Abauj-Kassai Közlöny, 1888 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1888-01-05 / 1. szám

<9% XVII. évfolyam 1888. Kiadóhivatal Malomutcza 24. sz. Szerkesztőség : Fő­ utcza 60-ik szám I. emelet. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Levelek csak bérmentesen fogadtat­nak el. A lap megjelen : minden csütörtökön. Ki A V­­ire szóló igazolványa alapján ban, vagyis 50 literen felü­l­ i'.'.-' jogosítva van. K* , i a iségéből eszk­özöl­assa, Januar nov n M . nZött s így m I 790. — 1. szám. V B A U J -KASSAI V. P . 3 7 1 i 6 •• KÖZLÖNY Politikai, közgazdasági és vegyes tartalmú hetilap. A­z „A­bauj-Tor­na megyei tantestület“ H­vatalos kö­z­l­ö­n­y­e. l Előfizetési feltét . /v, ... , helyben házhoz hord J .V, vidékre postán külj^é. _ ilmerülése óta Egész évre 6 frt—ki Félévre ••• 3 ,, —",v Negyedévre I • 50 ,V Hirdetési dij 4 hasábos petit sorért 6 kr. Bélyegdij hirdetésenként 30 kr. Kyilttér 4 hasábos petitsor 20 kr. ;y a bolgár­ok európai itetni. llle­­rsu­ly­ozzák, "szág, sem x 1 ülőn dió j-v A,­ ../ er­­■A a A '1 >b­­­e­­ hirdetési és előfizetési dijak a kiadóhivatalhoz b­é­r­­mentve küldendők. '‘ ; di, ül n. é­ Az^ujévi kinyilatkoztatások. való-Tisza Kálmán miniszterelnök kan nagy diplomata. Ország-világ fontos kinyilatkoztatá­sokat várt a magyar kormány látható fejétől az újévi tisztelgés alkalmából. Az európai közönség kíváncsisága tel­jesen ki lett elégítve. Tisza Kálmán nem látja „a h­á­­ború veszélyét előttünk le­vőnek“. El fogjuk kerülhetni a véres összeütközést — ez Tisza erős meggyőződése, „de azért az opti­mizm­ust terjeszteni hiba, mert ez megbénítja az e­l­­lentállási erőt, melyre nem lesz, de meglehet mégis, hogy lehet szükség.“­­ No, tisztelt uraim az ellenzéki pa­dokon, ha ez nem tiszta és világos beszéd, melyet még az iskolás gyermek is megért, akkor semmi sem tiszta a világon. Tisza Kálmán mindent elmondott, a­mit tud és ha némelyek ebből azt kö­vetkeztetik, hogy nem tud semmit, ak­kor nem tudhatni, váljon a tudatlanság vádja, nem éppen azokra hárítandó, kik semmit sem tudván Tisza nemtudásából -azt olvassák ki,­hogy mások többet tudnak. . Tisza világosan kijelentette, hogy vagy béke lesz, vagy háború, de ki az elsőt hiszi, optimista, a­ki a másiktól remeg, pessimista. Ez tiszta dolog, men­jünk tovább! Ha volt némi homály, egy parányi b­lumi köd Tisza beszédjében, ez a monumentális kinyilatkoztatás azon ré­sze, mely a Tisza tera alatt elért „s­o­k e­l­ő­h­a­l­a­d­á­s“­-ra vonatkozik. Nagy hálával tartoztunk volna a miniszterelnök úrnak, ha az állami te­vékenység azon tereire utalt volna, melyeken ezen rendkívüli „előhala­dás“ észlelhető. Mi — fájdalom — az elmúlt évek­ben nem észleltük ezen folytonos hala­dást és a miniszterelnök úr személyé­ben, ismert nézeteiben nem látunk biz­­osítékot arra nézve, hogy a jövőben ly haladás be fog következni. A tizenhármas szám ominózus szám. Miiért lenne Tisza Kálmán úr kormány­zatának tizenharmadik évében külömb reformer, mint az elmúlt évtud­atban ? A szabadelvűség zászlaját lobog­­­atni, szabadelvű p­rázisokat hangoz­t­atni és" valóban szabadelvűnek" lenni "és kü­lönbözőMTőlog^ A miniszterelnök úr pártjának czége be van jegyezve, e pártnak szabadalma van a liberalizmusra, de azért csak a vab nem látja, hogy hazánk nyakig iszik a reakczióban és hogy a negy­­vennyolczadik év liberális institucziói visszafelé fejlesztetnek tizenkét év óta. Köszönettel vesszük egyébiránt tu­domásul, hogy a miniszterelnök úr azon népszerűségre törekszik, mely akkor szereztetik meg, „ha valaki bebi­zonyította, hogy mindenre kész azért, hogy a közügynek és a hazának szolgáljon“. Ha a miniszterelnök úr a közügy, a haza szolgálatában mindenre kész, akkor bizonyára kész lesz egykor, bármennyire későn is, a hata­­­lomról lemondani, ha­ belátja, hogy az ország ügyei a mostani ren­dkiv­li „eb­ * haladó­s“ mellett ,zátonyba 1“ "a­pj Adja a mindenható, hog­y ne­m Szr Kálmán mielőbb belássa azt, t izs köz< hazában már igen sokan meg dák győződve, azt t. i. hogy lemondásával, visszalépésével a közügynek, a hazának sokkal nagyobb szolgálatot teend, mint a­minőt azon bátor elhatározásával tett, hogy a bársonyszékeket ostrommal be­vegye. Az ily módon újra népszerűvé lett Tisza Kálmánnak aztán őszinte szívvel kívánnék az év minden napján, adja Isten, hogy még sokáig élvezhesse a megérdemlett nyugodalmat! A nők mint a hazai ipar pártolói. C­e (pie femme vent, 1) i­e­u le vent. Mit a nő akar, azt az Isten is akarja. Oly eszme, mely mellett a nő nem elkesedik, elbukik, oly ügy, melyet a nők felkarolnak, boldogul és érvényre üt. így van ez mindenütt, igy legin­kább hazánkban. 3 Nincs lelk­e­s­e­b­b , mi­n­d­e­n szép és nemes ügyért lángoló, laza fi­a­s­a­l­b n­o mint a m­a­g­y­a­r. Van-e ország, melyben jobban gon­doskodnának a keresetképtelenekről az ügyefogyottakról, az özvegyekről és ír vák­ról, mint hazánkban ? 1. És ki az, ki kifog is­a 11 a­z áldozatkészséggel s­­ t az ü­gy­efogy­ottak­on,­­ ki a­z özve­gyek nyomorát enyhíti és az árvákról anyai szeretettel gon­do­s­k­od­i­k . Ki volna más , mint a magya­r nő. A magyar államnak van egy árvája, kivel senki sem törődik, ki álolás, pár­tolás és gondozás nélkül nyomornak és ínségnek­­ néz eléje. Ez árva gyermek a magyar i­p­a­r. Mi, kik ez árván segíteni, bajait orvosolni, Ínségét enyhíteni akarjuk. Hokodunk fűhez'falibz, kérünk, kövei > ifvHzn, vádoljuk isteni’ és a végzetet ei. Jutott e eszihikj­« az, kitől egyedül jad-et gyökeres orvoslás, kitől várhat­­az;k az ipar megmentését? gonddoltunk-e , hra, kinek nemes szive, magasztos lel­­kü­lete a szépért és nemesért lángol, ki kifogyhatlan a részvétben és pazar a kegyességben? Gondoltunk-e a magyar nőre. A nő souverain a divat birodalmá­ban és korlátlan hatalommal uralkodik az ízlés országában. Ha a nők akarnák, boldogulna ipa­runk és lekü­zdené a külföldi ipar ver­senyét. Ha a nők kiadnák a jelszót, min­denki sietne a hazai ipart pártolni és terményeit felkarolni. A­mit a nő szépnek nyilvánít, azt szépnek elfogadjuk mi férfiak is. Ha a nők a hazai ipartermények mellett nyilatkoznának, rögtön megvál­toznék a férfiak ízlése is és ki lenne irtva a most uralkodó mánia, mely csak a külföldiért lelkesedik és a hazait megveti. Azért forduljunk a nőkhöz és ajánl­juk pártfogásukba szegény árva ipa­runkat. A nők találékonyak oly eszközök kikutatásában, melyek a czél elérését biztosítják és szívós kitartással küzde­nek oly ügy mellett, mely részvételü­ket bírja. Alakítsanak a magyar nők iparpár­toló, ipart védő egyleteket! legyenek ők a hazai ipar szent ügyének apos­tolai ! Ki tudna a nőknek ellentállani ? K­i tudna oly ügy iránt hideg közön­nyel viseltetni, melyek a nők magukénak vallanak. Forduljunk a nőkhöz, mié/ mit a nő akar, azt az Isten­­ akarja. D­eil. Jer' TARCZA. Vihar előtt. Valami van a levegőben, Mitől a világ úgy remeg, Mint a madár, midőn kitörni készül a dúló förgeteg. Sötét felhő vonul keresztül A puszta, néma föld felett; S az emberek szorongva nézik E nagy, sötétlő felleget. A nemzetek rettegve várják A napnak fénylő sugarát. — De hasztalan, mert mit se’ látnak A lomha, sürü ködön át .. . Mi sem látjuk e bús homályban, Mi készül titkon ellenünk; De viharzó, rémes napoknak közelét sejti kebelünk. Most még csönd van, mint a ligetben, Ha benne mindent hó takar; De érezzük Fölváltja dúló zivatar e némaságot Qh, nemzetem ! te bús magyar nép ! Élesítsd tehát fegyvered, Hogy megállhass, ha majd a föld s­ég Fel fog támadni ellened! Thuróczy Endre. 't, M P. is az iparkihágás .jzlott szeszeladást Erkölcstelen hirdetteel?^­ ,■ íYTd­'jkf dien '•int­ro­n­;s­k, és lvcL­­*cpján tör­­■ , a király­­ír ; gy a fon­­elintézte ; i budget-t Tárgyá­li n annyi­ Jsdáztásokat, a »tűzni. Ez esetben a mezei mun­­alkotmányos f f Az ellenzék yj­­ lábra, a van an niceano á _m kijelenti, jen nem Rő­ttel annak pisszek­'^ Nincs iz a budapesti vagy bé­csi U?,­ gyobb 1 űrlap, melynek minden egyes számáb­­ban ne pöffeiszkednének a legcsúnyább nemi betegségeket elősoroló hirdetések, melyek­ben Garai Antal és hozzá hasonló orvoska­­paczitások orbi és urbi jelentik, hogy ezen meg amazon a csúnya bajon gó­zgyorsasággal segíteni képesek. Azon lapok tisztelt kiadói bizonyára nem gondolnak arra, hogy a napi lapoik gyakran tisztességes nők és­ ártatlan leánytg­yák kezébe kerülnek. Meggondolták-e ezen urak, mily rossz erkölcsrontó befolyással van a gyere­k hirdetések olvasása. J. N. Igaz, hogy a hirdetményi / szerkesztőnek semmi köze, de ' é-Ste, lap hirdetményi része nem ^^tihály, ef_ melyen minden szenyet és piszkéd tA­apokban j rakni. ky' alánT* kisasszony A kiadó rendszerint üzlete/án tanítóképző intézetr előtt egyedül a haszon, a jövedves leányával. — Serédi 1 nézpontja mérvadó. A kollégium tanára, szintén A. sz:érhesztö ellenben a lap győzte özv. Irányi István>­nek őre, ki bizonyára hivatva vonát. — Mayer Endre tize­det menyek közzététele ellen tilosi ev. collegiumban,­­ w­lyek az erkölcsiség ellen vedsasszonyt, Palcsó Ist tisztességes olvasóban visszatetsiárnak leányát . Azt mondhatná erre v.Jalvich István­­, non sunt turpia.­­kanonok,­­ s A harmadik csók. Irta : Lehotay Gusztáv. 1848-ban vagyunk Zemplén vármegyé­ben, Zemplénben, mely a Rákóczyak, Ka­­zinczyak, Kossuthok és Szemerék bölcsőjét ringatta, és mely minden időben a szabad eszmék legbátrabb előharczosa volt. A vármegye élén két hatalmas alispán állott, Kazinczy András és Szőgyény Imre, a municzipális rendszernek mindketten erős védői, határozottan konservatív emberek, de nem pecsovicsok.­­ Érezték, hogy a kor, tele van igények­kel, de a rohammal közeledő általános re­formot még idő előttinek tartották, mind­kettő Széchényinek ama mondatát követte : „Lassan menj, tovább érsz“. A megye köz­gyűlésein több ízben hangoztatták e monda­tot és e miatt reájok és táblabiró társaikra applikáltatok az azon időbeli névtelen vers­faragó e következő költeménye : Lassan menj tovább érsz, közmondások java, Ezt tartja a népszó, sőt a csiga maga, Nyomós két tekintély, Isten szava amaz, S hogy a csiga lassú, világszerte igaz. Lassan hát, csak lassan korunk reformjával, Nehogy megárthasson időnek folytával. De mit is akarnak a reformátorok ? Tervezni kiáltni, miért birja a torok, Maradjon a magyar csak régi magyarnak S kik ős apáinktól elütni akarnak, Mily szörnyű dolgokat forgatnak fejekbe : Az arany szabadság menne veszendőbe?! A fü­rtözött hajú és szakáll nevelő Ifjú szónok sereg nagy zajjal áll elő, Az újat dicséri, oli Constitutio ! Előtte csak olyan, mint a férges dió. „Adó“ a jelszava a paraszt porczio, Hát nincs úgyis elég csőd, excutio? Álmodta o ember, hogy nemes fizessen, , Úri erszény s adó, hogy össze­férhessen ? Nem elég teh­át a hadi subsidium ? S az insurreptio, milyen suicidium­. Alig harmincz éve mennyi pénzt kiadánk S a franczia elől ha el nem szaladunk, Mennyi vidékünknek ott maradt a foga, Hát a nemesnek már pénzéhez sincs joga? Fizet a­ nemes is, igen, ha alkarja De mennyit és mikor? azt más ki ne­ szab­ja! Ám legyen, adózzon,­­kinek kedve tartja, Ami övé, akár a kútba dobhatja, De biz a máséval instálom alá sau Ne disponáljon úgy szeles francziásan, Két garasos adó, igaz csak két­ garas, De barátom a hol vetettél, ott arass. A telek sajátunk, őseink szerzettek A pórok úgy kapták, azért ők fizessék, S ki látta, hogy terhet szűz várak hordjanak Hidakon, utakon, hogy vámot adjanak ? Hová lesz a magyar szép vendégszeretet Ha nemos nemesen oly zsarolást tehet? Tán még oly szégyent is tegyünk a nemesen, Hogy heted határba nyálra se mehessen ? Vagy a szegényt az is éri valahára, Ol­llv, JKnJLMJi­uiY­Hogy adót vetnek ki nyulászén reggeli 9 órakor ^ Adó, paraszt adó, boldogtalanos felvétele után elh Te nemes embertől mindent.Elboldogultnak hült texA És oh boldog Isten! s Bemn reggel 9 órakor a szék Tuhutum! halljad meg te is, A szent miseáldozat mellett ! Vitéz bajtársakkal a mit szem sirkertben az örök nyugt: Ősiség létráján ránk eresztettem Megszün ősi lenni, s elveszti a e. van a bártfai gymnasiumnt ! Ja, adós, azé lesz, ki érte többet áiunyt el Szmoluhovszky S Bele ül a zsidó, purger, sehonnai, ön­álló tanár és var Hová lesztek ősink buczkós vadonai ? A negyven éven át s Nemes atyámfia! mi lesz, majd belőled 'gyét, mely tény m Ha vagyonod majd úgy elcsípik előled ? oki legmélyebb ! Még csak sequestrum sem húz ki a hinárbera. Halála varaik Pompa, trakta, fúró — ,éljetek boldogul!, ki ismerté­k erőte Büszke volt a nemes eddig megyéjében piros pozsgás arc Mert nem kaparázott minden jött mént.ebbe? közeinek végnap Most már voksol akar holmi tintanyaló szinte tisztelet kis S ha van oklevele, — patikába való • • Mit ér a szabadság, ha mindenki bisztávot, házi ezredünkne Nem cívisnek való a vármegye zsirjiltal is kedvelt, derei*. Az volna még hátra, hogy biró is. .Inditő szerencsétlenség Ily iféle széknek elébe — ob megyeiyanis a délutáni 0?­$ Szolgabiró helyett'legyen' birój szolga,­­ szélhüdés suj> Ha azt tenné hazánk — nem volna jó doMtka beszélő^ ^ Kedves gyermekeink kihűlnének akkor y kezelő Mert mi igaz, igaz van bennük, kóczi QiA S úgy lealázni a nemes famíliát Fölébe rendelni purger policiát. Hátha korcsmában a nemes verekiM'"’' - A város házába drabbantok ve." -Vagy bálban, szinházban_ha :.Á M/ .--A Fáy Statisztakcziót majd fiban Syf ;ük beáll­­­.alé­. laliba­nk édes

Next