A Szív, 1949-1950 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1950-08-26 / 52. szám

Ára 1 forint MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: BUDAPEST, VII­., MÁRIA­ UTCA 23. TELEFON: 135—233.LEVÉLCÍM: BUDAPEST 82, POSTAFIÓK 20. KőFIZETÉSI ÁR: NEGYEDÉVRE 12.— FORINT: CSEKKSZÁMLASZÁM 8857 Hamvas Endre püspök esztergomi apostoli kormányzó Az Apostoli Szentszék dr. Ham­­vas Endre Csanádi megyéspüspököt az esztergomi főegyházmegye apos­toli kormányzójává nevezte ki. Hamvas püspök augusztus 16-án bemutatta kinevezését a főszékes­egyházi káptalannak, s ezzel át­vette az egyházmegye kormány­zását. Mária mennybevitelének dogmája­ ­ Az Osservatore Romano közölte P. Wilhelm Hentzieh S. J.-nek­, a Szent Officium Kongregációja ta­nácsosának cikkét Szűz Mária mennybevitele dogmájának törté­nelmi fejlődéséről. „A hagyomány, hogy az Isten Anyja ünnepélyesen felvétetett a mennybe — írja P. Ilentrich — ősidőktől él az Egy­házban és Nagyboldogasszony ün­nepében is kifejezésre jut, s a moz­galom, amely ennek a dogmaként való elismeréséért dolgozik, száza­dos múltra tekinthet vissza. Az ügy összefüggésben van Szűz Mária szeplőtelen fogantatásának a hitté­telével is. Ezért már 1849-ben, amikor a Szeplőtelen Fogantatást dogmaként kihirdették, a püspöki kar 200 tagja kérte a mennybevi­tel dogmaként való elismerését is, s ehhez a vatikáni zsinattal kap­csolatban ismét 1300 egyházfejede­lem csatlakozott. 1945 óta a moz­galom új erőre kapott, s a főpász­torok, szerzetesfőnökök, teológu­sok, egy­etem­iek,­valamint a hívek sokasága egyre sürgetőbben kérte, ismerjék el dogmának a Menny­be­vitelt. 1946. május 1-én jelent meg XII. Pilis pápa enciklikája, amely­ben kérte a püspököket és híveket, hogy imájukkal segítsék elő az ügy kedvező befejezését. Feleletként az egész hierarchia kérte a kihirde­tést.“ P. Ilentrich cikke végén be­jelenti, hogy október végén, amikor az Örökvárosban a nemzetközi Má­­ria-kongresszust tartják, a kong­resszus részvevői együtt ünnepel­hetik majd a régi kívánság betelje­sülését: Szűz Mária mennybevitele dogmájának kihirdetését. A Szentévi Bizottság hivatalos lapja­­ is részletes cikkben foglalkozott az üggyel, s közli, hogy október 30-ára a dogma kérdésében titkos konzisz­­tóriumot hívnak össze, november elsején pedig XII. Pius pápa a Szent Péter-bazilikában ünnepélye­sen kihirdeti Szűz Mária mennybe­­vitelének dogmáját. Tiltakozás a f € 5S*8?€>g?­bombázzás ellen .4. Egyházat a nagy politikai kérdésekben az erkölcsi kérdések foglalkoztatják és nem hallgathat akkor,­ amidőn az erkölcsi paran­csok súlyos megsértéséről van szó. .4 Szentatya felemelte szavát a vi­lágháború folyamán a terrorbom­bázások ellen. Most hazánkban a magyar papok békebizottságának távirata a Biztonsági Tanácshoz emelte föl szavát a terrorbombá­zások és a velük kapcsolatos elnyo­más ellen, „mert nemcsak ártat­lan emberéletek tízezreit ölik meg, de egyben a kereszténység tekinté­lyén is súlyos csorbát ejtenek“. Mert „a békesség szolgálata, mind az egyén lelkében, mind a népek életében a kereszténységnek, az Egyháznak szent és örök felada­ta. A béke a kultúra, a béke a ha­ladás, a béke az embert nemesítő és boldogító áldott munka lehető­sége“ mint a Biztonsági Tanácshoz küldött távirat is írja. Budapest, 1950. augusztus 26. Az az élet, amelyet Krisztus hozott a földre, az egy­szerű keresztény élet, amelynek nagysága olyan ismeret­len. De ez az a tanulmányi idő, amely már az örökké­valóság teljes értékét rejti magában. ' Bardeil „Terjeszd felénk Jobbodat!...44 Augusztus 20-án, Szent István király napján a magyar katolikus Egyház mély áhítattal emléke­zett meg az országalapító szent ki­rályról, Istvánról. Az ország va­lamennyi templomában ünnepi szentmisén és szentbeszéden vettek részt a hívek. Budapesten, az or­szág fővárosában a róla elnevezett bazilikában a hívek tiszteletadására kihelyezték a dicsőséges Szent Jobb ereklyét. Délelőtt a zsúfolásig meg­telt bazilikában Grősz József kalo­csai érsek pontifikált ünnepi szent­misét. Az evangélium felolvasása után dr. Pataky Géza vácegyház­megyei tb. kanonok lépett «. szó­székre és szentbeszédet intézett az egybe sereglett hívek sokaságához. Szent­el­ ­­— A régi hagyományokhoz híven eljöttünk, hogy lerójuk tisztele­tünk, kegyeletünk és hódolatunk adóját —"kezdte szentbeszédét dr. Pataky Géza — Szent István ki­rály előtt. Az Anyaszentegyház a mai nap zsolozsmájában meghatá­rozandó az ünneplés indokát, így énekel: „Az Úrnak ez a hitvallója ma boldogan elnyerte a dicsőség legmagasabb fokát.“ — Vagyis: az Anyaszentegyház szándéka szerint ma István királynak nem születés­napját, nem halálának évforduló­ját, hanem szentté avatásában tör­tént megdicsőülését ünnepeljük. Azért ne a királyi trón, hanem az életszentség magaslatán igyekez­zünk őt ma lelki szemeinkkel meg­látni. Szent Ő! — Mit jelent ez? — Ez Isten csodáival, az Anyaszent­­egyház csalhatatlan kanonizáció­­jával igazolt biztossága annak, hogy István király az Isten dicsősé­gének részese lett. Szédítő magas­ság! — De ne ez a magasság, hanem az ebbe a magasságba kösse le figyelmünket! felvezető út A kérdés: ember hogyan juthat fel reá? Ist­ván király emberként indult el er­re az útra. De minő emberként?) — Ez döntő kérdés! — Az isteni kegyelem behatásaival és érvénye­sülésével szemben ugyanis nem közömbös a természet. — „Gratia supponit naturam“ — tanítja Szent Tamás nyomán az Anyaszentegy­ház. Igen, a kegyelem feltételezi a természetet! — István királyban az ellentétes, nemes emberi tulajdon­ságok csodálatos összhangban egye­sülnek. Bölcs éleslátás és gyerme­ki jámborság ... Nappal nagy böl­­cseséggel országos ügyeket intéz, éjtszaka élő hittel térdenállva imád­kozik. — Feltétlen Istenre hagyat­kozás és lankadatlan tettrekész­­ség... Mindenben Isten akaratát keresi, és Istentől vár minden si­kert. — Ö nem érte be a természet ki­válóságaival. Neki a természetfö­lötti értékek kellettek! Ö mindent Krisztus lábai elé akart helyezni! És míg erre törekszik, lesz szentté! — Szent, amikor elhatározza nem­zetének Krisztushoz való elvezeté­sét. — Szent, amikor ezért imád­kozik és böjtöl. — Szent, amikor apostolként hirdeti Krisztus igaz­ságait, és királyi bőkezűséggel alamizsnálkodik. De a befejezett szent akkor lesz István király, ami­kor fia tragikus halálában meg­semmisülve látja alkotótt, és hitében, mindazt, amit meg nem ingva mondja: bizalmában Legyen meg a te akaratod! — Élő hittel ! Ekkor született meg Benne a Szent, és a Szent ekkor érkezett életútjának csúcspontjára. Ekkor, és ebben a szent megadásában A Szentnek áldotta meg Isten a ma­gyar jövőt is: a szenvedésben meg nem törő, a veszteségben mindig újra kezdő, a min­den romlás fölé emelkedő, megsemmisíthetetlen magyar lelket. Igazi nagy Szent Ist­ván király! Ha látjuk Őt az élet­­szentség útján így: hősként emel­kedni, logikusan tolul fel bennünk a kérdés: mi adott neki erőt ennek az útnak megjárására? — Az élő hit! Igen, mert az élet szentség útja nem lehet más, csak az élő hit útja. Ez a hit élt Szent István lelkében! És ezen van a hangsúly: élt! Hitt, és bölcs maradt. A hit géniuszát nála soha sem űzte el a fanatizmus démona. Hitt és nem szűnik meg hitét cselekedetekben megvalllani. A hit indítja a tíz egyházmegye megszervezésében, a templomok és kolostorok építésében, főleg pedig az irgalmas szeretet soha nem lan­kadó gyakorlásában. Alter Christus­­ként „körüljárt jót cselekedvén!“ És ebben igyekezzünk őt követni! Ezzel a hitet akarással és a hitet élni akarással kérjük Szent Istvánt: Terjeszd ki fölénk áldásra dicsősé­ges jobbodat, és esd ki számunkra Istentől az élő hitnek felettünk és bennünk diadalmaskodó kegyelmét. Ámen“ — fejezte be szentbeszédét dr. Pataky Géza vácegyházmegyei tb. kanonok. .A szentbeszéd elhangzása után Grősz József kalocsai érsek tovább folytatta a szentmise pontifikálá­­sát, melynek végén főpapi áldás­ban részesítette a híveket Ezután felhangzott a magyar Himnusz és ezzel véget is ért a Szent István napjának délelőtti egyházi ünnep­sége. Szent István napja egyházi főün­nepségét Budapesten augusztus 20- án, vasárnap d. u. 6 órakor újból a Szent István bazilikában ünnepi a szentmise és szentbeszéd zárta be kihelyezett dicsőséges Szent Jobb előtt. Pont 6 órakor meg­­kondultak a bazilika harangjai, je­lezvén dr. Czapik Gyula egri érsek érkezését, aki dr. Endrey Mihály tb. kanonok kíséretében érkezett meg. Az érsek a fényárban úszó bazilikában az Érce Sacerdos Mag­nus hangjai mellett áldást osztva vonult be és a kihelyezett Szent Jobb előtt megadván a tiszteletet, megkezdte a szentmise pontifikálá­­sát. Az evangélium felolvasása után dr. Lányi János soproni kanonok lépett a szószékre és szentbeszé­det mondott. — Szent megilletődöttséggel ál­lunk az országalapító szent kirá­lyunknak — kezdte szentbeszédét dr. Lányi János — a Gondviselés által minden vészen és viharon át oly csodálatosan megőrzött szent jobbja előtt. És érzékelni, látni, megfogni szeretnők azt az isteni Jobbot, amely 1000 éven át meg­tartotta, megőrizte a Szent Jobbot és annak művét. Csodálatos az Isten a népek történetében. A tör­ténelmi hullámverés, amelyre az ember azt szokta mondani, hogy véletlen, az Ural alján megindít egy áramlatot és az egyik nép­raj maga előtt tolja a másikat; elveti a mi népünk őseit Lebédiába, on­nan a IX. század végén a Kárpá­tok medencéjébe. Itt folytatják eddigi portyázásaikat egészen a Ke­leti-tengerig, míg a szerencse for­­gatagsága helyhez nem kényszeríti őket. •—• Vezérünknek, Gyécsének fia születik: Vajk, megkeresztelkedik. Nevelője szent és vértanú. — Ami­kor pedig a keresztény István át­veszi atyja uralmát, népének keleti törzsébe beleoltja a kereszténysé­get, vele együtt a keresztény erköl­csöt, életszemléletet, világnézetet. keresztény államot alkot. És ez a hatalmas munka szinte álló egy ember életében, egyedül­miként népe is egyedülálló, rokontalan a népek tengerében. Egyedül, elhagyo­ttan... — De — és most ezt szeretném kihangsúlyozni és megvilágítani — élete végén ott áll egyedül, embe­rileg megfoghatatlanul egyedül, mintha Isten is magára hagyta volna. Országa, népe, alkotása, a fiatal kereszténység kitéve szinte kalandor utódai kénye-kedvének. És itt az evilági módon gondol­kodó ember nem érti meg Istent. Miért nem tartotta meg nekünk Szent Imrét? Meg szeretnők fogni az Isten kezét és szinte mi szeret­nők átvenni a Gondviselést, amely közben úgy elrejtőzik szemünk előtt, mint a hegyi patakok a he­gyek mély­ében,ha vagy lüktető vé­rünk ereinkben és csak akkor aka­dunk megint rá, ha az ütőerünkre tesszük ujjunkat.­­ Sőt nemcsak elrejtőzik, hanem rend-, értelem- és célszerűtlennek látszik; minden olyan össze-vissza, keresztül-kasul, egymás hegyén-hátán bogozódik akárcsak az egymás mellé ültetett fák gyökérzete. És mégis mennyire tervszerű ez a gyökér-erdő! A Gondviselés útjai Nemcsak ruházatunkról, megél­hetésünkről gondoskodik az Isten, hanem saját életében is részesít és oly célt tűz elénk, amit „szem nem látott, fül ’ nem hallott...“ Persze, hogy milyen úton akar ide elvezet­ni, az az ő dolga. Talán merede­ken át, de ezek vezetnek leggyor­sabban a célhoz. És hogy milyen drágaköves ékesíti koronánkat, azt megint ő határozza meg, hogy vájjon a könnycseppek tiszta kris­tályával, avagy a vércseppek ru­binijával. Ha az Egyház valakit szentté avat, akkor nemcsak a személyt avatja szentté, hanem azt az utat és módot is, amely által szentté lett. Pl. Árpádházi Szent Erzsébet, Szent Margit, — így Szent István­nál is. Tehát helyes volt útja, élete, műve, alkotásai, amelyek 1000 évig fennállottak, ahogy 1000 évig fenn­maradt az alkotót szimbolizáló­­ jobbkéz is. De akkor helyes volt az isteni Gondviselés is, amely Szent Istvánt és művét oly meredeken át vezette. „Mekkora mélysége az Isten gazdagságának, bölcseségének és tudásának! Mennyire megfog­­hatatlanok az ő ítéletei és felkutat­­h­atatlanok az ő útjai. Mert ki is­merte meg az ő gondolatát? Vagy ki volt az ő tanácsadója? Mert min­den belőle, általa és érte van. Dicső­ség Neki örökre! Ámen.“ (Rom. 11, 33­—36.) — fejezte be szentbeszé­dét dr. Lányi János soproni kano­nok. A szentbeszéd után Czapik ér­sek folytatta a szentmisét, áldást adott s a Himnusszal véget ért a Szent István-nap főünnepsége. ★ Szent István ünnepe ez évben egybeesett az­ alkotmány törvénybe­iktatásának első évfordulójával. Az új alkotmány több pontja megegye­zik a keresztény életszemlélettel. Pl. a munka minden állampolgár szá­mára nemcsak biztosított jog, ha­nem kötelesség és becsület dolga is; az alkotmány külön cikkelyben biztosítja a polgárok lelkiismereti szabadságát és a vallás szabad gya­korlásának jogát Ezért az alkot­mányt a magyar dolgozók közéleti vonalon ünnepségekkel és munka­teljesítményekkel ünnepelték or­­szágszerte, Ä Krisztus szeretete Jézus szeretetéről beszélni egye­seknek unalmas, elcsépelt, mások­nak viszont szívdobogtatóan érde­kes, szinte fönségesen izgalmas. Van, aki nem sejt semmit ennek a tűzkollónak és áttekinthetetlen új isteni világnak szépségéről, van el­lenben olyan, aki megsejti, hogy itt a világ középpontja, a történelem­­alakító erők forrása, új életalkotás­nak káprázatosan szép világa. Szent Pálnak szívét megérintette ennek a szépséges szeretetnek sej­telme. Ezért Tituszon, kedves tanít­ványán keresztül ujjongva üzeni a világnak: «Üdvözítő Istenünk jó­sága és emberszeretete megjelents... (Tit. 3, 4.) — látható lett a látha­tatlan jóság, félre tehát az avult törvényrágással, az ósdi, szinte ál­lati korszakunkból hátramaradt paráznasággal, félre a maradi po­gány erkölccsel, mert új erő, új világ, örökké ifjú és modern szép­ség jelent meg közöttünk: Isten szeretete Jézus Krisztusnak látható testi alakjában... Sokat kell írnunk a szeretetről, mert kimeríthetetlen. Vállalkozá­sunk nem egyéb azonban, mint szerény kísérlet, gyermekes ízlel­getés. Ma nem akarunk mást, mint annak lényegét valamiképpen meg­ragadni. A szeretet alapfeltétele a nagy gazdagság. Nem a vagyonra gendn­­lünk, hanem a jóságra, bölcseségre, tudásra ... Mert csak az tud adni, akinek van. Az üres lélek mindig koldus és kalóz, amely mindig azt keresi, mit­ lehetne mástól kapni és elrabolni. — Márpedig Jézus Szíve végtelen gazdag: benne minden kor és egyéni probléma bölcs megol­dásra talál, erőt tud adni a szen­vedésben és jólétben; ellenségeivel azt teszi, amit akar; egy örökké­valóságon keresztül nem fogy ki gazdagsága. A szeretetnek második feltétele a jóakarat. Szürke, elcsépelt és egy­szerű kifejezés gazdag tartalom, mai. Azt jelenti, hogy valami ki­árad belőlünk, túlnő rajtunk, fel akarjuk emelni az elesettet, a jó magot ki akarjuk csíráztatni a lé­lekből, boldogságot és örömöt aka­runk magunk körül teremteni. Ez a szeretetnek áldott sugárzása. Jézus tele van jóakarattal: azért jött, hogy mindent helyreállítson és életre keltsen, föltámasszon leg­alább az utolsó napon. Nem elvesz­teni jött, hanem megmenteni. En­­­nyi jóság még nem járt a földün­kön ... A harmadik feltétel: ez a jóaka­rat testet akar ölteni, adni, aján­dékozni akar még fájdalom árán is, tehát áldozatot is akar vállalni. Most már megértjük Jézus áldoza­tos kereszthalálát, hogy vágyva vágyta megenni a búcsúlakomát és kész volt meghalni érettünk ... Végül a szeretet eggyé akar for­rasztani minket. Mi úgy állunk egymás mellett, mint idegen tes­tek, amelyeket legfeljebb futó jó­érzés vagy érdek kapcsol össze. Jézus tudja azt, hogy egybetarto­zunk, csak a bűn áskálódása vá­lasztott széjjel minket. Eggyé akar tenni mindnyájunkat, amiként az Atya és a Fiú egyek mindöröktől mindörökre. Egy családba tarto­zunk, egymásra vagyunk utalva, egymásért felelősek vagyunk, és át kell adnunk egymásnak javain­kat ... Most már talán sejtjük, hogy ha sikerül Jézusnak emberszeretetét megvalósítanunk, akkor lehanyat­­lik Isten angyalának lángpallosa, és betekinthetünk az elveszett para­dicsomba, az elérhető legnagyobb földi boldogságba­n, a

Next