Abauj-Kassai Közlöny, 1873 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1873-01-15 / 3. szám
II. évfolyam 1873. Szerkesztőség bb foladósivatal: Börtön-utcza szám. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk kitől jön. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak. A lap megjelenik minden szerdán. ABAUJ-KASSAI • • • • KÖZLÖNY Politikai és vegyes tartalmú hetilap. Előfizetési feltételek: helyben házhoz hordva v. vidékre postán, küldve : Egész évre 6 ft — kr. Félévre . . 3 „ — „ Negyedévre . 1 ,, 50 „ Hirdetési dij: 5 hasábos petitsorért 5 kr. Bélyegdij hirdetésenként 30 kr. Nyilttér 3 hasábos petitsorért 20 kr. Hirdetési és előfizetési dijak a szerkesztőséghez bérmentve intézendők. Országgyülési napló. •Jan. 11. Az elnöki előterjesztés után Földváry s Mandics nyújtott be kérvényt. Németh Albert visszavonta Hódmezővásárhely és Baja szab. kir. várossá tétele iránt benyújtott határozati javaslatát, mert erre nézve a kormánytól már eléggé megbízható ígéreteket nyert. Erre a belügyminiszter a ház előtt is kijelenti, hogy a két város tvhatósággá emelése iránt legközelebb benyújtja a tyjavaslatota. Ezután Orbán Balázs interpellált egy Udvarhelyszéken jogtalanul behozott vám iránt, mely kiadatik az illető miniszternek. Utána Madarász József interpellált aziránt, hogy a pénzügyminisztérium közegei német nyelven leveleznek s illustrationi felhozza az ..Abauj-Kassai Közlöny“1. évi első számában közzétett példákat. Csernátony Lajos interpellált az iránt : szándékozik-e a kormány újból előterjeszteni a tavaly pórul járt választási javaslatot; a miniszterelnök erre azt feleli, hogy a kormány foglalkozik e javaslattal s annak előterjesztése minden esetre oly időben fog történni, hogy tárgyalására idő maradjon. Megállapíttatott ezután a ház tárgyalási rendje. Mindenekelőtt gróf Lónyay Menyhért határozati javaslat — a zárszámadásoknak a pénzügyi bizottság által való tárgyalására vonatkozó — fog tárgyaltatni , utána a függőben maradt honvédelmi törvények s a telepítvényesekről szóló törvény néhány eldöntetlen szakasza; ezek után a budget. A tárgyrend megállapítása után az ülés feloszlott. Engem maim Gyula barátomnak. “Az „Iskoláink" czim alatt köztünk lefolyt polémiában nem válaszoltam még a protestáns iskolákra vonatkozó megjegyzéseidre. Szerinted „a Protestantismus előmozdítja az ultramontán érdekeket." Legyen szabad e vádra nézve megjegyeznem hogy az a mennyire súlyos, annyira méltatlan. Megengedem, hogy „egyes“ protestáns hitközségek maguk tartása „nem mozdítja elő“ a korszerű haladást de a vád nem illik az összességre. Hisz beismered magad is, hogy „a protestáns iskolák aránytalanul jobbak, mint a többi hitfelekezetek elemi tanodái másrészt kimondod, hogy a népnevelési törvény „a viszonyoknak meg nem felel s a kivihetlenség kóranyagát hordozza magában.“ Állítsuk össze e két tételt s a józan következtetés nem lehet más, mint hogy ha a protestáns iskolák aránytalanul jobbak a többi hitfelekezetek elemi tanodáinál, igen helyesen teszik a protestánsok, hogy jó iskoláikba nem oltják a kivihetetlenség kóranyagát. Én ugyan második tételem helyességét a vita folyamán be nem ismertem, de az nem változtat a dolgon semmit, mert legyen bár a népnevelési törvény alapjában jó : a helytelen, tökéletlen végrehajtás megbénítja magát a legjobb törvényt is. Ekként tekintsük bár az ügyet az én álláspontomból, a következtetés, az ítélet mégis az lesz, hogy a protestánsok nem dobhatják oda jó karban álló felekezeti tanodáikat — kísérletül. Részt vettem egy községi iskola szervezésében, hol a protestánsok voltak elsők, kik jó karban levő felekezeti iskolájokat községinek nyilvániták, ám a kormány és tanfelügyelő félszeg eljárása, a huzavona két álló esztendeig oda érlel. II. 3. szám téli az ügyet, hogy a felekezet visszavonta nyilatkozatát, kiépité s még jobb karba helyezé az iskolát, s kormány legyen az, mely e hitközséget még egyszer kísértetbe tudná hozni — a községi iskolának üdvös volta tekintetében. S ha még tekintetbe vesszük, hogy bármely iskolának községivé való nyilvánítása az iskolai vagyon közösségét, tehát oda ajándékozását is eredményezi, nem csodálhatjuk, hogy a protestánsok jól meggondolják a dolgot, mielőtt jókarban levő iskoláiknak a feltételezett nagyobb vagyonukat áldozatul hozzák akkor, midőn a többi hitfelekezetek részkarban levő iskoláiknak feltételezett kisebb vagyonukat is maguk részére tartják fen. Veled együtt beismerem, hogy a „Protestantismus csak addig bir létezési jogosultsággal, mig előmozdítója, úttörője a korszerű haladásnak de tagadom, hogy korszerűen haladnék én akkor, ha jóllétemet vagyonomat, boldogságomat megosztanám másokkal, kik sajátjokat tőkésitik. Ne szóljunk tehát a protestanstismusról átalában, de az egyes hitközségeket — legyenek bármely vallásnak — bíráljuk meg s Ítéljük el az adott körülmények figyelembe vételével. Timkó József i gazgatónak nem adjuk, Dietz József znalmi szintársulatának pedig éppenséggel nem. Elérkezettnek hittük már az időt, hogy tudtára adjuk mindenkinek, miszerint a kassai magyar színház nem préda, melyért idegen országok igazgatói versenyezzenek, hanem a magyar nemzet filléreiből épült s fentartott intézet, mely a magyar nyelv művelését előmozditani van hivatva. Ezt tudassa Tóth Vilmos belügyér úr Dietz József znaimi német színigazgatóval. Tudatlanság-e vagy gonoszság? Dietz József, morvaországi znaimi színházigazgató, a magyar, kir. belügyminisztérium utján folyamodást nyújtott be a kassai magyar színháznak a nyári szinidényre leendő kibérlése tárgyában. Minden józaneszű alattvaló azt hinné, hogy a belügyminisztérium e folyamodványt „érdemleges“ szabályszerű elintézés végett, Kassa város közönségéhez kiddé. De a belügyminisztérium élén nem azért áll Tóth Vilmos, hogy a köztörvényhatóságok eléggé megcsonkított jogkörét tiszteletben tartsa. Tóth Vilmos úr annyira eltévedt már a központosítás eszméjébe, hogy a törvényhatóságokat sáfárainak, azok vagyonát saját édes vagyonának tekinti s e szempontból felhíja Kassa város közönségét, hogy „a folyamodó kérelmére nézve véleményes jelentést tevén, nyilatkozzék aziránt is, váljon a színház vezetésére nézve a formaszerű szerződés megküin1etett-e ?“ Ilyen lázító merényletet csak Magyarországban s csak Tóth Vilmos követhet el ! Tehát Kassa város a tulajdonát képező színháznak a nyári színidényre való kiadása tárgyában csak véleményes jelentést tehet: a szerződés megköthetési vagy Dietz kérvényének elutasíthatási jogát Tóth Vilmos úr magának tartá fen. Valóban a legnagyobb önmérsékletre van szükségünk, midőn a magyar belügyminiszternek e sajátos merényletét napvilágra hozzuk. Hanem egyről biztosíthatjuk Tóth Vilmos belügyér urat : nagyon rész helyre téve lábát, midőn Kassa város törvényhatóságának jogaira hágott , mert ezen hatóságnak elég bátorsága leend kereken kimondani, hogy véleményt nem ad, de a morvaországi német színigazgatónak kérvényét elutasítja, bár,, a színház vezetésére nézve a formaszerű szerződés — ez ideig — még nem köttetett.“ Tóth Vilmos ur scortba tételével majd csak mi határozzuk el, kinek adjuk ki a színházat, s azt már kimondottuk, hogy német színi ktassa, január hó 15-én. A tanfelügyelő válasza. (Folytatás.) „Mi a Közlönynek abbeli megütközését illeti, melyet Abauj megye ellenében állítólag elkövetett alaptalan vádaskodásom keltett a közönségnél, úgy hiszem legczélszerűbb lesz szó szerint visszaidéznem azon hivatalos jelentés illető tételét, mely a szóba hozott megütközés okát fölidézte. 1871. december 16-ikán 1357. szám alatt az abaujmegyei hitfelekezeti iskolák állapotáról a minisztériumhoz terjesztett évi jelentésem indítványozó, illetőleg kérelmező részében tekintettel azon körülményre, miszerint az 1868. 38. t. ez. a hitfelekezeti iskolák rendbetartására nézve a közigazgatási közegek hozzájárulását egyetlen szóval nem érinti, sőt erről a községi iskolát érdeklő szakaszokban sem tesz említést, szó szerint ezek állanak: _a) Minthogy a népiskolai törvény 23. §. valamely hitfelekezeti iskola rendezetlensége esetében az e részbeni intézkedés kötelességét, és ennélfogva az épület, tanterem, bútorzat stb. megfelelő állapotjáért a felelőséget másodrendűleg a községekre ruházza, kegyeskedjék a nagyméltóságú minisztérium a megyei közigazgatási közegeket rendeletileg kötelezni , hogy az épület, tanterem és bútorzatnak a törv. 27. és 28. §. szerinti folytonos jó karbantartását kiváló figyelmét és gondoskodásuk tárgyává tévén, és az innen fölmerülő tényálladékot folytonos evidentiában tartván, erről a megye iskolatanácsának a megye főorvosa által is jelentést tegyenek. _b) Az iskolakertek felekezeti ügy gyanánt önmagukban úgy sem tekintethetvén , kegyeskedjék a nagyméltóságu Minisztérium a megyei közigazgatási hatóságok és közegek kötelességévé tenni, hogy az iskolakertek létesítését, minden körükhöz tartozó községben szorgalmazzák, a meglevőknek állapotát és kezelését szemmel tartsák, és a megyei iskolatanácsnak ezen ügyről szintén évnegyedes jelentéseket adjanak.“ Hogy itt az általam mélyen tisztelt megye, és annak érdemes tisztviselői kara ellen a panasznak, vagy a panasz szándékának meg csak nyoma sincsen, hogy okszerűleg nem is panaszolhattam azt, aminek megtevése törvényileg elrendelve nem lévén, a mulasztás rovatába nem vonható, hogy tehát kérelmem czélja más nem volt, de nem is lehetett, mint rendeleti úton pótlást keresni a törvény hézagossága ellen, az úgy hiszem, további bizonyításra nem szorul. A nagyméltóságu vallás és közoktatási Minisztériumnak Abauj megye közönségéhez 1872-ik május 18-ikán 11,369 sz. a. intézett rendelete, mely fent idézett jelentésem incriminált részére vonatkozik, a bevezetésben így szól: „Abauj-Borsod megyék tanfelügyelőjének hozzám intézett több rendbeli jelentéseiből fájdalommal értesültem az ottani felekezeti iskolák elhanyagolt kezdetleges állapotáról, valamint azon körülményről, hogy az iskolai helyiségek legtöbb helyen nem felelnek meg a törvény követelményeinek, és az iskola ügyben oly szükséges teendők sem hajtatnak végre, melyeket a megye közönsége a maga részére