A Szív, 1955 (41. évfolyam, 1-12. szám)
1955-01-01 / 1. szám
A SZÍV VÁLÁS AUTOMATA-GÉPPEL Hivatalos adatok adják hírül, hogy a házasságban élő amerikai polgárok vagy polgárnők közül minden hetedik egynél többször kötött házasságot. A magánvállalkozás jellegű Gallup-közvéleménykutatás pedig kiderítette, hogy a kérdezetteknek csak fele kötne házasságot jelenlegi élettársával. A válási « ipar » tehát változatlanul virágzik. Ezen a területen azonban már túlságosan nagy a konkurrencia. A hírhedt Reno, Nevada állam válási ügyleteinek középpontja, lassan kimegy a divatból. Ma Haitibe repülnek inkább a válni akarók. Reno helyzetét tehát komoly veszedelem fenyegetné, ha nem élt volna ott egy ügyes üzletember. Ő rájött arra, hogy hogyan lehetne a válópereket még jobban meggyorsítani, így fedezte fel a « válási automatát. » A válni óhajtó egy ezüst kulcsot kapna, ezzel 42 napon át — ennyi ugyanis a törvény által megkövetelt « állandó »lakhelyen való tartózkodás megkövetelt ideje — naponta mozgásba hozná az ellenőrző készülék gépezetét. A 42-ik napon világító betűk ugranának ki a gépből: « Minden rendben ». A válóperes egyén erre 100 darab, Nevada ezüstfeldolgozó üzemeiből származó dollárt dobna a készülékbe, mire egy fogantyú lenyomása után kiesnék a szabályszerűen kiállított, aláírt és lebélyegzett válóperi ítélet. Közben a csodálatos gép a nemzeti himnuszt és az idény legnépszerűbb slágerét játszaná... Ezzel az ötlettel Amerikában elérték a cinizmus tetőfokát. Utána már csak az őrültek háza következik.Úgy látszik, hogy ezen a ponton van egy mély elvi rokonság az amerikai erkölcsök és a szovjet erkölcsök között. A szocialista Bebel tanítását a házasságról talán sehol sem valósítják meg olyan szorgalommal, mint az antiszocialista Amerikában. Ebből is látszik, hogy a kommunizmus és az üres, lélektelen antikommunizmus milyen közel állnak egymáshoz! Amerikában csak az az előny, hogy senki sem köteles a buta közvéleményt a magáévá tenni. Mindenkinek jogában van pl. lerendelni azokat az újságokat, amelyek kéjelegve teregetik ki a házassági botrányokat. Ezek az újságok nem hozzák helyre a rombolásukat azzal, ha két házassági botrány részletes leírása között megemlítik egy katolikus plébános papi jubileumát. Hagyják nyugodtan a plébánosokat, ha nem tudnak tisztességesen írni a házasság szentségéről! — 3 — AZ EGYHÁZ NEM DEMOKRÁCIA MSGR. J. J. WRIGHT worchesteri püspök, a torontói nagy Mária-napon, az Egyházról mondott beszédében, igen megszívlelendő igazságot szögezett le. « ljabb kiadványok a nép körében az Egyház természetéről hamis fogalmakat látszanak... elterjeszteni. » Ezekkel szemben tudnunk kell, hogy az Egyház nem tartozik sem a hierarchiához, sem a papsághoz, sem a néphez, hanem kizárólag Krisztushoz. « Az Egyház és Krisztus között nem lehet különbséget tennünk ! A katolikus Egyház nem demokrácia és szervezetének leírásában egyáltalán nem helyénvalók a demokratikus utalások, mert az Egyház nem politikai szervezet. Az Egyház nem vitahely s nem valami vallási vagy bölcseleti parlament. Krisztus nem jött valamely népszavazás eredményeként ! « nem a fejek számlálásának vagy emberek által elfogadott határozatok következtében jött, hanem Atyjának legfőbb megbízásából. » EGY GYERMEK VÉGRENDELETE A HEILIGENKREUZ missziós házba (Szilézia) levelet és nagy csomagot hozott a posta. A levél így szólt: « Főtisztelendő Xjram ! íme, kedves leányunknak, a kis Ágnesnek a ruhái. 1913 július 13-án, hat és fél éves korában, a mennyei hazába hívta Isten. Ő maga kívánta, hogy a játszótársának szánt darabon kívül minden holmiját küldjük el a pogány gyermekeknek, tehát megtakarított pénzét is. Ő így írt a boldog gyermek édesatyja. Ágnest már hatéves korában bocsátották az első szentáldozáshoz, mert nagyon szerette Jézust, s hamarosan örökre egyesült is az isteni Gyermekbaráttal. Takarékperselyében 10 márkát találtak. A nemesszívű szülők hozzátették 140 márkát kitevő életbiztosítását, amit a gyermek halálakor a bank kifizetett és a levélben még hozzáfűzték: « Ha Ágnesünk erről a pénzről tudott volna, bizonyára ezt is odaadta volna a pogány gyermekeknek. » II. Rákóczy Jelene elmélkedése a tetlehemi jászolnál ö, mély csöndje ennek a szent éjszakának, mily mélységes titokzatosságot rejtesz, mit benned az isteni bölcseség művelt. Benned Jákob lajtorjája, mely a földieket az éggel köti egybe, megjelent a valóságban, mert az Atya ölétől a Szűz öléig semmi sem szakította meg folyamatosságát. Nem próbál felfogni Téged gyengeségem, mely magát sem bírja kiismerni, hanem neked szeretné nyújtani, amit akarsz éspedig úgy, amint kívánod. Bágyadt és akadozó bennem a képesség az elmélkedésre, s a csodás titkot a szeretet nagyszerűsége takarja s ki tudná j az isteni szeretet nagyságát kifejezni? Nem fogok csodálkozni azon, hogy meghal a kereszt ] fán az, aki értem istállóban született. De miképpen értesem meg, hogy leszállt az égből, aki istállóban születik ? Odasietek, íme, Uram, ehhez a látványhoz, mert békét hirdet a jóakaratú embereknek. A béke a jóakaratért jár cserébe. Fogadd el akaratomat, adj békességet, mert ha békét adsz, szeretetet adsz. Mert csak Benned tud a szeretet megnyugodni, □ hiszen Te vagy annak az eredőhelye és forrása. MIT SZÓL A HITTUDOMÁNY A MARSLAKÓKHOZ ? AZ UTÓBBI ÉVEKBEN egyre gyakrabban merül fel a repülő korongok feltűnésével kapcsolatban a kérdés: laknak-e emberhez hasonló értelmes lények a csillagokon? A tudósok ugyanis nem tudtak még kielégítő magyarázatot találni ezekre a tüneményekre és, bármennyire különösen hangzik is, egyes kutatók nem tartják kizártnak, hogy ezek a lövedékszerű repülőgépek a világűrből érkeznek a földre. Ha pedig ez így volna, akkor valamilyen, testtel bíró értelmes lényeknek kellene élniök a csillagokon: csak ilyen értelmes lény volna képes a korongok megszerkesztésére és vezetésére. Mit szól a katolikus hittudomány ehhez a feltevéshez ? A CSILLAGLAKÓK kérdése nem a mi napjainkban merült fel először a gondolkodó hittudósok előtt. Tudomásunk szerint elsőnek a lángeszű bíboros, CUSANUS MIKLÓS (élt 1401-1464) tette a feltevést vizsgálat tárgyává. Megfontolásainak eredményét a következő mondatban foglalta össze: Nincs oly csillag, amelyről elvből ki kellene zárnunk emberi lények létezését. Cusanus gondolatai eleinte nem nagy port vertek fel. Jelentőségük akkor tűnt ki, amikor a 16. és 17. század nagy csillagászai, főleg KOPERNIKUS kanonok és GALILEI felfedezései nyomán egyre inkább tért hódított a meggyőződés, hogy Földünk nem a világegyetem középpontja, ahogyan azt az egész ókori és középkori emberiség hitte, hanem csak egy csillag a többi közül. Miért ne lakhatnának tehát emberek a Földhöz hasonló többi csillagokon is ? A Galilei tételei által előidézett viták során nem minden hittudós tanúsított olyan előítélet-mentes és nyílt felfogást, mint annak idején Cusanus. Sokan—a Szentírás-tudomány tökéletlensége folytán — a Szentírás egyes kijelentéseit túlságosan szolgai módon értelmezték és nem voltak tekintettel a Szentírás írói által felhasznált irodalmi műfajok különbözőségére. Holott nyilvánvaló, hogy más és más módszert kell alkalmazni, ha egy népszerű elbeszélés, vagy egy költemény, vagy egy szigorúan tudományos értekezés igazi értelmét akarjuk kihámozni. A Szentírás nem természettudományi szakkönyv és Galileinek igaza volt, amikor azt mondta, hogy a Szentírás nem arra akar tanítani bennünket, hogy milyen utakon járnak az égitestek, hanem arra, hogy mi milyen utakon juthatunk az égbe. A 18. ÉS 19. SZÁZADBAN azután a Szentírás-tudomány és a hittudomány haladásával a hittudósok aggályai is foszladozni kezdtek. Nemcsak, hogy a legtöbben most már nem tartották kizártnak a Mars-lakók feltevését, hanem nem egy közülük (pl. Félix, Monsabré, Secchi, Pohle) egyenest a csillagemberek létezése mellett foglalt állást. Magyarországon a harmincas években P. Bangha egy neves csillagászunkkal tartott rádió-párbeszéd során úgy nyilatkozott, hogy az istent teremtő világterv megdicsőülését és kibővülését látná abban, ha bebizonyosodnék a csillaglakók létezése. És csakugyan: nem az Isten dicsőségére szolgálna-e, ha az emberen kívül még más, esetleg nálunknál sokkal tökéletesebb, testtel bíró értelmes lények is léteznének, hogy új módon tükrözzék vissza az Ő végtelen szépségét, nagyságát, bölcsességét ? Nem valószínű-e, hogy az Isten nem hagyja üresen a mérhetetlen csillagvilágokat, hanem gondoskodik arról, hogy éljenek ott értelmes lények, melyek az anyagi világ szépségét és nagyságát látva felismerik, dicsérik és szeretik Teremtőjüket? Sőt talán még a bűnnek a Földön való nagy elhatalmasodásából is arra lehetne következtetni, hogy kell még más emberi lényeknek is élniök, kik nálunk hívebben szeretik és szolgálják Istenünket... Ezek az érvelések természetesen nem döntő erejűek. Nem bizonyítják be azt, hogy vannak ember-szerű lények más égitesteken. Annyi azonban bizonyos belőlük, hogy hitünk igazságai nem zárják ki más égitestek lakott voltát. Az Egyház hivatalos tanítói, a pápa és a püspökök, ebben a kérdésben soha nem nyilatkoztak és előreláthatólag nem is fognak nyilatkozni: a kérdés eldöntése a természettudományokra vár. 1955 január inkább a halált, mint a bánt! Egy ugandai kis néger leány hősiessége. Nogongorában, az ugandai misszió egy állomásán van egy kicsi sír, amelyet mindig friss virágok borítanak, és ahol állandóan lehet látni imádkozó fiatalokat. Ez a sír egy Angelina nevű kisleány holtteste fölé borul. Tizenkét éves, volt, amikor hosszú és gondos előkészítés után a kis néger gyermek felvette a keresztség szentségét. Buzgósága és imádságszeretete feltűnt mind társainak, mind a misszió vezetőinek. Egyszer nagy titkolódzások közepette elárulta a kedves nővérnek, hogy ő is az Úr Jézusnak akarja szentelni életét. Szülei egyelőre nem akartak lemondani a kislányról, úgyhogy Angelinónak várnia kellett. Közben azonban az történt, hogy kérő állított be a szülői házhoz: egy Nohoró nevű férfi akarta elvenni második feleségként. A fiatalember nem sokat kérdezett: egyszerűen kijelentette, hogy megöli a leányt, ha nem hajlik kérésére. Angelina nagyon megrettent és menekülésre szánta magát. Elhagyta a szülői házat és a missziós atyához jutott tanácsért. A misszionárius azt ajánlotta neki, hogy tüstént menjen el bátyjához, ki néhány mérföldnyire lakik Nogongorától. Úgy látszott, hogy minden elsimult, mert Nohorót tettenérték lopáson és bebörtönözték, de az öröm korai volt, mert a néger fiatalember csakhamar kiszabadult, és első dolga volt felkeresni Angelínát. Megismételte házassági ajánlatát és minden kétséget kizáróan a leány tudomására hozta, hogy semmiféle habozásnak helye nincs: vagy követi őt kunyhójába, vagy azonnal végez vele. Angelina ismét a menekülést választotta. A megvadult fiatalember utolérte és egy elvakult pillanatban hosszú tőrrel hátbaszúrta a leányt, aztán elmenekült. A halálosan megsebesült kisleányt a tororói kórházba vitték, ahol a misszionárius kezéből fölvette a haldoklók szentségét. Ugyanaz az atya részesítette a szent útravalóban, akinek a keresztelés előtt megígérte, hogy inkább meghal, mintsem bűnt követne el. Az őt körülvevő leányoktól azt kérte, hogy mindaddig mondják hangosan a rózsafűzért, míg lelkét ki nem lehelte. 1926 május 6-án halt meg, miután kifejezetten megbocsátott gyilkosának. 1950 fehérvasárnapján emelte az Egyház oltárra Goretti Máriát, a 12 éves kis olasz leányt, a tisztaság vértanúját. Az ugandai néger katolikusok azóta még inkább remélik, hogy a saját vérükből kikerülő Angelínát is egyszer majd az oltáron tisztelhetik. A csillagokon élő emberek természetesen nem származnának Ádámtól, így Ádám bűnét sem viselnék. Krisztus Urunk megváltó tette is, — legalább közvetlenül —• csak a mi emberiségünk üdvét szolgálja. Lehet, hogy a csillagembereket — ha csakugyan léteznének — Isten csupán természetes képességekkel áldotta meg anélkül, hogy a megszentelő kegyelemmel, önmagának a természetfeletti színe látására rendelte volna őket. De lehetséges az is, hogy ők is megkapták a kegyelmet és ebben az esetben vagy megőrizték azt sértetlenül és így boldogan és békességben élnek, vagy ők is eljátszották az isteni ajándékot. Ez utóbbi esetben ismét két eset lehetséges: Isten vagy meghagyta őket bűnösségükben vagy őrájtuk is megkönyörült, talán Jézus Krisztus érdemeire való tekintettel, kit őnekik is kinyilatkoztatott volna, vagy talán a megváltásnak valami más módján. Mindenesetre: a csillaglakókkal való találkozás vallási szempontból is igen érdekes kérdésre adna választ és csak arra szolgálhatna, hogy a gondolkodó emberiség előtt még inkább kinyilvánítsa Istennek és Isten ajándékainak a nagyságát. A tőlük való félelemre pedig nincsen ok. A Mars-lakókat és Föld-lakókat, egyaránt az Isten teremtette és az Ő mindenható és bölcs megengedése nélkül semmit sem tehetnek: « Én alkottam a földet, én teremtettem az embert, [lakóját, én feszítettem ki kezemmel az [eget, parancsolok minden seregének )) — úgymond az Úr, (s7. 45, 12.)