A Szív, 1955 (41. évfolyam, 1-12. szám)

1955-01-01 / 1. szám

A SZÍV­ VÁLÁS AUTOMATA-GÉPPEL Hivatalos adatok adják hírül, hogy a házasságban élő amerikai polgárok vagy polgárnők közül minden hetedik egynél többször kötött házasságot. A magánvállalkozás jellegű Gallup-közvé­­leménykutatás pedig kiderítette, hogy a kérdezetteknek csak fele kötne házas­ságot jelenlegi élettársával. A válási « ipar » tehát változatlanul virágzik. Ezen a területen azonban már túlságosan nagy a konkurrencia. A hír­hedt Reno, Nevada állam válási ügy­leteinek középpontja, lassan kimegy a divatból. Ma Haitibe repülnek inkább a válni akarók. Reno helyzetét tehát ko­moly veszedelem fenyegetné, ha nem élt volna ott egy ügyes üzletember. Ő rájött arra, hogy hogyan lehetne a válópereket még jobban meggyorsítani, így fedezte fel a « válási­ automa­­tát. » A válni óhajtó egy ezüst kulcsot kapna, ezzel 42 napon át — ennyi u­­gyanis a törvény által megkövetelt « ál­landó »lakhelyen való tartózkodás meg­követelt ideje — naponta mozgásba hozná az ellenőrző készülék gépezetét. A 42-ik napon világító betűk ugranának ki a gépből: « Minden rendben ». A válóperes egyén erre 100 darab, Nevada ezüstfeldolgozó üzemeiből származó dol­lárt dobna a készülékbe, mire egy fogan­tyú lenyomása után kiesnék a szabály­szerűen kiállított, aláírt és lebélyeg­zett válóperi ítélet. Közben a csodálatos gép a nemzeti himnuszt és az idény legnépszerűbb slágerét játszaná... Ezzel az ötlettel Amerikában elér­ték a cinizmus tetőfokát. Utána már csak az őrültek háza következik.Úgy látszik, hogy ezen a ponton van egy mély elvi rokonság az amerikai erköl­csök és a szovjet erkölcsök között. A szocialista Bebel tanítását a házasság­ról talán sehol sem valósítják meg olyan szorgalommal, mint az antiszo­­cialista Amerikában. Ebből is látszik, hogy a kommunizmus és az üres, lélek­telen antikommunizmus milyen közel állnak egymáshoz! Amerikában csak az az előny, hogy senki sem köteles a buta közvéleményt a magáévá tenni. Mindenkinek jogában van pl. lerendelni azokat az újságo­kat, amelyek kéjelegve teregetik ki a házassági botrányokat. Ezek az újságok nem hozzák helyre a rombolásukat azzal, ha két házassági botrány részletes leírása között megemlítik egy katolikus plébános papi jubileumát. Hagyják nyugodtan a plébánosokat, ha nem tud­nak tisztességesen írni a házasság szent­ségéről! — 3 — AZ EGYHÁZ NEM DEMOKRÁCIA MSGR. J. J. WRIGHT worchesteri püspök, a torontói nagy Mária-napon, az Egyházról mondott beszédében, igen megszívlelendő igazságot szögezett le. « l­jabb kiadványok a nép körében az Egyház természetéről hamis fogalmakat látszanak... elterjeszteni. » Ezekkel szem­ben tudnunk kell, hogy az Egyház nem tartozik sem a hierarchiához, sem a pap­sághoz, sem a néphez, hanem kizárólag Krisztushoz. « Az Egyház és Krisztus között nem lehet különbséget tennünk ! A katolikus Egyház nem demokrácia és szervezetének leírásában egyáltalán nem helyénvalók a demokratikus utalások, mert az Egyház nem politikai szervezet. Az Egyház nem vitahely s nem valami vallási vagy bölcseleti parlament. Krisztus nem jött valamely népszavazás eredmé­nyeként ! « nem a fejek számlálásának vagy emberek által elfogadott határozatok következtében jött, hanem Atyjának leg­főbb megbízásából. » EGY GYERMEK VÉGRENDELETE A HEILIGENKREUZ missziós­ ház­ba (Szilézia) levelet és nagy csomagot hozott a posta. A levél így szólt: « Főtisztelendő Xjram ! íme, kedves leányunknak, a kis Ágnesnek a ruhái. 1913 július 13-án, hat és fél éves korában, a mennyei hazába hívta Isten. Ő maga kívánta, hogy a játszótársának szánt da­rabon kívül minden holmiját küldjük el a pogány gyermekeknek, tehát megtakarított pénzét is. Ő így írt a boldog gyermek édesatyja. Ágnest már hatéves korában bocsátot­ták az első szentáldozáshoz, mert na­gyon szerette Jézust, s hamarosan örök­re egyesült is az isteni Gyermekba­ráttal. Takarékperselyében 10 márkát találtak. A nemesszívű szülők hozzá­tették 140 márkát kitevő életbiztosí­tását, amit a gyermek halálakor a bank kifizetett és a levélben még hozzáfűzték: « Ha Ágnesünk erről a pénzről tudott volna, bizonyára ezt is odaadta volna a pogány gyermekeknek. » II. R­ákóczy Jelene elmélkedése a t­etlehemi jászolnál ö, mély csöndje ennek a szent éjszakának, mily mélységes titokzatosságot rejtesz, mit benned az isteni bölcseség művelt. Benned Jákob lajtorjája, mely a földieket az éggel köti egybe, megjelent a valóságban, mert az Atya ölétől a Szűz öléig semmi sem szakította meg folyamatosságát. Nem próbál felfogni Téged gyengeségem, mely magát sem bírja kiismerni, hanem neked szeretné nyújtani, amit akarsz­­ éspedig úgy, amint kívánod. Bágyadt és akadozó bennem a képesség az elmélkedésre, s a csodás titkot a szeretet nagyszerűsége takarja s ki tudná j az isteni szeretet nagyságát kifejezni? Nem fogok csodálkozni azon, hogy meghal a kereszt­ ] fán az, aki értem istállóban született. De miképpen ért­­e­sem meg, hogy leszállt az égből, aki istállóban születik ? Odasietek, íme, Uram, ehhez a látványhoz, mert békét­­ hirdet a jóakaratú embereknek. A béke a jóakaratért jár­­ cserébe.­­ Fogadd el akaratomat, adj békességet, mert ha békét adsz,­­ szeretetet adsz. Mert csak Benned tud a szeretet megnyugodni, □ hiszen Te vagy annak az eredőhelye és forrása. MIT SZÓL A HITTUDOMÁNY A MARS­LAKÓKHOZ ? AZ UTÓBBI ÉVEKBEN egyre gyakrabban merül fel a repülő koron­gok feltűnésével kapcsolatban a kérdés: laknak-e emberhez hasonló értel­­­mes lények a csillagokon? A tudósok ugyanis nem tudtak még kielégítő magyarázatot találni ezekre a tünemé­nyekre és, bármennyire különösen hang­zik is, egyes kutatók nem tartják kizárt­nak, hogy ezek a lövedékszerű repülő­gépek a világűrből érkeznek a földre. Ha pedig ez így volna, akkor valami­lyen, testtel bíró értelmes lényeknek kellene élniök a csillagokon: csak ilyen értelmes lény volna képes a korongok megszerkesztésére és vezetésére. Mit szól a katolikus hittudomány ehhez a feltevéshez ? A CSILLAGLAKÓK kérdése nem a mi napjainkban merült fel először a gondolkodó hittudósok előtt. Tudomá­sunk szerint elsőnek a lángeszű bíboros, CUSANUS MIKLÓS (élt 1401-1464) tette a feltevést vizsgálat tárgyává. Megfontolásainak eredményét a követ­kező mondatban foglalta össze: Nincs oly csillag, amelyről elvből ki kellene zárnunk emberi lények létezését. Cusa­­nus gondolatai eleinte nem nagy port vertek fel. Jelentőségük akkor tűnt ki, amikor a 16. és 17. század nagy csilla­gászai, főleg KOPERNIKUS kanonok és GALILEI felfedezései nyomán egy­re inkább tért hódított a meggyőződés, hogy Földünk nem a világegyetem kö­zéppontja, ahogyan azt az egész ókori és középkori emberiség hitte, hanem csak egy csillag a többi közül. Miért ne lakhatnának tehát emberek a Földhöz hasonló többi csillagokon is ? A Galilei tételei által előidézett viták során nem minden hittudós tanúsított olyan előí­­télet-mentes és nyílt felfogást, mint annak idején Cusanus. Sokan—a Szent­­írás-tudomány tökéletlensége folytán — a Szentírás egyes kijelentéseit túlsá­gosan szolgai módon értelmezték és nem voltak tekintettel a Szentírás írói által felhasznált irodalmi műfajok különbö­zőségére. Holott nyilvánvaló, hogy más és más módszert kell alkalmazni, ha egy népszerű elbeszélés, vagy egy köl­temény, vagy egy szigorúan tudo­mányos értekezés igazi értelmét akarjuk kihámozni. A Szentírás nem természettudományi szakkönyv és Galileinek igaza volt, amikor azt mond­ta, hogy a Szentírás nem arra akar tanítani bennünket, hogy milyen utakon járnak az égitestek, hanem arra, hogy mi milyen utakon jutha­tunk az égbe. A 18. ÉS 19. SZÁZADBAN azután a Szentírás-tudomány és a hittudomány haladásával a hittudósok aggályai is foszladozni kezdtek. Nemcsak, hogy a legtöbben most már nem tartották ki­zártnak a Mars-lakók feltevését, hanem nem egy közülük (pl. Félix, Monsabré, Secchi, Pohle) egyenest a csillag­embe­rek létezése mellett foglalt állást. Ma­gyarországon a harmincas években P. Bang­ha egy neves csillagászunk­kal tartott rádió-párbeszéd során úgy nyilatkozott, hogy az istent teremtő világterv megdicsőülését és kibővülését látná abban, ha bebizonyosodnék a csillaglakók létezése. És csakugyan: nem az Isten dicsőségére szolgálna-e, ha az emberen kívül még más, esetleg nálunknál sokkal tökéletesebb, testtel bíró értelmes lények is léteznének, hogy új módon tükrözzék vissza az Ő vég­telen szépségét, nagyságát, bölcses­ségét ? Nem valószínű-e, hogy az Isten nem hagyja üresen a mérhetetlen csil­lagvilágokat, hanem gondoskodik arról, hogy éljenek ott értelmes lények, me­lyek az anyagi világ szépségét és nagy­ságát látva felismerik, dicsérik és szere­tik Teremtőjüket? Sőt talán még a bűnnek a Földön való nagy elhatalma­sodásából is arra lehetne következtet­ni, hogy kell még más emberi lényeknek is élniök, kik nálunk hívebben szeretik és szolgálják Istenünket... Ezek az érvelések természetesen nem döntő erejűek. Nem bizonyítják be azt, hogy vannak ember-szerű lé­nyek más égitesteken. Annyi azonban bizonyos belőlük, hogy hitünk igazsá­gai nem zárják ki más égitestek lakott voltát. Az Egyház hivatalos tanítói, a pápa és a püspökök, ebben a kérdésben soha nem nyilatkoztak és előrelátható­lag nem is fognak nyilatkozni: a kérdés eldöntése a természettudományokra vár. 1955 január inkább a halált, mint a bánt! Egy ugand­ai kis néger leány hősiessége. Nogongorában, az ugandai misszió egy állomásán van egy kicsi sír, ame­lyet mindig friss virágok borítanak, és ahol állandóan lehet látni imádkozó fiatalokat. Ez a sír egy Angelina nevű kisleány holtteste fölé borul. Tizenkét éves, volt, amikor hosszú és gondos előkészítés után a kis néger gyermek felvette a keresztség szentsé­gét. Buzgósága és imádságszeretete fel­tűnt mind társainak, mind a misszió vezetőinek. Egyszer nagy titkolódzások közepette elárulta a kedves nővérnek, hogy ő is az Úr Jézusnak akarja szentel­ni életét. Szülei egyelőre nem akartak lemondani a kislányról, úgyhogy Angeli­nónak várnia kellett. Közben azonban az történt, hogy kérő állított be a szülői házhoz: egy Nohoró nevű férfi akarta elvenni második feleségként. A fiatal­ember nem sokat kérdezett: egyszerűen kijelentette, hogy megöli a leányt, ha nem hajlik kérésére. Angelina nagyon megrettent és menekülésre szánta ma­gát. Elhagyta a szülői házat és a mis­­­sziós atyához jutott tanácsért. A misszio­nárius azt ajánlotta neki, hogy tüstént menjen el bátyjához, ki néhány mér­­földnyire lakik Nogongorától. Úgy lát­szott, hogy minden elsimult, mert Noho­­rót tettenérték lopáson és bebörtönöz­ték, de az öröm korai volt, mert a néger fiatalember csakhamar kiszabadult, és első dolga volt felkeresni Angelínát. Megismételte házassági ajánlatát és minden kétséget kizáróan a leány tudomására hozta, hogy semmiféle ha­bozásnak helye nincs: vagy követi őt kunyhójába, vagy azonnal végez vele. Angelina ismét a menekülést választotta. A megvadult fiatalember utolérte és egy elvakult pillanatban hosszú tőrrel hát­­baszúrta a leányt, aztán elmenekült. A halálosan megsebesült kisleányt a tororói kórházba vitték, ahol a mis­­­szionárius kezéből fölvette a haldoklók szentségét. Ugyanaz az atya részesítette a szent útravalóban, akinek a kereszte­lés előtt megígérte, hogy inkább meghal, mintsem bűnt követne el. Az őt körül­vevő leányoktól azt kérte, hogy mind­addig mondják hangosan a rózsafű­zért, míg lelkét ki nem lehelte. 1926 május 6-án halt meg, miután kifejezet­ten megbocsátott gyilkosának. 1950 fehérvasárnapján emelte az Egyház oltárra Goretti Máriát, a 12 éves kis olasz leányt, a tisztaság vérta­núját. Az ugandai néger katolikusok azóta még inkább remélik, hogy a saját vérükből kikerülő Angelínát is egyszer majd az oltáron tisztelhetik. A csillagokon élő emberek termé­szetesen nem származnának Ádámtól, így Ádám bűnét sem viselnék. Krisztus Urunk megváltó tette is, — legalább közvetlenül —• csak a mi emberiségünk üdvét szolgálja. Lehet, hogy a csillag­embereket — ha csakugyan létezné­nek — Isten csupán természetes képes­ségekkel áldotta meg anélkül, hogy a megszentelő kegyelemmel, önmagának a természetfeletti színe látására rendelte volna őket. De lehetséges az is, hogy ők is megkapták a kegyelmet és ebben az esetben vagy megőrizték azt sértetlenül és így boldogan és békességben élnek, vagy ők is eljátszották az isteni aján­dékot. Ez utóbbi esetben ismét két eset lehetséges: Isten vagy meghagyta őket bűnösségükben vagy őráj­tuk is megkö­nyörült, talán Jézus Krisztus érdemeire való tekintettel, kit őnekik is kinyilat­koztatott volna, vagy talán a megvál­tásnak valami más módján. Mindene­setre: a csillaglakókkal való találkozás vallási szempontból is igen érdekes kér­désre adna választ és csak arra szolgál­hatna, hogy a gondolkodó emberiség előtt még inkább kinyilvánítsa Istennek és Isten ajándékainak a nagyságát. A tőlük való félelemre pedig nincsen ok. A Mars-lakókat és Föld-lakókat, egya­ránt az Isten teremtette és az Ő min­denható és bölcs megengedése nélkül semmit sem tehetnek: « Én alkottam a földet, én teremtettem az embert, [lakóját, én feszítettem ki kezemmel az [eget, parancsolok minden seregének )) — úgymond az Úr, (s7. 45, 12.)

Next