Abauj-Kassai Közlöny, 1873 (2. évfolyam, 1-53. szám)

1873-02-05 / 6. szám

fi. szám. íUrf/mvj • i -Kassa, február hó 5-én II. évfolyam 1873. W Szerkesztőség «6 külfelii­latttal: Börtön-utcza 3. szám. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk kitől jön. Kéz­iratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Minden érte­sítés a szerkesztőséghez in­tézendő. Levelek csak bér­­mentesen fogadtatnak. A lap megjelenik minden szerdán. ABAUJ­Politikai és vegyes tartalmú hetilap. Előfizetési feltételek: helyben házhoz hordva v. vidékre postán, küldve. Egész évre 6 ft — kr. Félévre . . 3 „ — „ Negyedévre . 1 „ 50 „ Hirdetési dij: 5 hasábos petitsorért 5 kr. Bélyegdij hirdetésenként 30 kr. Nyilttér 3 hasábos petitsorért 20 kr. Hirdetési és előfizetési dijak a szerkesztőséghez bérmentve intézendők. ■­­ Országgyűlési napló. Jan. 27. Németh Albert kívánja, hogy Baja és Hódmezővásárhely városoknak törvényhatósági jogkörrel való felruházását tárgyaló tvjavaslat még a költségvetési vita előtt emeltessék törvényerőre. Az osztályok holnap az ülés előtt fogják tárgyalni. A költségvetéshez szólanak: Nagy György, Kerkápoly és Hoffmann Pál. Jan. 28. A költségvetés folytatólag tárgyaltatván, első szól: Bork­a Zsigmond, utána Csáky Tivadar, Beöthy Lajos, Irányi Dániel, Tarnóczy Gusztáv és Csiky Sándor. Jan. 29. Szentmiklóssy Pál interpellálja a belügy­minisztert, szándékozik-e azon intézkedést kezdeményezni, hogy a bírói, közigazgatási és rendőri hatóságok által ki­szabott bírságok az illető község szegényalapjához csatol­­tassanak. Domahidy István kérdi az igazságügyért: szándé­kozik-e a kir. kisebb haszonvételek eltörléséről még ez ülésszakban tvjavaslatot előterjeszteni ? Pauler azzal vála­szol, hogy most még az adatokat gyűjti. Németh Albert előadó beterjeszti a Baja és Hódmezővásárhely városoknak törvényhatósági joggal való felruházásáról szóló törvényja­vaslatot. Szombaton tűzetik ki tárgyalásra. Napirend: a költségvetés tárgyalása. Szólották : Simonffy Kálmán, Tisza Kálmán, b. Baldacsy Antal, Lázár Ádám, Kállay Ákos, Csanády Sándor és Madarász József, ki beszédét holnap folytatandja. Közben Kerkápoly hat rendbeli tvjavaslatot nyújt be, a házadóról, személyes kereseti és jövedelmi adó­ról, bélyeg és illetékekről stb. Jan. 30. A költségvetési vitában Madarász folytatja tegnapi megkezdett beszédét, mely közben az elnök által helyen kívü­l rendre utasittatik. Lónyay Tisza tegnapi be­szédére vonatkozólag személyes kérdésben emel szót, Tisza válaszol, majd Máttyus Arisztid, Gál Mihály és Miletics Szvetozár szólanak ; több szónok nincs feljegyezve. Jan. 31. Horn Ede a kölcsön sorsa iránt kér fel­világosítást a pénzügyminisztertől. A költségvetési vitában Helffy Ignácz és Szél Kálmán párbeszédeiket tartják. Ezzel az átalános tárgyalás befejeztetvén, a költségvetést meg­szavazzák 317-en, ellene szavaznak 33-an. Távol volt 83 képviselő. Február 1. Irányi D. határozati javaslatot nyújt be, a­melyben utasíttatni kéri a kormányt, hogy a vallás szabad gyakorlata és a polg. házasság iránt, még ez ülés­szak alatt nyújtson be tvjavaslatot. A napirend első tár­gya : kérvények tárgyalása. Második: Baja és Hódmezővá­sárhely tvhatósági jogát illető tvjavaslat. A ház csaknem egyhangúlag királyi várossá emeli a két mezővárost. Har­madik tárgy : a pénzügyi bizottság átalános jelentésében foglalt határozati javaslatok tárgyalása· —• Vita nélkül el­­fogadtatik. ^ Társadalmi kórállapotok. A magyar nemzetnek egykori szívóssága, erkölcsi erélye példaszerűvé vált. ■ Oly sok polyglott elemek közé beékelve, egy évezreden át küzden­ie Jtelle lételéért szüntelenül. Idegen, ellenséges indulatú s megsemm­isi­­tésére czélzó nemzetek közt fentartotta magát ezen maroknyi magyar nép, olykor - olykor „megfogyva bár, de törve ne­m­.“ Nem mindig fény lett a magyar nemzet csil­laga, de nemzeti becsületén, jellemén nem volt soha a legparányibb szennyfolt. Voltak némelykor dicső napjai is, melyekre büszkeséggel tekint vissza az apák erényein, nagyságán, dicsőségén lelkesülő, hazafias nem­zedék. Voltak gyásznapjai, melyek nyomása alatt szép hazánk nem egyszer egy nagy temetőhöz hasonlított; de ez csak tetszhalál volt, s a ma­gyar nemzet mindan­nyiszor phőnixként megifjodott erővel feltámadott ! Megment­ette eg n­emzetet, hazafias jel­­l­eme s rendületlen­­ elvs­zilárdsága. A legvadabb üldözések, sőt a szivet-lelket mételyező s eorrumpálására számított hízelgések daczára, jogairól, nemzeti alkotmányáról nem mondott le soha a magyar ; tuftt szenvedett, míg nemT­ érkezet­’ a pillanat a béklyók lerázására. Minden jogait sequestrálta nem egyszer az önkény, de hazafias, elvhű jellemét nem élhette ki soha. Csak mostani korunknak jutott osztályrészül, hogy mi, az unokák, apáink ezredéves múltját meghazudtoljuk. Igen, én merem bátran kimondani, hogy napjaink az el­v­t­e­l­e­n­s­é­g s j­ell­e­m­t­e­­lenség kor­szakát képviselendik a történelemben. Ne értsen félre senki. A hazafias jellemet, az elvszilárdságot, nem akarom én egy pártnak kizárólag vindikálni. Szomorú dolog volna, ha kénytelenek lennénk egész pártokat a hazafiatlan jellemtelenség s elvtelenség bűnével vádolni. Tudom s tudjuk mindnyájan, a jobboldal soraiban is vannak igen tiszteletreméltó nevek, másrészt pedig a baloldal sem áll angyalokból, soraiból is kerülnek elő néha-néha jellemtelen köpenyforgatók, azonban nem tehetek róla, de meggyőződésem, hogy hazánkban az elvtelen­­ségi korsz­akot a 67-iki kiegyezés pártja inaugurálta. Ezen bűn: az elvtelenség bűne, mely eleinte politikai okokból származott, s melyet maga­sabb p­ol­i­t­i­kai szempon­t­n­a­k, b­ö­l­c­s­e­­ségnek, gondviselés szerűségnek, 0­p­­p­o­rTu­n­i­t­á­s­n­a­k elneveztek 1867-ben, ma annyira elharapózott a társadalom minden rétegeibe s osz­tályaiba, hogy már majdnem chronicus bajjá fejlődött. Ma az elvtelenségnek nemcsak sok követői, de apostolai is vannak. A török járom, Bach­kény uralmának vaskeze, nem ártott annyit a magyar nép erkölcsének, mint Schmerling puhitó­ rendszere. Ez megfosztotta a magyar nemzet nagy részét legszebb tulajdo­­nától a büszke férfias s kitartó elvhűségtől. A­ főúri osztály hazafisága s elvhűsége álta­lában soha nem volt valami világraszálló, de vol­tak sok kivételek. Most épen annyi a kivétel, hogy megmentse az elvet: „Nulla regula sine ex­ceptione.“ A­ középnemesség még a leghazafiasabb s a kivételeket a szegénység hajtja az elvszilárdságot megölő, mert feltétlen hódolatot követelő koncz­­osztogatók karjaiba. Az apa nem meri bevallani vagy egyenesen megtagadja­ elvét, mert ő remeg fiá­ért, kinek a j­ivője nem képességétől, szorgalmától, dédapja­­ politikai—meggyőződésétől függ. A fiú nem mer lelkesülni ifjú s romlatlan keblének meggyőződései mellett, mert ez nem divat apja házánál ; ott csak a közügyekért szoktak lelkesülni. A városi polgárság a bourgeoisie-nak minden előnyével s hibáival bir. Jó s szelíd mint a bárány, de egyszersmind a gyáva mint a nyúl ; már pedig én nem ke­resek soha elvszilárdságot ott, hol gyávaság a főtulajdon. A falusi atyafiak elvszilárdságáról még be­szélni is­ kár volna. Mintha csak összebeszéltek volna, úgy összeműködnek a társadalom különféle elemei ezen évszázadok óta elhanyagolt társadalmi osztály jellemének megmételyezésére. Adtak neki emberi jogokat, de elhanyagolták emberré nevelni, adtak politikai jogokat, de cse­rébe elvették tőle lelkét, jellemét, becsületét! Nézzétek meg a lelketlenség s politikai álnok­ság ezen eszközeit képviselő-választás alkalmával ott, hol két különpárti jelölt van, s meglátjátok évek szorgalmának, lelkiismeretes nevelésnek gyü­mölcsét, a józanságot s becsületet rövid idő alatt megsemmisítve. Az elvszilárdságnak a hazafias jellemhűség­nek megásták a sírját s trónusára ültették a vi­­gyorgó elvtelenséget. Hátha még jönni fognak napok, melyekben a hazának szüksége lesz olyanokra is, kik nemcsak zsírján hízni, de lelkesülni is tudnak ? Meglátjuk, hány szál telik ki majd az op­­portunusokból. Addig pedig jó lesz, a köpenyforgató Cicero mellett hébe-hóba a szigorú, jellemszilárd Catora is gondolnunk. Hedry Bódog: A költségvetési vita második hete. (M. E.) Minapi megjegyzéseink a pénteki 24-iki ülésig terjedtek; 25-én a kérvények tárgyaltatván: a költségvetési vitához egyedül Lónyay Menyhé­rt gróf szólt. Ismételjük, a­mit előbbi czikkünkben mon­dunk, hogy nem szándékunk az egyes beszédek tüzeletes ösmertetésébe vagy bírálatába bocsájt­­koznunk: csak „rhapsodicus“ észrevételre szo­rítkozunk. Átalán véve nem tagadjuk, hogy Lónyay Menyhért gróf e beszédét a legjobbak közzé szá­mítjuk, sőt azok közt is a legjobbnak, mit tőle hallanunk alkalmunk volt. Az előadás is a szokott­nál nyugodtabb, higgadtabb, és annál fogva ért­hetőbb is. Mindamellett azon része, mel­lyel Cihy­­czy Kálmánnak a vasutakra vonatkozólag felelt — reánk azon hatást téve, mint az oly egyén be­széde, a ki magát találva érzi. — Mondott oly dolgokat is, a­miket a ház azon oldaláról halla­ni nem szoktunk; sőt ellenkezőleg, ha a mi olda­lunkról mondattak — onnan rendszerént még közbe­kiáltásokkal is utasitattak vissza. Ilyen volt például, midőn a bankügyről, vagy átalában a pénzforgalmi viszonyokról beszélve, mondá, hogy „az osztrák tartományoknak érdekök minket pénzügyi gyámság alatt tartani.“ Tudjuk ! — csak már most azt is szeretnék tudni, valljon az igen­t, volt magyar pénzügyminiszter — azóta közös pénzügyminiszter és legújabban ma­gyar miniszterelnök úr ezzel újságot akart-e mon­dani, a­melynek közös pénzügyminisztersége alatt jött nyomára? Nagyon kérjük, értesse ezt meg mostani pénzügyőrünkkel, mert emennek azóta mondott beszédéből sehogy se tudjuk kivenni, hogy annak tudomásával bírna. „Ne követeljünk mindent az államtól“ — mondá továbbá az i. t. képviselő úr és mondják egy idő óta nagyon sokan a jobboldali padokon. A­kik a roszul értelmezett miniszteri felelőség ürügye alatt a miniszteri mindenhatóságot, a ha-

Next