Abauj-Kassai Közlöny, 1875 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1875-10-14 / 41. szám

talán tulajdonát képező, s a régi szepsi után levő házat és telket, 2000 forint árért, a tőke 7 °/o-os kamatjának évi fizetése, avagy tetszés szerinti tőke­törlesztés mellett hajlandó örök időre oly czélból átengedni az iskolaszéknek, hogy itt a „Tábor“ nevű város­rész számára iskolát állíttasson. Az ajánlat örvendetes tudomásul vétetett s­ a gondnok elnök­lete alatt kiadatott a gazdasági bizottságnak, hogy ez ügyben érdemlegesen intézkedjék s jelentését a székhez s illetőleg a városi törvényhatósághoz terjes­­­sze be. 5. Gyurász Gyuláné pár héttel ezelőtt egy évi szabadságidőt kért az iskolaszéktől, melyet a szék tőle megtagadott. E határozatot közölte nevezett tanítónéval az elnökség, melyre férje Gyurász Gyula válaszolt, hogy a szék határozatát nejével azon ok­ból nem közölhette, mivel betegen fekszik. Mivel pedig a tanév megnyitása ma­holnap elkövetkezend, s az iskolát tanító nélkül hagyni nem lehet, a szék megbízta az elnököt, hogy Gyurászné ideiglenes he­lyettesítéséről intézkedjék, s a helyettesítés folytán felmerült költségeket tegye folyóvá. Ezen tárg­gyal kapcsolatosan Timkó József a következő indítványát újítja meg: Mondja ki az iskolaszék, hogy férjezett nőket tanítókul alkalmazni jövőben nem fog; ebből kifo­lyólag mondja ki az iskolaszék, hogy az eddig al­kalmazottaknál az anyaság folytán bekövetkezhető helyettesítési költségeket az illetők fizetéséből eszköz­­lendő. Az indítvány a jövő ülés napirendjére tűzetett ki. Végre felolvastatott Kövér János tanító levele, melyben egészsége teljes helyreállására hivatkozva, magát rendes tanítói állomásába viszahelyeztetni kéri. A kérelemnek hely adatott, s megbizatott az elnök, hogy ezen helyettesi állomásra kihirdetett pályázat folytán beérkezett, s kellőleg minősített taní­tók folyamodványait a segédi állomás betöltésére tartsa vissza, s erről a minősítetteket levélileg értesítse. A második rendkívüli ülést október hó 4-ére hívta össze az elnök, azon sajnos oknál fogva, hogy Kövér János tanító újból előbbi betegségbe esett. A tagok ez­úttal is nagy számmal voltak jelen, mint­hogy azonban a gyűlés zártnak nyilváníttatott, an­nak lefolyásáról értesítést nem hozhatunk. Annyit tartunk csak megemlítendőnek, hogy Kövér János állomása egyelőre helyettesítés utján fog betöltetni. Innen-onnan, okt. 8-án 1875. Ártatlan csevegések. A fináncz-direkcziók országszerte a „nagytekin­­tetü“ czimet pretenciálják; — hogy mi jogon ? nem tudjuk; de ha a m. kir. ítélő tábla a tekinte­tes czimmel beéri, nem értjük miért kompetáljon a fináncz-direkczióknak a nagytekintetü czim?? Látszik, hogy a fináncz-direkcziók vénjei holmi idegen Bach-vitézekből lőnek átplántálva; azoknál dívott a Wohllöbliche czim, melyet csupa ágasko­­dási ösztönből „munkunk adtunk munkunknak“ . . . Szerintünk ezen czim „nagytekintü“ magyar­ban ezü tüm!.......... egyébiránt ha szerintük a „nagytekintetü“ helyes, akkor a „nagy pof­ájú“ is helyes lehet!..........úgyis sok fináncz-direktornak nagy a pofája; akarom mondani: vastag bőrű pofája van..........sok minden hozzá­fér.................. * * * A fináncz-direktoroknak meg van még az a nevetséges tulajdonságuk is, hogy lényüket kizáró­lag per „kir. tanácsos“ szeretik czimeztetni: Quasi vero! Hiszen kérem az aféle kir. tanácsosoktól, mint önök, soha sem szokott a király tanácsot kérni ! mire való hát abba a czimbe annyira bele­csimpesz­­kedni?? — Azután önök nem is a kir. tanácsosi czim után húzzák a gázsit ! hát miért nem marad­nak valódi czimek mellett, a mellett „hogy f­in­án­cz­­direktor??" Megesnék bele, ha minden alispán, ki egyút­tal czimzetes kir. tanácsos, félre­dobná a viczispáni czimet; s magát környezete által — mint önök te­szik — derűre borúra kir. tanácsosnak hivatná . . . A magokat örökké kir. tanácsosnak hivatni szerető fináncz-direktorok mindég úgy tűnnek fel előttem , mint az oroszlány bőrbe bújt mesebeli sza­már .............Elvárom uraim! hogy eme hasonlat nem sántikál!.............* * * A fináncz-direktorok és mi, mód felett szeret­jük egymást! sok borsot törtünk egymásnak a szag­ló érzéke elébe nem ritkán; mostani nyájaskodá­sunk is csupa szeretetből történik.......... Legjobb szeretem a 17 fináncz-direktor között Kaprelles urat, ki nem régiben sárosi előnevet is kiérdemelt. Szerintünk a Svihák előnév jobban pá­szolt volna neki........... Ezen úr 9 szobát okkupált saját számára a hivatali helyiségekből, mi miatt a tisztviselők börtönszerü, sötét, szemvakitó spe­­lenkákban vannak elhelyezve. Ilyen sötét odúszerű bureaunak köszönöm, hogy szemem idő előtt elgyen­­gült!.......... Könyvet lehetne ezen hires úr viselt dolgairól, basáskodásáról írni. Szerintünk legjobb lenne őtet ha — ami későre jőjön ! — megdicsőül, a fin­á­n­c­z­­a­lapból spiritusba tétetni! pro aeterna memoria, ad majorem Directorum financialium Gloriam. . . Ab­a­vár­i. —- Kassa, 1875. okt. 12. A személyemre vonatkozó támadásokat vá­laszra sem érdemesíteném, ha nem lennének egyút­tal az intézet ellen irányozva, azon intézet ellen, melynek én annyi időt és munkaerőt szentelek és mely iránt a közbirodalom és közérdekeltség napról­­napra élénkebben nyilvánul. Az érintett támadás annál veszélyesebb, mi­után a bizottmányi tagok egyikétől ered, ki a­he­lyett, hogy az intézet tekintélyét emelni igyekeznek, azt ily módon aláássa, csupán azért, mert az általa pártfogolt egyén a választásnál megbukott. Legyen szabad a fenforgó kérdésre a követke­zőket elmondani, hogy a közkórházi igazgatást sújtani akaró támadások kellő mértékekre leszállíttassanak. Midőn a közkórház ideiglenes vezetésével meg­­bízattam (egy év, nem pedig két hó előtt), valóban kétségbeejtő állapotban találtam az intézetet. Alig 30 pár használható ágy- és fehérnemű, több mint 20000 írt adósság és 64 írt pénzkészlet; az iroda a legnagyobb rendetlenségben, több évből eredő hátralé­kok, a könyvelés tökéletes hiánya, semmi nyilván­tartás, az ápoló és szolgaszemélyzet demoralizálva, — ez volt a kórház állapota azon időben. A hivatalnokok jövevénynek tekintvén az uj igazgatót, csak ellenszenvvel teljesítették rendeletei­­met és nehezen alkalmazkodtak az általam behozott újításokhoz. Ily viszonyok mellett vettem át a kórház igazgatását, senkitől sem támogatva, mert hiszen a régi választmány feloszlott és a közgyűléstől, ha létezett volna is, segélyt és támogatást nem vár­hattam. Milyen a kórház állapota jelenben? Az iroda rendben van, a leltár pontosan ve­zettetik, a könyvelés pontos, az adósságok ez év vé­géig majdnem egészen törlesztve lesznek. Új adóssá­got nem csinálnak, egy szóval a régi gazdálkodási rendszer meg van szüntetve. Az ágyak és a betegek mindig tiszta fehérneművel láttatnak el, az ápoló és szolgaszemélyzetnél a legnagyobb fegyelem alkal­­maztatik (a legkisebb kihágás elbocsátással sutta­­tik).­­ És ezen kedvező fordulat daczára és ámbár az egész éven át csak igen csekély beteg állomá­nyunk volt, még­sem lesz latba vehető defic­itünk, mi a kórház történetében évek óta elő nem fordult. Távol legyen tőlem, hogy a közkórházat már ma mintaintézetnek feltüntetni akarnám, de köve­telhetem, hogy minden ember, kit nem személyes ellenszenv, de az ügy iránti szeretet vezérel, ismerje el, hogy az adott viszonyok közt minden lehető el­követtetett arra nézve, hogy egy magasztos rendel­tetéssel biró intézet a végpusztulástól megóvassék és hogy alapos remény van arra nézve, hogy az intézet a jelenlegi személyzet mellett jobb jövőnek megy elébe. 3. „A második negyed terjed az első ne­gyedtől éjszak felé“. Az egyenes szórendű monda­tokban a határozók rendesen megelőzik az igét. E mondat így javítandó ki: A második negyed az első negyedtől éjszak felé terjed. Azonban, mivel itt a kiterjedés viszonya körül­írva nincs, a terjed szó használata szintén hibául veendő s az egész mondat igy lészen kijavítandó : A második negyed az első negyedtől éjszakra fekszik. 4. „A harmadik negyed van a másodikkal szemben és terjed a Főutcza keleti és a Malom­­­utcza éjszaki oldaláig.“ E mondat így javítandó ki: A harmadik negyed a másodiknak átellenében van, s a Főutcza keleti és a Malomutcza éjszaki oldaláig terjed. A 10. lapon a) „A Malomutczán van a lut­heránusok temploma“, — e. h. a Malomutczában stb. Azonban még hibásabb a lutheránus szó használata; tankönyvben ily szónak, mely a fele­kezeti gyülölség korából származott, — soha sem szabad előfordulnia. b) .............ők teszik a város hatóságát“, e helyett: ők képezik a város hatóságát. — Hatósá­got — oly értelemben, mint a szerző értetni akarja, — csak képezni lehet, de tenni nem. A 11. oldalon: „Helységünket minden oldal­ról szántóföldek és rétek fogják körül“. Körül­fogni valamit csak személyek szoktak, körülvenni pedig tárgyak. Tehát: Helységünket minden oldal­ról szántóföldek és rétek veszik körül. Vagy még jobban:___és rétek határolják. A 12-iken: „A hegyek közt levő kisebb-na­­gyobb terjedelmű mélyedéseket, rónákat, völ­gyeknek mondjuk. Itten két hiba van: a) az alom, elem képződ szók nem konkrét, hanem abstrakt fogalomra vo­natkoznak, már pedig a mélyedés konkrét fogal­mat jelent; — azért ezen szó helyett helyesebb a kiterjedésű szó; — b) valaminek valamit nem mondani, hanem nevezni szoktunk. E mondatnak tehát így kell lennie: A hegyek közt levő kisebb - nagyobb kiterjedésű mélyedéseket, rónákat, völgyek­nek nevezzük. A 13. oldalon: „Van tehát minden folyó víznek két partja: jobb és bal“, e h.: Minden fo­lyó víznek tehát két partja van: jobb és bal. A 14. oldalon szintén sok hiba fordul elő. Néhány szó az Erdődi-féle föld­rajzról. A „Franklin-Társulat“ magyar irodalmi in­tézet­ és könyvnyomdájában egy, már a harmadik kiadást megért, ily czimü munka: „Első oktatás a földrajzban a népiskolák alsóbb osztályai számára. Irta Erdődi János, képezdei tanár“ jelent meg, mint a czimlapon látható 1875. évben. Minden irodalmi vállalatnak önmaga iránti első és főkötelessége, miszerint kiadásában csakis oly könyvek lássanak napvilágot, melyek a mérté­ket minden tekintetben megütik ; — olyan könyvek kiadása pedig, melyek akár beltartalmi, akár alaki — t. i. nyelvezetét illető — tekintetben vagy más egyéb okok miatt hibásak, nehogy a vállalat jó hír­nevének ártalmára legyenek — visszautasittassanak. E czélból tehát minden ily vállalat a kiadásra megveendő műveket előbb megbiráltatja s csakis azután bocsátja sajtó alá. E nézetben voltam különösen az érintett iro­dalmi vállalatot illetőleg már csak azon okból is, mert a kiadásában eddig megjelent müvek a kriti­kát nagy mértékben kiállották. A fent említett munka kiadása azonban az in­tézet jó hírnevének előnyére nem igen szolgál, mert nyelvezet tekintetében minden kritikán aluli, mint azt az alább felsorolandó számtalan hibás kifejezés fogja megmutatni, melyeket, midőn felsorolni sie­tek, egyúttal azokat kijavítva is szándékozom adni, hogy ki-ki belássa és megítélhesse, mily nagyon hibás és a magyar nyelv szellemével és természeté­vel mennyire meg nem egyező — az egyik, s men­­nyire hozzá illő a másik kifejezés. Én e könyvet csakis nyelvtani szempontból veszem bírálat alá, s így is csak nagyjából, mert minden tankönyvben a nyelvezet helyes volta oly conditio sine qua non, mely nélkül annak egész tartalma meg nem állhat. Valamely könyvet, tartalmát és berendezését illető­leg csakis akkor lehet megbírálni, ha az nyelvtani­lag a tűzpróbát kiállja; oly irányú bírálat tehát addig nem is lehetséges és nem is észszerű, míg a könyv nyelvezete nem korrekt. A „Kassa és Vidéke“ utolsó számában elle­nem, mint az itteni közkórház igazgatója ellen, éles támadás intéztetett. A 3. oldalon, mindjárt a „Figyelmeztetésiben, mely a tanítókhoz intéztetik, a következő hibás ki­fejezés fordul elő: „E czélból minden tanító saját lakhelyét és környékét teendi a kiindulás pontjául“. A tenni ige soha sem vonz­ul, ül rágós főnevet, kivéve azon egy esetet, ha igekötővel köttetik össze, és igy csak akkor, ha a vonzat ha­sonlóságból van kölcsönözve, mint péld. e mondat­ban : emberül megtette a magáét, t. i. kötelességet; — vagvonzat tekintetében csakis nak, nek tulajdo­nító, vagy vá, vé raggal állhat. A fentebbi mondat igy lenne tehát kijavítandó: „teendi kiindulási ponttá vagy kiindulási pontnak.“ Azonban sokkal magyarosabb zamatú igy; veszi kiindulási pontul. A 6. lapon: „Iskolánk mellett jobbról és bal­ról még egyéb házak vagy épületek is vannak“. E mondatban az egyéb szó használata, bárha sy­nonym­a m­á­s szóval, — igen rész, mert az egyéb és m­á­s szavak között értelem tekintetéből azon lényeges különbség van, hogy az egyéb a tárgyak különbféleségére vonatkozik, mint p. e mondatban : házát és egyéb holmiját eladták, tehát azt is, mi nem volt ház ; — mig­a m­á­s a tárgyak hasonló­ságára enged következtetnünk; azért igy kellene e mondatnak lennie:-------még más házak vagy épü­letek is vannak. A 9. oldalon következő hibák vannak: 1. „Az egész város beosztatik negyed­re“. — E mondatban — mint átalában az egész könyvben mindenütt — hibás a szórend. Azon szó ugyanis, melyen a hangsúly fekszik, mindig az ige s illetőleg állítmány elé teendő, másik hiba az, hogy itt az ige igekötővel van ellátva, holott annak itten nincsen semmi értelme, és a harmadik hiba pedig az, hogy a negyedre szó nem egyes , hanem többes számba teendő. Úgy látszik, mintha a szerző hallott volna valamit azon szabályról, hogy a ma­gyar nyelvben a főnév, ha számnévi viszonyban áll, nem tétetik többes számba, azonban végtelen hibá­san fogta fel a szabályt, mert ez csak akkor áll, ha előtte egyúttal számnév is van, ha pedig számnév nincs, akkor mindig többes raggal látandó el. E mondatnak így kellene állnia: Az egész város ne­gyedekre osztatik, s még helyesebben és magyaro­sabban : Az egész város negyedekre van beosztva. 2. „Az első negyed magába foglalja“, e. h.: magában foglalja városunk délnyugati részét,

Next