Abauj-Kassai Közlöny, 1883 (12. évfolyam, 1-53. szám)
1883-10-18 / 43. szám
Kassa, október hó 18-án. III. évfolyam 1883. 601—43. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Kovács utcza 7. sz. a a város bűz háta mögött. Semmit sem közlünk, fia nem tudjuk, kitől jön. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. W~ Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. A lap megjelen: minden csütörtökön. Politikai és vegyes tartalmú hetilap. Előfizetési létételek helyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve . Egész évre.. .0 frt — kr. Félévre..........3 „ — „ Negyedévre . .1 „ 1>0 „ 1-hirdetési díj 5-hasábos petit sorért í> kr. Bélyegdij hirdetésenként 30 Kr. NyilttérS hasábos petitsor 20 kr. Hirdetési és előfizetési dijak a szerkesztőséghez bérmentor 0^"* intézendők. A horvát vita vége. Minden azon szerint történt. Aki a horvát zavargásból győzelmesen kiemelkedett, az a horvát, aki hősiesen megretirált, az a magyar. A magyar-horvát felirásu czimereket odalopták a hivatali helyiségekre éjjel, s a Tisza-kormány helyeslést kért erre a virtusra az országgyűléstől. Megkapta. A magyar-horvát felirásu czimerek a hivatali helyiségekről le fognak vétetni nappal, s a Tiszakormány helyeslést kért a bűnnek ilyetén jóvátételére. Megkapta. S most a megyék bizalmi szavazatot küldözgetnek ezért a szégyenletes kudarczért a kormánynak. Pirositót használ, akinek az arcza ég a csattanástól. A pirositó abból áll, hogy a magyar az erősebb, s legyen nagylelkű. Szép. Mikor pedig az osztráktól kunyerálunk s nem kapunk semmit, akkor azzal nyugtatnak meg, hogy mi lévén a gyengébbek, húzzuk meg magunkat. Valóságos koldus jellem. Itt meghunyászkodni, ott kifeszülve, a nagylelkűt játszani, s mindezt oly öntudatosan, mintha nem is Bécsből diktálnák. . A horvát zavargás kezdetén kormányválsággal, Tisza bukásával volt tele a levegő. Még a mamelukok is hinni kezdték, hogy közeleg a világ vége. Tisza visszarakatta a horvátoktól megbecstelenítve leszaggatott ezimereket, s amit Tisza cselekszik, az meg van cselekedve. Azok a czimerek ott maradnak, mig vas nem szakasztja el Horvátországot Szt. István koronájától. A horvát követek boszúból kezet fognak az ellenzékkel s Tiszának napjai meg vannak számlálva. Az ám. Akinek az elv „lyukas mogyoró“, az csak a magyarokkal szemben tud erős lenni. „Herunter mit dem Fetzen !“ Első a horvát szavazat, ennek fejében „le a fedett czimerekkel!“ A mameluk éljenez, 155 képviselő távol van, a megyék bizalmat szavaznak. Egy hiba mégis történt a határozathozatalnál. Tisza Kálmánt utasítani kellett volna, hogy sajátkezüleg szedje le a szerencsétlen ezimereket. TÁRCZA. — Ősszel, Hullanak az ágról Csöndesen a lombok, Erdőben, mezőben, Ahol csak bolyongok . . . Kihal nemsokára Az egész természet, S nem marad más benne, — Csak a puszta fákon egy-egy üres fészek. . . Hervasztanak egykor Engem is a gondok, Nem voltam, nem voltam Mindig én se boldog! Óh de a szív úgy van Alkotva, teremtve, Hogy visszajön annak .— Egy futó mosolytól ismét régi kedve . . . Visszahozta ajkad Enyémet is lányka; — Légy érte istentől, Ezerszer megáldva ! — S fájó keblem újra- Oly boldognak érzem, Mintha szenvedésben A mióta élek, nem lett volna részem. Hullhat már felőlem A levél az ágról, S az elfonnyadt szirom A hervadt virágról; • Kihalhat örökre Thuróczy Endre. Kiállítási a prehenzió. Tisztelt szerkesztő úr! F. évi október hó 4-én megjelent becses lapja tározójában oly dicséretekkel halmozza el szerény városunkat, annak közönségét s egyes lakosait, melyek a ténykörülmények alaposabb ismerete után egészben talán még sem illetik, s ez fő okai annak, hogy bennem azon nehéz elhatározás megérlelődött, miként megkisérljem kimutatni, kitkit mennyi illet érdem szerint ezen dicséretből. — Kezdjük az elején : Mi szántóiak is hallottuk hírből (s a kiállítás napján a kiállítási helyiségben) hogy városunkban f. év szeptember hó 29 és 30-ik napjain gazdasági kiállítás lesz, — s a kiállítás napján, a kiállítási helyiségben olvastuk is a kiállítás programmját, — hogy tehát mi a kiállítás programjával teljesen ismeretlenek valánk, az talán mégsem egészen a mi hibánk, s ha ama bizonyos „csengetyü“ kissé hamarább csendül meg, s az arra valókat egy kis rendező-bizottság-féle alakulásra összecsengeti, higgje meg a tisztelt szerkesztő úr, hogy akadt volna köztünk a jó, öreg Jászay bátyánkon kívül más is, ki úgy a kiállítás rendezéséhez segédkezet nyújtott, mint vendége kedvéért a búsongókkal elbúsongott volna. Mert ne tessék ám hinni, hogy megyei választás, vagy pedig gazdagyűlés kell arra, miként a gönczi járás székhelyén valaki „gazdát“ találjon, van itten „gazda“ — ha mindjárt nem firtli is — elég, csak legyen vendége, a kit szívesen láthat, s ha bár — a regale tulajdonos , volt földesuraságunk nagyobb dicsőségére, városunkban a komfortnak megfelelő egy vendéglő sincs, hová tisztességes ember szállhasson, azért nem szükséges fejgörcsöt kapnia sem a vendégnek abban a töprengésében, hogy hová szálljon, sem a rendezőnek, hogy a vendéget hová szállásolja, — s valószínűleg az az oka, hogy szállóhely nincs, mert vendégszeretetünk mellett a szálloda vendéget nem is kapna. Nem ijedünk mi meg a vendégtől erről — A dicső természet: A te közeledhet! Tavasz lesz már úgyis énnekem az élet! Tavasz lesz az élet És te benne rózsa . . . Ápolgatni fog majd Ajkam égő csókja. Kék szemed pedig lesz A felhőtlen égbolt------Ah ! ilyen mosolygó A magas ég régen, vagy tán — soha nem volt! S ne félj, kis galambom, Hogyha vész jön is ránk : Nem égeti többé Busköny a mi orczánk, — Ki fogjuk mi ketten A bajt is nevetni: Mert két hű kebelnek Nem árthat, nem árthat e világon semmi ! hogy csak a közelmúltat említsem, némileg tanúskodhatnék megyénk alispánja is, az általa az előtt pár évvel városunkban rendezett bál alkalmából, a midőn is oly nagy és fényes közönség gyűlt össze, hogy ezt Kassa városa is méltán megirigyelhette, s a midőn — habár az elszállásolás nem volt is oly könnyű „mint az égbe röppenő sugáré“ — a rendezőség egy tagja sem kapott fejgörcsöt, s nem szaggatta magát még csak kétfelé sem, s mégis minden vendég talált baráti hajlékot s szives házi gazdát minden legkisebb zavar nélkül. Az ismerkedési estélyt illetőleg megvallom, hogy én életemben nem sok ismerkedési estélyen vettem részt, de ahol részt vettem, nekem úgy tűnt fel, hogy az estély rendezésére, ha nem alakszerű, de mégis programmszerűen működő rendezőség alakult. Én is, s többen is vártuk a főrendezőül szereplő Truskovszky Gyula barátunktól, hogy talán majd szól egyikünk, vagy másikunknak, s vendégeink fogadása és az ismerkedési estélynek erőnktől lelhetőleg tűrhetővé tétele nézetéből egyesülésre hivand fel. Kérdezgetjük egymást: „rázó lott-e neked a főrendező?É s mindig azt kellett felelnünk, hogy mi ugyan halljuk, miszerint ismerkedési estély lesz, de hogy mi módon akar az rendeztetni, arról még csak fogalmunk sincs. Márpedig tisztelt szerkesztő úr, ha mi ismerkedési estélyt akartunk tartani, azt nem azzal akarjuk kezdeni s befejezni: „én ez és ez vagyok, örülök, hogy van szerencsém, ajánlom magam,“ — s ezzel mindennek vége, hanem ha már megismerkedtünk s az ismeretségnek örültünk : az ismeretséget lehetőleg a barátságig fokozni, de minden esetre, kedves ismerőseinknek egy jó estvét szerezni óhajtunk, — ez pedig hiába, másként mint quaterka mellett nem megy, s a ki hegyaljai városunkat ismeri, az viszont tudni fogja azt is, hogy aki egy kis jó kedvet kíván ismerősének korcsmás borral szerezni, a legbiztosabb módot választotta arra nézve, hogy kedves ismerősétől egyszer mindenkorra, vagy legalább is jó időre megszabaduljon, — s miután mi ezt nem akartuk s nem akarjuk, és nem kiváltunk Truskovszky Gyula barátunknak az estély rendezése s eredménye körüli érdeméből is részt venni, nem maradt más hátra, mint az estélytől, hol mint házigazdák talaj ellaposodik, a felületre nyomul, vagy szivárgása közben kötöttebb rétegre jutván, azon addig halad, mig valahol a partoldalban, vagy néha alább fekvő dombok tetején is a felületre jut, s ezeket mozgó talajvizeknek is mondhatjuk, a közéletben vadvíz elnevezés alatt ismeretesek. Mind a két rendbeli talajvíz sikeres eltüntetésére ismét árkolások és pedig legtöbb esetben süm árkolások kellenének, de mivel ezek sok terület veszteséggel és igen nagy fenntartási költséggel járnak, s a mellett földeinket szétdarabolva — forgalmi akadályokat is okoznak, azért helyettük a földalatti, vagy fedett csatornázás alkalmaztatik. Ennek kezdetleges neme a rőzse, vagy galyból készült, valamint a kőből és téglából készült földalatti csatorna; újabban alkalmazott legtökéletesebb módja az alagcsövezés. Lényegében mindenik földalatti csatornázás czélja az, hogy a felesleges talajvizet a föld felső rétegéből legalább is 2*/s láb mélyen eltávolítsuk s ezáltal a növények gyökerének a levegő és meleg könnyebb hozzájutását elősegítsük. Ezen czél elérésére a földet behálózzuk legalább is 3—31/a—4 láb mély árkokkal, amelyekből a viz tökéletesen lefolyhat, az árkok fenekére fedett csatornát épitünk oly módon, hogy a talaj vize belé szivároghasson, de a föld és iszap bele ne juthasson s azután az elkészített földalatti csatornát ismét befödjük, úgy, hogy a felületen meg se látszik a csatornázás nyoma. Az alagcsövezés maga tehát szintén földalatti csatornázás, csakhogy a csatorna már előre elkészül és mint kész csatorna rakatik le a fenékre. Egy kész alakcső láttára első kérdés az, hogyan jut be a víz a csövekbe ? A csövek egymás végéibe rakatnak és egymással szorosan összeillesztettek. Az illesztés elég szoros arra, hogy az iszapot és földrészeket visz ő mérnöki talajjavításról. (Vége.) Az ártalmas nedvesség második alakjában mint talajvíz vidékünkön mindenütt ismeretes. Keletkezésük oka szerint a talajvizek főképpen 2 csoportra oszthatók. a) Olyan talajvizek, melyek a talajnak kötöttsége — vizet át nem bocsátó, (vagy nehezen átbocsátó) természete — miatt jelentkeznek, ezeket úgy jelezhetnék, hogy álló talajvizek; b) olyan talajvizek, melyek úgy keletkeznek, hogy a partosabb helyen beszüremkezett viz alább, a midőn a