Abauj-Kassai Közlöny, 1909. február (38. évfolyam, 26-48. szám)
1909-02-02 / 26. szám
XXXVIII. évfolyam 1909.— 26. sz. Kassa, kedd február 2. Szerkesztőség és KIADÓHIVATAL: KOSSUTH L.UTCA 16. THIEport: 150. sz. SEMMIT SEM KÖZLÜNK, HA NEM TUDJUK, KITŐL JÖN. KÉZIRATOK VISSZAKÜLDÉSÉRE NEM VÁLLALKOZUNK Megjelenik minden nap. ABAUJ-KASSAI POLITIKAI NAPILAP. Főszerkesztő: STEKKER KÁROLY. — kiadótulajdonos: A PÁRT. Előfizetési feltételek: Kassán Vidéken Egész évre 14.— 20.— kor. Fél évre 7.— 10.— < Negyed évre 3.50 5.— f. Egy hóra 2.— 2.— c Egyes számára 4 fill. s Hirdetési díj = MEGÁLLAPODÁS SZERINT. Előfizetési és hirdetési díjak a kiadóhivatalba képmentve küldendők. Az önálló bank financiális szempontból. Irta: Szauberer Elemér. Budapest, február 1. Ismeretes, hogy 1907-ben az Egyesült Államok kebeléből, a telhetetlen trösztök megrendszabályozásával egyidejűleg, általános pénzügyi deroute ütött ki, mely aztán elemi erővel vonult végig Nyugat-Európa államain, megteremtvén az általános pénz és gazdasági válságot. Növelte ezen rendkívüli helyzetet azon körülmény, hogy az általános statisztikai kimutatások szerint 1901— 1906-ig bezárólag, az európai continens cirka 8700 millió márkát meghaladó kölcsönt folyósított Oroszországnak, amely horribilis pénzelvonás természetszerűleg súlyos visszahatással járt, tekintet nélkül arra, hogy ezen kölcsön után esedékes és ide visszahullámzó kamat csak kevés ércpénz forgalmat involvált. De rövid háromnegyed év leforgása alatt az egész vonalon kedvező fordulat állott be és azon arányban, ahogy a pénz vásárló erejének megfelelő csökkenésével a financiális helyzet javult, a válság erősen akut jellegéből mihamarább vesztett. Ezen árhullámzás egyben fényes bizonyítékát adta annak, hogy a nem készfizető és nem mindenkor aranyban számított fizetéseket teljesítő bankok soraiban, a Francia bank után első helyen áll az Osztrák Magyar Bank, mint központi bank abban az alakzatában, mint azt az 1878. XXV. t. c. szervezte. Ugyanakkor a szanált pénzügyi helyzettel kapcsolatban, a kiegyezési formulával, szinte meglepetésszerűen a közvélemény az önálló bank ügyét kapta fel, amelynek szuggesztiója ép napjainkban érte el tetőpontját. És itt megkezdődött a számítások és tervezgetések egész özöne, nemcsak a disparitásra való utalással, de egyben azon fejtegetések alapján is, amelyek magángazdasági vonatkoztatással bírnak, illetve amelyek az állami szolgáltatásokat is jelentékenyen érintik. Részint a változott helyzet szükségszerű nyomása alatt, de különösen azért is, mivel az idők folyamán az államjegyek bevonása, valamint azon körülmény folytán, hogy a kibocsátott jegyek arany fedezete jelentékenyen felszaporodott, a cselekvés pillanata mindjobban megsürgettetett. Így történt azután, hogy úgy a magyar, mint az osztrák kormány részéről a bankügy tanulmányozására egy állandó bizottság alakult, annál is inkább, mert a szabadalom már 1910- ben lejár, már pedig a 1899. XXXVII. t. c., valamint a bank alapszabályok 105. cikke elrendeli, hogy amennyiben a bank a meghosszabbítást óhajtaná, tartozik a lejárat előtt 8 évvel ily irányban állást foglalni. Az önálló bankot érintő és mindenesetre még erős vita tárgyát képező kérdések komplexumában csupán nagy vonásokban a következőket említjük fel. A felállítandó bank már a közérdekeltség szempontjából is csakis részvénytársulati alapon keletkezhet, amelyhez szükséges alaptőke 200—250 millióra tehető. Ezen részvénytőke beszerzése nyilvános részvényjegyzés alakjában történnék, azzal, hogy a külföld, esetleges káros befolyásának TÁRCA A Városi estély. S.(Az „Abauj-Kassai Közlöny“ eredeti tárcája.) Nagy a panasz mostanság a bálok és mindenféle táncmulatságok ellen. Elmúltak azok a szép idők, amikor a hét vármegyére szóló mulatságok zajlottak le. A báloknak azóta bealkonyult. Egy pár esztendő óta egy-két hagyományos mulatságon kívül csupa fiaskót, ürességtől kongó termet láthatunk és csak nagynehezen lehet éjfél utánig tartó táncban részünk. A bálok elérkeztek éppen ahhoz a stációhoz, amikor az újságokban felbukkan az elmaradhatalan körkérdések egyik új változata: miért nem sikerülnek a bálok? Amiként azonban semmiféle művészeti, politikai, társadalmi kérdést nem lehet körkérdéssel megoldani, épenugy nem lehet velük a bálok sorsán sem javítani. Nem közkérdés, hanem élő, eleven cáfolat kell ide. Ilyen eleven cáfolat volt az a kitünően sikerült mulatság, amely városi estély címén az uj városszépítő egyesület égisze alatt szombaton éjjel zajlott le a Schalkház-szálló összes termeiben. Ez a mulatság megmutatta, hogy nem a bálok vesztettek régi nimbuszukból, hanem az utóbbi évek sikertelensége tisztán a lelemény nélküli és minden agilitástól távol álló rendezés rovására írandó. A társadalom egyes osztályai között oly nagymérvű eltávolodás következett be az utolsó évtized alatt, amely minden egyes társadalmi mozgalomra, komoly és vidám társas érintkezésre megtette a maga elkülönző káros befolyását. Az egyes bálokon csak egy-egy osztály tagjait láthattuk és az egyenrangú emberek tömegét csak itt-ott tarkította egy-egy leleereszkedő felső tízezerbeli, vagy pedig egy-egy feltörekvő polgártárs. Ha a bálokat meg akarjuk menteni a jövendő számára, akkor elsősorban ezen s lehetetlen állapoton kellett segíteni. Ez a segítség pedig sehonnan nem jöhetett jobb helyről, mint a városszépítő-egyesület részéről, amely városi estély címén tiszta demokratikus jelleget tud kölcsönözni mulatságának, de egyben vonzó hatást gyakorol városunk minden rendű és rangú polgárára. Ez a számítás be is vált. A városszépítés jegyében ledőltek az egyes társadalmi osztályok között mesterségesen emelt válaszfalak és hosszú idő után végre sikerült minden bántó ellentét vagy a nyegle leereszkedés látszata nélkül szolgálni és előre vinni a demokratikus haladás ügyét, amelynek végcélja városunk anyagi és erkölcsi tökéletesedésének minden téren való előmozdítása. Ezért sikerült és ezért tulajdonítunk különösképen jelentőséget a városszépítő egyesület mulatságának, amely az első év sikere után remélhetőleg évről-évre kiválóbb formában és kiforrottabb stílusban fog megismétlődni. Nagy készülődések, szorgalmas előmunkálatok zajától visszhangzott már a város egy-két hét óta és így érthető az az érdeklődés, amely városszerte megnyilatkozott a városi estély iránt. Mire elérkezett a szombati nap, a Schalkházszálló termei szokatlan díszben várták az estély lezajlását. Már maga az előcsarnok fenyődíszben pompázott, a tánctermet pedig köröskörül fenyőgirlandok ékesítették, amelyekből ízléses formában jutott egy kék-sárga szalagokkal körülvéve a nagy grillár felé is. A terem keleti oldalának közepén volt felállítva a rendkívüli iz-