Abauj-Kassai Közlöny, 1884 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1884-01-03 / 1. szám

­; / HU évfolyam 1884 /D Stítta veáec.Ví IcnUnlca v Koítelacli INVc- 3 8 ír 01 612—1. szám. Kassa, január h­ó 3-án. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kovács utcza 7. sz. a., a városház háza me­gíatt. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozónk. Minden értesítés a szer­kesztőséghez intézendő. ■­ Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el A lap megjelent minden csütörtökön. ABAUJ-KASSAI •• KÖZLÖM. Politikai és vegyes tartalmú l­eprte­m UET.ro; „fi Efizelési feltételeit helyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve: Egész évre.. .6 fit — kr. Félévre..........3 „ — „ Negyedévre . .1 „ 50 „ Hirdetési d(­ 5­ hasábos petit sorért 5 kr. Bélszegdij hirdetésenként 30 ü. NyilttérS hasábos petitsor 20 kr. Hirdetési és előfizetési dijak a szerkesztőséghez bérmentve ■V intézendők. o Sajtó és közönség. Az új év nemcsak a kölcsönös gratulácziók, de­ a komoly leszámolás napja is. Csak az a jó gazda, ki pontosan vezeti a „bevétel és kiadás"­, csak az a jó üzlet­ember, ki ügyel, lelkiismeretesen kitölti a „követel és tarto­­zik“-rovatokat. Szóval: lelkiismeretes ember, intézet, társa­dalom, politikus — lelkiismeretesen számol tetteiről.­­­ És e szabály alól akkor sem lehet helye a kivételnek, ha az alany senki másnak nem szol­gája, vagy — mint mondani szokás — független ember. Kell, hogy saját lelkiismeretünktől soha ne tegyük magunkat függetlenekké. A komoly, becsületes leszámolás egyúttal a legjobb útmutatónk. Tőle tanuljuk, mit mulasztot­tunk, s mit­ kell tennünk, hogy esetleges mulasz­tásainkat jóvá tehessük. Fájdalom! az emberi természet a könnyel­műségre több hajlammal bír, mint a komoly magába szállásra ; azért lépten-nyomon tapasztaljuk, hogy úgy egyesek, mint az egész társadalom nagy ellensége a bilanz-rendszernek s könnyelmű tékoz­ó módjára napról napra — ad normam : cserebogár, rohannak a falnak. De annyi sivárságot egyetlen más téren sem­ láthatunk, mint a politikai küzdtéren. A romlatlan, hazafias szív elundorodik, hacsak kiejteni hallja e szót: „politika." Sehol nem hoznak oly nemtelen indokokat mozgásba, mint a politikai működés bohócz látványosságainál. A harminczas, negyvenes — sőt még a hat­vanas évek politikai héroszai ma már m­itbikus alakokká váltak. Mostani politikai korszakunkat sokat mondó hűséggel jellemzik azon kis emberek, kikről a késő történelem aligha fog tudni valamit. Hol keressük Kossuth, Széchenyi, Deák, Batthyá­ny­, Klauzál.— nem mondjuk utódait, de legalább méltó tanítványait? ... S még nem is szidhatjuk kedvünk szerint azokat az epigonokat, kik a törpeség legalsóbb fokára­ jutottak s az egykori titáni harczot óretleu torzsalkodássá alacsonyitották le.­­ Nem­ a mi politikai törpéinket nem lehet, nem szabad kárhoztatnunk. Nem ,ők teremtették m­eg ezt a szégyenletes időszakot. Ők csak követik a­ hálok sokkal hatalmasabb árt: *"á romlott, öih érdeket h­a­j­h­á­s­z. ó. m h­g­t­árá-fü l- lford­­ó sajtó­t. A politikai sajtó oka mindennek, mi arczunkba kergeti^ir szegy­enpirt)))Hiue derivata clades, in populum patriamque fluxit.“ A legújabb időkig a m­agyar sajtó tisztességéhez a gyanúnak árnyéka sem férhetett. Most . . . egy kathegóriába sülyedt az annyira ócsárolt német sajtóval. Tisztessége és függetlensége árán utat szerzett: a pénzt. Ennek természetesen nem lehet más következmé­nye, mint hogy „wessen Brod ich esse, wessen Wein ich trinke, dessen Lied ich singe.“ Ez a pénz­morál főelve. Hódol is ez elvnek a függetlenségében meg­vesztegetett, tisztességében alásülyedt magyar sajtó hasonlithatlanul nagyobb része. Soha nem hazudott annyit s oly szemérmetlenül a sajtó a közvéle­mény nevében, mint most. S igazuk van azoknak a megvásárolt fu­rkász­­jongleuröknek, midőn hazudozási bátorságukat a szemtelenségig potenczírozzák, s mint a közvélemény lovagjai gerálják magukat. Tudjuk ugyan mindnyájan, hogy a közvélemény épen a megvá­­rolt sajtó által „képviselt^ véle­­ménynyel ellenkező~vizeEin evez, de csak~ suttyom­ban.'XTozvelem­eny egy gyáva ficzkó, mely sen­­kit nem vezet, deT­^legerkölcstelenebb váltó-nyar­­gas*czoki~epes cutilinaris exisztencziák és doktriner rabulisták által orránál fogva vezettetik. Hja, ha valahol, itt lehet mondani: minden országnak olyan sajtója van, minőt megérdemel. Tisztességes, független irányú lapok napról-napra tengetik problematikus életüket, megvásárolt, vagy minden perczben megvásárolható közlönyök oly sűrűn teremnek, mint nyári eső után a gomba. A­mely tisztességes független lap éppen arra vetemedik, hogy a piszkos ár ellen úszni akar, azt a­­„közvélemény“ árja úgy elsodorja, hogy vagy meghódol ő is, vagy bottal kergetheti a „hazafias előfizetők“ nyomát. Hogy tűrhető, igazságos politikai s társadalmi viszonyok legyenek egy országban, szükséges, hogy a politikai s társadalmi közvélemény csinálói s vezetői becsületesek, megvesztegethetlenek legyenek, a közönség pedig bírjon elég képességgel ennek megbirálására. Nálunk ez idő szerint e két feltétel nagyon hiányzik. Azért uralkodik oly rérnitő zavar és las­czivitás úgy politikai, mint társadalmi viszo­nyainkban. Független sajtó, melynek keze semmiféle klikk- vagy kaszt-érdek által nincs megkötve, — s értelmes közönség, melyet sallangos frázisokkal nem lehet orránál vezetni — gyökeresen megjavít­hatnák politikai s társadalmi viszonyainkat egy­aránt. Vajha az uj év igazolná e hitünket! Cassius. Hogy a hegyes, sziklás felvidéken jobbak az utak s jobbak is lehetnek, mint a sík alföldön, hol sokszor napi járó földre sem talál az utas egy követ: azt, a ki az ország különböző helyi viszo­­­nyai felől csak némi tájékozással is bír, legkevésbbé sem fogja kétségbe vonni. És az nagyon természetes ! A felvidék, kevés kivétellel, mindjárt ott találja a követ az utak mentében. Gyakran csak reá kell hányni a követ az útra s ott annak rendje és módja szerint be­rakni kősírokba. Nem kerül a kő beszerzése sem pénzbe, s nagy időbe. Az Isten legalább ezen jóval ajándékozta meg a felföld lakóit, ha már búzatermő földek dolgában szűkölködniük kell. Járhatnak legalább könnyű szerrel, jó uton! A ki beutazta Abauj-Torna, Zemplén, Sáros Szepes, Liptó s a többi felvidéki megyéket, gyö­nyörűsége telhetett, hogy mindenütt­ jó uton jár­hatott. Még a legmeredekebb partokon is sokszor könnyebb itt a közlekedés,­ mint az alföld némely vidékein őszszel vagy tavaszszal. Kivált a hol az ú akra mészkövet lehet hordani s azzal burkolni, ott igazán jó az országút s ott könnyű a közleke­dés ! S ha még hozzáves­szük azt, hogy sok helyen a legszebb vadregényes vidékeken vezet az út ke­resztül , valósággal el lehet mondani, hogy kéjes érzet fogja el az embert utazás közben, — föltéve, hogy ez utazás nem valami kellemetlen, zimankós időben történik.­­ A minket legközelebbről érdeklő Abauj-Tor­­na megye területe szintén nem szűkölködik jó köz­lekedési úrakban. Az egyes vidékek utai közt azonban igen­ nagy a különbség, f elannyira, h­gy m­íg némely helyeken a legkeményebb és leggondosabban ápolt úrakat találunk, más helye­ken már csak épen a neve, hogy van az út gon­dozva. A­mi különben nem is csoda, mivel a megye területe a legkülönbözőbb terrénumokból van összealkotva, s míg egyik vidéknek vagy já­­rásnak sok is a köve, a másiknak már alig jutott abból valami, így p. a­ tulajdonképeni Csere­­bátnak már sehol nincs egy talpalatnyi kemény köve, ott tehát már kővel tartani az utakat, majd nem teljes lehetetlenség. A kaviccsal javított út pedig már soha sem lehet olyan jó és tartós, mint a kővel reparált út. Vizenyős, sáros időben a kavics elmállik s majdnem oly sártengerré lesz, mint az oly út, a melyet semmiféle keményebb anyaggal nem hintenek. De van különbség még azon útak közt is, a melyek kővel szoktak behintetni. A különbséget pedig leginkább az u. n. megyei és állami utak közt találjuk fel. S vájjon melyik van a másik felett előnyben? Minden tekintetben az állami út. Tessék csak végig­menni p. a tornai já­rásban az állami és megyei úton, mi ott a különbség ? Bizonyára nagy. Pedig, hogy a megyei utak el volnának, vagy el lettek volna ennek előtte hanyagolva, nem lehet egyátalán mondani. Hanem hát a rend, a beosztás egészen más az állami, mint a megyei utakon. Míg az állami útakon az út­őrök télen-nyáron át folytonosan fog­lalatoskodnak, addig a megyei utakon vajmi gyé­ren lát az utas heteken át egy-egy úttörőt ki­rukkolni. Aztán a kősírok kihordása és elhintése közt is igen nagy a különbség. Míg az állami útakon sokkal ritkábban vannak a kősírok egymás mellé kihordva, mint a megyei útakon s azok mégis teljesen elegendők arra, hogy az útak általuk egészen rendben tartassanak, addig a megyei útakon egy­­egy darab területen sokszor egymást érik az út mindkét oldalán a kősirok s még sincs az út oly jó, mint az állami úton ott, a­hol kevesebb a kő. Igen ám, mert a megyei utakra, leginkább ős­szel kirendelnek szokás szerint egy-egy egész falut, a­mely a kirendelt népnek a feladata az, hogy a tö­mérdek eltört követ hintsék be az út kellő közepére, akár jó azon a helyen az út, akár nem. Az állami úton nem igy tesznek, ott csak oda és akkor hintik a követ, a­hol és a mikor arra szükség van, — s ezt is legtöbbnyire maguk az útőrök teljesitik, a kik már ismerik igen jól az út gyengéit s igy fölösleges követ nem pazarolnak el soha. Nem is kell az államúton a szekereknek fél esztendeig az út szélén a sánczok mellett sokszor térdig érő sár­ban lubiczkolniok, mint a megyei utakon, a hol a miatt, mivel némely területen fél lábnyi vastagságra van éles kővel behintve az út közepe, az útas ember lovát, vagy ökrét inkább oldalt hatja, a hol az állat lábát nem nyomja úgy a kő; mely foly­tonos út mellett való járás következménye aztán az, hogy a sánczok mellett a puhább úton nagy kátyúkat vág a szekér. — Szóval a megyei utakon is ugyanazon rendszert kellene követni, mint az állami utakon, ha azt akarjuk, hogy rendes jó utakon járjunk. Az a sok kő, a­mennyit egy-egy kisebb területre most összehordanak, hosszabb vonalra is elegendő volna, é s ez esetben nem fordulna elő azon sajátságos állapot, hogy míg az utak némely részén hoszabb területen semmi kő sincs, más helyeken fölösleges számmal is van­nak összehalmozva kősírok. Az utak gondozása felett a megyei bizottságok, úgy tudjuk, sokat disputálnak, hanem a rendszeres kezelés és beosztást nem képesek mindamellett sem eltalálni. Az út­csinálás pedig majdnem oly fontos, mint az adófizetés, vagyis a nép az adófizetés után — főként a­miatt, hogy sokszor félnapi járó földre kell a kő kihordása, eltörése és elhintése miatt mennie — ezt tartja magára nézve legter­­hesebbnek. Megérdemli, hogy a legkomolyabb és leglelkiismeretesebb tanulmány tárgyává tétessék. —cs. —d. Közlekedési útaink, Kassa szab. kir. város törvényhatóságának 1883. évi deczember hó 27-ik és 28-ik napjain tartott közgyűléseiből. 1. A sátor tábori kantinban kimérendő ital utáni regaledij 1500 írton való megváltása iránt a bérlőkkel kötött szerződés jóváhagyatott. 2. Az 1884. évi költségelőirányzat folytatólagosan tárgyal­tatván,s a hely rendőri intézmények kiadása 51.846 frtban megállapittattak; ezzel kapcsolatosan Éder Ödön indítványa folytán határoztatott,­ hogy a mennyiben az utczák tisztítására és lovak tartására tetemes összegek forditlatnak, ezen kiadások azon­ban a tisztítás eredményével semmiféle arányban nem állanak, — az utczák tisztítása megfelelőbb módon, esetleg válalkozó által telj­esí­ttessék, és ez irányban adandó javaslattételre az állandó gazda­sági szakbizottság utasittatott. — Az iskolák fen­­tartására összesen 54017 írt 33 kr. irányoztatok elő, még pedig a) községi iskolai kiadásokra 48,344 írt 58 kr., — b) a józsefvárosi óvónő és segédtanitó fizetésére 242 frt, — c) lakbér megté­rítés a nőegyletnek . 1001 frt, — d) óvoda és női tanitóképezde fűtésére 59 frt 50 kr., — e) iskolai épületek fentartására 400 frt, — f) reál­iskolai járulék 4000 frt, — g) az apáczazárdának tűzifa 871 frt 25 kr. — Jótékony intézményekre 11369 frt 65 kr. irányoztatok elő; közmivelődési czélokra 1569 frt 50 kr. — A kegy­urasági kiadá­sok 14461 frt 42 krban megállapittattak; egyéb felekezetek segélyezésére pedig 2458 frt egyenértéki adóra és előre nem látható kiadásokra 14000 frt. A Ferencz­ József térnek a Klobusiczky utc­­ával le­endő összeköttetéséhez szükségessé válandó kisajá­títási költségekre 2000 frt lett előirányozva. — A

Next