Abauj-Kassai Közlöny, 1876 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1876-05-04 / 18. szám
Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kováics utcza al-ib sz. a. ABAUJ-KASSAI Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk kitől jön. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Minden értesités a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak. A lap megjelenik minden „ ..... . , s csütörtökön, Politikai és vegyes tartalmú hetilap. Előfizetési feltételek : helyben házhoz hordva vidékre postán küldve. Egész évre . . . 6 frt — kr. Félévre.....................3 „ — „ Negyedévre . . . 1 „ 50 „ Hirdetés díj i 5 hasábos petit sorért 5 kr. Bélyegdíj hirdetésenként 30 kr. Nyilttér 3 hasábos petitsorért 20 kr. Hirdetési és előfizetési díjak a szerkesztőséghez kármentve intézendők. Ez is érv. Azon eszközök, mik a közvéleménynek, mely független nemzeti bankot s önálló vámterületet követel, puhitására s nemzetgazdasági kapitulácziónk törvényesítésére s megörökítésére szánvák, egytőlegyig oly nyomorultak, hogy csak a minden politikai morálból kivetkőzött cinizmus, s kötelességéről megfeledkezett udvaron ez szolgalelküség képes ilyenek használatára vállalkozni. Azonban valamennyi közt a legpimaszabb, s legnyomorultabb azon mentegetőzés, hogy hazánk anyagi érdekeit kellően megóvni azért nem lehet, mert ily egyezséget, mely némi méltányosságot tanúsítana államunk iránt, az osztrák reichsrathban lehetetlen volna keresztül vinni. Ha tehát kell osztrák barátság, ez csak teljes anyagi abdikácziónk árán szerezhető meg. Hogy találkozik magyar államférfi, ki Magyarország ily brutális megsértését kimondani meri! Hogy akad magyar toll, mely ily gyalázatot komolyképüséggel s pirulás nélkül leírhat!...’ A politikai abdikáczió szomorú, s mint alkalmunk van most bőven tapasztalni, következményterhes idejében azzal vigasztalták magukat s a nemzetet a transigáló kishitüek, hogy azon veszteségünk fejében, a miért hogy sarkalatos politikai közjogainkról lemondunk a szomszédi jó viszony és béke érdekében, de kárpótlást fogunk találni anyagi jólétünkben. Ott szabad kezünk lesz, nem akadályozva senki és semmi által. S ime! kilátásba helyezett anyagi függetlenségünk most oda lyukad ki, hogy vagy adjuk meg magunkat „auf Gnade und Ungnade“ Auerspergéknek, vagy vége lesz az alkotmányos játéknak, mert a Reichsrath nem fog soha más értelmű egyezséget szavazatával szentesíteni, mint azt, mely Magyarország anyagi jólétének feltétlen kapituláczióját vonja maga után. S isten bocsá! — találkozik elég oly hülye nálunk is, ki ily érvet komolyan megfontolandó oknak tart az engedékenységre. Hogy nem pirul a magyar parlament!! Bizony büszke lehet mameluksági „ renoméé “jára! Az, persze, eszébe sem jut senkinek Bécsben, hogy hát a magyar parlament tán mégsem annyira kadaver, hogy vele számolni fölösleges volna. Bécsben azon hitben élnek, hogy Tisza Kálmán kormányelnök egy intésére, a háromszáz képviselő, a „muszáj “-t pártprogrammjának uj dogmájává emelendi. De a „Reichsrath“? „Ez már más, te paraszt“. Ott a kulturnáczió kiberetvált prófétái őrködnek az osztrák gyárosok s bankrészvényesek érdekei fölött. S ha a barbár magyar nem volna hajlandó tovább is magát kizsákmányoltatni e kedélyes, derék szomszédok által, még eszükbe juthatna minket magunkra hagyni a faképnél, barbár indusztriánkkal, s csatlakozni kulturtestvéreikhez. Hát bizony e „loyális“ néptől kitelnék a turpisság, hogy merő hálából a dédelgetésért „loyalis“ (!) gemüthlichkeittal isten hozzádot mondjon a habsburgi dinasztiának, s hódoljon a „Heldengreis “-nak. No, hát mi ugyan nem fogunk sírni e nagy csapás miatt, s nem is lepne meg minket a „deutsche Biederkeit“ ilyetén nyilatkozása. De irányadó államférfiainktól s a „szabadelvű" kompheusoktól kitelik, hogy döntő érvül fogják felhozni a nemzetgazdasági kapituláczió mellett azt, hogy más egyezményt ez idő szerint az osztrák reichsrathban nem lehet keresztülvinni. Ha ez bekövetkeznék, akkor igazán nem marad egyéb hátra, mint Kossuthtal elmondani: „miserere!“ Hedry Bódog. A polgári iskolák, múlt számban kifejtett elvek alkalmazására nézve leghelyesebbnek tartanék az országos polgári iskolai tanegyesület I. évi április hó 11—13-án tartott üléseiben megvitatott és elfogadott ide vonatkozó javaslatokat elfogadni és életbeléptetni. Az említett egyesület a polgári fia-iskolák szervezését, illetőleg a következő határozatokat hozta: „A polgári fiú -iskolák tanfolyama két részre osztandó: egy 4 évfolyamú általános műveltséget adó elméleti- és egy 2—3 évfolyamú szaktanfolyamra. Ennek megfelelőleg a polgári fiu-iskolák 4 osztályuakká és szakosztállyal megtoldott 6—7 évfolyamuakká szervezendők. Négyosztályú polg. fiu-iskolák azon kisebb helységekben állítandók fel, melyeknek anyagi ereje nem engedi meg egy 6—7 évfolyamú, szakosztállyal megtoldott polgári iskola fenntartását. De mindenesetre tekintettel kell lenni arra, hogy minden vidéknek meglegyen az érdekeinek megfelelő szakosztállyal megtoldott polgári iskolája. E végre minden, — valamely vidék központját képező — nagyobb, 5000 lakosnál népesebb helység és sz. kir. város egy szaktanfolyammal megtoldott 6—7 évfolyamú polgári fiu-iskola felállítására és fenntartására lenne kötelezendő. Sőt azon vidékeken, — hol az ily nagyobb helység 30 k. méternél (közel 4 posta mértföld) távolabb esik, — a fennírtnál kevesebb népességű vidéki központban állítandó fel egy, az illető vidék igényeinek megfelelő szakosztállyal megtoldott polgári fiu-iskola. Hogy az egyes polgári fiu-iskolák közül melyik minő szakosztállyal egészítendő ki, ezt általánosságban kimondani nem lehet, mert erre egyedül azon helység és vidék lakosai többségének foglalkozása, helyzete és igényei lehetnek mérvadók, melyben a polg. iskola fölállittatik. Ott azonban, hol egy vidéken több polgári iskola állíttatnék, oda kellene törekedni, hogy többféle szakosztály legyen felállítva. A különböző polgári iskolák kiegészítéséül mindenesetre szükségesnek látszik az ipar, kereskedelem, közlekedés és gazdászat igényeit venni elsősorban tekintetbe. Ehez képest kívánatos lenne kereskedelmi-, ipari-, közlekedési- és gazdasági szakosztályok felállítása. Az egyes szakosztályok részletes tervére ez alkalommal nem terjeszkedhetünk ki, ahelyett csak azon főbb szempontokat említjük meg, melyekre kiváló figyelmet kell a szakosztályok felállításánál fordítanunk, — így a kereskedelmi szakosztályoknál tekintetbe kell vennünk a kereskedők és pénzintézetek igényeit. Az ipari szakosztályoknál pedig nem szabad mellőznünk a gyakorlati gépészetet, építészetet, ezek vezetését, a fa- és kőfaragást, aczélmetszést, szalma- és vesszőfonást, kosár- és gyékény készítést stb., magától értetvén, hogy mindezek egy helyen egyenlő mértékben életbe nem léptethetők, hanem csak azokra kell kiváló gondot fordítani, melyekhez a szükséges anyag megvan s melyek mivelésére azon vidék kiválóan alkalmas. A gazdasági szakosztályok berendezésénél a vidék igényei szerint kiváló figyelmet kellene fordítnunk a föld- és erdőmivelésre, kertészetre, szőlő és gyümölcstermesztésre, állat-, méh- és selyemtenyésztésre, öntözésre, lecsapolásra, bányászatra stb. A közlekedési szakosztályoknál pedig figyelemmel kell lennünk a vasutak és gőzhajók fentartási és kezelési igényeikre, az előforduló gépek kezelésére, a közönséges utak és hidak építése és jókarbantartása körül követendő eljárásra, adott tervek kiviteli módozatára stb. Az ily módon szervezett polgári fiú-iskolák égető szükséget fognak pótolni s hatalmas tényezői lesznek a magyar állameszme terjedésének, megszilárdulásának ; megdönthetően oszlopai lesznek a nemzeti ipar, kereskedés, közlekedés, gazdaság felvirágoztatása által a nemzet jövője biztosításának. Akkor nem lesz igaza Palackynak, midőn azt állítja, hogy a magyar nemzet nem fogja megünnepelhetni a második ezredévet a Duna-Tisza mentén. De okvetlen szükséges egyszersmint biztosítanunk a polgári iskolai növendékek számára mindazon előnyöket, melyeket képzettségük folytán jogosan követelhetnek. Kell már a 4 osztályú polg. iskolákat végzett növendékek számára az egy évi önkéntességi jogon kívül mindazon előnyöket biztosítanunk, melyeket e lapok múlt számában fölsoroltunk. Különösen az irodai teendők végzésére minden hivatalban elsősorban ily növendékek alkalmazandók. A szaktanfolyammal megtoldott polgári fiúiskolák végzett növendékeinek pedig az egy évi önkéntesi jogon kívül minden nemű vállalatok és üzletekhez szükséges hivatalok betöltésénél előnyt kell biztosítanunk. Végre a népoktatási és ipartörvény azon §§-ait, melyek a mindennapi iskolakötelezettséget szabályozzák oda kell módosítanunk, hogy azok, a mostani 12-ik év helyett, a 4 osztályú polgári iskolák tanfolyamának megfelelőleg, a 14 éves korig kötelezzék a gyermekeket a mindennapi iskolalátogatásra, illetőleg, hogy a 14 évet még el nem ért növendékek tanulóiul felvehetők ne legyenek. E módosítások szükségességét nem csak azon nagyon figyelemre méltó előnyök követelik, melyek azáltal fognak eléretni, hogy polgáraink túlnyomó többsége bírni fog a szükséges általános műveltséggel, s hogy hazánkban az általános műveltség színvonala ezáltal jóval magasabbra fog emelkedni, hanem egészségi tekintetek is, mert ez által meg lesznek a gyermekek kimérve a korukat és erejüket fölülhaladó testi munkák végzésétől, mi testük erőteljes kifejlődését mindig gátolja. Ez által lesz lehetővé téve, — a mind inkább elcsenevészedő nemzedék helyett, — egy testileg- lelkileg művelt, kifejlődött, munkaképes nemzedék létrejövetele. Ezen hiányok orvoslását és javítások eszközlését tartjuk szükségeseknek a polgári fiú-iskolák szervezését illetőleg, úgy azok életképességének emelése, mint s különösen nemzetünk jövője, hazánk művelődése, nemzetiségünk terjedésének biztosítása, gazdaságunk, iparunk, kereskedelmünk stb. nemzeti irányú fölvirágoztatása érdekében Most térjünk át röviden a polgári leány-iskolák szükséges átalakításának előadására. ** * A polgári leány-iskolák szervezetében már koránt sem találunk annyi hiányt, mint a fiú-iskoláknál. úgy látszik, hogy létrehozóik tisztább fogalommal bírták ezek czélját és hivatását illetőleg, s ép ezért minden tekintetben jobban szervezték őket. Annyira, hogy a polgári leányiskolák jövője jelen szervezetük mellett is biztosítva van. Épen ezért általános, az egész intézményt gyökerében érintő módosításokra nincs is szükség. A 4 évi tanfolyam kerete, melyben mozognak egészen megfelel viszonyainknak. Szükséges lenne azonban e kereten belül s az egyes tantárgyak beosztásában és terjedelmében némi, néhol (női munka) lényeges módosításoknak alávetni. Tekintetbe kellene vennünk, — mi a jelenlegi szervezetben nincs eléggé figyelemre méltatva, — hogy a leányok gyorsabban fejlődnek s ugyanazon életkorban fejlettebbek, mint a fiuk. Ezért szükséges lenne az egyes tantárgyakból valamivel többet átvenni s az általános műveltség igényeinek, már az első 3 évben lehetőleg megfelelni és a 4-ik évfolyamban a gazdaszszonyi teendőkkel s a nevelés alapelveivel is megismertetni. Ez által a 4 osztály ott is némi gyakorlati iránynyal bírna. Őrizkednünk kell azonban a felületességtől, a mit magán leánynevelő-intézeteink fájdalom még mindig oly előszeretettel művelnek. Az egyes tudományokban nyújtandó alapos képzettségen kívül azonban szükséges lenne leányainknak a finomabb ipar terén oly képzettséget adnunk, hogy ez által esetleg jövőjük is biztosítva legyen. E czélból a női munka tanítást egészen más irányban és szellemben kellene berendeznünk. E tekintetben meg kellene polg. leányiskoláinkban honosítanunk a fonó, szövő, varró ipar, mezei kertész gazdaság-, zöldségtermelés-, játékszerek- és apróbb faragványok készítésének tanítását. Ezekkel kapcsolatban meg kellene ismertetnünk a selyem- és méhtenyésztés módozataival. Be kellene leányainkat vezetnünk a zene és festő, az arany, ezüst és óra művészet titkaiba. Be kellene őket gyakorolnunk a