Abauj-Kassai Közlöny, 1889 (18. évfolyam, 41-43. szám)

1889-10-10 / 41. szám

ny XVIII. évfolyam 1889. VII.C. 37 .­­ 7­882.­41. szám. Kiadóhivatal Malomutcza 24. sz. Szerkesztőség : Fő-utcza 60-ik szám I. emelet. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Levelek­et csak bérmentesen fogadtat­nak el. • • ABAUJ-KASSAI •• KÖZLÖNY. Politikai, közgazdasági és vegyes tartalmú hetilap. Az „Abauj -Tornamegyei tantestület“ hivatalos közlönye. Kassa, október hó 10-én. Előfizetési feltételek helyben házhoz hordva, v. vidékre postán küldve. Egész évre 6 írt—ki. Félévre ••• 3 „ — „ Negyedévre I „ 50 „ Hirdetési díj 4 hasábos petit­sorért 6 kr. Bélyegdij hirdetésenként 30 kr. Nyilttér 4 hasábos petitsor 20 kr.­­ A lap megjelen­t minden csütörtökön. Hirdetési és előfizetési dijak a kiadóhivatalhoz bér­mentve küldendők. Kosarat kaptak. * Irányi Dániel pártunk feje kikosa­razta a fúziósovár mérsékelt ellenzéket. Békesi választói előtt tartott nagy­­­ Szabású beszámoló beszédében nyíltan és világosan kijelenti a pártvezér, hogy pártunk visszautasít minden fúziót a mérsékelt ellenzékkel. És ez jól van így. Ideje volt már annak a sajnos fogalomzavarnak véget vetni, melyet bizonyos oldalról oly elő­szeretettel kultiváltak, és melynek czélja a választópolgárok megtévesztése volt. A tűz nem egyesül a vízzel.­­Ap­­ponyi Albert és Irányi Dániel nem jár­hatnak egy úton. A mérsékelt ellenzék és pártunk nem szövetkezhetnek, nem fuzionálhatnak. A két párt fúziója rászedése volna a választókerületeknek, országra szóló perfidia, politikai csalás. És kinek használna e fúzió? Pártunknak, mely — eltekintve egynéhány konfúzus főtől — az egye­sülést sohasem kereste, bizonyára nem. A honvédelmi vitának a mérsékelt ellenzék részéről megkísérlett fraktifi­­kácziója mutatja, hogy ezen párt ad hoc szövetségeseit is csak eszközöknek tekinti, melyeket ki- és felhasznál, a­mint ezt érdeke kívánja. A­mi a honvédelmi vitában szép és nemes, határozott és hazafias volt, azt a függetlenségi párt számlájára kell b­ írni. A­mi eredményt mutatott fel e , nagyszabású vita az, a mi érdemünk és ha a 14. §. bukott és a 25. §. módo­sult, ez a parlamentáris akc­ión kívül­­ azon komoly és lelkes tevékenységnek­­ köszönhető, melyet pártunk a munici­­piumokban kifejtett. És ha mindezek daczára a magyar moderácioszok maguknak vindikálják az érdemet, maguknak a babért, ebből láthatja minden elfogulatlan, mi lenne a mérsékelt ellenzékkel való fúzió, a velük való szövetkezés eredménye. Pártunk ereje abban rejlik, hogy meg nem alkuszik, hogy nem paktál és h­íven ragaszkodik azon elvekhez, melyek győzelmétől várja hazánk fel­virágzását és melyek a hon jövőbeli nagyságának biztosítékai. Biztos talajon nyugszik elveink szik­lavára. tt Őrködjünk a felett, hogy sem az ellenség, sem az álbarátok csalfa se­rege ez alapot meg ne ingassa. Mi nem szorulunk senki támogatá­sára, de nem is engedjük magunkat kizsákmányolni vagy kihasználni. Ha a mérsékelt ellenzéknek a bár­sony­székekre fáj a foga, ám vegye be azokat rohammal, vagy csellel, mi nem érzünk hivatást arra, hogy a sült gesz­tenyét számára a tí­zből kikaparjuk. Mi nem a személyek ellen küzdünk. Harczunk az elvek harcza. A­ közösügyes Tisza ellen áp oly hévvel, oly erélylyel, oly kitartással kivalnuk, mint "íi elkísöül a 'kik­zösügyes Apponyi ellen, h­a majd erre kerül a sor. Köszönjük a mérsékelt ellenzék jó akaratát, de nem kérünk belőle. Az Apponyi párt bizalma nagyon megtisztelő reánk nézve, de nem kívá­nunk vele élni. Függetlenek vagyunk, függetlenek akarunk maradni — fel- és lefelé, jobbra és balra, minden tekintetben. Éljen Irányi Dániel! e/ Különfélék. — Ő felségének névünnepén a szemi­náriumi templomban ünnepi mise volt, me­lyet Szabad Ferencz nagyprépost fényes segédlettel czelebrált és melyen a polgári és katonai hatóságok valamint a tanintéze­tek igazgatói és tanárai megjelentek. A templomi zene a katonai zenekarból néhány taggal volt megerősítve. — Törvényszékünk derék elnöke — mint mondják —­ nyugdíjba óhajt menni. Őszintén sajnáljuk, hogy Kéler Józsefet, a kiváló jogászt, az ügybuzgó tisztviselőt nem tisztelhetjük többé azon a posczon, melyet oly híven és lelkiismeretesen töltött be hos­­­szú éveken át; de még jobban sajnálnék, ha helyére kevésbé jeles férfit neveztetnék ki. Erre Szilágyi Dezső miniszter alatt nin­csen kilátás. Szilágyi meg tudja válogatni embereit és mi szívből örvendenénk, ha Kassa közvéleményének jelöltje, Paksy Jó­zsef államügyész, a miniszter jelöltje volna. — Hymen. Dr. Mittermayer Frigyes, soproni törvényszéki jegyző szerdán délelőtt tartotta esküvőjét a Szt. Mihály kápolnában Schwarcz Béla honvédségbeli kezelő­ száza­dos kedves leányával Schwarcz Janka kis­asszon­nyal. — Esküvő. Ma délelőtt 11 órakor ve­zeti oltárhoz az apáczák templomában Kvassay Jenő miniszteri osztályfőnök Barkóczy Margit baronesset. — Eljegyzés. Özv. Adler Sim­onné szép, kedves és müvelt leányát Adler Ágnes kis­asszonyt eljegyezte Jaulusz Izidor földbir­tokos. Kait>v@á.oó. áíj. 7*in»isi.er tivadar, gyakornok a kassai kir. törvényszéknél ugyanoda­ aljegyzőnek neveztetett ki. — Récsey Viktor volt püspöki könyv­táros elhagyta városunkat, és Tihanyba ment, hol az apáti könyvtár rendezésére hivatott meg és mint könyvtáros fog mű­ködni.­­— Lacsny Vincze egyházmegyebeli pré­­postrés Abauj-Torna megye volt nagyon te­vékeny és közérdekét mindig védő bizott­sági tagja, élete 52. évében Szepsiben el­hunyt. Béke poraira ! — Jubileum. Kassa város tisztviselői kara szombaton ünnepelte meg szeretett és tisztelt hivataltársának Fink Károly városi tanácsosnak 40 éves szolgálati jubileumát. A tisztviselők a polgármesterrel az élén a Kassáról távollevők kivételével teljes számban jelentek meg aznap este fél 8 órakor a pol­gármesteri irodában, mely ez alkalommal díszes bankett-teremmé volt átalakítva. Az ünnepélyt szeretett főispánunk jelenléte emelte. Nemzeti zenekar hangjai mellett ke­délyes hangulat tartotta össze a jelenlevő­ket, kik sikerült pohárköszöntőkben éltették a város szolgálatában megőszült derék, be­csületes, pontos és kiválóan munkálkodó hivatalnokot. A jubilák­at felköszöntötték a főispán, a polgármester és Timkó József városi tanácsos, a szavaikat követő tartós „Éljen“-ek a társaság hő kivonatait fejezték ki. Timkó József ezenkívül még a főispánra és polgármesterre is mondott toasztot. Az ünnepeltet ez alkalomból arczképének egy nagy és sikerült példányával lepték meg, ki is e kiváló megtiszteltetésért örömtől és meglepetéstől áthatott szavakban fejezte ki köszönetét. A társaság 11 óráig maradt együtt és a jubilálta, éltetve oszlott szét. A konyháról Sichert­né asszony gondosko­dott és az igazat megvallva, talán még soha sem tákolt oly ízletes, igazán magyar ételeket. A 25 éves jubileum, Sudy K. János, a községi elemi iskolák igazgatója október hó 20-án ünnepli szolgálatának 25. évfor­dulóját.­­ A gépészeti iskolában vasárnap dél­után fél 4 órakor tudományos felolvasás lesz, melyhez az érdeklődők ez után is meghi­vatnak. — Bignio Lajos hangversenye*^Weber .und zon­gort.m­uvasz a óz. í..m­ u lu­. d.-S­e­. C. v.­ —­­csütörtökön lesz a Schalkház szálló disztef­­r­mében. A műsort hoztuk már és ezért ezúttal újból felhívjuk a közönség figyel­­ésvezetes estére. — Az adási búcsú vasárnap tartatott meg. Az idő az utóbbi napokban nagyon kedvező volt s ezért a megyénkbeli és kassai hívők részint gyalog, részint vonaton átrán­­dultak a közeli Abosra. A bucsusok — az oroszlánrész Sárosból — szép számmal vet­tek részt a folyó év ez utolsó búcsújában. — Kassa sz. kir. város közigazgatási bizottsága ma d. u. 4 órakor, a megyéé pe­dig jövő csütörtökön tartják havi üléseiket, csupán mét ez TARCZA. Klestinszky László. 1809—1889. Klestinszky László szeptember 30-án reggel 1/21 órakor a kassai alap. közkór­házban agygyengeség folytán elköltözött az élők sorából. Majdnem két évi szenvedés után elaludt életének mécse, behunyta szemét, szíve megszűnt dobogni és ravatalra tették meghidegült testét. Nagy halott lehetett volna, a szerény­ség tette igénytelenné. Életében keveset beszélt, de sokat tett, és midőn a feledhet­­len Jancsó karjain először vitte a színházba, ki hitte volna, hogy a gyermekre tett be­nyomás az ifjút, a férfit, az aggot oly tettre buzdította, melynek — ha más tekintetben nem — a kassai színészetre nézve mégis mai napig fenmaradó emléke van megörö­kítve. Ismertük, szerettük, tiszteltük, becsül­tük, Kassa gyermeke volt, érdemessé tette magát arra, hogy bár nyugszik már, róla néhány sort elmondjunk. Kliestinai Klestinszky László született Kassán 1809. évi junius 9-én, atyja: Klies­tinai Klestinszky József, Abaujvármegye házi- és adó-főpénztárosa, több megye táb­­labirája, kassai polgár és birtokos; anyja: Soóky Tóth­ Zsuzsánna volt. Iskoláit Kassán­­ végezte s előbb Kelcz István megyei első ,­­aljegyző (később 2-ik alispán) mellett jog­­,­gyakornokoskodott, utóbb ,Sárosmegyében .Szinyey Merzse László első alispán (később az eperjesi váltótörvényszék elnöke) oldala mellett, mint tiszteletbeli esküdt működött. 1832. évi márczius 7-én Pesten ügyvédi­­ oklevelet nyervén, az 1838-ki tisztujitásig a megyét mint tiszteletbeli alügyész szol­gálta. Ez időtől 1842-ig ügyvédeskedett. Ekkor megejtetvén a tisztujitás, gróf Károlyi Lajos főispán által megyei aljegyzőnek s a magyar irodalom terén szerzett érdemeiért, gróf Dessewfy József ajánlata folytát­, táb­­labirónak kineveztetvén, mint ilyen, a csőd és árvatörvényszék rendes jegyzője s a bünfenyitő-törvényszék ítélő bírája volt; mindkét hivatalának ritka szorgalommal, pontossággal és lelkiismeretességgel annyira megfelelt, hogy a megye rendei által több ízben tiszteletdijjal jutalmaztatott meg. 1848/9-iki évben megyei bizottmányi tagnak s a honvédelmi bizottmány jegyzőjének egy­hangúlag megválasztatott. 1848-ban három hónapig nemcsak hogy a jegyzői terhes tollat egyedül vitte, de mint nemzetőr is hasznos szolgálatokat tett, a jegyzőkönyve­ket éjjel a főőrsön fogalmazta s ezenkívül mint a kassai magyar színház főigazgatója és bérlője, a játékrendről és a próbák ren­des megtartásáról is maga gondoskodott.*) A német rendszer alatt újból az ügyvédi tollat vette kezébe, 1853-ban azonban az osztrák minisztérium által foganatosított ügyvédi kinevezéskor, az ügyvédeskedéstől eltiltato­tt s csak 1856-ban az Ő felségéhez magyar nyelven benyújtott kérvénye foly­tán nyert engedélyt az ügyvédség folytat­­hatására a nélkül, hogy újabb vizsgát kellett volna tennie. 1860. év május hóban mint a „Széchenyi halom-egylet“ titkárát, Marx Vil­mos akkori kassai rendőrigazgató (Polizeidi­*) Hogy mennyire szerették tagjai, ennek jellem­zéséül szolgáljanak egykorú följegyzések nyomán a következői sorok. A társulat tagjai látván, hogy a kö­zönség október hóban gyéren kereste föl a színházat, egymás között megbeszélve fölkeresték derék igazga­tójukat s egyhangúlag kinyilatkoztatták, hogy az ügy­nek ők is áldozni kívánnak s azon bizalom s szeretet­nél fogva, m­elylyel iránta viseltetnek s viseltetni soha meg nem szűnnek, októberi fizetésükből csak a felét követelik s többet semmi esetre sem fogadnak el. S­z­e­r­k. rektor), gonosz feladás következtében elzá­ratta s csak negyednapon szabadult meg s akkor is csak nagy nehezen. Ugyanez év­ben a gróf Széchenyi István arczképének leleplezési ünnepély, a Széchenyi requiem, a szűkölködő horvátok felsegélyezésére adott tánczvigalom, valamint az október 20-iki diploma alkalmából rögtönzött estély ren­dezésével, a kassai társalgási egylet által mint ismert erélyességű tag ő bízatott meg, s ő a császári policzia szeme-füle ellenére hazafiui kötelességének tartotta a közjóra hatni s teljes buzgalommal minden idejét annak szentelte. Az 1860. deczember 18-án megtartott megyei tisztujitáskor a jegyzőkönyv szavai szerint a „megyei hatóság terén 1848. előtt példás szorgalommal, pontossággal és lel­kiismeretességgel tett szolgálatainak elis­­mer­éseül“ tisztb. tiszti főügyésznek kine­veztetett s bizottmányi tagnak egyhangúlag megválasztatott. A rákövetkező évben a városi tisztujitáskor törvénykezési 4-ik ta­nácsnoknak s 1867-ben első tanácsnoknak, 1870. október 13-án pedig a bíróságok vég­leges szervezéséig, ellenjelölt nélkül állván, egyhangúlag városi főbírónak, törvényszéki elnöknek választatott, mely állását 1872-ik évi január 1-ig viselte. Ekkor a városi fő­bírói hivatal és törvényszékek megszüntettet­­ték, s ő ugyanez évi májusig mint árvaszéki elnök működött, amikor is mint városi fő­bíró nyugalomba helyeztetett. Zsenge korától fogva meleg előszere­tettel s páratlan vonzalommal viseltetett a magyar irodalom s színészet iránt. Tizenöt éves korában irta első színművét „Kiss Károlyt“-t, 1826-től 1849-ig majd minden pesti politikai és szépirodalmi lap rendes levelezője volt, a „Honművész“ 1836-iki évfolyamában Kassáról színi kritikákat irt, 1860-ban pedig a „Kaschau­sperieser Rund­schaftsblatt“ czimű­ lapot mint főmunkatárs magyarosította. Hogy 1850-től 1860-ig Kassán nyáron át magyar társulat játszhatott­, az egyedül Klestinszky honfiúi erélyes közbenjárásának köszönhető. Csekély ősi vagyonát s minden keresetét a magyar színészetnek áldozta fel s hogy Kassán állandósítva van a színé­szet , az kiváló részben az ő érdeme. Ő volt az, ki 1848-ban Krönig német színigazgató­tól a bérletet 300 pengő forintért megvá­sárolta. Irodalmi munkásságának egy része sajtó alá is került. A nyomtatásban megjelent művek a következők: „A rozgonyi csata“ hazai vitézi játék (1830). „Szigetvár os­troma“ hazai dráma (1833). Eredeti színjá­­tékainak első kötete 1836-ban jelent meg a következő tartalommal: „A bosszuló kard“ szomorujáték, „Agnes“ vígjáték, „A titok“ érzékeny játék, „A koczkavetés“ vitézi né­­zőjáték, melyről annak idején a fővárosi sajtó igen elismerőleg nyilatkozott. További munkái: ,,A kassai magyar színészet 96 év alatt, 1781-től 1877-ig“ stb. (1878) ; „Zse­­dényi Ede“, Emlékkoszoru (1879); „A hála és öröm napja“ képrege 1881. Ez utóbbit a megboldogult trónörökös egybekelése alkal­mából irta és ajánlotta a fenséges párnak, ki­nevezett művét kegyelmesen elfogadni mél­­tóztatott s a legfelsőbb családi h­itbizomá­­nyi könyvtárban letéteményeztette. Élete utolsó napjait Kassán tölte el. Mig erői bírták napi látogatója volt a szín­háznak, melyben 1883. évi november 22-én ötven éves írói jubileumát is megünnepelte Csóka színtársulata. Hol egykoron fürgén mozgott, azon deszkákra fölemelték ekkor a 74 éves veteránt. Vedress Gyula megható szavakban emlékezett meg az agg múltjáról és egy babérkoszorúban jelezte az elisme­rést. A csukódó szemekből hullottak a cseppek, a közönség vele sírt. E bevezetés

Next