Abauj-Kassai Közlöny, 1875 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1875-10-14 / 41. szám
talán tulajdonát képező, s a régi szepsi után levő házat és telket, 2000 forint árért, a tőke 7 °/o-os kamatjának évi fizetése, avagy tetszés szerinti tőketörlesztés mellett hajlandó örök időre oly czélból átengedni az iskolaszéknek, hogy itt a „Tábor“ nevű városrész számára iskolát állíttasson. Az ajánlat örvendetes tudomásul vétetett s a gondnok elnöklete alatt kiadatott a gazdasági bizottságnak, hogy ez ügyben érdemlegesen intézkedjék s jelentését a székhez s illetőleg a városi törvényhatósághoz terjessze be. 5. Gyurász Gyuláné pár héttel ezelőtt egy évi szabadságidőt kért az iskolaszéktől, melyet a szék tőle megtagadott. E határozatot közölte nevezett tanítónéval az elnökség, melyre férje Gyurász Gyula válaszolt, hogy a szék határozatát nejével azon okból nem közölhette, mivel betegen fekszik. Mivel pedig a tanév megnyitása maholnap elkövetkezend, s az iskolát tanító nélkül hagyni nem lehet, a szék megbízta az elnököt, hogy Gyurászné ideiglenes helyettesítéséről intézkedjék, s a helyettesítés folytán felmerült költségeket tegye folyóvá. Ezen tárggyal kapcsolatosan Timkó József a következő indítványát újítja meg: Mondja ki az iskolaszék, hogy férjezett nőket tanítókul alkalmazni jövőben nem fog; ebből kifolyólag mondja ki az iskolaszék, hogy az eddig alkalmazottaknál az anyaság folytán bekövetkezhető helyettesítési költségeket az illetők fizetéséből eszközlendő. Az indítvány a jövő ülés napirendjére tűzetett ki. Végre felolvastatott Kövér János tanító levele, melyben egészsége teljes helyreállására hivatkozva, magát rendes tanítói állomásába viszahelyeztetni kéri. A kérelemnek hely adatott, s megbizatott az elnök, hogy ezen helyettesi állomásra kihirdetett pályázat folytán beérkezett, s kellőleg minősített tanítók folyamodványait a segédi állomás betöltésére tartsa vissza, s erről a minősítetteket levélileg értesítse. A második rendkívüli ülést október hó 4-ére hívta össze az elnök, azon sajnos oknál fogva, hogy Kövér János tanító újból előbbi betegségbe esett. A tagok ezúttal is nagy számmal voltak jelen, minthogy azonban a gyűlés zártnak nyilváníttatott, annak lefolyásáról értesítést nem hozhatunk. Annyit tartunk csak megemlítendőnek, hogy Kövér János állomása egyelőre helyettesítés utján fog betöltetni. Innen-onnan, okt. 8-án 1875. Ártatlan csevegések. A fináncz-direkcziók országszerte a „nagytekintetü“ czimet pretenciálják; — hogy mi jogon ? nem tudjuk; de ha a m. kir. ítélő tábla a tekintetes czimmel beéri, nem értjük miért kompetáljon a fináncz-direkczióknak a nagytekintetü czim?? Látszik, hogy a fináncz-direkcziók vénjei holmi idegen Bach-vitézekből lőnek átplántálva; azoknál dívott a Wohllöbliche czim, melyet csupa ágaskodási ösztönből „munkunk adtunk munkunknak“ . . . Szerintünk ezen czim „nagytekintü“ magyarban ezü tüm!.......... egyébiránt ha szerintük a „nagytekintetü“ helyes, akkor a „nagy pofájú“ is helyes lehet!..........úgyis sok fináncz-direktornak nagy a pofája; akarom mondani: vastag bőrű pofája van..........sok minden hozzáfér.................. * * * A fináncz-direktoroknak meg van még az a nevetséges tulajdonságuk is, hogy lényüket kizárólag per „kir. tanácsos“ szeretik czimeztetni: Quasi vero! Hiszen kérem az aféle kir. tanácsosoktól, mint önök, soha sem szokott a király tanácsot kérni ! mire való hát abba a czimbe annyira belecsimpeszkedni?? — Azután önök nem is a kir. tanácsosi czim után húzzák a gázsit ! hát miért nem maradnak valódi czimek mellett, a mellett „hogy finánczdirektor??" Megesnék bele, ha minden alispán, ki egyúttal czimzetes kir. tanácsos, félredobná a viczispáni czimet; s magát környezete által — mint önök teszik — derűre borúra kir. tanácsosnak hivatná . . . A magokat örökké kir. tanácsosnak hivatni szerető fináncz-direktorok mindég úgy tűnnek fel előttem , mint az oroszlány bőrbe bújt mesebeli szamár .............Elvárom uraim! hogy eme hasonlat nem sántikál!.............* * * A fináncz-direktorok és mi, mód felett szeretjük egymást! sok borsot törtünk egymásnak a szagló érzéke elébe nem ritkán; mostani nyájaskodásunk is csupa szeretetből történik.......... Legjobb szeretem a 17 fináncz-direktor között Kaprelles urat, ki nem régiben sárosi előnevet is kiérdemelt. Szerintünk a Svihák előnév jobban pászolt volna neki........... Ezen úr 9 szobát okkupált saját számára a hivatali helyiségekből, mi miatt a tisztviselők börtönszerü, sötét, szemvakitó spelenkákban vannak elhelyezve. Ilyen sötét odúszerű bureaunak köszönöm, hogy szemem idő előtt elgyengült!.......... Könyvet lehetne ezen hires úr viselt dolgairól, basáskodásáról írni. Szerintünk legjobb lenne őtet ha — ami későre jőjön ! — megdicsőül, a finánczalapból spiritusba tétetni! pro aeterna memoria, ad majorem Directorum financialium Gloriam. . . Abavári. —- Kassa, 1875. okt. 12. A személyemre vonatkozó támadásokat válaszra sem érdemesíteném, ha nem lennének egyúttal az intézet ellen irányozva, azon intézet ellen, melynek én annyi időt és munkaerőt szentelek és mely iránt a közbirodalom és közérdekeltség naprólnapra élénkebben nyilvánul. Az érintett támadás annál veszélyesebb, miután a bizottmányi tagok egyikétől ered, ki ahelyett, hogy az intézet tekintélyét emelni igyekeznek, azt ily módon aláássa, csupán azért, mert az általa pártfogolt egyén a választásnál megbukott. Legyen szabad a fenforgó kérdésre a következőket elmondani, hogy a közkórházi igazgatást sújtani akaró támadások kellő mértékekre leszállíttassanak. Midőn a közkórház ideiglenes vezetésével megbízattam (egy év, nem pedig két hó előtt), valóban kétségbeejtő állapotban találtam az intézetet. Alig 30 pár használható ágy- és fehérnemű, több mint 20000 írt adósság és 64 írt pénzkészlet; az iroda a legnagyobb rendetlenségben, több évből eredő hátralékok, a könyvelés tökéletes hiánya, semmi nyilvántartás, az ápoló és szolgaszemélyzet demoralizálva, — ez volt a kórház állapota azon időben. A hivatalnokok jövevénynek tekintvén az uj igazgatót, csak ellenszenvvel teljesítették rendeleteimet és nehezen alkalmazkodtak az általam behozott újításokhoz. Ily viszonyok mellett vettem át a kórház igazgatását, senkitől sem támogatva, mert hiszen a régi választmány feloszlott és a közgyűléstől, ha létezett volna is, segélyt és támogatást nem várhattam. Milyen a kórház állapota jelenben? Az iroda rendben van, a leltár pontosan vezettetik, a könyvelés pontos, az adósságok ez év végéig majdnem egészen törlesztve lesznek. Új adósságot nem csinálnak, egy szóval a régi gazdálkodási rendszer meg van szüntetve. Az ágyak és a betegek mindig tiszta fehérneművel láttatnak el, az ápoló és szolgaszemélyzetnél a legnagyobb fegyelem alkalmaztatik (a legkisebb kihágás elbocsátással suttatik). És ezen kedvező fordulat daczára és ámbár az egész éven át csak igen csekély beteg állományunk volt, mégsem lesz latba vehető deficitünk, mi a kórház történetében évek óta elő nem fordult. Távol legyen tőlem, hogy a közkórházat már ma mintaintézetnek feltüntetni akarnám, de követelhetem, hogy minden ember, kit nem személyes ellenszenv, de az ügy iránti szeretet vezérel, ismerje el, hogy az adott viszonyok közt minden lehető elkövettetett arra nézve, hogy egy magasztos rendeltetéssel biró intézet a végpusztulástól megóvassék és hogy alapos remény van arra nézve, hogy az intézet a jelenlegi személyzet mellett jobb jövőnek megy elébe. 3. „A második negyed terjed az első negyedtől éjszak felé“. Az egyenes szórendű mondatokban a határozók rendesen megelőzik az igét. E mondat így javítandó ki: A második negyed az első negyedtől éjszak felé terjed. Azonban, mivel itt a kiterjedés viszonya körülírva nincs, a terjed szó használata szintén hibául veendő s az egész mondat igy lészen kijavítandó : A második negyed az első negyedtől éjszakra fekszik. 4. „A harmadik negyed van a másodikkal szemben és terjed a Főutcza keleti és a Malomutcza éjszaki oldaláig.“ E mondat így javítandó ki: A harmadik negyed a másodiknak átellenében van, s a Főutcza keleti és a Malomutcza éjszaki oldaláig terjed. A 10. lapon a) „A Malomutczán van a lutheránusok temploma“, — e. h. a Malomutczában stb. Azonban még hibásabb a lutheránus szó használata; tankönyvben ily szónak, mely a felekezeti gyülölség korából származott, — soha sem szabad előfordulnia. b) .............ők teszik a város hatóságát“, e helyett: ők képezik a város hatóságát. — Hatóságot — oly értelemben, mint a szerző értetni akarja, — csak képezni lehet, de tenni nem. A 11. oldalon: „Helységünket minden oldalról szántóföldek és rétek fogják körül“. Körülfogni valamit csak személyek szoktak, körülvenni pedig tárgyak. Tehát: Helységünket minden oldalról szántóföldek és rétek veszik körül. Vagy még jobban:___és rétek határolják. A 12-iken: „A hegyek közt levő kisebb-nagyobb terjedelmű mélyedéseket, rónákat, völgyeknek mondjuk. Itten két hiba van: a) az alom, elem képződ szók nem konkrét, hanem abstrakt fogalomra vonatkoznak, már pedig a mélyedés konkrét fogalmat jelent; — azért ezen szó helyett helyesebb a kiterjedésű szó; — b) valaminek valamit nem mondani, hanem nevezni szoktunk. E mondatnak tehát így kell lennie: A hegyek közt levő kisebb - nagyobb kiterjedésű mélyedéseket, rónákat, völgyeknek nevezzük. A 13. oldalon: „Van tehát minden folyó víznek két partja: jobb és bal“, e h.: Minden folyó víznek tehát két partja van: jobb és bal. A 14. oldalon szintén sok hiba fordul elő. Néhány szó az Erdődi-féle földrajzról. A „Franklin-Társulat“ magyar irodalmi intézet és könyvnyomdájában egy, már a harmadik kiadást megért, ily czimü munka: „Első oktatás a földrajzban a népiskolák alsóbb osztályai számára. Irta Erdődi János, képezdei tanár“ jelent meg, mint a czimlapon látható 1875. évben. Minden irodalmi vállalatnak önmaga iránti első és főkötelessége, miszerint kiadásában csakis oly könyvek lássanak napvilágot, melyek a mértéket minden tekintetben megütik ; — olyan könyvek kiadása pedig, melyek akár beltartalmi, akár alaki — t. i. nyelvezetét illető — tekintetben vagy más egyéb okok miatt hibásak, nehogy a vállalat jó hírnevének ártalmára legyenek — visszautasittassanak. E czélból tehát minden ily vállalat a kiadásra megveendő műveket előbb megbiráltatja s csakis azután bocsátja sajtó alá. E nézetben voltam különösen az érintett irodalmi vállalatot illetőleg már csak azon okból is, mert a kiadásában eddig megjelent müvek a kritikát nagy mértékben kiállották. A fent említett munka kiadása azonban az intézet jó hírnevének előnyére nem igen szolgál, mert nyelvezet tekintetében minden kritikán aluli, mint azt az alább felsorolandó számtalan hibás kifejezés fogja megmutatni, melyeket, midőn felsorolni sietek, egyúttal azokat kijavítva is szándékozom adni, hogy ki-ki belássa és megítélhesse, mily nagyon hibás és a magyar nyelv szellemével és természetével mennyire meg nem egyező — az egyik, s mennyire hozzá illő a másik kifejezés. Én e könyvet csakis nyelvtani szempontból veszem bírálat alá, s így is csak nagyjából, mert minden tankönyvben a nyelvezet helyes volta oly conditio sine qua non, mely nélkül annak egész tartalma meg nem állhat. Valamely könyvet, tartalmát és berendezését illetőleg csakis akkor lehet megbírálni, ha az nyelvtanilag a tűzpróbát kiállja; oly irányú bírálat tehát addig nem is lehetséges és nem is észszerű, míg a könyv nyelvezete nem korrekt. A „Kassa és Vidéke“ utolsó számában ellenem, mint az itteni közkórház igazgatója ellen, éles támadás intéztetett. A 3. oldalon, mindjárt a „Figyelmeztetésiben, mely a tanítókhoz intéztetik, a következő hibás kifejezés fordul elő: „E czélból minden tanító saját lakhelyét és környékét teendi a kiindulás pontjául“. A tenni ige soha sem vonzul, ül rágós főnevet, kivéve azon egy esetet, ha igekötővel köttetik össze, és igy csak akkor, ha a vonzat hasonlóságból van kölcsönözve, mint péld. e mondatban : emberül megtette a magáét, t. i. kötelességet; — vagvonzat tekintetében csakis nak, nek tulajdonító, vagy vá, vé raggal állhat. A fentebbi mondat igy lenne tehát kijavítandó: „teendi kiindulási ponttá vagy kiindulási pontnak.“ Azonban sokkal magyarosabb zamatú igy; veszi kiindulási pontul. A 6. lapon: „Iskolánk mellett jobbról és balról még egyéb házak vagy épületek is vannak“. E mondatban az egyéb szó használata, bárha synonyma más szóval, — igen rész, mert az egyéb és más szavak között értelem tekintetéből azon lényeges különbség van, hogy az egyéb a tárgyak különbféleségére vonatkozik, mint p. e mondatban : házát és egyéb holmiját eladták, tehát azt is, mi nem volt ház ; — miga más a tárgyak hasonlóságára enged következtetnünk; azért igy kellene e mondatnak lennie:-------még más házak vagy épületek is vannak. A 9. oldalon következő hibák vannak: 1. „Az egész város beosztatik negyedre“. — E mondatban — mint átalában az egész könyvben mindenütt — hibás a szórend. Azon szó ugyanis, melyen a hangsúly fekszik, mindig az ige s illetőleg állítmány elé teendő, másik hiba az, hogy itt az ige igekötővel van ellátva, holott annak itten nincsen semmi értelme, és a harmadik hiba pedig az, hogy a negyedre szó nem egyes , hanem többes számba teendő. Úgy látszik, mintha a szerző hallott volna valamit azon szabályról, hogy a magyar nyelvben a főnév, ha számnévi viszonyban áll, nem tétetik többes számba, azonban végtelen hibásan fogta fel a szabályt, mert ez csak akkor áll, ha előtte egyúttal számnév is van, ha pedig számnév nincs, akkor mindig többes raggal látandó el. E mondatnak így kellene állnia: Az egész város negyedekre osztatik, s még helyesebben és magyarosabban : Az egész város negyedekre van beosztva. 2. „Az első negyed magába foglalja“, e. h.: magában foglalja városunk délnyugati részét,