Abauj-Kassai Közlöny, 1908. december (37. évfolyam, 276-299. szám)
1908-12-01 / 276. szám
XXXVII évfolyam. 1908.—276-ik sz. Kassa, kedd december 1. ABAUJ-KASSAI tési Kassán Vidék,« Egész évre 14.— 20.— Félévre . . 7.— 10.— V4 évre . . 3.00 5.— Egy hóra . . 2 kor. Egyes szám 4 fill. Hirdetési díj megállapodás szerint. Hirdetési és előfizetési dijak a kiadóhivatalt bérmentve küldések. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Konica 16. sz. Telefon 150. §gjSemmit nem közlünk, htólnem tudjuk, kitől jön. Kéziratok visszaküldésére nem vállakozunk. A lap megjelenik MINDENNAP. POLITIKAI NAPILAP. Főszerkesztő : Stekker Iároly. — Kiadótulajdonos : A párt. I trónörökös. Kassa, november 30. Egyre szilárdabban tartja magát az a hír, hogy a trónörökös a közeljövőben a mostaninál sokkal nagyobb részt fog venni a kormányzásban. Azt mondják, a király fáradt, rokkant, nehezen veszi már a korona súlyát homlokán és nincs egyéb óhajtása, minthogy mielőbb megossza a szeretett rokonnal uralkodói teendőit. A hit valódiságát az is valószínűvé teszi, hogy a trónörököst a király a hadsereg fővezérévé nevezte ki és hogy a kormányzásban való részesedés hírét a bécsi hivatalos körök mohó buzgósággal cáfolgatják. Mivel ez diplomáciai kérdés, a diplomata pedig akkor mond igazat, amikor hazudni akar és akkor hazudik, amikor igazat óhajt mondani, mi sem természetesebb, hogy minden tagadás csak erősítgeti a hit igazságába vetett hitet. Nem értjük különben se ezt a rettenetes nagy cáfolgatást. Végtére a király is csak ember és az évtizedek fölötte sem suhannak nyomtalanul tova. Ember, mint akárki más, csak olyan, akár utolsó alattavalója és éppen Ferencz József százszor emberebb mindenkinél, mert élete folyása évtizedeken át valóságos kálvária, a kiszenvedések rögös útja volt. Mi lenne tehát csodálkozni való azon, hogy ez a törődött aggastyán immár nem képes kötelességeinek úgy megfelelni mint azelőtt, mert ernyedt inakkal, nem egy ország baját baját, de a maga keresztjét sem bírja tovább hordozgatni. Nemcsak hogy elhisszük a trónörökösről terjesztett híreket, hanem azok valóságát a legmelegebben óhajtjuk is. Hiszen szemünk láttára alkotják most egymás után a hatóságok a nyugdíjreformot, amely szerint a bizonyos korhatárt elért tisztviselőt nyugalomba lehet és kell is küldeni. Mert az egyáltalán nem kétséges, hogy az ilyen öreg múmiák nem valami nagy pontossággal és frisseséggel fognak megfelelni hivatásuknak. Pedig hát, uram Istenem, az olyan városi fogalmazó vagy megyei iktató dolga és hatásköre mellett az uralkodó teendője? Ha a kishivatalnok ereje, munkabírása, ítélőképessége csökken, legfeljebb valami poros aktát elcsap valahova, vagy huszfilléres munkás panaszokban igazság híján ítélget. De a király . . . Uram Istenem, mennyi kínos, mennyi érdek, családok, városok, országok boldogulása, haladása, vagy tönkrejutása mind, mind a király kezében van. Hát embert, egész embert követel ez a sok, szinte el nem képzelhető nagy érték . . . Elismerjük uralkodónkról, hogy amint a köznyelv mondja, még bírja magát. Rugalmas léptekkel jön-megy, emésztése rendben van, szavát aránylag elég jól megérteni, de hát kérdés, hogy mindez elegendő-e az uralkodói funkciók betöltésére. Nem vágyódik-e ő is már a nyugalom, a pihenés után, hogy valami kis osztrák residenciából nézze menten minden indulattól és minden fáradságtól a világ csöndes, békességes folyását ? A trónörökös személyét közelebbről nem ismerjük. De nem félünk tőle. A kormányzásban való közreműködése mégis csak barátságosabb körülmények közé esik, mint amilyenekben mostani királyunkat ismerhettük meg. Kár tehát olyan szenvedélyesen tagadni Ferencz terdinác aktivitásának hírét, mindenképen nyereséges lenne az úgy a nemzetre, mint ami jó öreg királyunkra és a trónörökösre nézve is, több ízben szenvedelmes vitára adott okot és személyi kérdéseket tölt előtérbe. Különösen nagy vitára adott alkalmat az egyetemi kérdés és a főiskolai hallgatók választói joga, amelyeket először vettek tárgyalás alá és így természtes, hogy a vitatkozó kedv itt emelkedett a legmagasabbra. Vajha annyi eredménye lenne a kassai diákkongresszusnak, hogy a társadalom eddigi közönye a főiskolai ifjúság törekvései iránt a legmelegebb rokonszenvvé változnék át . Az ifjúság minden hibája dacára megmutatta, hogy erre feltétlenül érdemes. A kongresszus tárgysorozatában kiváló hely jutott az egyetem kérdésének, amelyet Gerőcz Kálmán kassai joghallgató valóban alapos tanulmányban ismertetett. A vita folyamán kimondották a sürgősséget és névszerinti szavazás útján meghozták a határozatot. E szerint a miniszterhez intézendő memorandumból az egyetemért küzdő városok szerint kihagyják, úgyszintén elhagyják a szakoktatás reformjáról szóló részt is és az orvosi fakultás felállítását kérik, egyben a délvidékre is felhívják a figyelmet. A főiskolai hallgatók választójoga kérdésénél szavazati jogot kérnek mindazon egyetemi hallgatóknak, akik valamelyik főiskolán legalább négy félévet hallgattak, ami húsz éves kor cenzusának felel meg. Ezt a memorandumot változatlanul elfogadták. A kongresszus ezután dr. Haraszti Emil és Gáll Aladár, a főiskolai énekszövetség vezetőinek, valamint Hackl N. Lajos énekfőfelügyelőnek felszólalásaira egyhangú lelkesedéssel elhatározta, hogy minden főiskolán énekkarokat szervez. Ezután apróbb ügyeket intéztek el. A diákkongresszus. /,/ Kassa, november 30. A magyar egyetemi és főiskolai ifjúság ma fejezi be, mire e sorok napvilágot látnak, három napra terjedő kongresszusi tanácskozásait. Sok fontos és az ifjúság érdekeit mélyen érintő ügy került a tanácskozások során szőnyegre ás általában véve azt a tanulságot vonhatták le, hogy a szép számban megjelent küldöttek a lehetőség szerint igyekeztek feladatukat a legjobban megoldani. Hogy ez a törekvásük sok akadállyal járt és részben nem jutalmazta a kívánt siker, az főleg a diákszövetség szervezetére, illetőleg az ifjúság szervezetlenségére vezethető vissza, ami 4 ÚJDONSÁGOD. Városi estély. A városszépitő egyesület és a sajtó. Koasa, november 30. Az e hóban megalakult „Városszépitő egyesület“, melyre hogy valóban szükség volt, arról felmutatandó eredményeiből mindenkinek alkalma lesz meggyőződnie. Ez a mi erős hitünk, amit nem csupán azon férfiak tevékenységére építünk, akiket az alakuló közgyűlés a vezetéssel megbízott, hanem magára a tetszetős s minden finomultabb ízlésű egyénre ellenállhatatlan erővel ható célra, melyet ez az uj egyesület maga elé tűzött. Hisz a szépet önmagáért kell szeretni s ki az, aki ezt nem tenné ? A szépnek kultusza nagyideje, hogy hozzánk is eljutott, de ezt most minél szélesebb körűvé kell tenni, höjgy — i^gy