Abauj-Kassai Közlöny, 1873 (2. évfolyam, 1-53. szám)

1873-11-20 / 47. szám

Melléklet az „Abauj-Kassai Közlöny“ 47-ik számához. Julia úrnő két palaczkot, melyben az egész bányá­szati működés kis alakok által ábrázoltatik, egy régi kis képecskét selyem díszítéssel. — Neff Fe­­rencz kassai fodrász velenczei üvegből készült szép billikomot és porczellán thea-tartót. — Fayt Antal garadnai erdész egy kitömött vadmacskát. — Glósz Ernő ügyvéd két üveget az egyszarvú bogár lárvái­val. — Breger kisasszony és Aranyossy Gézáné egy tálat és kosárkát a kassai porczellán-gyárból, több magyar bankót, 4 db ezüst, 3 db rézpénzt és 4 db Vezúv tűzhányó hegyet ábrázoló vizi festékkel festett képecskét. — Scholtz Ignácz kassai szinház­­mester egy régi fakorsót domború faragványokkal, egy szalmával kirakott dobozt, 1 db ezüst és 12 db különféle korszakbeli rézpénzt, továbbá egy kó­kusz dió héjából készült és faragott ivópoharat. — Soltész József ügyvéd egy kitömött sast. — Zoller Mátyás Pestről egy magyar czimeres sisakot. — Antalik Károly reáltanár 3 db. érmet. — Burger Dózsa gymn. tanár egy régi, bot formára csinált s fatokban levő egyenes kardot (Stilett). — Novelly József ur 3 db igen becses következő czímű köny­vet: 1) A Szerb Zsupánok, Királyok és Czárok Pén­zei. 2) Erdélyben talált viaszos lapok (Tabulae ce­ratae). 3) Csokonai Vitéz Mihály emlékszobra, lak és halálozási háza és síremléke Debreczenben. — Zóna Lipót Kassán 1 báró Luzsénszky-féle arczké­­pet a várfogságban festve 1857-ben. — Bródy N. kereskedő egy kőfaragó vésőt, mely a ház lebontá­sánál találtatott Kassán. — Busbak Lajos Losoncz­­ról 3 db régi rézcsatot. — Hauser Antal egy réz­kádat középkori díszítményekkel. — Klimkovics Béla reáltanár egy régi sarkantyút, egy rézből ké­szült billikomot, egy fára festett kis képet, továbbá 9 darab Erdély népviseletét ábrázoló hímzett régi képet és 11 db chinai népviseletet ábrázoló festett rézmetszetű képet a szepesi várból. —Maurer Gusz­táv Eperjesről 2 db kövült csigát Soprony vidékéről és 1 db szarvas szarvból készült puskaportartót. — Jenny Vilma úrnő egy virágcsokrot a karlsbadi só­­forrásból. — Maurer Rezső úr egy régi szélpuskát, egy hajdani kassai polgári csákó rózsát és 2 db régi könyvet. — Stefanovics N. Kassán 1 régi ima­­könyvet. — Ujj István reform, lelkész egy régi igen becses képes könyvet 1668-ból. — Konrády János egy régi lakatot a vinnai várból.­­­­ Holländer Ti­vadar ur Amerikából a következő tárgyakat hozta: 1) ív és nyíl, 2) lassú bivalbőrből, 3) kötél dudvá­­ból, 4) köntös vagy takaró, 5) szövetű, 6) kőkés (mocs­agat), 7) nyakláncz tengerinyúl csontjából. 8. Nyakláncz bivalybőrből. 9. Puskapormérő csont­ból. 10. Haló dudvából tengerinyúl fogásra. — Ezen tárgyak az „Uth“ indián törzstől származ­nak, Utah államból Észak-Amerikában. — 11) Moos agat Terr. Utah, 12­­2 db petrifical little cotton­wood, Utah államból, 13) több gránát Montanaból, 14) almatine érczdarab Coloradoból, 15) petrificalt hal, 16) természeti photographia Nebraskából, 17) ammoniták Beneziából Californiában, 18) tengeri csillag Sorcelito öbölből, 19) zinnober érczdarab Alamada bányából Californiában, 20) petrificált fa­darab Oaklandból, 21) láva-darab Californiából , 22) tengeri méh gyűjtemény Santa­ Cruzból, 23) 7 darab amerikai pénzjegy, 24) 1 db chinai pénzjegy, 25) 1 db chinai újság kézírással San­ Franciscoból, 26) 1 db chinai nyomott újság Honkongból, 27) 1 db chinai karperecz kőből, 28) chinai kép színházi jelenetet ábrázolva, 29) zöldkő Új-Zeelandból Ausz­­tráliában, 30) két dió Chinából, 31) gyümölcsmag Keletindiából, 32) jerichói rózsa (Siempre viva) a mexikói partról, 33) pálma­falevél Aspinnal Co­lumbiából, 34) 5 db rézpénz, 35) 1 Kossuth me­­daillon. A t. ajándékozók legyenek szívesek e hírlapi közzétételt nyilvános nyugtázásnak tekinteni, egy­szersmind fogadják az egylet hazafias háláját becses részvétükért, mely ajándékozásaiban mindig nagyobb s értékesebb arányt ölt. Kelt Kassán, 1873. november 15. A titkári hivatal. Különfélék. — A nemzeti banktól városunk által felveendő négyszázezer forint kölcsön tárgyában felterjesztett szerződési javaslatot végre valahára a belügyminiszer ellátta a jóváhagyási záradékkal, s minthogy a zálogjog bekeblezése legfelebb három­heti időt fog igénybe venni: a kassai pénzpiacz már deczember elején mintegy 350.000 frttal rendelkez­hetik. Ez összeg csak felét teszi ugyan a város szétszórt adósságainak, s így a czélzott adósságegye­­sítés czélhoz nem vezetett, de mert legalább a hely­beli pénzintézetek rég kikölcsönzött s nem folyósít­hatott tőkéikhez hozzájuthatnak, pénzügyeink tekin­tetében némi javulás mindenesetre be fog követ­kezni. (Épp e pillanatban halljuk, hogy az itteni s eperjesi kir. törvényszékeknek méltó dicséretet érdemlő gyors eljárásuk következtében a bekeblezés két nap alatt már­is megtörtént.) — Lipót-estély. A kassai községi iskola tanítói kara s barátai a jelen évtől kezdve novem­ber 15-én ünnepet ülnek. Szikay Lipót, a helybeli reáltanodának egyik legkitűnőbb tanára, jó barát, szep­lőtlen jellemű férfiú, elvhű hazafi, szorgos közgyű­lési tag, s a községi iskolaszék tapintatos és fárad­­h­atlan elnöke, november 15-én üli neve napját. A reáliskola 6-ik osztályának növendékei ezüst serleg­gel s egy pompás diszkötésű, Pesten készült album­mal lepték meg szeretett osztálytanárukat; a köz­ségi iskola fi- és nőtanító kara s ugyan ezen intézet iskolaszéke pedig estélyt rendezett Schalkház Lipót szállodájában, hol mintegy negyvenen jöttünk össze. A kedvesen családias ünnepély csak éjfélutáni egy órakor ért véget. Társalgás, eszmecsere, pohárkö­szöntések és egy kis táncz is fűszerezték az össze­jövetelt. Az ünnepelt elnököt dr. Hajdu Gyula köszönte fel első, egy átalános derültséget keltett humoros beszéddel, majd a szintén jelen volt tan­­felügyelő, Imre Lőrincz, szólott és sajátos szép felköszöntése után ő is az iskolaszék elnökéért ürité poharát. É­d­e­r Ödön kedélyes sokatmondóság­­gal a tanfelügyelőt élteté, Szerényi a nő­, Csiskó a férfitanítókat. Timkó J., Éder Ödön és Benczúr Géza széki s közgyűlési tagokért, a községi isko­lának legbuzgóbb tényezőiért, emelt poharat. Imre tanfelügyelő az „Abauj-Kassai Közlöny“ szerkesztő­jét, mint volt, de nemes ellenfelét, Szakay József Kassa város szabadelvű közgyűlését élteté. Pohár­köszöntésben részesültek még: a két evang. lelki­­pásztor, a községi iskolaszék összes tagjai, Szakay József, dr. Majorossy Géza, Schalkház Lipót és Hollaky István „a kalamitások őrnagya“. Dankó zenekara szintén közreműködött, hogy a mához egy évi viszonttalálkozásig emlékünkben maradjon a jóízű estély. Városunknak a főispán okozta szo­morú helyzetét rajzoló feliratát Éder Ödön és De­meter Titusz bizottsági tagok személyesen vitték fel s nyujtandják át a ministernek. Kedden a hajnali vonattal indultak el s Pesten hozzájuk fognak csat­lakozni Éder Ferencz és Hamamersberg Jenő képvi­selők is. Sok jót remélünk e személyes érintkezéstől, mert amint beismerjük, hogy a ministernek joga sőt kötelessége a rend és pontosság felett ügyelni s a hanyag vagy vétkes tisztviselőket szabály szerint megtorolni ; úgy kötelessége őrködni a­­ felett is, hogy az eljárás által a törvényhatóság működése meg ne akadjon. Már­pedig Ferdinandy főispán úr azon térre vitte a dolgot, hogy az illető tisztvi­selők mellett első helyen s főként a törvényhatóság bűnhődik s is­sza a keserű levet. Mi többször hang­­súlyoztuk, hogy a főispánnak nem amit, hanem a mikéntet rójuk fel, és ha tapintatosan­ járt volna el feladata teljesítésében, bennünk hű szövetségesére talált volna, így első helyen a főispánt véljük el­­m­ozdi­tandónak. gf'— Van Szathmáron egy „Népiskola“ czim­ü lap, mely hogy mily irányban szerkesztetik, adjuk belőle a következő sorokat: „Kassa 20.000 kath. lakosának vallási érdeke ellenében proclamál­­tatott a közös iskola néhány szájhős által. A sza­­badkőmives páholynak ez egy újabb gyümölcse Kassán. Köztiszteletben álló kath. férfiak, mint Perger püspök, Glovitzky Sándor sárral dobál­tatnak a páholy fizetett bérenczei által!“ Nos, ebben idáig nincs semmi különös. De olvassuk csak ugyan­azon lap ugyanazon számának következő szerkesztői üzenetét: „Gleviczky Sándor urnak Kassa. Légy szíves az ottani viszonyok teljes képét állítani össze s küldeni be hozzánk. Az illető lapnak új­bóli megküldését kérem.“ Ez már mond valamit. Mondja először azt, hogy Glevitzky Sándor, a s­z­a­­badkőmives, „sárral dobálja“ a páholyt s árul­kodik „testvérei“ ellen; mondja másodszor azt, hogy Glevitzky Sándor, a községi iskola­szék tagja, a községi iskola megsemmisítésén fáradozik; mondja harmadszor azt, hogy Glevitzky Sándor, a szabadelvű férfiú, az ultramon­ti­nókkal czimborál s velük a szabadelvű eszmék el­fojtására s a szabadelvű intézmények megdöntésére szövetkezett. Úgy his­szük, hogy ez elég tiszta tü­kör. (Az igazsághoz híven meg kell jegyeznünk, hogy Glovitzky Sándor úr a „Kaschauer Zeitung“ tegnapi számában kinyilatkoztatja, hogy „a tőlem kért lapnak és értesítésnek ügyét nem értem“. De az is kétségtelen, hogy a nyilatkozatot készpénzül nem vehetjük mindaddig, míg a „Népiskola“ szer­kesztője meg nem magyarázza, honnan vette tehát az itteni viszonyoknak nem teljes képét s honnan az illető lapnak már egyszer be­küldött példányát, midőn a szerkesztői üze­net Glovitzky urat vádolja mindkettővel).­­— A kassai klerikális párt jelenlegi közönyében, a „Kaschauer Zeitungéban „több katholikus“ (vajh kik ők?) csak pápailag megbocsát­ható bűnnek kanonizálta a „Közlöny“ és „Haladás“ támogatását. Az a „több katholikus — legyen bár pap vagy Glovitzky — szörnyen együgyű és háladatlan. Mert ha igaznak ves­szük állítását, hogy „az ember és irálya egy“ (!) és hogy „az ember beszéde lelkének képmása:“ akkor a „több katholikus“ — miután írni nem tud s „beszéde“ összefüggés nélküli zagyvalék: fölötte együgyű, s akkor — miután mi az ő köz­lönyének szívesen néztünk eléje, ő pedig visszonosságból a mi előfizetőink közt korteskedik , nagy mértékben háladatlan. Egyébként ártatlan hadjáratocska az egész, és csöppet sem zavarja meg köreinket. Tud­­tunkkal sem a braterkingák sem a dominikánusok nem járatják lapunkat, mert „katholikus érdekek“ támogatására az állam és összemberiség ellenében nem vállalkoztunk. Nem lévén szolgái egy feleke­­zetnek sem, józanul nem is kívánhatja egy is, hogy érdekeit képviseljük. De biztosítjuk a „több katho­likus “-t, hogy ha jönne idő, midőn valaki a m­a­­gyar kath. e­g­y­h­á­z­a­t megillető jogokat támadná meg , az bennünk ellenségeire találna mindenkor. Ad­dig bizony ráütünk a római püspökök körmeire, valahányszor pápista dolgot követnek el a nemzeti és közművelődési érdekek rovására. — Az első havat f. hó 18-án kaptuk s nem is kóstolóul, mert tegnap viradóra sűrű hó­réteggel takarva találtuk a házak födeleit. — Jövő kedden, vagyis november 25-én érdekes előadásnak nézünk eléje a kassai színpadon. Boér Emma kisasszony jutalmául Shakespeare „Romeo és Juliá“-ja fog adatni Szász Károly fordítása szerint. Rómeót Temesváry, a dajkát Bo­ámé asszony játszandja. A kedvelt művésznőt, kinek játéka osztatlan tetszésben részesül kezdettől, hálás közönségünk telhető kitüntetéssel készül fogadni, s reméljük is, hogy e jutalomjáték frigy lesz közöt­tünk arra nézve, hogy sokáig gyönyörködhessünk a tisztelt kisasszony előadásaiban. K­u­r­i­ó­z­u­m. A „Debreczen“ írja: „Hamar Lászlótól e hó 12-én hatással adták elő Kassán „A bíboros hölgy“ czímű drámát, a czímszerepet Boér Emma játszotta­. Tekintse tisztelt laptársunk szini rovatunkat, ott megolvashatja, milyen volt az a hatás. A zúgolódó közönség pedig valamicskével többet is beszél arról szerencsétlen darabról. A kassai piaczon található élelembeli és életnemek ára. November 19-én 1873. Saád Lajos, főkapitány. Tárgyak neve 1. osztály 2. osztály Ifrt. kr. frt. 1kr. 1 Osztr. értékben

Next