Abauj-Kassai Közlöny, 1908. december (37. évfolyam, 276-299. szám)

1908-12-01 / 276. szám

­ XXXVII évfolyam. 1908.—276-ik sz. Kassa, kedd december 1. ABAUJ-KASSAI tési Kassán Vidék,« Egész évre 14.— 20.— Félévre . . 7.— 10.— V4 évre . . 3.00 5.— Egy hóra . . 2 kor. Egyes szám 4 fill. Hirdetési díj megállapodás szerint. Hirdetési és előfizeté­si dijak a kiadóhivat­a­l­t bérmentve küldés­ek. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Konica 16. sz. Telefon 150. §gjSemmit nem közlünk, ht­ólnem tudjuk, kitől jön. Kéziratok visszaküldésére nem válla­kozunk. A lap megjelenik­ MINDENNAP. POLITIKAI NAPILAP. Főszerkesztő : Stekker I­ároly. — Kiadótulajdonos : A párt. I trónörökös. Kassa, november 30. Egyre szilárdabban tartja magát az a hír, hogy a trónörökös a közel­jövőben a mostaninál sokkal na­gyobb részt fog venni a kormány­zásban. Azt mondják, a király fáradt, rokkant, nehezen veszi már a ko­rona súlyát homlokán és nincs egyéb óhajtása, minthogy mielőbb megossza a szeretett rokonnal ural­kodói teendőit. A hit valódiságát az is valószí­nűvé teszi, hogy a trónörököst a király a hadsereg fővezérévé nevezte ki és hogy a kormányzásban való részesedés hírét a bécsi hivatalos körök mohó buzgósággal cáfolgatják. Mivel ez diplomáciai kérdés, a diplo­mata pedig akkor mond igazat, ami­kor hazudni akar és akkor hazudik, amikor igazat óhajt mondani, mi sem természetesebb, hogy minden tagadás csak erősítgeti a hit igazságába vetett hitet. Nem értjük különben se ezt a rettenetes nagy cáfolgatást. Végtére a király is csak ember és az évtize­dek fölötte sem suhannak nyomta­lanul tova. Ember, mint akárki más, csak olyan, akár utolsó alattavalója és éppen Ferencz József százszor emberebb mindenkinél, mert élete folyása évtizedeken át valóságos kálvária, a kiszenvedések rögös útja volt. Mi lenne tehát csodálkozni való azon, hogy ez a törődött aggas­tyán immár nem képes kötelességei­nek úgy megfelelni mint azelőtt, mert ernyedt inakkal, nem egy or­szág baját baját, de a maga kereszt­jét sem bírja tovább hordozgatni. Nemcsak hogy elhisszük a trón­örökösről terjesztett híreket, hanem azok valóságát a legmelegebben óhajtjuk is. Hiszen szemünk láttára alkotják most egymás után a hatóságok a nyugdíjreformot, amely szerint a bizonyos korhatárt elért tisztviselőt nyugalomba lehet és kell is küldeni. Mert az egyáltalán nem kétséges, hogy az ilyen öreg múmiák nem valami nagy pontossággal és fris­­seséggel fognak megfelelni hivatá­suknak. Pedig hát, uram Istenem, az olyan városi fogalmazó vagy megyei iktató dolga és hatásköre mellett az uralkodó teendője? Ha a kishivatalnok ereje, munka­bírása, ítélőképessége csökken, leg­feljebb valami poros aktát elcsap valahova, vagy huszfilléres munkás panaszokban igazság híján ítélget. De a király . . . Uram Istenem, mennyi kínos, mennyi érdek, csalá­dok, városok, országok boldogulása, haladása, vagy tönkrejutása mind, mind a király kezében van. Hát embert, egész embert követel ez a sok, szinte el nem képzelhető nagy érték . . . Elismerjük uralkodónkról, hogy amint a köznyelv mondja, még bírja magát. Rugalmas léptekkel jön-megy, emésztése rendben van, szavát aránylag elég jól megérteni, de hát kérdés, hogy mindez ele­gendő-e az uralkodói funkciók be­töltésére. Nem vágyódik-e ő is már a nyugalom, a pihenés után, hogy valami kis osztrák residenciából nézze menten minden indulattól és minden fáradságtól a világ csöndes, békességes folyását ? A trónörökös személyét közelebb­ről nem ismerjük. De nem félünk tőle. A kormányzásban való közre­működése mégis csak barátságosabb körülmények közé esik, mint a­milyenekben mostani királyunkat ismerhettük meg. Kár tehát olyan szenvedélyesen tagadni Ferencz t­erdinác aktivitá­sának hírét, mindenképen nyere­séges lenne az úgy a nemzetre, mint ami jó öreg királyunkra és a trón­örökösre nézve is, több ízben szenvedelmes vitára adott okot és személyi kérdéseket tölt előtérbe. Különösen nagy vitára adott alkalmat az egyetemi kérdés és­­ a főiskolai hallga­tók választói joga, amelyeket először vettek tárgyalás alá és így természtes, hogy a vitatkozó kedv itt emelkedett a legmaga­sabbra. Vajha annyi eredménye lenne a kassai diákkongresszusnak, hogy a társa­dalom eddigi közönye a főiskolai ifjúság törekvései iránt a legmelegebb rokon­­szenvvé változnék át . Az ifjúság minden hibája dacára megmutatta, hogy erre fel­tétlenül érdemes. A kongresszus tárgysorozatában­ kiváló hely jutott az egyetem kérdésének, ame­lyet Gerőcz Kálmán kassai joghallgató valóban alapos tanulmányban ismertetett. A vita folyamán kimondották a sür­gősséget és névszerinti szavazás útján meghozták a határozatot. E szerint a mi­niszterhez intézendő memorandumból az egyetemért küzdő városok szerint kihagy­ják, úgyszintén elhagyják a szakoktatás reformjáról szóló részt is és az orvosi fa­kultás felállítását kérik, egyben a délvi­dékre is felhívják a figyelmet. A főiskolai hallgatók választójoga kér­désénél szavazati jogot kérnek mindazon egyetemi hallgatóknak, a­kik valamelyik főiskolán legalább négy fél­évet hallgattak, ami húsz éves kor cenzusának felel meg. Ezt a memorandumot változatlanul elfogadták. A kongresszus ezután dr. Haraszti Emil és Gáll Aladár, a főiskolai ének­­szövetség vezetőinek, valamint Hackl N. Lajos énekfőfelügyelőnek felszólalásaira egyhangú lelkesedéssel elhatározta, hogy minden főiskolán énekkarokat szervez. Ezután apróbb­ ügyeket intéztek el. A diákkongresszus. /,/ Kassa, november 30. A magyar egyetemi és főiskolai ifjú­ság ma fejezi be, mire e sorok napvilágot látnak, három napra terjedő kongresszusi tanácskozásait. Sok fontos és az ifjúság érdekeit mélyen érintő ügy került a tanácskozások során szőnyegre ás általá­ban véve azt a tanulságot vonhatták le, hogy a szép számban megjelent küldöttek a lehetőség szerint igyekeztek feladatukat a legjobban megoldani. Hogy ez a törek­­vásük sok akadállyal járt és részben nem jutalmazta a kívánt siker, az főleg a diák­­szövetség szervezetére, illetőleg az ifjúság szervezetlenségére vezethető vissza, ami 4 ÚJDONSÁGOD. Városi estély. A városszépitő­ egyesület és a sajtó. Koasa, november 30. Az e hóban megalakult „Városszépitő egyesület“, melyre hogy valóban szükség volt, arról felmutatandó eredményei­ből mindenkinek alkalma lesz meggyő­ződnie. Ez a mi erős hitünk, amit nem csupán azon férfiak tevékenységére épí­tünk, akiket az alakuló közgyűlés a veze­téssel megbízott, hanem magára a tetsze­tős s minden finomultabb ízlésű egyénre el­lenállhatatlan erővel ható célra, melyet ez az uj egyesület maga elé tűzött. Hisz a szépet önmagáért kell szeretni s ki az, aki ezt nem tenné ? A szépnek kultusza nagyideje, hogy hozzánk is eljutott, de ezt most minél szé­lesebb körűvé kell tenni, höjgy — i^gy

Next