Abauj-Kassai Közlöny, 1908. május (37. évfolyam, 101-125. szám)

1908-05-01 / 101. szám

2. oldal. ABAUJ-KASSAI KÖZLÖNY végre hajtsa. De legkisebb gondja . Remény, mely elhalt, friss erőre zsendül, is nagyobb annál, semhogy ez égető kérdést megoldja. Ehhez legalább is néhány ártat­lan ember életére van szükség, meg azután a külföld pokoli gunykaca­­jára, s hihetetlen híradásaira, hogy végre felébredjen százados és káros lothargiájából s rendet teremtsen ott, hol a rend helyreállítása csend­ben, minden erkölcsi és anyagi kár nélkül már réges régen helyreállít­ható lett volna. De kellett ez a lecke nékünk. Mert a magyar csak akkor ébred öntudatra, mikor háza fölött már ennyire csaptak ki a lángok s a menekülés szinte lehetetlennek lát­szik. A szelíd simogatás iránt érzék­­telen, csupán a durva ökölcsa­pás ébreszti fel Nohát a dánosi vérfürdő, de még inkább az epilógus, a tár­gyalás, azt hisszük egy nehány ily kellemes figyelmeztetésben részesí­tette országunk vezetőségét, hogy végre be fogják látni azt, hogy a cigány ügy rendezése immár halaszt­hatatlan, azt elodázni, elmellőzni, elkerülni nem lehet. Hisszük és reméljük, hogy ez a keserű orvosság, melyet e tárgyalá­sok folyamán országunknak, ellen­ségeink kárörömére le kellett nyelnie, végkép­p örökre kigyógyítja azokat a lehetetlen beteg állapotokat, a­melyek országunk testén évszázadok óta, a kultura, a civilizáció szégye­nére rágódnak. 101. szám. ÖNSAGOK. proletárokhoz, Síasaa, május 1, így tavasz jöttén, ébredő világgal. Az élet zsong­át ezrek kebelén. Ábrándozásából (ki tudja, meddig tar­tott az ?) csengő hang riasztotta föl. — Gábor, Gábor ! Ijedten tekintett föl. Előtte a ligetkuti kastély, mögötte az erdő ... S az után a kastély felől egy lány sietett felé . . . Megismerte . . . Gita volt . . . Nem tér­hetett ki . . . Az pedig szinte futott s mikor elérte, örömrepesve, el-elfúló hangon szólt : — Az ablakból láttam, amint gondol­kozva, öntudatlanul tart erre. Siettem, fu­tottam, mert beszélni akarok, beszélnem kell magával . . . ugy­e nem haragszik érte ? Gáborból kitört a keserűség, mely a szelíd álmodozás helyét fölváltotta. — Kínozni akar­? Azt akarja elmon­dani, hogy hogyan csúfolta ki a szerel­memet ? — Maga igazságtalan, Gábor ! — Igazságtalan ? . . . Szegény bátyám mindig azt mondta, hogy amit az ember a szíve szerint cselekszik, az jó ... És én e szerint cselekedtem. Megkértem a kezét, mert szerettem, mert nem nézhettem to­vább, hogy a nagyvárosi léha, flirtelö ifjú­ság körülrajongja És ehez volt jogom, mert maga is szerelmet hazudott nekem. És maga mégis megölte a telkemet. Ka­cagva mondta : „Ám szeressen, de én még élni akarok ; majd későbben !“ És én el­mentem messzi, feledni. . . (Vége kör) Miként a harmat rózsa levelén. S megindul ismét, aki csüggedt eddig, Egy szebb jövőről szőve álmait, . . . Csupán ti jártok szakadékos mesgyén, A pusztulásnak szórván átkait. Mert hát a düh, mely már a poklok pokla , a lelket tépő, súlyos szenvedély ? Kik ellen áll a fegyver­kezetekben, Hogy annyi polgár egyre harcból él ? Nem vagytok ti is ugyanegy hazának Régéhez kapcsolt, kedvelt gyermeke, Kihalt-e minden szeretet e honhoz, Hogy már-már testvér-testvért verne le? Az üdv, mit munkás millió keze alkot, A jólét úgy is kincsre kincst tetéz, Ki renyhe kés közt tölti napjait el, Az elpusztul, de győz : a dolgos kéz. Hiába hát, hogy most bírókra keljünk, Midőn a boldogulás mást rebeg; . . . Ti proletárok ! A testvériségnek Szent nevében, vélünk egyesüljetek ! Petőfi álljon követendő képül S ,,Világszabadság“ harsány szózatán Koldus, vagy gazdag fogjon béke jobbot Ki szívvel s hittel csüng még a hazán. Mert eljöhet a sátán pillanatja, Még felcsöröghet ellen fegyvere, S hol elbukunk, a vesztett ütközetben, Majd ,,idegen“ kéz sújt a sírba le. Szauberer Elemér, fiú "­­ ,A­ Május elseje. Mióta a munkás osz­tag lefoglalta a maga részére munkaszü­netül a május elsejét, a kalendárium elle­nére ünnepszámba megy ugyan, azonban azt az ideális nimbust, mely a nagy társa­dalmat a természet virágfakadási örömével fűzte egybe, a többnyire vörös május telje­sen lerombolta. Ma már a május elseje, dacára annak, hogy a műhelyek ajtói zárva maradnak s a gyárak gépei nem zakatol­nak, a kényszer­szünet jegyében a szociál­demokraták agitálásának napjává változott át. A munkaszünet miatt a lapok holnap nem jelennek meg s igy olvasóink a Köz­löny legközelebbi számát csak szombaton este kapják kézhez. — A mármarosiak köszönete. A mármarosi iparfejlesztő bizottság abból az alkalomból, hogy főispánunk lelkes nejé­­nek buzgó fáradozásai folytán a mármarosi szőttes, mint háziipar terjesztése érdekében Kassán rendezett kiállítás várakozáson felül a legszebb sikerrel végződött. Szalay Lászlóné úrnőhöz az alábbi táviratot in­tézte : Méltóságos Szalay Lászlóné úrasszony Kassa. Hála és tisztelet érzéseitől áthatva kö­szönjük méltóságodnak általa a vármegye és város műveit közönségének, kitűnő saj­tójának szegény háziiparunk érdekében ki­fejtett eredménydús fáradozásaikat. Ipar­fejlesztő bizottság nevében : Balogh Mihály, Heeder János. A távirati hálás köszönet csak halvány jele annak az általános elismerésnek, mel­­­lyel úgy a mármarosiak, mint főleg a mi közönségünk Szalay Lászlóné úrnő hon leányi nemes buzgalmából fakadó önzetlen, humánus és kulturális ténykedéseit kiséri. — Májusi előléptetések. Május else­jének közeledtével a hivatalos lap mai száma már egy csomó kinevezést közöl a közös hadsereg és a honvédség tisztikará­ban. A közös hadsereg városunkat érdeklő kinevezései a következők : Nehring Miksa a 82. gyalogezred őrnagya, a 34. gyalog­ezredhez, Hinke Károly a 22. sz. tábori tüzérezred őrnagya alezredessé a kassai 6. sz. tüzérezredhez, Landa János őrnagy, a 6. sz. tábori taracktüzérezred parancs­noka és Kosztolányi Károly a 6. sz. lovas­tüzérosztály parancsnoka alezredesekké pCJLó neveztettek ki. Őrnagy lett Sztrókay Lajos, a 34-ik gyalogezred számfeletti I. oszt. századosa, a temesvári hadapród iskola parancsnoka. A honvédség kassai vonat­kozású kinevezései a következők : Alezrede­sek lettek Nónay Dezső, a kassai 9. hon­véd gy. e. számfeletti őrnagya, a pécsi hadapródiskola parancsnoka és Preinreich Gyula őrnagy. Első észt. századosokká léptek elő Gabányi János és Nyékhegyi Ferenc. Hadnagyok lettek Ledniczky György és Wolfarth Nándor. A lovas­ságnál főhadnagy lett Kende Pál 5. honvéd­­huszárezredbeli hadnagy. A hadbíróságnál II. oszt. százados-hadbíró lett Bogd­a Pál, főhadnagy-hadbíró Szőllősy János. A tar­talékban II. oszt. százados-hadbíró lett dr. Ékes Károly, főhadnagy-hadbíró Móricz Jó­zsef. Törzsorvossá neveztetett ki dr. Ká­­dass Jenő, a kassai 5. honvédhuszárezred ezredorvosa. Másodoszt. százados-kezelő­tiszt lett az 5. honvédhuszárezrednél M*rkl Imre, számtanácsos pedig Schön Zsigmond. Másodoszt. főállatorvos lett Meskó Imre az 5. honvédhuszárezrednél. A csendőrségnél ezredessé lépett elő Szabó József, a kassai IV. csendőrkerület parancsnoka. Első oszt. százados lett Geiger János, IV. oszt. szá­zados Ambrózy Gyula, hadnagyok Lenhar­­tovics Károly és Halmay József. — A Rákóczi év és a nyugdíj. A belügyminiszter ma érkezett leiratával jó­váhagyta a városi közgyűlésnek ama ha­tározatát, amely szerint a nagy­fejedelem hazahozatalának éve a városi tisztviselők nyugdíjába kétszeresen számíttassák be. Ez a határozat természetesen csak azokra szól, akik a Rákóczi év alatt már a város szolgálatában állottak. — A képviselőválasztók névjegyzéke. A központi választmány közzéteszi, hogy az 1909. évi kassai képviselőválasztók ideiglenes névjegyzéke május 5 től 25-ig bezárólag a polgármesteri irodában köz­szemlére lesz kitéve, ahol délelőtt jogosítva van mindenki megtekinteni, délután pedig lemásolni. A kiigazítási kérvények és az ezekre teendő észrevételek május 15-ig, illetve 25-éig adhatók be a központi vá­lasztmányhoz. — Bajnoki vivő verseny. A „Kassa Atlétikai Club“ vasárnapi, a főgimnázium tornatermében tartandó vívóversenye nem lesz ez évben oly nagy arányú, mint szok­tak lenni a club versenyei, minthogy a nagyarányú versenyek rendesen igen nagy anyagi áldozatot kívántak a clubtól, váro­sunk közönsége pedig, sajnos, még mindig nem méltányolja eléggé sportegyleteink igazán bámulatraméltó törekvéseit és fára­dozásait. Mindazonáltal sportszempontból igen érdekes és szép küzdelmekben lesz részünk s kívánatos lenne, tekintettel arra is, hogy a klub a verseny jövedelmének egy részét a gyermekvédő liga javára aján­lotta fel, hogy azt, különösen az este 8 órakor tartandó akadémiát minél többen látogatnák és keresnék fel. Az atléta szö­vetség a v­e­rsenyre Sötét Gyulát, a kiváló vivőt, városunk szülöttét küldte ki képvi­selőjéül, aki a versenybíróság tagjaként fog szerepelni és a küzdelmeket fogja vezetni. — A szabadelvűért feltámadása Csinos, elegáns nyomással, harminckilenc lapon brosúra jelent meg, mely „A sza­­badelvüpárt feltámadása“ címet viseli és amely cím mellé egy halálfej is oda van biggyesztve. Írója nincsen megnevezve, de minden jel arra mutat, hogy igen előkelő függetlenségi politikus írta A­­ QzEi azt bizonyítgatja, hogy a szabadalvűpárt föltá­­­madása valószínűtlen dolog, mert már el­foglalta a helyét a függetlenségi párt. Éles párhuzamot von a szabadelvűpártnak, mint governementális pártnak csecsemőkora és a függetlenségi pártnak első lépései között. És oda konkludál, hogy a függetlenségi pártnak teljes kormánypárttá való alaku­­­lása előtt semmiféle akadálya sincsen. — Az utca halottja, Potomri Jánosné egyickei 50—55 év körüli részeges kol­ JSci

Next