Abauj-Kassai Közlöny, 1873 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1873-02-05 / 6. szám
fi. szám. íUrf/mvj • i -Kassa, február hó 5-én II. évfolyam 1873. W Szerkesztőség «6 külfeliilatttal: Börtön-utcza 3. szám. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk kitől jön. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak. A lap megjelenik minden szerdán. ABAUJPolitikai és vegyes tartalmú hetilap. Előfizetési feltételek: helyben házhoz hordva v. vidékre postán, küldve. Egész évre 6 ft — kr. Félévre . . 3 „ — „ Negyedévre . 1 „ 50 „ Hirdetési dij: 5 hasábos petitsorért 5 kr. Bélyegdij hirdetésenként 30 kr. Nyilttér 3 hasábos petitsorért 20 kr. Hirdetési és előfizetési dijak a szerkesztőséghez bérmentve intézendők. ■ Országgyűlési napló. Jan. 27. Németh Albert kívánja, hogy Baja és Hódmezővásárhely városoknak törvényhatósági jogkörrel való felruházását tárgyaló tvjavaslat még a költségvetési vita előtt emeltessék törvényerőre. Az osztályok holnap az ülés előtt fogják tárgyalni. A költségvetéshez szólanak: Nagy György, Kerkápoly és Hoffmann Pál. Jan. 28. A költségvetés folytatólag tárgyaltatván, első szól: Borka Zsigmond, utána Csáky Tivadar, Beöthy Lajos, Irányi Dániel, Tarnóczy Gusztáv és Csiky Sándor. Jan. 29. Szentmiklóssy Pál interpellálja a belügyminisztert, szándékozik-e azon intézkedést kezdeményezni, hogy a bírói, közigazgatási és rendőri hatóságok által kiszabott bírságok az illető község szegényalapjához csatoltassanak. Domahidy István kérdi az igazságügyért: szándékozik-e a kir. kisebb haszonvételek eltörléséről még ez ülésszakban tvjavaslatot előterjeszteni ? Pauler azzal válaszol, hogy most még az adatokat gyűjti. Németh Albert előadó beterjeszti a Baja és Hódmezővásárhely városoknak törvényhatósági joggal való felruházásáról szóló törvényjavaslatot. Szombaton tűzetik ki tárgyalásra. Napirend: a költségvetés tárgyalása. Szólották : Simonffy Kálmán, Tisza Kálmán, b. Baldacsy Antal, Lázár Ádám, Kállay Ákos, Csanády Sándor és Madarász József, ki beszédét holnap folytatandja. Közben Kerkápoly hat rendbeli tvjavaslatot nyújt be, a házadóról, személyes kereseti és jövedelmi adóról, bélyeg és illetékekről stb. Jan. 30. A költségvetési vitában Madarász folytatja tegnapi megkezdett beszédét, mely közben az elnök által helyen kívül rendre utasittatik. Lónyay Tisza tegnapi beszédére vonatkozólag személyes kérdésben emel szót, Tisza válaszol, majd Máttyus Arisztid, Gál Mihály és Miletics Szvetozár szólanak ; több szónok nincs feljegyezve. Jan. 31. Horn Ede a kölcsön sorsa iránt kér felvilágosítást a pénzügyminisztertől. A költségvetési vitában Helffy Ignácz és Szél Kálmán párbeszédeiket tartják. Ezzel az átalános tárgyalás befejeztetvén, a költségvetést megszavazzák 317-en, ellene szavaznak 33-an. Távol volt 83 képviselő. Február 1. Irányi D. határozati javaslatot nyújt be, amelyben utasíttatni kéri a kormányt, hogy a vallás szabad gyakorlata és a polg. házasság iránt, még ez ülésszak alatt nyújtson be tvjavaslatot. A napirend első tárgya : kérvények tárgyalása. Második: Baja és Hódmezővásárhely tvhatósági jogát illető tvjavaslat. A ház csaknem egyhangúlag királyi várossá emeli a két mezővárost. Harmadik tárgy : a pénzügyi bizottság átalános jelentésében foglalt határozati javaslatok tárgyalása· —• Vita nélkül elfogadtatik. ^ Társadalmi kórállapotok. A magyar nemzetnek egykori szívóssága, erkölcsi erélye példaszerűvé vált. ■ Oly sok polyglott elemek közé beékelve, egy évezreden át küzdenie Jtelle lételéért szüntelenül. Idegen, ellenséges indulatú s megsemmisitésére czélzó nemzetek közt fentartotta magát ezen maroknyi magyar nép, olykor - olykor „megfogyva bár, de törve nem.“ Nem mindig fény lett a magyar nemzet csillaga, de nemzeti becsületén, jellemén nem volt soha a legparányibb szennyfolt. Voltak némelykor dicső napjai is, melyekre büszkeséggel tekint vissza az apák erényein, nagyságán, dicsőségén lelkesülő, hazafias nemzedék. Voltak gyásznapjai, melyek nyomása alatt szép hazánk nem egyszer egy nagy temetőhöz hasonlított; de ez csak tetszhalál volt, s a magyar nemzet mindannyiszor phőnixként megifjodott erővel feltámadott ! Megmentette eg nemzetet, hazafias jelleme s rendületlen elvszilárdsága. A legvadabb üldözések, sőt a szivet-lelket mételyező s eorrumpálására számított hízelgések daczára, jogairól, nemzeti alkotmányáról nem mondott le soha a magyar ; tuftt szenvedett, míg nemT érkezet’ a pillanat a béklyók lerázására. Minden jogait sequestrálta nem egyszer az önkény, de hazafias, elvhű jellemét nem élhette ki soha. Csak mostani korunknak jutott osztályrészül, hogy mi, az unokák, apáink ezredéves múltját meghazudtoljuk. Igen, én merem bátran kimondani, hogy napjaink az elvtelenség s jellemtelenség korszakát képviselendik a történelemben. Ne értsen félre senki. A hazafias jellemet, az elvszilárdságot, nem akarom én egy pártnak kizárólag vindikálni. Szomorú dolog volna, ha kénytelenek lennénk egész pártokat a hazafiatlan jellemtelenség s elvtelenség bűnével vádolni. Tudom s tudjuk mindnyájan, a jobboldal soraiban is vannak igen tiszteletreméltó nevek, másrészt pedig a baloldal sem áll angyalokból, soraiból is kerülnek elő néha-néha jellemtelen köpenyforgatók, azonban nem tehetek róla, de meggyőződésem, hogy hazánkban az elvtelenségi korszakot a 67-iki kiegyezés pártja inaugurálta. Ezen bűn: az elvtelenség bűne, mely eleinte politikai okokból származott, s melyet magasabb politikai szempontnak, bölcseségnek, gondviselés szerűségnek, 0pporTunitásnak elneveztek 1867-ben, ma annyira elharapózott a társadalom minden rétegeibe s osztályaiba, hogy már majdnem chronicus bajjá fejlődött. Ma az elvtelenségnek nemcsak sok követői, de apostolai is vannak. A török járom, Bachkény uralmának vaskeze, nem ártott annyit a magyar nép erkölcsének, mint Schmerling puhitó rendszere. Ez megfosztotta a magyar nemzet nagy részét legszebb tulajdonától a büszke férfias s kitartó elvhűségtől. A főúri osztály hazafisága s elvhűsége általában soha nem volt valami világraszálló, de voltak sok kivételek. Most épen annyi a kivétel, hogy megmentse az elvet: „Nulla regula sine exceptione.“ A középnemesség még a leghazafiasabb s a kivételeket a szegénység hajtja az elvszilárdságot megölő, mert feltétlen hódolatot követelő konczosztogatók karjaiba. Az apa nem meri bevallani vagy egyenesen megtagadja elvét, mert ő remeg fiáért, kinek a jivője nem képességétől, szorgalmától, dédapja politikai—meggyőződésétől függ. A fiú nem mer lelkesülni ifjú s romlatlan keblének meggyőződései mellett, mert ez nem divat apja házánál ; ott csak a közügyekért szoktak lelkesülni. A városi polgárság a bourgeoisie-nak minden előnyével s hibáival bir. Jó s szelíd mint a bárány, de egyszersmind a gyáva mint a nyúl ; már pedig én nem keresek soha elvszilárdságot ott, hol gyávaság a főtulajdon. A falusi atyafiak elvszilárdságáról még beszélni is kár volna. Mintha csak összebeszéltek volna, úgy összeműködnek a társadalom különféle elemei ezen évszázadok óta elhanyagolt társadalmi osztály jellemének megmételyezésére. Adtak neki emberi jogokat, de elhanyagolták emberré nevelni, adtak politikai jogokat, de cserébe elvették tőle lelkét, jellemét, becsületét! Nézzétek meg a lelketlenség s politikai álnokság ezen eszközeit képviselő-választás alkalmával ott, hol két különpárti jelölt van, s meglátjátok évek szorgalmának, lelkiismeretes nevelésnek gyümölcsét, a józanságot s becsületet rövid idő alatt megsemmisítve. Az elvszilárdságnak a hazafias jellemhűségnek megásták a sírját s trónusára ültették a vigyorgó elvtelenséget. Hátha még jönni fognak napok, melyekben a hazának szüksége lesz olyanokra is, kik nemcsak zsírján hízni, de lelkesülni is tudnak ? Meglátjuk, hány szál telik ki majd az opportunusokból. Addig pedig jó lesz, a köpenyforgató Cicero mellett hébe-hóba a szigorú, jellemszilárd Catora is gondolnunk. Hedry Bódog: A költségvetési vita második hete. (M. E.) Minapi megjegyzéseink a pénteki 24-iki ülésig terjedtek; 25-én a kérvények tárgyaltatván: a költségvetési vitához egyedül Lónyay Menyhért gróf szólt. Ismételjük, amit előbbi czikkünkben mondunk, hogy nem szándékunk az egyes beszédek tüzeletes ösmertetésébe vagy bírálatába bocsájtkoznunk: csak „rhapsodicus“ észrevételre szorítkozunk. Átalán véve nem tagadjuk, hogy Lónyay Menyhért gróf e beszédét a legjobbak közzé számítjuk, sőt azok közt is a legjobbnak, mit tőle hallanunk alkalmunk volt. Az előadás is a szokottnál nyugodtabb, higgadtabb, és annál fogva érthetőbb is. Mindamellett azon része, mellyel Cihyczy Kálmánnak a vasutakra vonatkozólag felelt — reánk azon hatást téve, mint az oly egyén beszéde, a ki magát találva érzi. — Mondott oly dolgokat is, amiket a ház azon oldaláról hallani nem szoktunk; sőt ellenkezőleg, ha a mi oldalunkról mondattak — onnan rendszerént még közbekiáltásokkal is utasitattak vissza. Ilyen volt például, midőn a bankügyről, vagy átalában a pénzforgalmi viszonyokról beszélve, mondá, hogy „az osztrák tartományoknak érdekök minket pénzügyi gyámság alatt tartani.“ Tudjuk ! — csak már most azt is szeretnék tudni, valljon az igent, volt magyar pénzügyminiszter — azóta közös pénzügyminiszter és legújabban magyar miniszterelnök úr ezzel újságot akart-e mondani, amelynek közös pénzügyminisztersége alatt jött nyomára? Nagyon kérjük, értesse ezt meg mostani pénzügyőrünkkel, mert emennek azóta mondott beszédéből sehogy se tudjuk kivenni, hogy annak tudomásával bírna. „Ne követeljünk mindent az államtól“ — mondá továbbá az i. t. képviselő úr és mondják egy idő óta nagyon sokan a jobboldali padokon. Akik a roszul értelmezett miniszteri felelőség ürügye alatt a miniszteri mindenhatóságot, a ha-