Abauj-Kassai Közlöny, 1872 (1. évfolyam, 1-35. szám)

1872-05-08 / 2. szám

I. évfolyam 1872. Szerkesztőség és fetadóhhivatal: Kovács u­tcza 43. szám. ABAUJ-KASSAI Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk kitől jön. Kéz­iratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Minden érte­sítés a szerkesztőséghez in­tézendő. Levelek csak bér­mentesen fogadtatnak.KÖZLÖNY szerdán. Ismeretterjesztői, társadalmi, teesMdta ás laziszati leM A lap megjelenik minden­­ t­­­r­ .. Előfizetési feltételek: helyben házhoz hordva v. vidékre postán, küldve. Egész évre 6 ft — kr. Félévre . . 3 „ — „ Negyedévre . 1 „ 50 „ Hirdetési díj": 5 hasábos petitsorért 5 kr. Bélyegdij hirdetésenként 30 kr. Nyilttér 3 hasábos petitsorért 20 kr. Hirdetési és előfizetési dijak­­­­ a szerkesztőséghez bérmentve intézendők. Az „Álmi­j-Kassai Közlöny“ ára: Helyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve: Egész évre ... 6 frt. Félévre .... 3 frt. Negyedévre ... I frt. 50 kr. Az előfizetés legczélszerübben postai utal­vány által eszközölhető. Cserepéldányokat kérünk és ajánlunk. 2. szám Kassa, május hó 8-án. Elmélkedés a választások előtt. ) —g. Lapunk czéljához hiven munkál­kodni óhajtván, feladatul tűztük ki magunk­nak azt a szabadelvűség orgánumává föl­avatni. — A napi politika áramlatai között nem szabad felednünk, hogy állami függet­t buzgalmunk­eröködéseinknek fen­ségünk­nak csak annyiban szolgálhat ösztönül, a plénum­­ben teljes állami függetlenség nél­­kü­l igazán szabadelvű haladás, a társadalmi tmlajcg nem érhető. A politikai szabadság záloga a társadalmi szabadságnak, utóbbi nélkül pedig anyagi jólét, honpolgári erény, kölcsönös becsülés és önérzetteljes áldozat­­készség nem képzelhető. A polgári szabadság nagy kérdéseinek helyes vagy helytelen megoldása csalhatlan prognosisa marad mindig az ország anyagi és szellemi fejlődésének. A­hol az életkér­dések szabályozása az összeség félreismer­­hetlen érdekeivel összeütközésbe jön , a­hol a törvények hozásánál inkább képzelt, mint valóban létező opportunitási szempontok szolgálnak irányadóul, a­hol az ország ér­dekei idegen érdekeknek nemcsak melléje, de alá­rendeltetnek , ott a sociális életben soha se nyilvánulhat­ azon anyagi és er­kölcsi gyarapodás, mely az igazán szabad államokban észlelhető. Megfelelnek-e jelenleg hazai viszonya­ink az ország helyesen felfogott érdekeinek ? Ez azon kérdés, melyet feszeget az egész haza a­nélkül, hogy az ellentétes nézetek kiegyenlítése eléretett volna. —Hogy azon párt,­ mely tettleges állapotunkat létreh­ozta, annak gröfírfcasióján fáradozik, aztjfermé­­szetesnek találjuk, vélni elszületett gyönge­­ségünk lévén, hogy saját gyarlóságunkat föltárni, tetteinket desavolálni nem szeret­jük. De midőn azt vitatjuk, hogy viszonya­ink jók-e oly annyira,­­ hogy jobbakat ne akarhassunk; fölhasználtuk-e erőinket oly irányban mint kellett, van-e lehetőség álla­potaink javítására, akkor az elmélet meddő mezejét el kell hagynunk s a gyakorlati életben keresendő a megoldás. Ha visszapillantunk a lefolyt ország­gyűlés menetére, ha megfontoljuk, hogy az országos , ellenzék- szerűség annyira vezette, miként jogmeg­­szorító újabb törvények alkotását akadályo­zandó a parlamentáris életben nem minden­napi eszközhöz kelle nyúlnia; ha mindeze­ket komolyan meggondoljuk, lehetetlen meg nem győződnünk, miszerint annyi erőm­eg­­feszítés oly tekintélyes párt részéről nem puszta feleselési viszketeg, de a legtisztább hazafiai kötelesség szükségszerű kifolyása vala. • Hol látjuk ma országunkat? Lapunk­nak korlátolt körénél fogva a köz- és állam­jogi tévedéseket nem mustrálhatjuk. Elvál­lalt terheink rettentő súlya alatt majd ös­­­szeroskadunk, a bankkérdésnek az­ ellenzék által szorgalmazott megoldása , mely nem­­zetgazdászatinak“nind­en ágára megmérhet­­len előnyöket hozott vala idétlen határozat által helyettesítve, az önálló jegybank rend­­szernek ugyancsak az"ellenzék által sürge­­tett létesítése ad graecas calendas elodázva. Tökéletes” vallásszabadság nincsen; büntető anyagi és alaki­ jog nem alkottatott; — a gyors és olcsó igazságszolgáltatás jótétemé­nyeit nem élvezhetjük; — ipartörvényeink hiányos. Ily állapotok föntartását ellenezni h­azafiui kötelesség. De azt vetik szemünkre, hiszen mindez műve azon törvényhozásnak, melyet az or­szág többsége szabadon választott! Igaz, e többséget ignorálni nem lehet, de nem sza­bad felednünk azt sem, hogy e többséget egyéb itt jelezni nem kívánt eszközökön kívül Erdély választókerületei mesterséges fölosztásának fentartása hozta össze. Az is igaz, hogy ha az állam érdekei az egyesek hátrányára kívánnák mindezeket, akkor eme­zeknek háttérbe kellene szorulniok. Hanem épen ez nem áll, mert egy lustrum tapasz­talásai bőven igazolják, hogy az ilyetén alapokra fektetett rendszer az államnak és egyeseknek érdekeit egyaránt sérti. A tör­vényhozásnak működése egész rendszerében oly alapelvekből kell kiindulnia, melyekhez a honpolgárok mindegyike, vagy legalább túlnyomó nagy többsége ragaszkodjék, mert másként üdvösét nem eredményezhet és épen azért méltán követelhetjük, miként működési rendszere nem csupán a törvé­nyen, de oly sarkelveken alapuljon, melyek az általános szükségérzet kifolyásai. Tör­vény által könnyű bármely intézményt szen­tesíteni ott, a­hol a fegyelmezett többség bármely úton biztosítva van, és azért nem lehet a többség intézkedésében megnyugodni olyképen, hogy alkotmányos úton hozott intézmények szinte alkotmányos megmásí­­tását ne sürgessük, holott az ország köz­érzülete az alkotott viszonyok tarthatatlan­ságáról tanúskodik. Engedelmeskedni fogunk a törvénynek, míg hatályon kívül nem téte­tik, de megnyugodni benne csak akkor, ha a tények logikája constatálandja, hogy a fenforgó viszonyok ilyen törvényt kívánnak — és nem mást. Mily szánandóan meddő vagy inkább retográd irányú volt törvényhozásunk mind­két ciklusának működése — azt kimerítően, vitatni nem tartozik feladatunkhoz, hiszen az abnormitások részletes elsorolására la­punk terjedelme elégtelen volna, de külön­ben is a napi sajtó annyira kifejtette azt, miként a felállított tételt mint az esemé­nyek szakadatlan folyama által túlságosan beigazolt valóságot bátran elfogadhatjuk. Hogy azon párt részéről, mely hazán­kat ily szánandó helyzetbe sodorta és or­szágunk fejlődését, előhaladását praecari­­ussá tette — jövőben sem várhatunk sok jót, — azt bizonyítgatni fölösleges. Félénkség jellemzi az országos képvi­selet többségének egész működését. Orga­nicus törvényeink a szabadelvüségtől távol állának. Egy m­­?^sajtószab­ídsá­gi es'küiít­­‘szekT’államköltségen épült, de magán elő­nyöket előmozdító vasút nem elég az üd­vösséghez. Hogy az ország, községek, csa­ládok, egyesek boldogok legyenek — nem sok — de jó törvényt kell hozni. A bel­­reformok terén az előítéletekkel szakítani, a haladás legnagyobb ellenségét, a conser­­vativ remanentiákat ártalmatlanokkáT tenni, tökéletes” vallásszabadságot és viszonosságot az előhaladott állami követelményekhez al­kalmazva létrehozni; a népnevelést nem czéltalan félrendszabályok által gátolni, de az államhatalom jogosultságát ez irányban is kímélet nélkül érvényesíteni; az ipar és kereskedelem emelését üdvös intézkedések által lehetővé tenni. Mindez oly égető szükség, a­melynek eleget tenni ép oly fontos, a­mily elodáz­hattam S honnan várhatjuk ezekre nézve az erkölcsi lökést és a kivitelt? A jobbol­daltól kétség kivül nem. A jobb párt műkö­dése már nyitott könyv gyanánt áll sze­meink előtt; irányát tettei fennen hirdetik, melyeket hangzatos programmok el nem fedhetnek. Azon párt, mely a szabadelvű reformokat folyton sürgette : a baloldal. A választás könnyű. Választási mozgalmak: Abauj, füzéri járásban jelölt Bárczay Jósef jobboldali, a baloldalnak még jelöltje nincs; a gönczi járásban Szathmáry Miklós baloldali, és gr. Károlyi Ede reformpárti, tudósítónk szerint Szathmáry körül csoportosulnak a választók. —A­ csereháti járásban Vendéghy Gábor baloldali, en­nek ellenére Ferdinandy Bertalan jobboldali fel­­léptetése még bizonytalan. — A szikszói járásban Péchy Tamás baloldali ellenjelölt nélkül. A kassai járásban Semsey Albert jobboldali, lelépése esetére gr. Peci­y manó erdélyi kif. ""Biztost emlegetik. — Kassa még hallgat, de jelöltje baloldali lesz, ellen­pártinak itt kevés kilátása van győzhetni. Borsod, Miskolczon a balpárt jelöltjei Mocsáry Lajos és Kun János. Zemplén, Matolay Etele és Szakácsy Dá­niel határozott ellenjelölt nélkül állanak kerületük­ben, Kazinczy István jobboldali ellen Kossuth Mi­hály, Harkányi Károly ellenjelöltje Hegedűs László baloldali, Mezőssy László baloldali küzdeni fog

Next