A Szív, 1949-1950 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1949-09-03 / 1. szám
„Erősség az igazságban“ Augusztus 24-én, Szent Bertalan apostol ünnepén szentelte fel Grósz József kalocsai érsek P. Badalik Bertalan domonkosrendi szerzetest, kinevezett főpásztort megyéspüspökké. A szentelés szertartása a domonkosok budapesti (Thökölyúti) templomában folyt le, díszes külsőségek között, nagy hívősereg szeme láttára. A szentelésnél Kovács Vince váci és Meszlényi Zoltán esztergomi segédpüspök segédkezett. A szószékről az egész szertartás menetét a hívek számára P. Radó Polikárp bencés professzor magyarázta. Az alábbiakban közöljük az eseménnyel kapcsolatban a püspökszentelés szertartását. Előkészület A templomban két oltárt készítettek elő, a főoltárt s egy kisebbet a főoltár mellett. A főoltárt a felszentelő főpásztor részére, a másik a felszentelendő részére. Miután egymást üdvözölték és elhelyezkedtek, kezdődik a szentelés bevezető része. Az idősebb segédkező püspök a felszentelőhöz így fordul : *— Főtisztelendő Atya, az Anyaszentegyház kívánja, hogy ezt a jelenlévő áldozópapot a felelősséggel terhes püspöki méltóságra emeld. A fölszentelő az apostoli rendelet felől tudakozódik, majd meghagyja, hogy olvassák fel. Fel is olvassák a latinul írt pápai bullát, amely ezévi július 26-i keltezéssel P. Badaükot püspökké nevezi ki. Ezután az esküt teszi le a fölszentelendő : — Én . . . engedelmes leszek j .Szent Péter apostolnak s a római Anyaszentegyháznak és a mi Urunknak, XII. Pius pápának s törvényes utódainak. Jele — Az eskü végén a fölszent nyitott evangéliumos könyvet a fölszentelendő felé tartja, aki így erősíti meg esküjét : «Isten engem úgy segéljen és az ö szent Evangéliuma.» A vizsgálat ! A szentatyák ősi tanítása és meghagyása — így kezdődik a szertartás vizsgálati része —, s hogy az, aki a püspökség rendjébe választatik, előzőleg teljes szeretettel szorgosan vizsgáltassék meg a Szentháromság hite felöl, amelyek ezzel a hivatallal járnak, amelyeket az apostol intelme szerint meg kell tartani: Senkire se tedd föl hirtelen kezedet . . . Mi tehát erre támaszkodva, igaz szeretettel kérdezünk Téged, kedves testvérünk: akarod-e a magad egész okosságát, amennyire csak a természeted erre képesít, a Szentírás értelmének alárendelni? — Igen, azzal egész szívemből mindenben egyetérteni és engedelmeskedni akarok — válaszolja a felszentelendő. — Akarod-e a népet, amelynek számára fel lesz szentelve, arra, amit a Szentírásból tanultál, szavaddal és példáddal tanítani? — ez az első kérdés a fölszentelendőhöz. — Akarom — válaszolja. A szentmisét közösen mondja j a fölszentelő és fölszentelendő (concelebratio). A lépcsőimát a főoltár előtt mondják közösen.* I de utána a segédkező püspökök saját oltárához kísérik a fölsszentelendőt, aki most leveti a s plugiálét és felölti a püspöki ruhákat : a mellkeresztet, turnicellát, dalmatikát, stólát és kaszulát. Saját oltáránál folytatja ő is a szentmisét Evangéliumig. A szentelés tulajdonképen csak most veszi kezdetét. Evangélium előtt így szól a fölszentelő : — A püspök kötelességei:t bírtáskodni, a tanítást magyarázni, szentelni, a papi rendet föladni, áldozatot bemutatni, keresztelni és bérmúlni, imádkozzunk, kedves testvérek, hogy az Egyház java felett őrködő mindenható Isten gondviselő jósága adja ennek a választottnak kegyelme bőséget. A fölszentelő és a segédkezők, fejükön mitrával, letérdelnek, a fölszentelendő pedig egészen leborul. A mindenszentek ditániáját imádkozza a kórussal mindenki. A végén a fölszentelő felkel, baljában pásztorbotot tart s a fölszentelendőhöz fordulva imádkozza, mindháromszor keresztet vetve reá : — Hogy ezt a jelenlevő kiválasztottat megáldani méltóztassál!— Hogy megáldani és megszentelni méltóztassal! ■— Hogy megáldani, megszentelni és fölszentelni méltóztassál! —A kórus ráfeleli: Kérünk Téged, hallgass meg minket! Litánia végeztével mindnyájan felkelnek. A fölszentelendő letérdel, a fölszentelő a segéd-, kezükkel együtt nyakszirtjére és vállára fekteti az evangéliumos könyvet, amelyet aztán a fölszentelendő egyik káplánja tart. Most következik a püspökszentelés szentségi része. A fölszentelő és a két segédkező püspök mindkét kezükkel a fölszentelendő fejét érintik és mondják : — Vedd a Szentlelket! Majd a fölszentelő leveszi a mitrát és folytatja: —■ Hallgass Uram, kegyesen, könyörgésünkre és e szolgádra a papság kegyelmének bőségét kiöntve, áraszd rá áldásod erejét. A Mi Urunk, Jézus... által. Ekkor az egyik segédkező pap hosszúkás kendővel körülköti a fölszentelendő fejét. A Jöjj, Teremtő Szentlélek! kezdetű éneket éneklik aztán. A fölszentelő püspök fölkel, lehúzza kesztyűjét, hüvelykujjait a szent krizmába mártja és a fölszentelendő fejét, aki előtte térdel, megkeni. Aztán ezekkel a megható szavakkal imádkozik a fölkenés végén a fölszentelő a fölkent püspökért: Folyjék ez, Uram, bőségesen a fejére, terüljön szét az arcán, ömöljék végig az egész testen, hogy Lelked ereje töltse el belsejét és födje külsejét. Legyen benne bősége a hit állhatatosságának, a szeretet tisztaságának, a béke őszinteségének. Antifónával, s a 132. zsoltárral ünneplik a kóruson aztán az új püspököt. Közben a fölszentelő megkeni az új püspöknek mind a két kezét hüvelykétől a jobb mutatóujjáig, aztán fölkeni az egész tenyerét e szavakkal : — Kellessenek föl e kezek a szentelt olajjal és a szentelés krizmájával; úgy kellessenek föl és szenteltessenek meg, amint Sámuel Dávidot királlyá és prófé- Az alábbi gyógyulás illetően még nem nyilatkozott az egyházi hatóság, még nem tekinthetjük tehát csodásnak. Egy ismert francia írónő, Genevieve Duhamel e [UNK] t elbeszélésében közöljük az esetet. G. Duhamelel maga is jelen volt a gyógyulásnál, tehát szemtanú írja le a történteket. Az elbeszélésnek csak emberi hitelt adhatunk és előre is alávetjük az Egyház ítéletének. A Pax Christi katolikus békemozgalom 1949 július 21- és 24.-e között szervezte meg második lourdesi zarándoklatát, melyhez most betegek is csatlakozhattak. A párizsiak különvonata 20-án este nyolc órakor indult. •A szerelvényhez egy elsőosztályú kocsit csatoltak, ebben foglaltak helyet a betegek. Huszonketten voltak, közöttük Tarrou kisasszony, ennek a cikknek a hősnője. Paulette Tarrou harminchat éves, Párizsban lakik az édesanyjával. Orvosi lapján ez van : tályogos hashártyagyulladás és az egyik térd gümős izületi gyulladása. Tizenegy hónapja Berek-féle ágyon fekszik, beteg lába a lábfejtől a combig egy különleges készülékbe van illesztve. A hashártyagyulladás fává fölkente. Atya, Fiú, Szentlélek nevében. A pásztorbot megáldása közben , mondja a fölszentelő : — Vedd a pásztori hivatal botjái, tégy a hibák javításában jósággal szigorú; mondj harag nélkül ítéletet; úgy ápold az erényeket, hogy tanítványaid szívét is megnyerjed; lelked szelídsége ne legyen akadály a szigorú igazságosságban. A gyűrű megszentelésekor: — Vedd a gyűrűt, a hűség jelét, hogy Isten jegyesét, a szent egyházat tántoríthatatlan hűséggel őrizzed sértetlenségében. Az evangéliumos könyvet is megszenteli, majd békecsókkal bocsátja el a fölszentelő a fölszentelt püspököt a maga oltárához. A szentmise tovább folyik. A fölszentelt és fölszentelő püspök együtt mondják a szentmisét. Szentáldozáskor a nagy szent ostyával áldoztatja meg a fölszenteltet a fölszentelő püspök, a szentvért is megosztja vele. Szentmise után a szentelés befejező része következik. A fölszenteltnek mitráját és kesztyűjét áldják meg. A kesztyűk a kezek tisztaságát jelképezik , a mitra pedig az «oltalom és üdvösség sisakját.» Majd háromszor éneklik «Még számos éveket!» (t. i. éljen Isten segítségével.) Szertartás végeztével az új főpásztor emlék-szent képeit osztották szét a hívőknek. A képen látható Badalik püspök címere, rajta árpádházi Szent Margit és a jelszó : Firmitas in veritate. Erősség az igazságban. A régibb keletű, a zavarok miattegy négy évre vezethetők vissza. Már kétszer volt Lourdesban. Mindkét alkalommal még betegebben tért vissza. Ez alkalommal sem javult az állapota. Sőt. Fájdalmai aggasztóan megnövekedtek, az orvos bélelzáródásról beszél, igen rossz sejtelmei vannak. Ilyen körülmények között szállunk ismét vonatra vasárnap, július 24-én. Vonatunk tíz órakor gördül ki a lourdesi pályaudvarról. Tarrou kisasszony igen rosszul van. Nagy fájdalmai lehetnek, halk jajszava percre sem szűnik. Cordier doktornővel felváltva virrasztók mellette. Hajnali három óra, Bordeaux. A fájdalmak erősödnek. Sajnos, nem lehet a morfiumhoz folyamodni, mert a bélelzáródás jelei egyre világosabban mutatkoznak. Kámforos injekciókat kap. Fél öt, Angouléme. Még öt óra van hátra. Türelmet erőltetünk magunkra, de szinte minden öt percben nézzük az órát. — Mihelyt megérkezünk, kórházba kell szállítani — mondja Cordier doktornő. — Elkerülhetetlen a sebészi beavatkozás. Ebben az állapotban nem vihetjük haza. FAI nyolc, Saint-Pierre-des- Corps. Tíz percig állunk itt. Beszállunk a kórházkocsiból s a zarándokok között megkeressük Tarrou kisasszony egyik ismerősét. Megkérjük, hogy amint megérkeztünk, értesítse a beteg édesanyját a leánya kórházba szállításáról. A beteg körül orvosok és ápolónők egész raja szorgoskodik. Ópiumtinktúrás meleg borogatást illesztenek a megduzzadt hasra. — Tegyenek rá lourdesi vizet — kéri Tarrou kisasszony. Kívánsága teljesül, sőt még a száját is megnedvesítik vízzel. Aztán kíméletesen,óvatosan közlik vele, hogy műtétnek kell alávetnie magát. Beleegyezik, s elfulladó hangon mondja: — A Szent József-kórházba vigyenek, kérem .. . — Rendben van. — A pulzus jó — állapítja meg a doktor Glois környékén. Beaugency előtt azonban megdöbbenve figyeli az érvelést és felkiált : — Kámfort ! Ez már a hatodik fiola Bordeaux óta. De úgy látszik, nem sokat használ. A doktor sóhajt, legyint : — Elle est perdue... — mormogja. — Elveszett . . . Cordier doktornővel ülök Tarrou kisasszony mellett. Éppen Etampes-ot hagytuk el, amikor egyszercsak megszólal a beteg és tiszta, világos hangon kijelenti : — Már nem fáj a hasam. Megnézem az arcát: nem vörös. — Már nem fáj a hasam — ismétli a beteg és hozzáteszi : — A lábamat is tudom mozgatni a készülékben. Vegyék le. Gyöngéden, de határozottan mondunk ellent. — A készülékéhez még Lourdes-ban sem nyúltunk. Itt vegyük le, harminc kilométerre Párizstól? És hogyan fogjuk visszatenni? Tarrou kisasszonyt azonban nem lehet meggyőzni: — Vegyék csak le — mondja ! —, járni fogok ! • Cordier doktornő közbelép, ellenkezik, magyaráz, aztán két kézzel megragadja a készüléket, amelyhez induláskor még hozzáérni sem lehetett, hogy a beteg el ne sikoltotta volna magát fájdalmában.A doktor mozgatja, sőt rázza a lábát. Tarrou kisasszonyon nyoma sem látszik a fájdalomnak. Határozottan ismételgeti : — Majd meglátják, hogy meggyógyultam. Vegyék le. ..‘l Az orvos végül is vállat von : — Jól van hát. Fogjunk hozzá. Legöngyölítik a kötéseket, eltávolítják a vattát. Előtűnik a lábszár. A térd, amelyet az orvosi lelet «felfúvódott»-nak minősített, most teljesen szilárd, kemény, bár merev még. Nem duzzadtabb, mint a másik. I Tarrou kisasszony a lábait vizsgáltatja : — A beteg vékonyabb, mint a másik — állapítja meg. A has is leapadt hirtelen. I Az öltözésnél nincs semmi nehézség. Aztán feláll a beteg. Rövid harisnya van rajta, cipőt természetesen nem hozott magával. Az egyik ápolónő bőröndjéből egy pár vászoncipő kerül elő, s Tarrou kisasszony elindul, hogy a többi betegnek, akiknek sejtelmük sem volt a történtekről, saját maga vigye meg nagy hírt. Végigmegy a kocsin , és egyenesen, mosolyogva áll meg minden szakasz ajtaja előtt... A vonat ezalatt átrobog Párizs külvárosain, s begördül az Austerlitz-pályaudvarra. Egész éjjel fejünkben járt az aggasztó gondolat: mi lesz a teendő, ha a vonat jobboldalával a perron felé fut be? Tarrou kisasszony- Berek-ágyát ugyanis csak ablakon át lehetett kiemelni, tehát csak akkor, ha a vonat baloldalával közelíti meg a perront... Tarrou kisasszony nyugodtan lép le a kocsiból. Még sikerül megtalálnunk ismerősét, akit azzal bíztunk meg, hogy az édesanyját értesítse, s megakadályoztuk, hogy hiába fáradjon és felesleges ijedtséget okozzon. Mialatt az előre megrendelt mentőkocsit várjuk, amelyre most már csak az a feladat vár, hogy hazavigye Tarrou kisasszonyt Berek ágyával együtt, a «beteg» minden teketória nélkül leül a gyógyszeres ládikára és hozzám fordul . — Kisasszony, mondanék valamit önnek. — Mit, kicsikém? — Majd meghalok az éhségtől... A mentőkocsi megérkezik, beszállunk. Amikor Tarrouné asszony, aki az ablakban várta leánya visszatérését, meglátta a mentőkocsi tetején a Berek-ágyat, majdnem elájult. Cordier doktornő azonban szinte másodperc alatt száguldott fel a harmadik emeletre, s mi is megkezdtük a lépcsőmászást Paulette, egyik kezével rám támaszkodva, a másikban feleslegessé vált készülékét tartva boldogan ment édesanyja felé... A találkozót lehetetlen leírni. Vannak pillanatok, amelyeknek meghatottságát nem képes érzékeltetni a toll... Július 28. Most jöttem haza Tarrouéktól. Paulette-et a konyhában találtam, nagymosás közben. Ragyog a boldogságtól, hiszen a fehérneműt a Berekféle ágyon vasalja és beszélgetés közben többször akkorát ütött a gyomrára, hogy csak úgy csattant ... A hálószobában virágpompába öltöztetve függ a lourdesi Szűzanya-kép. Letérdelünk előtte, hálát adni, megköszönni a segítséget. — Nem is tudom, hányadszor teszem ezt már ma — mondja Paulette és boldogan mosolyog. Hirtelen gyógyulás a vonaton A fatimai Szűzanya szobra Grácba érkezett. Az eredeti szobor mását Fatima püspöke lö1ő decemberében áldotta meg. A gráci ünnepségek ebben az esztendőben voltak. A szobrot nyilvános körmenetben hordozták körül. A körmeneten — a rossz idő ellenére — 17.000 hivő, legnagyobbrészt férfiak és ifjak vettek részt. A Mária-tiszteletnek ez a megnyilatkozása, a 3 napos bensőséges ájtatosság olyan nagy lelki megmozdulásnak tett kiindulópontja, amely fölért egy népmisszióval. * • Angliában így fest a templomlátogatók statisztikája: 15— 20% szabályszerűen, 40% alkalomadtán, további 40% egyáltalán nem látogatja a templomot. Ez az általános számarány azonban változik az egyes felekezetek szerint. A lakosság 20%-át tevő szabadegyház hívei kétszer annyian látogatják a templomot, mint az anglikánok és a skót egyház hívei. A lakosságnak csak 10%-a katolikus, ezek azonban viszonylag négyszer több templomlátogatót tudnak felmutatni, mint a többi felekezetek. A vatikáni rádió jelentése szerint a keleti egyházi ügyek kongregációjáhol most érkeznek be azok a hivatalos jelentések, amelyek arról számolnak be, hogy a keleti szertartású katolikus Egyházakban hogyan ünnepelték meg XII. Pius pápa félszázados papi jubileumai. Gregorio Pietro XV. Agagianian bíbornok, patriarcha, valamint a babilóniai Kaid patriarcha külön pásztorlevelet adtak ki a Pápa jubileuma alkalmából. Alexandriában, Teheránban és Libanonban nagyszabású ünnepségek voltai A SZÍV, 1249 szeptember 3. 3