Abauj-Kassai Közlöny, 1872 (1. évfolyam, 1-35. szám)
1872-05-08 / 2. szám
I. évfolyam 1872. Szerkesztőség és fetadóhhivatal: Kovács utcza 43. szám. ABAUJ-KASSAI Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk kitől jön. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak.KÖZLÖNY szerdán. Ismeretterjesztői, társadalmi, teesMdta ás laziszati leM A lap megjelenik minden tr .. Előfizetési feltételek: helyben házhoz hordva v. vidékre postán, küldve. Egész évre 6 ft — kr. Félévre . . 3 „ — „ Negyedévre . 1 „ 50 „ Hirdetési díj": 5 hasábos petitsorért 5 kr. Bélyegdij hirdetésenként 30 kr. Nyilttér 3 hasábos petitsorért 20 kr. Hirdetési és előfizetési dijak a szerkesztőséghez bérmentve intézendők. Az „Álmij-Kassai Közlöny“ ára: Helyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve: Egész évre ... 6 frt. Félévre .... 3 frt. Negyedévre ... I frt. 50 kr. Az előfizetés legczélszerübben postai utalvány által eszközölhető. Cserepéldányokat kérünk és ajánlunk. 2. szám Kassa, május hó 8-án. Elmélkedés a választások előtt. ) —g. Lapunk czéljához hiven munkálkodni óhajtván, feladatul tűztük ki magunknak azt a szabadelvűség orgánumává fölavatni. — A napi politika áramlatai között nem szabad felednünk, hogy állami függett buzgalmunkeröködéseinknek fenségünknak csak annyiban szolgálhat ösztönül, a plénumben teljes állami függetlenség nélkül igazán szabadelvű haladás, a társadalmi tmlajcg nem érhető. A politikai szabadság záloga a társadalmi szabadságnak, utóbbi nélkül pedig anyagi jólét, honpolgári erény, kölcsönös becsülés és önérzetteljes áldozatkészség nem képzelhető. A polgári szabadság nagy kérdéseinek helyes vagy helytelen megoldása csalhatlan prognosisa marad mindig az ország anyagi és szellemi fejlődésének. Ahol az életkérdések szabályozása az összeség félreismerhetlen érdekeivel összeütközésbe jön , ahol a törvények hozásánál inkább képzelt, mint valóban létező opportunitási szempontok szolgálnak irányadóul, ahol az ország érdekei idegen érdekeknek nemcsak melléje, de alárendeltetnek , ott a sociális életben soha se nyilvánulhat azon anyagi és erkölcsi gyarapodás, mely az igazán szabad államokban észlelhető. Megfelelnek-e jelenleg hazai viszonyaink az ország helyesen felfogott érdekeinek ? Ez azon kérdés, melyet feszeget az egész haza anélkül, hogy az ellentétes nézetek kiegyenlítése eléretett volna. —Hogy azon párt, mely tettleges állapotunkat létrehozta, annak gröfírfcasióján fáradozik, aztjfermészetesnek találjuk, vélni elszületett gyöngeségünk lévén, hogy saját gyarlóságunkat föltárni, tetteinket desavolálni nem szeretjük. De midőn azt vitatjuk, hogy viszonyaink jók-e oly annyira, hogy jobbakat ne akarhassunk; fölhasználtuk-e erőinket oly irányban mint kellett, van-e lehetőség állapotaink javítására, akkor az elmélet meddő mezejét el kell hagynunk s a gyakorlati életben keresendő a megoldás. Ha visszapillantunk a lefolyt országgyűlés menetére, ha megfontoljuk, hogy az országos , ellenzék- szerűség annyira vezette, miként jogmegszorító újabb törvények alkotását akadályozandó a parlamentáris életben nem mindennapi eszközhöz kelle nyúlnia; ha mindezeket komolyan meggondoljuk, lehetetlen meg nem győződnünk, miszerint annyi erőmegfeszítés oly tekintélyes párt részéről nem puszta feleselési viszketeg, de a legtisztább hazafiai kötelesség szükségszerű kifolyása vala. • Hol látjuk ma országunkat? Lapunknak korlátolt körénél fogva a köz- és államjogi tévedéseket nem mustrálhatjuk. Elvállalt terheink rettentő súlya alatt majd összeroskadunk, a bankkérdésnek az ellenzék által szorgalmazott megoldása , mely nemzetgazdászatinak“ninden ágára megmérhetlen előnyöket hozott vala idétlen határozat által helyettesítve, az önálló jegybank rendszernek ugyancsak az"ellenzék által sürgetett létesítése ad graecas calendas elodázva. Tökéletes” vallásszabadság nincsen; büntető anyagi és alaki jog nem alkottatott; — a gyors és olcsó igazságszolgáltatás jótéteményeit nem élvezhetjük; — ipartörvényeink hiányos. Ily állapotok föntartását ellenezni hazafiui kötelesség. De azt vetik szemünkre, hiszen mindez műve azon törvényhozásnak, melyet az ország többsége szabadon választott! Igaz, e többséget ignorálni nem lehet, de nem szabad felednünk azt sem, hogy e többséget egyéb itt jelezni nem kívánt eszközökön kívül Erdély választókerületei mesterséges fölosztásának fentartása hozta össze. Az is igaz, hogy ha az állam érdekei az egyesek hátrányára kívánnák mindezeket, akkor emezeknek háttérbe kellene szorulniok. Hanem épen ez nem áll, mert egy lustrum tapasztalásai bőven igazolják, hogy az ilyetén alapokra fektetett rendszer az államnak és egyeseknek érdekeit egyaránt sérti. A törvényhozásnak működése egész rendszerében oly alapelvekből kell kiindulnia, melyekhez a honpolgárok mindegyike, vagy legalább túlnyomó nagy többsége ragaszkodjék, mert másként üdvösét nem eredményezhet és épen azért méltán követelhetjük, miként működési rendszere nem csupán a törvényen, de oly sarkelveken alapuljon, melyek az általános szükségérzet kifolyásai. Törvény által könnyű bármely intézményt szentesíteni ott, ahol a fegyelmezett többség bármely úton biztosítva van, és azért nem lehet a többség intézkedésében megnyugodni olyképen, hogy alkotmányos úton hozott intézmények szinte alkotmányos megmásítását ne sürgessük, holott az ország közérzülete az alkotott viszonyok tarthatatlanságáról tanúskodik. Engedelmeskedni fogunk a törvénynek, míg hatályon kívül nem tétetik, de megnyugodni benne csak akkor, ha a tények logikája constatálandja, hogy a fenforgó viszonyok ilyen törvényt kívánnak — és nem mást. Mily szánandóan meddő vagy inkább retográd irányú volt törvényhozásunk mindkét ciklusának működése — azt kimerítően, vitatni nem tartozik feladatunkhoz, hiszen az abnormitások részletes elsorolására lapunk terjedelme elégtelen volna, de különben is a napi sajtó annyira kifejtette azt, miként a felállított tételt mint az események szakadatlan folyama által túlságosan beigazolt valóságot bátran elfogadhatjuk. Hogy azon párt részéről, mely hazánkat ily szánandó helyzetbe sodorta és országunk fejlődését, előhaladását praecariussá tette — jövőben sem várhatunk sok jót, — azt bizonyítgatni fölösleges. Félénkség jellemzi az országos képviselet többségének egész működését. Organicus törvényeink a szabadelvüségtől távol állának. Egy m?^sajtószabídsági es'küiít‘szekT’államköltségen épült, de magán előnyöket előmozdító vasút nem elég az üdvösséghez. Hogy az ország, községek, családok, egyesek boldogok legyenek — nem sok — de jó törvényt kell hozni. A belreformok terén az előítéletekkel szakítani, a haladás legnagyobb ellenségét, a conservativ remanentiákat ártalmatlanokkáT tenni, tökéletes” vallásszabadságot és viszonosságot az előhaladott állami követelményekhez alkalmazva létrehozni; a népnevelést nem czéltalan félrendszabályok által gátolni, de az államhatalom jogosultságát ez irányban is kímélet nélkül érvényesíteni; az ipar és kereskedelem emelését üdvös intézkedések által lehetővé tenni. Mindez oly égető szükség, amelynek eleget tenni ép oly fontos, amily elodázhattam S honnan várhatjuk ezekre nézve az erkölcsi lökést és a kivitelt? A jobboldaltól kétség kivül nem. A jobb párt működése már nyitott könyv gyanánt áll szemeink előtt; irányát tettei fennen hirdetik, melyeket hangzatos programmok el nem fedhetnek. Azon párt, mely a szabadelvű reformokat folyton sürgette : a baloldal. A választás könnyű. Választási mozgalmak: Abauj, füzéri járásban jelölt Bárczay Jósef jobboldali, a baloldalnak még jelöltje nincs; a gönczi járásban Szathmáry Miklós baloldali, és gr. Károlyi Ede reformpárti, tudósítónk szerint Szathmáry körül csoportosulnak a választók. —A csereháti járásban Vendéghy Gábor baloldali, ennek ellenére Ferdinandy Bertalan jobboldali felléptetése még bizonytalan. — A szikszói járásban Péchy Tamás baloldali ellenjelölt nélkül. A kassai járásban Semsey Albert jobboldali, lelépése esetére gr. Peciy manó erdélyi kif. ""Biztost emlegetik. — Kassa még hallgat, de jelöltje baloldali lesz, ellenpártinak itt kevés kilátása van győzhetni. Borsod, Miskolczon a balpárt jelöltjei Mocsáry Lajos és Kun János. Zemplén, Matolay Etele és Szakácsy Dániel határozott ellenjelölt nélkül állanak kerületükben, Kazinczy István jobboldali ellen Kossuth Mihály, Harkányi Károly ellenjelöltje Hegedűs László baloldali, Mezőssy László baloldali küzdeni fog