Abauj-Kassai Közlöny, 1903 (32. évfolyam, 90. szám)

1903-08-05 / 90. szám

2. oldal. bécsi körök felfogása is az, hogy gróf Khuennak menni kell. Mi is azt valljuk, hogy ez már be­­végzett dolog. Gróf Khuen fertőztette meg az ország levegőjét. Az ő cinikus és korrupt rendszere állított minket pellengérre Európa színe előtt. Ezt meg nem döntik »becsületszó«-ra sem az ő ritimusai. Neki menni kell s menni fog. Kassa, augusztus 4. A vizsgálat. A parlamenti bizottság szorgalmasan folytatja a kihallgatásokat, hogy a szennyes megvesztegetési ügyben kiderítse az igazságot. Ez azonban aligha fog sikerülni dacára annak, hogy Polónyi Géza, a nagyhírű és ügyes kriminalista minden tudását s tapasztalatát latba veti. A koronatanú Dienest futni enged­ték. Ez tagadhatlan, hiába erőlködnek az ellenkezőről meggyőzni a bizottságot. Érdekes részlete volt a tanúkihallgatásnak Khuen-Réderváry vallomása, aki abban találja erősségét, semmiről sem tudott. Polónyi igen erős keresztkérdésekkel ostro­molta, melyekre adott válaszokból kiderült, hogy a nagy szolgálatot teljesíteni akaró hű barátot az intelligencia és a beszámíthatóság oly alacsony fokára szállította le, hogy szinte megdöbbenve kérdezzük, hogyan le­hetett akkor ilyen emberre bízni Fiume kormányzását? — Más kérdés az természe­tesen, hogy milyen világot vet a miniszter­­elnök vallomása az érette magát feláldozó Szapáry László grófról. Azonban ez sem használhat már a volt bánnak. Az ő mi­niszterelnökségéről meg lehet­­n4r irni_a gyírp^rdőuiesi: Csendes részvét és bánat kéretik. AB­AU J-K­AS­S­AI KÖZLÖNY 90-ik szám. — Rákóczi-ereklyekiállitás Kas­sán 1903. julius 26-tól szeptember hó 20-ig. A kiállítás ideje alatt 33% vasúti kedvezményes igazolványok kaphatók Kassán, Quirsfeld Jánosnál (Fő utca 51. sz.) és az összes Máv. menetjegy irodáiban. ÚJDONSÁGOK. A kiállítás megnyitása s a „Pesti Napló.1­11 Kassa, augusztus 4. A „Pesti Napló“ I. évi julius hó 23-iki számának Tarka Krónikája a többi között dr. Takács Menyhért, jászóvári prépostnak a Rákóczi-kiállítás megnyitása alkalmával m­ondott beszédével foglalkozik. A közle­mény egy nyilatkozatot ad a prépost szá­jába a magyar királyról és az osztrák császárról. Ilyen vagy ehez hasonló nyilatkozatot a prépost — mint előttünk kijelentette, — soha senki előtt nem tett; hazafiságával soha sem kérkedett, ezzel soha sem tünte­tett. Sokkal szelidebb, higgadtabb és meg­­gondoltabb embernek ismerjük őt, sem hogy bármikor is, annál kevésbé pedig jelenlegi felelőségterhes állásában, mint egy vezetésére és irányítására bízott tanító­­rend főnöke, hetyke nyilatkozatokkal kívánt volna olcsó népszerűséghez jutni. —­ A Tarka Krónika egészében és részleteiben koholt és alaptalan híresztelését annyival is inkább fájlalhatja, mert az a — talán jó­indulatú — indiskreció elhúnyt szülei iránti kegyeletében is sérti, kiknek emlé­kén rajongó szeretettel csüng s a kik köz­tiszteletben álló kassai polgárok voltak és nem paraszt emberek, mint a­hogy a Tarka Krónika publikálta. Midőn alulírottak a Rákóczi-ereklye­kiállítás végrehajtó-bizottsága a „Pesti Napló“ közleményében foglaltak ellen tilta­kozó szavunkat fölemeljük, tesszük ezt azért, hogy véget szakítsuk azoknak a gyanúsítá­soknak, a­melyekkel a jászói főpapnak, mint a Rákóczi-kiállítás nagyérdemű vezetőségé­nek a kiállítás körül kifejtett hazafias ügy­­buzgósága immár nem először találkozik. Kijelentjük, hogy midőn Takács Menyhértet élére állította, éppen az ő nevében és egyé­niségében ismert tapintatosságában és böl­csességében látta a biztosítékot arra nézve, hogy hazafias és kulturális vállalkozásunk mindennemű túlkapásoktól és szélsőségek­től menten fogja egyedül a maga eszményi céljait szolgálni. Eleve kizártunk minden politikát, hogy az az oltár, a melyen nem­zeti nagyjaink emlékének áldozunk, édes mindnyájunk közös oltára legyen. Ebben a kristálytiszta és minden utógondolattól ment hazafias irányban és szellemben vezette és intézte a kiállítás ügyeit. Takács Menyhért lelkének ezt a fenköltségét ragyogja vissza ama beszédje, a­mel­lyel a kiállítást meg­nyitotta és szivében ezzel az őszinte és igaz loyális érzülettel emelt poharat a ki­állítás bankettjén a koronás királyra. Igen rossz szolgálatot tesznek tehát azok, a­kik a szóban forgó közlemény irányzatához ha­sonlóan a hazafi­ág és a lojalitás fogalmai közzé válaszfalat erőszakolva a nemzeti ke­gyelet megnyilatkozásának fenséges össz­hangját megzavarják. A Rákóczi ereklyekiállítás végrehajtó - bizottsága. — Eljegyzés: Széman Gábor, a „Szá­mán testvéren.“ előkelő kassai cég beltagja, mint örömmel értesülünk jegyet váltott Zel­­lán Róza úrhölg­gyel Frohnleitenben (Stá­jerország.) Szívből gratulálunk ! — Siegmeth felolvasása. A Magyar Keleti Kárpátok osztálya tudvalevőleg e hó 9-én Kassán tartja meg közgyűlését, hogy a résztvevő tagok a Rákóczi-ereklye­­kiállitást is megtekinthessék. A hazafias egyletnek ezen ténye mindnyájunkat öröm­mel tölt el s még nagyobb elismerésre kötelez azon elhatározás, hogy az egyesület nagytekintélyű s buzgó alelnöke ez alkal­mat arra is felhasználja, hogy a közgyűlést megelőzőleg, e hó 8 án este a Schalkház­­szálló dísztermében a kiállítás céljaira egy nagyon érdekes felolvasást tart „Vándorlá­sok Rákóczi birodalmában“ címen, melynek keretében Lévay István felső keresk. isko­lai igazgató 100 vetített képet mutat be Rákóczi korából. A nagyon élvezetesnek ígérkező felolvasást ajánljuk hazafias közön­ségünk figyelmébe. Belépő-jegyek (körszék 2 kor., zártszék 1.60 kor. s állóhely 60 fill.) előre válthatók Mildner Ferencz úr akad. könyvkereskedésében. — Orvosi jubileum. A kassai ipar­­testületi betegsegélyző-pénztár igazgatósága kmwh-i—alel­nök ve­­­­zetése mellett fölkereste dr. Spitzer József pénztári orvost Kossuth Lajos­ utcai lakásán, hogy őt a pénztárnál eltöltött 10 évi mű­ködése alkalmából üdvözölje. A jubiláló or­vost Balló Ferencz meleg szavakban kö­szöntötte föl és szavai mély hatással voltak a jelenlevőkre. A tisztviselők üdvözletét Tattárszky Gyula titkár tolmácsolta. A ju­biláns meghatva mondott köszönetet az igazgatóság elismeréséért és biztosította a küldöttséget, hogy a harcban — úgymond —­ a melyet eddig a szegény munkásnép egészsége érdekében folytatott, ujúlt erővel és lankadatlan buzgalommal fogja miszióját hírolniutvlora—t*»­­«Áo­ hriyxí’fíiárh­itdej egyesítve azt a leleszi s nagyváradhegyfo­­kival. A helyreállítás után mint a jászóvári konvent felesküdött hites tagja s 1804-től a kanónia nesztora, állandóan Jászón la­kott rendtársai s a vidék nagy tiszteletétől környezve. Kitűnő zenész lévén, kiválólag kegyelte őt Fáy István gróf, a nagy műbarát, ki Jászótól nem messzire, abaujmegyei Fáj községben lakott, s ott helyi kastélyában, mely képtárral, színpaddal s hangverseny­­teremmel is el volt látva, az elmúlt század elején gyakran látta magánál vendégül a tisztes aggastyánt, ki sajátságos furulyáját is mindig magával vitte, s a gróf által rendezett hangversenyek alkalmával az elő­kelő vendégek előtt művészi módon játszo­gatott rajta különböző műdarabokat, a töb­bek között a Rákóczi keservét s ennek motívumaiból készült indulót. Midőn az el­múlt század hatvanas éveinek elején a „Va­sárnapi Ujság“-ban élénk irodalmi mozga­lom indult meg a Rákóczi-induló keletkezé­sének történetét illetőleg, egy öreg magyar úr, ki a század elején mint ifjú jelen volt egy ilyen hangversenyen s hallotta Vacze­­ket játszani furulyáján, azt állította levelé­ben, hogy a Rákóczi-indulót Vaczek kom­ponálta a kesergő motívumaiból s lelkes hatással kísérve a faji hangversenyek egyi­kén játszotta el legelőször. Ezt az állítást ugyan az alaposabb zenetörténeti kutatás azóta már megcáfolta, mert tudvalevőleg az indulót a győri háziezred zenekarának cseh karmestere komponálta, de mivel a magyar szív húrjait oly lelkesítőleg érintő induló főleg a magyar ezredek zenekarai által gyorsan elterjedt az országban, hát hova hamarább eljuthatott Vaczekhez is, vagy talán már tábori életéből is ismerte, s igy csakugyan játszhatta azt, habár nem is ő komponálta. Vaczek 1832-ben 86 éves korában húnyt el Jászón, s azóta még senkinek sem sikerült rájönni, hogy miként játszhatott ő e furcsa hangszeren, mely belefújva ad ugyan hangot, de annak regulázása még senkinek sem sikerült. A furulya fából van, 1 m. és 10 cm. hosszú, fejét a fúvónál ezüstveretes díszmű ékesíti, lyuk három van r­ajta a vége felé s egy oldalt a közbülső lyuk mellett. A három lyuk oly távol áll egymástól, hogy rendes alkotású közúlak­­kal lehetetlenség mind a hármat egyszerre befogni, csak kettőt, az egymás mellett ál­lót s az oldalt nyílót. Felül a befúvó alatt préselt bőrmunkával van a furulya körül­véve, középen e benyomott latin szavak olvashatók: TIBI­A BEREOYNTHIA FORAMINE LAUCO HORAT. E feliratot egy lantalak zárja be. A végén a lyukak környéke is préselt bőr munkával van bevonva, mely alul, a lyu­kak végződésénél e benyomott feliratot tün­teti fel: INVENIT CAR. VACZEK CAN. PRAEM. JÁSZ. 1775. A kassai sikerűit Rákóczi-kiállitás kor­­történeti tárgyait, közöttük Vaczek e saját­ságos furulyáját is szemlélve, óhajtólag fel­törnek hazafias keblünkből a Rákóczi-induló egyik énekszövegének kezdő sorai: „Isten adj hazánk felett Tiszta, fénylő, kék eget!“

Next