Világ, 1989. június-augusztus (1. évfolyam, 3-15. szám)

1989-08-24 / 14. szám

ván csatorna lenni a nyugatra igyekvő kelet­­rópai állampolgárok számára. Ezek után ak azt nem értem, kire is vonatkoztatjuk mi­­kor ezt a megállapodást. - lehetőséget nyújt az egyezségokmány az ilyen tűzés szerinti értelmezésre? - Vannak országok, amelyek rugalmasan ízelik, de nekünk nem őket kellene követ­­nük. Magyarországon a mai napig egyetlen über nem kapott menedékjogot a konvenció apján, amely kinyilvánítja, hogy politikai me­­nkültnek számít, aki hazájába visszatérve idézésnek lenne kitéve. Éppen ezért elfogad­­atatlan az az állítás, hogy a keletnémetek el menekültek, mert a magyar belügyi ható­­lgok számára a börtön meríti ki az üldözés igalmát. Holott az is annak számít, ha valakit megfosztanak az emberi és polgári jogok gyetemes nyilatkozatában foglalt jogaitól p­éldául utazási, családegyesítési, kivándorlási­zabadságától. Márpedig az NDK-ban mind­­zeket a jogokat alapvetően korlátozzák. A­esetnémet határsértőket Magyarországról orábban kitoloncolták, ma már csak bepecsé­­elnek azok útlevelébe, akikről vélelmezik, hogy át akarnak szökni a határon, adataikat pedig egy 1969-es NDK-magyar egyezmény alapján átadják a keletnémet hatóságoknak. - Kikkel kötöttünk még ilyen szerződést? - Az összes szocialista országgal. Törvé­­nyeink szerint viszont az illegális határátlépés a közeljövőben már csak szabálysértésnek számít majd, olyasminek, mint mondjuk az utcai szemetelés. Hát akkor nem kellene elját­szanunk Kelet-Európa csendőrének szerepét. Az említett egyezmény be nem tartásával ugyan feszültségek keletkeznének a két or­szág között, de ezt vállalnunk kell. - Milyen különbségei lehetünk azok között, akik csak tranzitállomásnak, és akik új hazájuk­nak tekintik a befogadó államot?­­ A menekültstátus megadása nem az ál­lampolgárság megadását jelenti, csak annyit, hogy az illető ideiglenesen Magyarországon tartózkodik. Az államok általában kvótákat szabnak meg, és ennek alapján engednek be évente meghatározott számú bevándorlót, de a létszámstop a letelepedni kívánókra, és nem a menekültekre vonatkozik. Magyarország számára a keletnémetek menekültté nyilvání­tása végképp nem jelentene gazdasági prob­lémát, mert őket gyakorlatilag 24 óra alatt átveszi az NSZK. - Ki finanszírozza a menekülttáborokat? - Fenntartásukhoz megállapodások alapján hozzájárul az ENSZ. Magyar részről most folynak a tárgyalások, és bár a konkrét össze­geket nem ismerem, nem mondhatni, hogy az ENSZ szűkmarkú volna. Irreális tehát az az érvelés, hogy a menekültek befogadása túlzot­tan megterheli a magyar gazdaságot. Hazánk ezeréves történelme során mindig menedéket adott a külföldieknek, eltekintve az 1948-1988 közötti időszaktól. Most el kell döntenünk, mit tekintünk igazi hagyományunknak. A magyar államot senki nem kötelezte arra, hogy a határzárat felszámolja, és senki nem kénysze­rítette, hogy a genfi egyezségokmányhoz csat­lakozzon. De ha már megtette, erkölcsi köte­lessége, hogy előírásait betartsa. Mörk leonóra VILÁG 1989. augusztus 24. Pár lépés a határ „Nekünk semmilyen körülmények között nem szabad célzott lövést leadnunk” G­avarity pa­ruszki? - próbálkozik Pongrácz főhadnagy a két csinos keletnémet lány­nyal. Egyszerre tiltakoznak. Annyit sikerül kihámozni a szavaikból, hogy Budapestre akarnak eljutni a barátaikhoz. A határőrök és a sajnálatosan éber „elfogó”, Farkas László önkéntes határőr ezen csöndesen derül. A lányok okmányaiból kiderül, nemrégen érkez­tek Ferihegyre. Alaposan eltévedhettek, ha a Hegyeshalomhoz tartozó Csempeszpusztánál keresik a fővárost. Persze mindenki tudja miről van szó, de ettől sem fagy meg a levegő. A hangulat nem fenyegető, így hát a lányok is bátortalanul­­elmosolyodnak és beszállnak az erzsébetpusztai őrs kisbuszába. Nem sok helyet foglalnak, csak válltáska van náluk. A kavicsos úton elindulunk az őrsre. A határőrőrsön a riadóztatást megszégye­nítő gyorsasággal szaladnak össze a kiskato­­nák. A főhadnagy egy irodába vezeti a lányo­kat és szigorú parancsba adja, a küszöböt senki sem lépheti át. Meg kell várni a Hegyes­halomból érkező vizsgálótisztet. Az itteniek feladata befejeződött.­­ Már tavaly is megszaporodtak a határsér­tések, de május 2-a után, az elektromos jelző­­rendszer felszámolását követően valósággal lerohanták a keletnémet turisták a határt - mondja a fiatal parancsnok. - Azelőtt nehe­zebb dolguk volt. A román határtól eltérően itt általában jól képzett, kvalifikált emberek igyekeztek átjutni. Gyakori trükk volt, hogy leszigetelték az elektromos vezetéket és úgy vágták el. Az is előfordult, hogy gödröt ástak az akadályok alatt és úgy jutottak át, sőt találtunk ampermérőt is a drótvágó olló mel­lett. Legtöbbjük nagyon elszánta magát az átjutásra, hiszen tudták, otthon súlyos bünte­tés várja őket. Mára teljesen minden megvál­tozott. Jönnek saját vagy elsősorban osztrák, nyugatnémet autókkal egészen a határig. Gyakran látni a mezőn piknikező NDK-sokat is, csak az a furcsa, hogy a szendvics mellett ott hever a térkép, távcső. Ha lefogjuk őket, azt állítják, eltévedtek, vagy a kempinget kere­sik. Pongrácz főhadnagy is visszautasítja azt a vádat, hogy a határőrség bármit is bepecsétel­ne a menekülők vízumpapírjára. Ők átadják a határsértőket az igazgatásrendészetnek. Csak akkor pecsételnek, ha valaki többször lebukott már a határon. Egyébként rövid idő múltán mindenkit elengednek, csak figyelmez­tetik, cselekménye sérti a magyar törvényeket. Az őrsparancsnok cáfolja azokat a híreszte­léseket is, hogy a „vasfüggöny” felszámolásá­val párhuzamosan megtízszerezték a járőrök számát. Az erzsébetpusztai, 5,2 kilométeres szakaszt ugyanannyian vigyázzák, mint az­előtt. A technikát a lovak és egy kisbusz, illetve IFA teherautó jelenti. - A menekülők jó része fiatal - folytatja Pongrácz főhadnagy. - A legfiatalabb „határ­sértő" egy öt hónapos csecsemő volt. Termé­szetesen nem a saját lábán akart átkelni a határon. Legtöbbször elég rákiáltani a fiata­lokra, s talán az otthoni reflexeknek engedel­meskedve megállnak. Pedig nekünk semmi­lyen körülmények között nem szabad célzott lövést leadnunk. Még riasztólövést is csak nagyon indokolt esetben. Hegyeshalom 1968 óta határőrközség. Vincze Zoltán polgármes­ter már kora miatt sem emlékezhet a cím „elnyerésének” körülményeire. Vannak ön­kéntes határőrök is, de - állítása szerint - nem űznek sportot a fejvadászatból. A­.1 viszont meg kell érteni, hogy szoros a kapcsolat a határőrség, a vámőrség és a lakosság között. Annál is inkább, mert a községből is jó néhá­­nyan dolgoznak e testületekben.­­ Három éve elfogtak egy román nőt és egy magyar férfit. Az volt az első kérdésük, mikor verik meg őket. Ehelyett enni kaptak, tisztál­kodhattak. Ezért sem tartom sztálinista kövü­letnek a határőrközség-mozgalmat. Két hó­napja egy osztrák barátommal végigjártam a határközségeket, a túloldalon. Mikor nélküle bóklásztam, tőlem is megkérdezték, nagyon udvariasan, mit keresek ott. A határ, egyelőre, társadalmi berendezkedéstől függetlenül léte­zik, tehát őrizni is kell. A határ közelében, bekötőutakon, elhagyot­­tabb részeken látni néhány kibelezett keletné­met autót. Egykori gazdáiknak kedvezett a szerencse, s utolsó vagyontárgyukat is el­hagyva menekültek. Bihari Tamás kiég az­ NDK-sokra rászólni, az otthoni reflexek hatnak, engedelmesen megállnak. 23

Next