermek bizalmának megingása nélkül hogyan lehetne megmondani nekik, hogy eddig nem mondtak nekik igazat, félrevezették és megtévesztették őket? Mi, katolikusok ezzel a problémával nem gyötrődtünk, — igazságot tanítottunk, amelyből népek éltek ezer évet; legfeljebb egy feladat vár ránk: még jobban, még ügyesebben, még hangosabban hirdessük az örök élet igéit. Eszünkbe jut a görög bölcs, aki előtt a görög népet gerinctelenséggel, romlottsággal, rothadtsággal vádolták. A bölcs férfi ruhája alól a közönség elé dobott egy rothadt almát. Az alma erőtlenül szétmállott, s magjai kihullottak, azok még egészségesek voltak. Ha mi, felnőttek, vádoljuk is magunkat gerinctelenséggel, romlottsággal, «rothadtsággal», itt a mag, az érintetlen, ép gyermek, új embert teremtő magyar fák nőhetnek még belőle új ezer évig! MIT TEGYÜNK? Mondanunk sem kell, hogy a HITOKTATÁST még komolyabban, alaposabban időszerűbben kell vennünk, mint eddig. Éj gyermeket kell nevelnünk, aki tud gerinces lenni, nehogy meginogjon, mint apái. — aki józan és világos férfi, aki elbírja, a demokratikus szabadságot és aki tud alázatosan szeretésből Istenért embereknek szolgálni. Ne legyen tehát iskola, egyházközség, ahol ne volna SZÍVGÁRDA, az új ifjúság kegyelemtől átfűtött iskolája. Tanítók, tanítónők, nevelő erejű egyének, tartoznak az ifjúságnak néhány órával, elsősorban a gárdák vezetésében. Istennek szentelt személyek ne csak a maguk kis körében emésztődjenek, hanem keressék fel az elhagyott külvárosokat, falvakat, elfelejtett gyermekeket, s oda is vigyenek szeretetet, jóságot, igazságot. Kongreganisták, harmadik rendűek és bármilyen katolikus egyesületbe tartozók ereszkedjenek le a gyermekhez, vezessék, támogassák, — foglalkozzanak legalább néhány «kistestvérrel», «öcskössel». Módosabbak, a föld új gazdái támogassák katolikus gyermekmozgalmainkat anyagiakkal, hogy egy katolikus gyermek se veszítse el világnézetét anyagiakkal való elcsalogatás miatt. Anyák és édesapák követeljék a Szívgárdát, mert joguk van a Jézus Szíve szellemében nevelt tisztalelkű gyermekekre. Megértjük a lelkipásztorok tengernyi elfoglaltságát, de mindig akad néhány melegszívű, talpraesett fiatalember vagy leány, aki segít nekik a gyermekek vezetésében. Gyermekek kérjék maguknak a gárda boldog, mesével színes, énekkel hangos, heti paranccsal komoly gárdaéletét. A bizalmatlanok, magukat vezetésre alkalmatlanoknak tartók kérjenek gárdavezető tanfolyamokat. A központ ad irányítást, anyagot, de várja az áldozatkész szíveket. De ne csak az ártatlan és könnyen kezelhető kisgyermekkel foglalkozzunk! — Mi lesz a nagyobbakkal, a kamaszokkal, a Csupa erővel feszülő, de könnyen félrevezethető 10—14 éves gyermekeket? Számukra folytassuk a gárdamunkát, az ú. n. TESTŐRGÁRDÁK1AN. * * # Ahol nincs Szívgárda, félő, hogy elvénült az élet mint a halálra ítélt egykés falvakban. Ahol az isteni Szív tüze nem lobog a gárdisták lelkében, kongassuk meg a lélekharangot, mert ahol kihűl a szeretet, kihűl lassankint a magyar élet, meghal a kereszténység. «Amit egynek tesztek a legkisebbek közül, nekem — Krisztusnak — teszitek!» — kiáltja felénk az Üdvözítő, hogy magához ölelje gyermekeinket. Épp ezért MINDENT A GYERMEKÉRT: pénzt, energiát, időt, szeretetet, igazságot! Kamatostul visszakapjuk! 5. «. . . mozdítsa elő az észszerű fegyelem, a nemes emberiességen és a keresztény szellem felelősségtudatán alapuló államelmélet és államvezetés kialakulását.» Tehát az állam az alattvalókat és a társadalmat szolgálja. Az uralkodás ugyanis a nép szolgálata, amelyet szintén erkölcsi elvek szabályoznak ! * Minden emberi szó felett pedig ott lebeg az örök Bölcsesség békét építő szava : «Bölcsességet hagyok nektek, az én békességemet adom nektek; nem miként a világ adja, adom én nektek.» (Ján. 14, 27), mert csak «az igazság szabadít meg titeket». (Ján. 8, 82.)