Abauj-Kassai Közlöny, 1873 (2. évfolyam, 1-53. szám)

1873-01-15 / 3. szám

II. évfolyam 1873.­­ Szerkesztőség bb foladós­ivatal: Börtön-utcza szám. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk kitől jön. Kéz­iratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Minden érte­sítés a szerkesztőséghez in­tézendő. Levelek csak bér­mentesen fogadtatnak. A lap megjelenik minden szerdán. ABAUJ-KASSAI • • • • KÖZLÖNY Politikai és vegyes tartalmú hetilap. Előfizetési feltételek: helyben házhoz hordva v. v­i­d­é­k­r­e postán, küldve : Egész évre 6 ft — kr. Félévre . . 3 „ — „ Negyedévre . 1 ,, 50 „ Hirdetési dij: 5 hasábos petitsorért 5 kr. B­é­l­y­e­g­d­ij hirdetésenként 30 kr. Nyilttér 3 hasábos petitsorért 20 kr. Hirdetési és előfizetési dijak a szerkesztőséghez bér­mentve intézendők. Országgy­ül­ési napló. •Jan. 11. Az elnöki előterjesztés után Föld­­váry s Mandics nyújtott be kérvényt. Németh Albert visszavonta Hódmezővásárhely és Baja szab. kir. várossá tétele iránt benyújtott határozati ja­vaslatát, mert erre nézve a kormánytól már eléggé megbízható ígéreteket nyert. Erre a belügymi­niszter a ház előtt is kijelenti, hogy a két város tvhatósággá emelése iránt legközelebb benyújtja a tyjavaslatota. Ezután Orbán Balázs interpellált egy Udvarhelyszéken jogtalanul behozott vám iránt, mely kiadatik az illető miniszternek. Utána Ma­darász­­ József interpellált aziránt, hogy a pénz­ügyminisztérium közegei német nyelven leveleznek s illustrationi felhozza az ..A­b­a­u­j-Ka­s­s­a­i K­ö­z­­l­ö­n­y“­1. évi első számában közzétett példákat. Csernátony Lajos interpellált az iránt : szándéko­zik-e a kormány újból előterjeszteni a tavaly pórul járt választási javaslatot; a miniszterelnök erre azt feleli, hogy a kormány foglalkozik e ja­vaslattal s annak előterjesztése minden esetre oly időben fog­ történni, hogy tárgyalására idő maradjon. Megállapíttatott ezután a ház tárgyalási rendje. Mindenekelőtt gróf Lónyay Menyhért határozati javaslat — a zárszámadásoknak a pénz­ügyi bizottság által való tárgyalására vonatkozó — fog tárgyaltatni , utána a függőben maradt honvédelmi törvények s a telepítvényesekről szóló törvény néhány eldöntetlen szakasza; ezek után a budget. A tárgyrend megállapítása után az ülés feloszlott.­ ­Engem maim Gyula barátomnak. “Az „Iskoláink" czim alatt köztünk lefolyt polémiában nem válaszoltam még a protestáns isko­lákra vonatkozó megjegyzéseidre. Szerinted „a Protestantismus előmozdítja az ultramontán érdekeket." Legyen szabad e vádra nézve megjegyeznem hogy az a mennyire súlyos, annyira méltatlan. Megengedem, hogy „egyes“ protestáns hitközségek maguk tartása „nem mozdítja elő“ a korszerű haladást de a vád nem illik az összességre. Hisz beismered magad is, hogy „a protestáns iskolák aránytalanul jobbak, mint a többi hitfelekezetek elemi tanodái másrészt kimondod, hogy a nép­nevelési törvény „a viszonyoknak meg nem felel s a kivihetlenség kóranyagát hordozza magában.“ Állítsuk össze e két tételt s a józan követ­keztetés nem lehet más, mint hogy ha a prote­stáns iskolák aránytalanul jobbak a többi hitfele­kezetek elemi tanodáinál, igen helyesen teszik a protestánsok, hogy jó iskoláikba nem oltják a ki­vihetetlenség­­ kóranyagát. Én ugyan második tételem helyességét a vita folyamán be nem ismertem, de az nem változtat a dolgon semmit, mert legyen bár a népnevelési törvény a­l­a­p­j­á­b­a­n jó : a helytelen, tökéletlen végrehajtás megbénítja magát a legjobb törvényt is. Ekként tekintsük bár az ügyet az én állás­pontomból, a következtetés, az ítélet mégis az lesz, hogy a protestánsok nem dobhatják oda jó karban álló felekezeti tanodáikat — kísérletül. Részt vettem egy községi iskola szervezésé­ben, hol a protestánsok voltak elsők, kik jó k­a­r­­b­a­n levő felekezeti iskolájokat községinek nyilvá­­niták, ám a kormány és tanfelügyelő félszeg el­járása, a huza­vona két álló esztendeig oda érlel­. II. 3. szám téli az ügyet, hogy a felekezet visszavonta nyilat­kozatát, kiépité s még jobb karba helyezé az is­kolát, s kormány legyen az, mely e hitközséget még egyszer kísértetbe tudná hozni — a községi iskolának üdvös volta tekintetében. S ha még tekintetbe ves­szük, hogy bármely iskolának községivé való nyilvánítása az iskolai vagyon közösségét, tehát oda ajándékozását is eredményezi, nem csodálhatjuk, hogy a prote­stánsok jól meggondolják a dolgot, mielőtt­­ jókar­ban­­ levő iskoláiknak a feltételezett nagyobb vagyo­nukat áldozatul hozzák akkor, midőn a többi hit­felekezetek rész­karban levő iskoláiknak feltétele­zett kisebb vagyonukat is maguk részére tart­ják fen. Veled együtt beismerem, hogy a „Protestantis­mus csak addig bir létezési jogosultsággal, mig előmozdítója, úttörője a korszerű haladásnak de tagadom, hogy korszerűen haladnék én akkor, ha jóllétemet vagyonomat, boldogságomat megoszta­nám másokkal, kik sajátjokat tőkésitik. Ne szóljunk tehát a protestanstismusról á­t­a­­lában, de az egyes hitközségeket — legyenek bár­mely vallásnak — bíráljuk meg s Ítéljük el az adott körülmények figyelembe vételével. Timkó József i­ gazgatónak nem adjuk, Dietz József znalmi szin­­társulatának pedig éppenséggel nem. Elérkezettnek hittük már az időt, hogy tud­tára adjuk mindenkinek, miszerint a kassai ma­gyar színház nem préda, melyért idegen országok igazgatói versenyezzenek, hanem a magyar nemzet filléreiből épült s fentartott intézet, mely a magyar nyelv művelését előmozditani van hivatva. Ezt tudassa Tóth Vilmos belügyér úr Dietz József znaimi német­­ színigazgatóval. Tudatlanság-e vagy gonoszság? Dietz József, morvaországi znaimi színház­igazgató, a magyar, kir. belügyminisztérium utján folyamodást nyújtott be a kassai magyar színház­nak a nyári szinidényre leendő kibérlése tárgyában. Minden józaneszű alattvaló azt hinné, hogy a belügyminisztérium e folyamodványt „é­r­d­e­m­­leges“ szabályszerű elintézé­s v­éget­t, Kassa város közönségéhez kiddé. De a belügy­minisztérium élén nem azért áll Tóth Vilmos, hogy a köztörvényhatóságok eléggé megcsonkított jogkörét tiszteletben tartsa. Tóth Vilmos úr an­­­nyira eltévedt már a központosítás eszméjébe, hogy a törvényhatóságokat sáfárainak, azok vagyonát­­ saját édes vagyonának tekinti s e szempontból felhíja Kassa város közönségét, hogy „a fol­ya­m­­o­d­ó k­é­relmére nézve véle­m­é­­nyes jelentést tevén, nyilatkozzék aziránt is, váljon a színház vezet­é­­sére nézve a f­o­r­m­a­s­z­e­r­ű s­z­e­r­z­ő­­d­és m­­e­g­k­üi­n1­e­t­e­t­t-e ?“ Ilyen lázító merényletet csak Magyarország­ban s csak Tóth Vilmos követhet el ! Tehát Kassa város a tul­a­j­d­o­n­á­t képe­ző színháznak a nyári színidényre való kiadása tárgyában csak véleményes jelentést tehet: a szer­ződés megköthetési vagy Dietz kérvényének elu­­tasíthatási jogát Tóth Vilmos úr magának tar­­tá fen. Valóban a legnagyobb önmérsékletre van szükségünk, midőn a magyar belügyminiszternek e sajátos merényletét napvilágra hozzuk. Hanem egyről biztosíthatjuk Tóth Vilmos belügyér urat : nagyon rész helyre téve lábát, mi­dőn Kassa város törvényhatóságának jogaira há­gott , mert ezen hatóságnak elég bátorsága leend kereken kimondani, hogy véleményt nem ad, de a morvaországi német színigazgatónak kér­vényét elutasítja, bár,, a színház vezetésére nézve a formaszerű szerződés — ez ideig — még nem köttetett.“ Tóth Vilmos ur scortba tételével majd csak mi határozzuk el, kinek adjuk ki a szín­házat, s azt már kimondottuk, hogy német színi­­ ktassa, január hó 15-én. A tanfelügyelő válasza. (Folytatás.) „Mi a Közlönynek abbeli megütközését illeti, melyet A­bau­j megye ellenében állí­tólag elkövetett alaptalan vádaskodásom keltett a közönségnél, úgy hiszem legczélszerűbb lesz szó szerint visszaidéznem azon hivatalos jelentés illető tételét, mely a szóba hozott megütközés okát fölidézte. 1871. december 16-ikán 1357. szám alatt az abaujmegyei hitfelekezeti iskolák állapotáról a minisztériumhoz terjesztett évi jelentésem indít­ványozó, illetőleg kérelmező részében tekintettel azon körülményre, miszerint az 1868. 38. t. ez. a hit­felekezeti iskolák rendbetartására nézve a közigaz­gatási közegek hozzájárulását egyetlen szóval nem érinti, sőt erről a községi iskolát érdeklő szakaszokban sem tesz említést, szó szerint ezek állanak: _a) Minthogy a népiskolai törvény 23. §. valamely hitfelekezeti iskola rendezetlensége esetében az e részbeni intézkedés kötelességét, és ennélfogva az épület, tanterem, bútorzat stb. megfelelő álla­­potjáért a felelőséget másodrendűleg a községekre ruházza, kegyeskedjék a nagyméltóságú minisztérium a megyei közigazgatási közegeket rendeletileg kö­telezni , hogy az épület, tanterem és bútorzatnak a törv. 27. és 28. §. szerinti folytonos jó karban­tartását kiváló figyelmét és gondoskodásuk tárgyává tévén, és az innen fölmerülő tényálladékot folytonos evidentiában tartván, erről a megye iskolatanácsának a megye főorvosa által is jelentést tegyenek. _b) Az iskolakertek felekezeti ügy gyanánt önmagukban úgy sem tekintethetvén , kegyeskedjék a nagyméltóságu Minisztérium a megyei közigazgatási hatóságok és közegek kötelességévé tenni, hogy az iskolakertek létesítését, minden körükhöz tartozó községben szorgalmazzák, a meglevőknek állapot­át és kezelését szemmel tartsák, és a megyei iskola­tanácsnak ezen ügyről szintén évnegyedes jelentéseket adjanak.“ Hogy itt az általam mélyen tisztelt megye, és annak érdemes tisztviselői kara ellen a panasznak, vagy a panasz szándékának meg csak nyoma sin­csen, hogy okszerűleg nem is panaszolhattam azt, aminek megtevése törvényileg elrendelve nem lévén, a mulasztás rovatába nem vonható, hogy tehát kérelmem czélja más nem volt, de nem is lehetett, mint rendeleti úton pótlást keresni a törvény hézagossága ellen, az úgy hiszem, további bizonyításra nem szorul. A nagyméltóságu vallás és közoktatási Mi­nisztériumnak Abauj megye közönségéhez 1872-ik május 18-ikán 11,369 sz. a. intézett rendelete, mely fent idézett jelentésem incriminált részére vonatkozik, a bevezetésben így szól: „Abauj-Borsod megyék tanfelügyelőjének hozzám intézett több rendbeli jelentéseiből fájdalommal értesültem az ottani felekezeti iskolák elhanyagolt kezdetleges állapotáról, valamint azon körülményről, hogy az iskolai helyiségek legtöbb helyen nem felelnek meg a törvény követelményeinek, és az iskola ügyben oly szükséges teendők sem hajtatnak végre, melyeket a megye közönsége a maga részére

Next