A Szív, 1949-1950 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1949-09-03 / 1. szám

„Erősség az igazságban“ Augusztus 24-én, Szent Ber­talan apostol ünnepén szentelte fel Grósz József kalocsai érsek P. B­a­d­a­l­i­k Bertalan do­monkosrendi szerzetest, kineve­zett főpásztort megyéspüspökké. A szentelés szertartása a do­monkosok budapesti (Thököly­­úti) templomában folyt le, dí­szes külsőségek között, nagy hívősereg szeme láttára. A szen­telésnél Kovács Vince váci és Meszlényi Zoltán esztergomi segédpüspök segédkezett. A szó­székről az egész szertartás mene­tét a hívek számára P. Radó Polikárp bencés professzor ma­gyarázta. Az alábbiakban közöl­jük az eseménnyel kapcsolatban a püspökszentelés szertartását. Előkészület A templomban két oltárt készítettek elő, a főoltárt s egy kisebbet a főoltár mellett. A fő­oltárt a felszentelő főpásztor ré­szére, a másik a felszentelendő részére. Miután egymást üdvö­zölték és elhelyezkedtek, kez­dődik a szentelés bevezető része. Az idősebb segédkező püspök a felszentelőhöz így fordul : *— Főtisztelendő Atya, az Anyaszentegyház kívánja, hogy­ ezt a jelenlévő áldozópapot a felelősséggel terhes püspöki mél­tóságra emeld. A fölszentelő az apostoli ren­delet felől tudakozódik, majd meghagyja, hogy olvassák fel. Fel is olvassák a latinul írt pápai bullát, amely ezévi július 26-i keltezéssel P. Badaükot püs­pökké nevezi ki. Ezután az esküt teszi le a fölszentelendő : — Én . . . engedelmes leszek j .Szent Péter apostolnak s a római Anyaszentegyháznak és a mi Urunknak, XII. Pius pápának s törvényes utódainak. Jele — Az eskü végén a fölszen­t nyitott evangéliumos könyvet a fölszentelendő felé tartja, aki így erősíti meg esküjét : «Isten engem úgy segél­­­je­n és az ö szent Evangéliuma.»­­­ A vizsgálat ! A szentatyák ősi tanítása és meghagyása — így kezdődik a­­ szertartás vizsgálati része —, s hogy az, aki a püspökség rendjébe­­ választatik, előzőleg teljes szere­tettel szorgosan vizsgáltassék meg a Szentháromság hite felöl, ame­lyek ezzel a hivatallal járnak, amelyeket az apostol intelme sze­rint meg kell tartani: Senkire se tedd föl hirtelen kezedet . . . Mi­­ tehát erre támaszkodva, igaz szere­­­tettel kérdezünk Téged, kedves­­ testvérünk: akarod-e a magad egész okosságát, amennyire csak a természeted erre képesít, a Szent­írás értelmének alárendelni? — Igen, azzal egész szívemből mindenben egyetérteni és enge­delmeskedni akarok — vála­szolja a felszentelendő. — Akarod-e a népet, amelynek számára fel lesz szentelve, arra, amit a Szentírásból tanultál, sza­vaddal és példáddal taní­tani? — ez az első kérdés a fölszentelen­dőhöz. — Akarom — válaszolja. A szentmisét közösen mondja j a fölszentelő és fölszentelendő (concelebratio). A lépcsőimát a főoltár előtt mondják közösen.* I de utána a segédkező püspökök saját oltárához kísérik a föl­­s­szentelendőt, aki most leveti a s plugiálét és felölti a püspöki ruhákat : a mellkeresztet, turni­­­­cellát, dalmatikát, stólát és ka­­s­zulát. Saját oltáránál folytatja ő is a szentmisét Evangéliumig.­­ A szentelés tulajdonképen csak most veszi kezdetét. Evangé­lium előtt így szól a fölszentelő : — A püspök kötelességei:­t bírtáskodni, a tanítást magya­­­­rázni, szentelni, a papi rendet­­ föladni, áldozatot bemutatni, ke­resztelni és bérmúlni, imádkoz­zunk, kedves testvérek, hogy az Egyház java felett őrködő minden­ható Isten gondviselő jósága adja ennek a választottnak kegyelme bőséget. A fölszentelő és a segédkezők,­­ fejükön mitrával, letérdelnek,­­ a fölszentelendő pedig egészen leborul. A mindenszentek ditá­­niáját imádkozza a kórussal mindenki. A végén a fölszentelő felkel, baljában pásztorbotot tart s a fölszentelendőhöz for­dulva imádkozza, mindhárom­­szor keresztet vetve reá : — Hogy ezt a jelenlevő ki­választottat megáldani méltóz­­t­ass­ál!­­— Hogy megáldani és meg­szentelni méltóztassal! ■— Hogy megáldani, megszen­telni és fölszentelni méltóztassál! —­A kórus ráfeleli: Kérünk Té­ged, hallgass meg minket! Litánia végeztével mindnyá­jan felkelnek. A fölszentelendő letérdel, a fölszentelő a segéd-, kezükkel együtt nyakszirtjére és vállára fekteti az evangéliumos könyvet, amelyet aztán a föl­­szent­elendő egyik káplánja tart. Most következik a püspökszen­telés szentségi része. A fölszen­­telő és a két segédkező püspök mindkét kezükkel a fölszente­lendő fejét érintik és mondják : —­ Vedd a Sze­ntle­lket! Majd a fölszentelő leveszi a mitrát és folytatja: —■ Hallgass Uram, kegyesen, könyörgésünkre és e szolgádra a papság kegyelmének bőségét ki­öntve,­ áraszd rá áldásod erejét. A Mi Urunk, Jézus... által. Ekkor az egyik segédkező pap hosszúkás kendővel körülköti a fölszentelendő fejét. A Jöjj, Teremtő Szentlélek! kezdetű éne­ket éneklik aztán. A fölszentelő püspök fölkel, lehúzza kesztyű­jét, hüvelykujjait a szent kriz­­mába mártja és a fölszentelendő fejét, aki előtte térdel, megkeni. Aztán ezekkel a megható szavakkal imádkozik a fölkenés végén a fölszentelő a fölkent püspökért: Folyjék ez, Uram, bőségesen a fejére, terüljön szét az arcán, ömöljék végig az egész testen, hogy Lelked ereje töltse el belsejét és födje külsejét. Legyen benne bő­sége a hit állhatatosságának, a szeretet tisztaságának, a béke őszinteségének. Antifónával, s a 132. zsoltár­ral ünneplik a kóruson aztán az új püspököt. Közben a fölszen­telő megkeni az új püspöknek mind a két kezét hüvelykétől a jobb mutatóujjáig, aztán föl­keni az egész tenyerét e sza­vakkal : — Kellessenek föl e kezek a szentelt olajjal és a szentelés krizmájával; úgy kellessenek föl és szenteltessenek meg, amint Sá­muel Dávidot királlyá és prófé- Az alábbi gyógyulás illetően még nem nyilat­kozott az egyházi hatóság, még nem tekinthetjük tehát csodásnak. Egy is­mert francia írónő, Gene­vieve Duh­am­el e [UNK] t elbeszélésében közöljük az esetet. G. D­u­h­a­m­e­­l­e­l maga is jelen volt a gyógyulásnál, tehát szemtanú írja le a történ­teket. Az elbeszélésnek csak emberi hitelt ad­hatunk és előre is alá­vetjük az Egyház ítéle­tének. A Pax Christi katolikus béke­­mozgalom 1949 július 21- és 24.-e között szervezte meg második lourdesi zarándoklatát, melyhez most betegek is csatlakozhattak. A párizsiak kü­lönvonata 20-án este nyolc órakor indult. •A szerelvényhez egy elsőosz­tályú kocsit csatoltak, ebben foglaltak helyet a betegek. Hu­­szonketten voltak, közöttük Tarrou kisasszony, ennek a cikk­nek a hősnője. Paulette Tarrou harminchat éves, Párizsban lakik az édes­anyjával. Orvosi lapján ez van : tályogos hashártyagyulladás és az egyik térd gümős izületi gyulladása. Tizenegy hónapja Berek-féle ágyon fekszik, beteg lába a lábfejtől a combig egy különleges készülékbe van illesztve. A hashártyagyulladás fává fölkente. Atya, Fiú, Szent­lélek nevében. A pásztorbot megáldása közben , mondja a fölszentelő : — Vedd a pásztori hivatal botjái, tégy a hibák javításában jósággal szigorú; mondj harag nélkül ítéletet; úgy ápold az eré­nyeket, hogy tanítványaid szívét is megnyerjed; lelked szelídsége ne legyen akadály a szigorú igazsá­gosságban. A gyűrű megszentelésekor: — Vedd a gyűrűt, a hűség jelét, hogy Isten jegyesét, a szent egyházat tántoríthatatlan hűséggel őrizzed sértetlenségében. Az evangéliumos könyvet is megszenteli, majd békecsókkal bocsátja el a fölszentelő a föl­szentelt püspököt a maga oltá­rához. A szentmise tovább folyik. A fölszentelt és fölszentelő püs­pök együtt mondják a szent­misét. Szentáldozáskor a nagy szent ostyával áldoztatja meg a fölszenteltet a fölszentelő püs­pök, a szentvért is megosztja vele. Szentmise után a szentelés befejező része követ­kezik. A fölszenteltnek mitráját és kesztyűjét áldják meg. A kesz­tyűk a kezek tisztaságát jelké­pezik , a mitra pedig az «oltalom és üdvösség sisakját.» Majd há­romszor éneklik «Még számos éveket!» (t. i. éljen Isten segítsé­gével.) Szertartás végeztével az új főpásztor emlék-szent képeit osztot­ták szét a hívőknek. A ké­pen látható Badalik püspök címere, rajta árpádházi Szent Margit és a jelszó : Firmitas in veritate. Erősség az igazságban. A régibb keletű, a zavarok miat­­t­egy négy évre vezethetők vissza. Már kétszer volt Lourdes­­ban. Mindkét alkalommal még betegebben tért vissza. Ez alka­lommal sem javult az állapota. Sőt. Fájdalmai aggasztóan­ meg­­növekedtek, az orvos bélelzáró­dásról beszél, igen rossz sejtel­mei vannak. Ilyen körülmények között szállunk ismét vonatra vasárnap, július 24-én. Vonatunk tíz óra­­­kor gördül ki a lourdesi pálya­udvarról. Tarrou kisasszony igen ros­­­szul van. Nagy fájdalmai lehet­nek, halk jajszava percre sem szűnik. Cordier doktornővel fel­váltva virrasztók mellette. Hajnali három óra, Bordeaux. A fájdalmak erősödnek. Sajnos, nem lehet a morfiumhoz folya­modni, mert a bélelzáródás jelei egyre világosabban mutatkoz­nak. Kámforos injekciókat kap. Fél öt, Angouléme. Még öt óra van hátra. Türelmet eről­tetünk magunkra, de szinte minden öt percben nézzük az órát. — Mihelyt megérkezünk, kór­házba kell szállítani — mondja Cordier doktornő. — Elkerül­hetetlen a sebészi beavatkozás. Ebben az állapotban nem vihet­jük haza. FAI nyolc, Saint-Pierre-des- Corps. Tíz percig állunk itt. Beszállunk a kórházkocsiból s a zarándokok között megkeressük Tarrou kisasszony egyik ismerő­sét. Megkérjük, hogy amint meg­érkeztünk, értesítse a beteg édes­anyját a leánya kórházba szállí­­t­ásáról. A beteg körül orvosok és ápolónők egész raja szorgosko­dik. Ópiumtinktúrás meleg boro­gatást illesztenek a megduzzadt hasra. —­ Tegyenek rá lourdesi vizet — kéri Tarrou kisasszony. Kívánsága teljesül, sőt még­ a száját is megnedvesítik vízzel. Aztán kíméletesen,óvatosan köz­lik vele, hogy műtétnek kell alá­vetnie magát. Beleegyezik, s elfulladó hangon mondja: — A Szent József-kórházba vigyenek, kérem .. . — R­endben van. — A pulzus jó — állapítja meg a doktor Glois környékén. Beaugency előtt azonban meg­döbbenve figyeli az érvelést és felkiált : — Kámfort ! Ez már a hatodik fiola Bor­deaux óta. De úgy látszik, nem sokat használ. A doktor sóhajt, legyint : — Elle est perdue... — mormogja. — Elveszett . . . Cordier doktornővel ülök Tarrou kisasszony mellett. Ép­pen Etampes-ot hagytuk el, amikor egyszercsak megszólal a beteg és tiszta, világos hangon kijelenti : — Már nem fáj a hasam. Megnézem az arcát: nem vörös. — Már nem fáj a hasam — ismétli a beteg és hozzáteszi : — A lábamat is tudom­ moz­gatni a készülékben. Vegy­ék le. Gyöngéden, de határozottan mondunk ellent. — A készülékéhez még Lour­­des-ban sem nyúltunk. Itt ve­gyük le, harminc kilométerre Párizstól? És hogy­an fogjuk visszatenni? Tarrou kisasszonyt azonban nem lehet meggyőzni: — Vegyék csak le — mondja ! —, járni fogok ! • Cordier doktornő közbelép, ellenkezik, magyaráz, aztán két kézzel megragadja a készüléket, amelyhez induláskor még hozzá­érni sem lehetett, hogy a beteg el ne sikoltotta volna magát fájdalmában.A doktor mozgatja, sőt rázza a lábát. Tarrou kis­asszonyon nyoma sem látszik a fájdalomnak. Határozottan is­mételgeti : — Majd meglátják, hogy meggyógyultam. Vegyék le. ..‘l Az orvos végül is vállat von : — Jól van hát. Fogjunk­­ hozzá. Legöngyölítik a kötéseket, eltávolítják a vattát. Előtűnik a lábszár. A térd, amelyet az orvosi lelet «felfúvódott»-nak minősített, most teljesen szilárd, kemény, bár merev még. Nem duzzadtabb, mint a másik. I Tarrou kisasszony a lábait vizs­gáltat­ja : —­ A beteg vékonyabb, mint­­ a másik — állapítja meg. A has is leapadt hirtelen. I Az öltözésnél nincs semmi nehéz­ség. Aztán feláll a beteg. Rövid harisnya van rajta, cipőt termé­szetesen nem hozott magával. Az egyik ápolónő bőröndjéből egy­ pár vászoncipő kerül elő, s Tarrou kisasszony elindul, hogy a többi betegnek, akiknek sejtelmük sem volt a történtek­ről, saját maga vigye meg nagy hírt. Végigmegy a kocsin , és egyenesen, mosolyogva áll meg minden szakasz ajtaja előtt... A vonat ezalatt átrobog Párizs külvárosain, s begördül az Aus­­terlitz-pályaudvarra. Egész éjjel fejünkben járt az aggasztó gondolat: mi lesz a teendő, ha a vonat jobboldalával a perron felé fut be? Tarrou kisasszony- Berek-ágyát ugyanis csak ablakon át lehetett ki­emelni, tehát csak akkor, ha a vonat baloldalával közelíti meg a perront... Tarrou kisasszony nyugodtan lép le a kocsiból. Még sikerül megtalálnunk ismerősét, akit azzal bíztunk meg, hogy az édesanyját értesítse, s megaka­dályoztuk, hogy hiába fáradjon és felesleges ijedtséget okozzon. Mialatt az előre megrendelt mentőkocsit várjuk, amelyre most már csak az a feladat vár, hogy hazavigye Tarrou kis­asszonyt Berek­ ágyával együtt, a «beteg» minden teketória nélkül leül a gyógyszeres ládikára és hozzám fordul­ . — Kisasszony, mondanék valamit önnek. — Mit, kicsikém? — Majd meghalok az éhség­től... A mentőkocsi megérkezik, beszállunk. Amikor Tarrouné asszony, aki az ablakban várta leánya visszatérését, meglátta a mentő­kocsi tetején a Berek-ágyat, majdnem elájult. Cordier dok­tornő azonban szinte másod­perc alatt száguldott fel a har­madik emeletre, s mi is meg­kezdtük a lépcsőmá­szást Paulette, egy­ik kezével rám tá­maszkodva, a másikban feles­legessé vált készülékét tartva boldogan ment édesanyja felé... A találkozót lehetetlen le­írni. Vannak pillanatok, ame­lyeknek meghatottságát nem képes érzékeltetni a toll... Július 28. Most jöttem haza Tarrouéktól. Paulette-et a kony­hában találtam, nagymosás köz­ben. Ragyog a boldogságtól, hiszen­­ a fehérneműt a Berek­­féle ágyon vasalja és beszélgetés közben többször akkorát ütött a gyomrára, hogy csak úgy csat­tant ... A hálószobában virágpom­pába öltöztetve függ a lour­desi Szűzanya-kép. Letérdelünk előtte, hálát adni, megköszönni a segítséget. — Nem is tudom­, hányad­szor teszem ezt már ma — mondja Paulette és boldogan mosolyog. Hirtelen gyógyulás a vonaton A fatimai Szűzanya szobra G­r­á­c­b­a érkezett. Az eredeti szobor mását Fatima püspöke lö1ő decemberében áldotta meg. A gráci ünnepségek ebben az esz­tendőben voltak. A szobrot nyilvá­nos körmenetben hordozták körül. A körmeneten — a rossz idő ellenére — 17.000 hivő, legna­gyobbrészt férfiak és ifjak vettek részt. A Mária-tiszteletnek ez a megnyilatkozása, a 3 napos benső­séges ájtatosság olyan nagy lelki megmozdulásnak tett kiinduló­pontja, amely fölért egy nép­misszióval. * • Angliában így fest a templomlátogatók­ statisztiká­ja: 15— 20% szabályszerűen, 40% alka­lomadtán, további 40% egyáltalán nem látogatja a templomot. Ez az általános számarány azonban vál­tozik az egyes felekezetek szerint. A lakosság 20%-át tevő szabad­­egyház hívei kétszer annyian láto­gatják a templomot, mint az anglikánok és a skót egyház hívei. A lakosságnak csak 10%-a kato­likus, ezek azonban viszonylag négyszer több templomlá­togatót tudnak felmutatni, mint a többi felekezetek. A vatikáni rádió jelentése sze­rint a keleti egyházi ügyek kon­­gregációjáhol most érkeznek be azok a hivatalos jelentések, ame­lyek arról számolnak be, hogy a keleti szertartású katolikus Egy­házakban hogyan ünnepelték meg XII. Pius pápa félszázados papi jubileumai. Gregorio Pietro XV. Agagianian bíbornok, patriarcha, valamint a babilóniai Kaid patri­­archa külön pásztorlevelet adtak ki a Pápa jubileuma alkalmából. Alexandriában, Teheránban és Li­banonban nagyszabású ünnepségek voltai A SZÍV, 1249 szeptember 3. 3

Next