Abauj-Kassai Közlöny, 1909. január (38. évfolyam, 2-25. szám)
1909-01-03 / 2. szám
Státna vedecká kniznica v Kosiciacli 320,/m<?I. évfolyam. Szerkesztőség és KIADÓHIVATAL: KOSSUTH L.-UTCA 16. < i(- ,-■■■ r TEDEpOJSt: 150. sz. SEMMIT SEM KÖZLÜNK, HA NEM TUDJUK, KITŐL JÖN. KÉZIRATOK VISSZAKÜLDÉSÉRE NEM VÁLLALKOZUNK Megjelenik minden nap. 1909. — 2. sz. Kassa, vasárnap január 3. ABAUJ-KASSAI Előfizetési feltételek: •• •• POLITIKAI NAPILAP. „ _______________Mr. S<? Kassán . Egész évre 14.— Fél évre 7 Negyed évre 3.50 Egy hóra 2.— Vidéken 20.— kor. 10.— « 5.— « 2. c Egyes számára 4 fill. • Hirdetési díj = MEGÁLLAPODÁS SZERINT. Előfizetési és hirdetési vedecki kunaica v Kváltunk»dyak a kiadó hivatalba bérmentve küldendők. Főszerkesztő: STEKKER KÁROLY. — Kiadótulajdonos: A PÁRT. Szózat. Irta: Szauberer Elemér. Budapest, január 2. Gyors léptekkel iramodik tova az idő. Már benn vagyunk az 1909-ben, hogy hely adassák az eljövendőnek, a jobb reményektől duzzadó új esztendőnek. Olyan sejtelmes, várakozással teli időket élünk. Magam se tudom, hogy de várunk jelentős napokat, melyeken végre megvalósulhatnak minden eddig áhított álmaink, bizarr boldogságunk, de amely napokon egyúttal ott kisért a fájdalmas lemondás s a resignált csalódás . . . Hátha mégsem? . . . Mert sajnos igy volt ez kezdettől fogva, fény az árnytól kisérve . . . s a történelem soha sem hazudtolta meg önmagát Mert n nevében, ahol már előre százados eszmék és irányzatok forrongása kavarog, uj időkkel, új emberek lépnek a dobogóra hitvallásukért küzdeni és elvérezni, a martíromság fájó töviskoszorújával, egyedül és kizárólag a hazáért és annak függetlenségéért. Csak aki a higgadt tapasztalás jól megtaposott ösvényén át indul a harcba, aki lelkileg nagy tud lenni és önzetlen, míg szívében olthatatlan lángok lángolásával vértezetten száll síkra, egyedül az várhat igazi sikereket és megdönthetetlen győzedelmet a Sátán összes gonoszságai ellen. De ezek a harcosok nem ott születnek a megszokott kényelem melengető élén, hol a színesre festett illúziók csak maszlagos kábaságot, de nem hajthatatlan erőt és jellemet kölcsönöznek mártírjainknak, — ezeket az államférfiakat mint bálványozott félisteneket maga a kényszerítő helyzet, a válságosra fordult idők méhe szüli és veti felszínre. Messiásul egy nemzet millióinak. "A v idő számunkra a nemzeti bálványok egész sorozata, Rákóczitól kezdve Kossuth Lajosig bezárólag, napjainkban az élő halhatatlanok legnagyobbját: gr. Andrássy Gyulát!!! . . . És napjainkban most, midőn évtizedes munkák befejezése közelit, hol a fúzió, nemzeti bank és hadsereg mint megannyi csábító lidérczfény kering- forog közöttünk, éppen mostan vesztünkre feltámad sorainkban a régi átok: a párthuzás, a szakítás és a kishitűség sorvasztó keze, mely csak pusztítást és rombolást idéztek elő, de soha: alkotást. S hat! akik jók voltak, és bálványozottak a nagy harcok idejében, azoknak most könnyező szemekkel kell látniok, mint tántorodnak meg oldaluk mellől egy is, más is, a bizalmas fegyvertárs a fogadott hűség ellenére, jó ismerős, párttag a barátság s a lelki nemesség dacára. Csupa kicsinyességből, karrierbeli féltékenységből . . . Vagy nem! Mégsem így lesz . Remélek jobb, változó időket s önmagamba szállva egy pillanatra, valami nagy, erősen részegítő illúzió karján a sejtelmes jövőbe nézek. T ARCA Amerikai történetek. (Egy magyar globetrotter naplójából.) Irta: Battyán Radó. (Az „Abauj-Kassai Közlöny“ eredeti tárcája.) VIII. — Fiuk, Isten az atyám, ma olyan borongós hangulatban vagyok — kezdte Vadnay mester, förtelmes gyorsasággal száguldva be a kávéházba s hörpentve fel szomszédja cognakos poharát — hogy mulatságos, kacagtató históriákkal nem űzhetem el a ti hóvégi, szomorú kedveteket. — Csak mesélj, csak mesélj mester, azt se bánjuk, ha ma kivételesen mégis rikatsz bennünket, amúgy is el vagyunk szontyolodva, kiáltották a víg kompánia tagjai. — Nohát ide figyeljetek, de azután kételkedjen valaki abban, hogy az mind szóról szóra a valóságnak megfelel, amit elmesélek, mert Isten az atyám, hogy meggyomrozom az illetőt. — Elhisszük, elhisszük, — hangzott fel kórusban, mire jó amerikai magyarunk kényelmesen elhelyezkedve az egyetlen karosszékbe s megpumpolva a legközelebbi szomszédját cigaretta irányában, elkezdte kalandos históriáját. — Délamerikában történt. Az évre nem emlékezem, de az nem is fontos. Annyit tudok, hogy nem olyan régen, hogy igaz ne lenne. Kitünően éreztem magamat. Fényes keresetem volt, a legelőkelőbb társaságba voltam bejáratos. Asszonyok, leányok mindig reám mosolyogtak s szinte irigyeltek, azért a számtalan sikerért, amely a forróvérű fehérnép körében engem felkeresett. Harry Evensnek hivták a kolonelt. Ez olyan városi parancsnokféle volt. Gazdag ember, vagyona horribilis kiterjedésű birtokokból állott s a kolonell címet inkább tiszteletbeli rangnak tekintette, mint foglalkozásnak. Gyönyörű feleséget hozott házához. Aranyszőke hajú, fehérbőrű, rózsás arcú angol leány volt missis Alice, az egész város bámult és kedvelt szépsége. Mindenki becézte, dédelgette a gyönyörű kicsi asszonykát s én szinte beleszédültem vakító szépségébe. — Fiuk, ha azt mondom, hogy szerelmes voltam belé, nem mondok sokat. De azért az udvarlásaimat a kellő határok közé szorítottam, annál is inkább, mert a colonel testi lelki jópajtásom volt, no meg a szőke missis a bálványozásig imádta férjét. A filigrán, gyönyörű termetű asszonyka nem arról a vidékről való volt. Európai angol szülők gyermeke, kik egynémely vállalkozások miatt időztek ott. A fiatalok csakhamar egymásba gabajodtak s a látogatókból csakhamar benszülöttek lettek. Tüdőbetegségek, hurutok, szamár köhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen „Soehen eredeti csomagolást, •La Roche A Co. Bastól (Srijíj,