Világ, 1989. június-augusztus (1. évfolyam, 3-15. szám)
1989-08-24 / 14. szám
ván csatorna lenni a nyugatra igyekvő keletrópai állampolgárok számára. Ezek után ak azt nem értem, kire is vonatkoztatjuk mikor ezt a megállapodást. - lehetőséget nyújt az egyezségokmány az ilyen tűzés szerinti értelmezésre? - Vannak országok, amelyek rugalmasan ízelik, de nekünk nem őket kellene követnük. Magyarországon a mai napig egyetlen über nem kapott menedékjogot a konvenció apján, amely kinyilvánítja, hogy politikai menkültnek számít, aki hazájába visszatérve idézésnek lenne kitéve. Éppen ezért elfogadatatlan az az állítás, hogy a keletnémetek el menekültek, mert a magyar belügyi hatólgok számára a börtön meríti ki az üldözés igalmát. Holott az is annak számít, ha valakit megfosztanak az emberi és polgári jogok gyetemes nyilatkozatában foglalt jogaitól például utazási, családegyesítési, kivándorlásizabadságától. Márpedig az NDK-ban mindzeket a jogokat alapvetően korlátozzák. Aesetnémet határsértőket Magyarországról orábban kitoloncolták, ma már csak bepecséelnek azok útlevelébe, akikről vélelmezik, hogy át akarnak szökni a határon, adataikat pedig egy 1969-es NDK-magyar egyezmény alapján átadják a keletnémet hatóságoknak. - Kikkel kötöttünk még ilyen szerződést? - Az összes szocialista országgal. Törvényeink szerint viszont az illegális határátlépés a közeljövőben már csak szabálysértésnek számít majd, olyasminek, mint mondjuk az utcai szemetelés. Hát akkor nem kellene eljátszanunk Kelet-Európa csendőrének szerepét. Az említett egyezmény be nem tartásával ugyan feszültségek keletkeznének a két ország között, de ezt vállalnunk kell. - Milyen különbségei lehetünk azok között, akik csak tranzitállomásnak, és akik új hazájuknak tekintik a befogadó államot? A menekültstátus megadása nem az állampolgárság megadását jelenti, csak annyit, hogy az illető ideiglenesen Magyarországon tartózkodik. Az államok általában kvótákat szabnak meg, és ennek alapján engednek be évente meghatározott számú bevándorlót, de a létszámstop a letelepedni kívánókra, és nem a menekültekre vonatkozik. Magyarország számára a keletnémetek menekültté nyilvánítása végképp nem jelentene gazdasági problémát, mert őket gyakorlatilag 24 óra alatt átveszi az NSZK. - Ki finanszírozza a menekülttáborokat? - Fenntartásukhoz megállapodások alapján hozzájárul az ENSZ. Magyar részről most folynak a tárgyalások, és bár a konkrét összegeket nem ismerem, nem mondhatni, hogy az ENSZ szűkmarkú volna. Irreális tehát az az érvelés, hogy a menekültek befogadása túlzottan megterheli a magyar gazdaságot. Hazánk ezeréves történelme során mindig menedéket adott a külföldieknek, eltekintve az 1948-1988 közötti időszaktól. Most el kell döntenünk, mit tekintünk igazi hagyományunknak. A magyar államot senki nem kötelezte arra, hogy a határzárat felszámolja, és senki nem kényszerítette, hogy a genfi egyezségokmányhoz csatlakozzon. De ha már megtette, erkölcsi kötelessége, hogy előírásait betartsa. Mörk leonóra VILÁG 1989. augusztus 24. Pár lépés a határ „Nekünk semmilyen körülmények között nem szabad célzott lövést leadnunk” Gavarity paruszki? - próbálkozik Pongrácz főhadnagy a két csinos keletnémet lánynyal. Egyszerre tiltakoznak. Annyit sikerül kihámozni a szavaikból, hogy Budapestre akarnak eljutni a barátaikhoz. A határőrök és a sajnálatosan éber „elfogó”, Farkas László önkéntes határőr ezen csöndesen derül. A lányok okmányaiból kiderül, nemrégen érkeztek Ferihegyre. Alaposan eltévedhettek, ha a Hegyeshalomhoz tartozó Csempeszpusztánál keresik a fővárost. Persze mindenki tudja miről van szó, de ettől sem fagy meg a levegő. A hangulat nem fenyegető, így hát a lányok is bátortalanulelmosolyodnak és beszállnak az erzsébetpusztai őrs kisbuszába. Nem sok helyet foglalnak, csak válltáska van náluk. A kavicsos úton elindulunk az őrsre. A határőrőrsön a riadóztatást megszégyenítő gyorsasággal szaladnak össze a kiskatonák. A főhadnagy egy irodába vezeti a lányokat és szigorú parancsba adja, a küszöböt senki sem lépheti át. Meg kell várni a Hegyeshalomból érkező vizsgálótisztet. Az itteniek feladata befejeződött. Már tavaly is megszaporodtak a határsértések, de május 2-a után, az elektromos jelzőrendszer felszámolását követően valósággal lerohanták a keletnémet turisták a határt - mondja a fiatal parancsnok. - Azelőtt nehezebb dolguk volt. A román határtól eltérően itt általában jól képzett, kvalifikált emberek igyekeztek átjutni. Gyakori trükk volt, hogy leszigetelték az elektromos vezetéket és úgy vágták el. Az is előfordult, hogy gödröt ástak az akadályok alatt és úgy jutottak át, sőt találtunk ampermérőt is a drótvágó olló mellett. Legtöbbjük nagyon elszánta magát az átjutásra, hiszen tudták, otthon súlyos büntetés várja őket. Mára teljesen minden megváltozott. Jönnek saját vagy elsősorban osztrák, nyugatnémet autókkal egészen a határig. Gyakran látni a mezőn piknikező NDK-sokat is, csak az a furcsa, hogy a szendvics mellett ott hever a térkép, távcső. Ha lefogjuk őket, azt állítják, eltévedtek, vagy a kempinget keresik. Pongrácz főhadnagy is visszautasítja azt a vádat, hogy a határőrség bármit is bepecsételne a menekülők vízumpapírjára. Ők átadják a határsértőket az igazgatásrendészetnek. Csak akkor pecsételnek, ha valaki többször lebukott már a határon. Egyébként rövid idő múltán mindenkit elengednek, csak figyelmeztetik, cselekménye sérti a magyar törvényeket. Az őrsparancsnok cáfolja azokat a híreszteléseket is, hogy a „vasfüggöny” felszámolásával párhuzamosan megtízszerezték a járőrök számát. Az erzsébetpusztai, 5,2 kilométeres szakaszt ugyanannyian vigyázzák, mint azelőtt. A technikát a lovak és egy kisbusz, illetve IFA teherautó jelenti. - A menekülők jó része fiatal - folytatja Pongrácz főhadnagy. - A legfiatalabb „határsértő" egy öt hónapos csecsemő volt. Természetesen nem a saját lábán akart átkelni a határon. Legtöbbször elég rákiáltani a fiatalokra, s talán az otthoni reflexeknek engedelmeskedve megállnak. Pedig nekünk semmilyen körülmények között nem szabad célzott lövést leadnunk. Még riasztólövést is csak nagyon indokolt esetben. Hegyeshalom 1968 óta határőrközség. Vincze Zoltán polgármester már kora miatt sem emlékezhet a cím „elnyerésének” körülményeire. Vannak önkéntes határőrök is, de - állítása szerint - nem űznek sportot a fejvadászatból. A.1 viszont meg kell érteni, hogy szoros a kapcsolat a határőrség, a vámőrség és a lakosság között. Annál is inkább, mert a községből is jó néhányan dolgoznak e testületekben. Három éve elfogtak egy román nőt és egy magyar férfit. Az volt az első kérdésük, mikor verik meg őket. Ehelyett enni kaptak, tisztálkodhattak. Ezért sem tartom sztálinista kövületnek a határőrközség-mozgalmat. Két hónapja egy osztrák barátommal végigjártam a határközségeket, a túloldalon. Mikor nélküle bóklásztam, tőlem is megkérdezték, nagyon udvariasan, mit keresek ott. A határ, egyelőre, társadalmi berendezkedéstől függetlenül létezik, tehát őrizni is kell. A határ közelében, bekötőutakon, elhagyottabb részeken látni néhány kibelezett keletnémet autót. Egykori gazdáiknak kedvezett a szerencse, s utolsó vagyontárgyukat is elhagyva menekültek. Bihari Tamás kiég az NDK-sokra rászólni, az otthoni reflexek hatnak, engedelmesen megállnak. 23