Abauj-Kassai Közlöny, 1909. március (38. évfolyam, 49-73. szám)

1909-03-02 / 49. szám

2. oldal. % lit. ABAUJ-KASSAI KÖZLÖNY 49. szám. C80snak az legyen a dolga és gondja, hogy a ma nagy reklámmal keletkezett s holnap a többi egyesület semmittevő vagy éppen csak magáról életjeit adó sorsára jutó városszépitő­ egyesületnek szentelje, sőt e címen még egy napidi­­jas fizetésével a várost terhelje ? No ezt józan ésszel megérteni nem, csak sajná­lattal csodálni tudom. Csodálni annál in­kább, hogy a város jogügyi, pénzügyi és gazdasági együttes tekintélyes bizott­ságában nem akadt egy bizottsági tag, ki ez ellen felszólalt volna, amennyiben a kérelmező tanácsos javaslata teljes lé­nyegében elfogadtatott. A díszítésre megszavazott költség egyelőre csak kóstoló, majd a leszámo­lásnál — mint rendesen — a jóval na­gyobb többlet is megtalálja a maga in­dokolását. De így kell a város választó­polgárainak! Íme, ez az az új aera, me­lyet, a választásoknál a „Kassai Iparos­kör“ választottjaival annyira hangozta­tott s azzal annyira dicsekedett, hogy most már minden másként lesz a vá­rosnál. De hogy félre ne értessem, kijelen­tem,­ hogy városunkat én is széppé, a külső csinben is minél kedvesebbé és vonzóbbá kívánom és akarom is tenni és csak elismeréssel leszek az iránt, ha a város vezető faktorai a társadalom fel­­buzdítására jó példával fognak elől járni, de megjegyzem, hogy e szépséget is, ezen városi külső csínt is inkább a sza­bályos, rendezett utcákban, építkezésben, kényelmes közlekedési viszonyokban, megfelelő üdülőhelyekben s ami legfőbb, rendezett közegészségügyi viszonyokban kívánom inkább bírni és látni, mint egy-két ház erkélyének, ablakának, falá­nak virággal való hervadó és múló fel­díszítésében. Az előbbi nélkül, csak ez utóbbival feldíszített város úgy nézne ki, mint egy külsőleg felcicomázott fél­világi hölgy, kinél a külső csak disz és belül pedig a legnagyobb piszkot takar. S elmondom azt is, hogy honnan, miért keletkezett ez a városokat virág­dísszel felékesíteni iparkodó törekvés ? Onnan, hogy a mai modern városok, a la Budapest s kicsiben Kassa is, a hely­telen, egészségtelen városi politika mel­lett, a telekspekulánsok előnyére, min­den belső üres helyet csak beépíteni, kaszárnyákkal, háztömbökkel megrakni iparkodott, nem volt s nincs nyugta mai napig, mig egy belső üres telket kő-, tégla­falakkal be nem rak s midőn igy min­denütt csak puszta házfalak merednek szeme elé s nem lát sehol közelben egy kis zöld oázist, tudja, hogy zsebére jól spekulált, de hogy szivét, szemeit is valamivel kiszúrja, megnyugtassa, azért kívánja, sürgeti, hogy a puszta falakat legalább egy­ kevés virággal, zöld levéllel feldíszítsék. Önönámítás ez, mel­­­lyel saját mulasztásait és bűnét takarni akarja. Mert amint a Sahara sivatagját nem ügiti fel egy-két zöld fűszál, úgy a mai esztelenül háztömbökkel meredő kő­falakkal beépített úgynevezett modern városokat, a falakra növesztett virágdísz sem fogja széppé tenni. Drezdának p. o. nincs arra szüksége díszes parkjai mellett. Avagy említsem-e azt, hogy mennyi mulasztás történt e tekintetben Kassán ? Felesleges, ki évek óta itt lakik, tudja, ismeri ezt a bűnös irányzatot úgy, hogy fáj az embernek a lelke, ha vissza­gondol arra, hogy céltudatos városrende­zési politikával mily széppé, egészsé­gessé, mondhatni páratlanná lehetett volna tenni Kassát. De a­mikor itt min­denki mással törődik és foglalkozik s csak azzal legkevésbbé, a mi kötelessége volna, mint nálunk is, a fő, a telek­­spekuláció s mellékes a város közrendi szépsége, közegészsége. A grassit, a Ferenc József-teret, a belső kerteket be­építettük már. Hangoztatják már az Er­­zsébet-térnek az uj városházával való beépítését. A rétről, az egyszerűségében is oly kedves és szép régi Széchényi-ligetről, ma már beszélni is kár. A vasútról szét­áradó füst és egyéb sport zaj miatt, ma már nem csendes üdülő sétahely többé s ennek tetejébe jön már legközelebb a világhódító bajnokok s a városszépitő­­egyesület jókedvéből a mindenféle tingli­­tangli s ott építi fel állandó sátorát a várost min­den adósságától megváltó hi­res Mozi is. Hová menjen ezután a kassai polgár üdülni s egy kis jó leve­gőt szívni ?! A sokat szidott és ócsárolt kassai közutivasut, mely a maga rozo­gaságban is nagy áldás volt a kassai kö­zönségre, hogy legalább nyáron át kivitt a Csermelybe, szabad és tiszta természet ölébe, likvidál s csak emléke marad meg, hogy volt és nem lesz többé! Szépen haladunk! No de legalább lesz pipacs, ne felejts ! és rozmaring illat városszerte, lesz tehát mit élvezni. Hát mindez igen szép, hasznos és okos dolog, de ennek dacára mégis na­gyon komolyan kérem a város intéző­ köreit, különösen pedig annak tisztvise­lőit, hogy legelső­sorban s legfőképen arra fordítsák mindenekelőtt minden ide­jüket, törekvésüket, gondjukat, hogy vá­rosunkat gazdaggá, anyagilag rendezett várossá tegyék, majd a szépség, a külső csin megjön akkor magától is. Városunk az óriási terhek alatt ros­kadozik, közegészségi és közrendi viszo­nyaink sok javításra, pótlásra szorulnak; kereskedelmünk, iparunk pang; a város lakossága a nehéz megélhetési viszonyok­­ alatt nyög, felüdülni nem tud; nem a­ külső disz, hanem a hires francia király j főtt kappanja után sóvárog. S végül még egyet, mindenáron s­­ mindenképen forszírozni a külső díszt és a csínt, és észre nem venni a lépten nyo­­­mon szemünkbe ötlő piszkot, rondaságot; s észre nem venni a belső nyomort, a se­ j­gítségért kiáltó szükséget, az égető se­ 1­beket, s azokra legfeljebb a már­is na­­­gyon túlságosan igénybe vevő társadalmi jótékonysággal egy kis hegesztő flastro­­mot rakni, ez sincs így jól, célszerűen ez sem mehet így tovább, ezt is hala­déktalanul rendezni kell. Egészséges, helyes eszméket, elveket és célokat s azok szolgálatában lelkes munkásságot kérünk és várunk minde­­nekfölött tisztviselőinktől s polgári bizal­munk letéteményeseitől. ÚJDONSÁGOK Bársony István a Kazinczy-körben. Kassa, márc. 1. A kassai Kazinczy-kör szombaton este 6 órakor tartotta Vili­ felolvasó es­télyét a Schalkház szálló nagytermében, melyet ez alkalommal az érdeklődő kö­zönség zsúfolásig megtöltött annyira, hogy sokan nem is fértek be már a te­rembe. E nagy érdeklődésnek kétségkí­vül az szolgált alapul, hogy a kör ezen az estén vendégül látta Bársony Istvánt, a neves írót. Az estélyt dr. B. Nagy Olivér, a kör főtitkára nyitotta meg, bemutatva Bár­sony Istvánt s egyúttal bizonyos mérté­kig méltatta az irodalom terén szerzett érdemeit. Bársony István válaszában saját egyéniségét a természet rajongó szere­tetében nyilatkoztatta meg, azután meg­kezdte első felolvasását »Árnyak az éj­szakában« címen. Az »Árnyak az éjszakában« a ter­mészet éjszakai szemléletéből eredő csupa hangulat. Érezzük azt a homályos, szo­rongó érzést, melyet az éj nagy csöndje szül, az erdő susogó fái között, a bozó­tos szövedékek mélyén, ahová az ég éji vándora, a hold nem képes fehér suga­rait leküldeni. Örök sötétség hona ez, mely álomra szólítja az embert, vagy akár álmodozásra, hol az életet csak a szív ütemes dobbanása jelzi. Odébb, hold­fényes tisztás van, amelyre az erdő fái közül épp most lép ki óvatos léptekkel egy gyönyörű szarvas s aztán megriadva, hosszan elnyúló testtel, pompás ugrások­kal tűnik el a másik oldalt sűrűn boritó bokrok között, oly hosszúnak tetszik az éjszaka a virradatig, a rózsaujja hajna­lig. S mikor mosolygó, bíboros arccal a hajnal megjelen s a virágok bóditó illata mámoritó keverékbe vegyül, önkéntelenül az a kérdés támad az emberben: vajjon látom-e még egyszer ezt a gyönyörű éjszakát ? Ezek a hangulatok, melyekbe itt-ott a bölcselkedés csilláma vegyült, teljesen uralták a hallgatóságot, amely őszinte tapsokban fejezte ki elismerését. Az estély második számában Étsy Emilia szavalta el Farkas Imre egy pár szép költeményét, frenetikus hatást gya­korolva s a közönség zajos tapsviharára még két ráadással szolgált. Majd Batek Zoltán és Jankó Miklós Grieg­ F-dúr szonátáját adták elő, kiváló élvezetben részesítve a közönséget. A felolvasó estély utolsó számaként Bársony István olvasta fel egy elbeszé­lését »Csikós romantika« címen, mely tárgyát a régi betyárvilágból vette, sike­rülten rajzolva le azt a szeretetet, amely a betyárt lovával köti össze s amiért ké­pes akár gyilkolni is. Az estélyre vonatkozólag, tanulságul a jövőre nézve meg kell jegyeznünk, hogy sok volt a jóból. Sok volt először a közönség. A rendőrségnek nem lett volna szabad oly óriási tömeget been­gedni a terembe, hiszen ha valami sze­rencsétlenség adta volna elő magát, olyan katasztrófa lehetett volna, amelytől az Isten mentsen meg. Sok volt a műsor is. Először elmaradhatott volna a két be­szédből mindaz, ami reklámszerű volt. A kassai közönség irodalmi tájékozott­sága ezt teljesen feleslegessé tette. Hiba volt a klasszikus zeneszámnak mind a három részét előadni. Laikus publikum háromnegyed óráig klasszikus muzsikát nem igen szívesen hallgat meg. Nagy volt a rendetlenség is, amin csak úgy lehet segíteni, ha a kör ily alkalmakkor a nem tagoktól mérsékelt dijat szed. Ezeket a kör intézőinek szives figyel­mébe ajánljuk. — Uj államtudor. A kolozsvári egye­temen szombaton avatták az államtudo­mányok doktorává ifj. Deil Jenőt, a kassai kereskedelmi és iparkamara fogalmazóját. — A felsőbb leányiskola biztosa. A vallás- és közoktatásügyi miniszter az összes felsőbb leányiskolák miniszteri biztosává Révy Ferenc budapesti igaz­gatót nevezte ki. Alapszabály jóváhagyás. A belügymi­­nister a kassai városszépitő egyesület alapszabályait láttamozta. — A városi Uránia színház. Ma dél­után a városházán értekezlet lesz a vá­­rosszépitő egyesület által létesítendő mozgófénykép-szinház ügyében. Az üló-

Next