A Szív, 1945-46 (31. évfolyam, 1-48. szám)

1945-09-01 / 1. szám

Budapest, 1945 szeptember 1. XXXI. évfolyam * 1. szám Ára 4 o ^i­ ne­zu­s-szive-szoB1 HGTI GR.TGS1TÖ36 © Tömeges rendelésnél 10 példánytól kezdve 25 % kedvezmény. — Postatakarékpénztári csekkszámlaszám 8857. — Budapest, Vill., Mária-utca. 23. — Telefon: 135 — 233­­ MEG JEL­E­NIK :­­JRKr­D6n* SEOTHBJSTOrL »BÉSI S2EDKES2T­ 0SEG és.KialDOMÍVűTAL: BUDAPEST, VIII, MARHA-UTCA 23 kiadja: 71 aéZUS -6ZI­ N?Q • 92T­ veT8dG A Szent Jobb diadal útja Budapesten A SZENT JOBB HIVATALOS ÁT­ADÁSA aujj. 20-án d. u. 2 órakor történt az Angolkisasszonyok váci­­utcai zárdájában, r­­szt vett rajta tel­jes szám­ban a budapesti amerikai misszió Schoenfeld követtel és K­e­y tábornokkal az élen. A magyar részről Zsedényi Béla, az ideiglenes nemzetgyűlés elnöke a kor­mány több tagjával, a főváros, az A. ü. és a Kisgazdapárt nagyválaszt­­mányának küldöttsége. Ezek jelen­létében felnyitották a ládát, amelyben fabáncs és celofán burkolatban feküdt az ereklye. R. Diefenbach ame­rikai tábori lelkész beszéd kíséretében átnyújtotta a Szent Jobbot dr. Witz Bélának, aki megállapította, hogy az ereklyetartó pecsétje és a szent­­ereklye sértetlen. Majd hálás köszö­netét­ fejezte ki Amerika elnökének és budapesti képviselőjének. A SZENT JOBB DIADALÉTJA dél­után négy órakor indult a ferencesek belvárosi templomából. A körmenetet, a Szent Jobb jelenlétében, G­r­ő­s­z József kalocsai érsek vezette a Bazilika elé. Két és fél óra alatt száz­ezres tömeg­­ újult fel. Ilyen hatalmas tömeget régen látott Budapest népe. A Szent Jobbot régi hagyomány sze­rint az irgalmas­ rend tagjai vitték a vállukon. Midőn megjelent a téren a Szent Jobb, hatalmas lapsorkán zúgott fel. A körmenetben szintén megjelent Zsedényi Béla, gróf Teleki Géza kultuszminiszter, továbbá a katonaság, rendőrség, hitbuzgalmi egyesületek s a Kisgazdapárt népes küldöttsége. A Szent­­ Jobb megérke­zése után P. Radulik Bertalan domonkosrendi tartományfőnök mon­dott beszédet. Ennek főbb részleteire lapunk más részében térünk ki. A min­denszentek litániája után Grősz József kalocsai érsek szentségi áldást adott, majd a kongresszusi és magyar him­nusz hangjai után szétoszlott a kö­zönség. Béke, béke, béke... Nagyboldogasszony ünnepére fel­virradt a béke napja: az­ utolsó fegyveres ellenség is bejelentette a teljes meghódolást. Abban a pillanatban, amikor meg­szűnt a fegyverek harca a győzelemért, ugyanabban a pillanat­ban új harc kezdődött: a szere­tet harca a békéért. Vezető tényezők rádió­beszédeiből mindenütt kicsendült a roppant fele­lőség tudata. XII. Pius pápa figyelmeztette a g­őzőket, hogy a nagyszerű siker ne hordztassa el őket, a «béke az igaz­ságosság műve». Az amerikai elnök szavaiból szinte érezni lehetett a Gondviselésnek adott háta mögött a béke roppant felelősé­gének gondolatát: A háborút meg­nyertük, most meg kell nyernünk a békét is. VI. György király trónbeszédében különösképen hangsúlyozta : «A béke­szerető népeknek el kell jutniok a szabadság, a béke és a szociális igazság világához, nehogy a háború áldozatai hiábavalók legyenek». * Mi katolikusok, a gyűlölet ellen vállalt harcban, Krisztus Urunk földi hely­tartójára, a Szentlélek tolmácsára, a Szentatyára figyelünk. Az ő alaptétele ez: Szilárd és zavartalan békefront kiépítése kifelé a nemzetek kö­zött nem tehetséges bizalomgerjesztő belső békefront nélkül. És ezért sürgeti: «Aki azt akarja, hogy a béke csillaga felkeljen és megállapodjék a társadalom felett, az törekedjék 1.maga is visszaadni az emberi személynek azt a méltóságot, amelyet az Isten kezdettől fogva meg­adott.» Tehát küzdenünk kell «a lélektelen tömeg erőszakos tömörítése ellen» egy pártba, militarista szellembe, vagy gazdasági rendszerbe. Jogot követe­lünk a vallási neveléshez, a házasság­hoz és a családi élethez, a közösség érdekét is tekinteno a magántulajdon­­hoz, a szabad munkaválasztáshoz. 2. «... utasítsa vissza az anyagelv­űség minden válto­zatát, mely a népet szétszórt és belső összetartás nélküli egyedek­­ből összeverődött nyájnak nézi, ezért az uralkodás és önkény al­kalmas anyagának tekinti.» Tehát: védelmezze a társadalom a házasság felbonthatatlanságát, adjon a családnak tisztes otthont és megélhetést; iskola és család között ne legyen el­lentét ; küzdeni kell a zsarnokság minden gazdasági, pártpolitikai, vi­lágnézeti fajtája ellen. 3. «... adja meg a munká­nak azt a helyet, amelyet Isten kezdettől fogva kijelölt neki.» A munkás ugyanis Isten munka­társa, munkájának folytatója. Tehát: ne a testi fáradság külön­böztesse meg a munka méltóságát; igazságos családi bért kell adni min­denkinek ; biztosítani kell a magán­­tulajdon nyugodt birtoklását; ellenté­teket a közös érdek felfedezésével, ápolásával, közös szervezettel és­­ szere­tettel hidalják át. 4. «... részt kell venni e jogrend gyökeres újjáépítésé­­­ben.» Az igazságos jogérzés so­sem szegődhet «meghatározott érdekkörök és mozgal­­m­a­k» szolgálatába», amelyek egy­oldalúan és igazságtalanul meg­­sza­bják a «törvényhozás és bíró­sági eljárás irányát». Ennek feltétele a pápa szerint: «a) olyan törvényszék és bírók, akik világosan megfogalmazott jogrendszer szerint ítélnek. — b) világos jogszabá­lyok, amelyeket nem lehet felforgatni, unos untiglan való hivatkozással a népi érzésre és a merő hasznosságra. — c) az állam és hivatalnokai, szerve­zetei egyaránt kötelesek legyenek a jóvátételre és az egyének szabadságát, tulajdonát, becsületét, előléptetését és boldogulását sértő intézkedések visszavonására.» MINDENT AZ IFJÚSÁGÉRT! Felhangzik a «Veni Sanete», és ismét megtelnek ifjúsággal az isko­lák padjai. SORSDÖNTŐ ÉV KEZDŐDIK, amikor annyi év szétszórtsága után, annyi világnézet versenyfutása után ismét megjelenik a nevelők előtt a gyermek. Vajjon mit fognak ennek az érintetlen, gyanútlan, lelkét készséggel kizáró gyermeknek a lelkébe beleírni? — ez a gondolat foglalkoztat minket. Cikkek jelentek meg arról a kérdésről: a gyermek bizalmának meg­ingása nélkül hogyan lehetne megmondani nekik, hogy eddig nem mondtak nekik igazat, félrevezették és megtévesztették őket? Mi, katolikusok ezzel a problémával nem gyötrődtünk, — igazságot tanítottunk, amelyből népek éltek ezer évet; legfeljebb egy feladat vár ránk: még jobban, még ügyesebben, még hangosabban hirdessük az örök élet igéit. Eszünkbe jut a görög bölcs, aki előtt a görög népet gerinctelenséggel, romlottsággal, rothadtsággal vádolták. A bölcs férfi ruhája alól a közönség elé dobott egy rothadt almát. Az alma erőtlenül szétmállott, s magjai ki­hullottak, azok még egészségesek voltak­. Ha mi, felnőttek, vádoljuk is magunkat gerinctelenséggel, romlott­sággal, «rothadtsággal», itt a mag, az érintetlen, ép gyermek, új em­bert teremtő magyar fák nőhetnek még belőle új ezer évig! MIT TEGYÜNK? Mondanunk sem kell, hogy a HITOKTATÁST még komolyabban, ala­posabban időszerűbben kell vennünk, mint eddig. Éj gyermeket kell nevelnünk, aki tud gerinces lenni, nehogy meginogjon, mint apái. — aki józan és v­i­l­á­g­o­s f­é­r­fi, aki elbírja, a demokratikus szabadságot és aki tud alázatosan szeretésből Istenért embereknek szolgálni. Ne legyen tehát iskola, egyházközség, ahol ne volna SZÍVGÁRDA, az új ifjúság kegyelemtől átfűtött iskolája. Tanítók, tanítónők, nevelő erejű egyének, tartoznak az ifjú­ságnak néhány órával, elsősorban a gárdák vezetésében. Istennek szentelt személyek ne csak a maguk kis körében emésztődjenek, hanem keressék fel az elhagyott külvárosokat, falvakat, elfelejtett gyermekeket, s oda is vigyenek szeretetet, jóságot, igazságot. Kongreganisták, harmadik rendűek és bármilyen katolikus egyesületbe tartozók ereszkedjenek le a gyermekhez, vezessék, támogassák, — foglalkozzanak legalább néhány «kistestvérrel», «öcskössel». Módosabbak, a föld új gazdái támogassák katolikus gyermek­­mozgalmainkat anyagiakkal, hogy egy katolikus gyermek se veszítse el világnézetét anyagiakkal való elcsalogatás miatt. Anyák és édesapák követeljék a Szívgárdát, mert joguk van a Jézus Szíve szellemében nevelt tisztalelkű gyermekekre. Megértjük a lelkipásztorok tengernyi elfoglaltságát, de min­dig akad néhány melegszívű, talpraesett fiatalember vagy l­e­á­n­y, aki segít nekik a gyermekek vezetésében. Gyermekek kérjék maguknak a gárda boldog, mesével színes, énekkel hangos, heti paranccsal komoly gárdaéletét. A bizalmatlanok, magukat vezetésre alkalmatlanoknak tartók kérjenek gárdavezető tanfolyamokat. A központ ad irányítást, anyagot, de várja az áldozatkész szíveket. De ne csak az ártatlan és könnyen kezelhető k­i­s­g­y­e­r­m­e­k­k­e­­l foglalkozzunk! — Mi lesz a n­a­g­y­obbakkal, a kamaszokkal, a Csupa erővel feszülő, de könnyen félrevezethető 10—14 éves gyermekeket? Szá­mukra folytassuk a gárdamunkát, az ú. n. TESTŐRGÁRDÁK1­AN. * * # Ahol nincs Szívgárda, félő, hogy elvén­ült az élet mint a halálra ítélt egykés falvakban. Ahol az isteni Szív tüze nem lobog a gárdisták lelkében, kongassuk meg a lélekharangot, mert ahol kihűl a szeretet, kihűl lassankint a magyar élet, meghal a kereszténység. «Amit egynek tesztek a legkisebbek közül, nekem — Krisztusnak — teszitek!» — kiáltja felénk az Üdvözítő, hogy magához ölelje gyerme­keinket. Épp ezért MINDENT A GYERMEKÉRT: pénzt, energiát, időt, szeretetet, igazságot! Kamatostul visszakapjuk! 5. «. . . mozdítsa elő az ész­szerű fegyelem, a nemes emberies­ségen és a keresztény szellem fele­lősségtudatán alapuló államel­mélet és á­ll­a­m­v­e­z­e­t­é­s ki­alakulását.» Tehát az állam az alattvalókat és a társadalmat szolgálja. Az uralko­dás ugyanis a nép szolgálata, amelyet szintén erkölcsi elvek szabá­lyoznak ! * Minden emberi szó felett pedig ott lebeg az örök Bölcsesség békét építő szava : «Bölcsességet hagyok nek­tek, az én békességemet adom nektek; nem miként a világ adja, adom én nektek.» (Ján. 14, 27), mert csak «az igazság szabadít meg titeket». (Ján. 8, 82.)

Next