Abauj-Kassai Közlöny, 1909. július (38. évfolyam, 146-172. szám)

1909-07-01 / 146. szám

2. oldal. ABAUJ-KASSA! KÖZLÖNY 146. szám. ünnepély volt, melyen a nagyszámú meg­hívott vendégek sorában ott láttuk Ber­­czelly Jenő v. b. t. tanácsos táblai elnö­köt, a város képviseletében dr. Szant­­léleky Gyula h. polgármestert, a kamara képviseletében dr. Siposs Aladár kamarai titkárt, Lekly Gyula kir. tanácsos igaz­gatót, Janik Ferenc pénzügyigazgató­sági titkárt, dr. Szentimrey Ákos me­gyei tiszti főorvost, több tanférfiut, az intézet elöljáróit Latzkovszky L. kir. ta­nácsos igazgatóval s családjaiknak az élén s társadalmunk igen sok tagját és nagyszámú hölgyközönséget úgy, hogy a bőripari tágas nagyterem, mely pál­mákkal s girlandokkal igen ízlésesen volt kidiszitve, zsúfolásig megtelt. Az öt órára hirdetett ünnepély jó­val fél hat után vette kezdetét a Hym­­nussal, melyet a növendékek énekkara énekelt, s melyet a közönség állva hall­gatott végig. A Hymnus eléneklése után a csino­san díszített dobogón egy intézeti nö­vendék egy csinos beszédben s ami ta­lán még fontosabb: szépen, hévvel, értel­mesen elmondott beszédben üdvözölte a megjelent közönséget. Az üdvözlő beszéd után a műsor többi számai következtek, melynek so­rán ki kell emelnünk az intézeti férfi­kart, mely a családfőkből s művezetők­ből állva precízül előadott férfikarokkal szórakoztatta a megjelenteket. Igen ügyes betanításban hallottuk Huber Károly „Szabadságdal“ című férfikarát, majd később egy népdalegyveleget s a műsor vége felé a „A Rajnán“ címü nehéz műdalt. A férfikar magasabb igényeket is kielégíthetően adta elő műsorszámait a közönség zajos tetszésnyilvánítása mel­lett. A darabok helyes felfogása s pre­cíz betanítása Csia Albert családfő ér­deme, aki elismerésre méltó fáradsággal tanította be a növendékek énekszámait is. Az intézeti növendékek egy részé­ből összeállított énekkar ugyanis három számot énekelt zajos tetszés mellett és pedig Endrődy „Visszavárlak“ című köl­teményét, melyet az ifjú Latzkovszky Aladár igen szépen zenésített meg, to­vábbá „Esik, esik“ és egy népdalegyve­leget, melynek keretében egy növendék Fráter Loránd „Tele van a város akácfa­virággal“ ismert dalát szólóban nagyon csinosan énekelte. A széphangu és bátor szólistát a közönség zajosan megtapsolta s közkívánatra dongókar kísérettel el­énekelte még „A kanyargó Tisza part­ján“ kezdetű dalt. Az előadott énekszámok a karmes­ter kiváló tudását és fáradságot nem sajnáló buzgalmát dicsérik. A karokat ugyanis a növendékek szabadon énekel­ték, aminek betanítása igen sok munkát igényelt. Megjegyezzük azonban, hogy a célnak s a növendékek értelmi nívójá­nak inkább megfelelnek az egyszerű szép magyar népdalok, mint a nagyon is mesterkélt s a szívhez kevésb­é szóló műdalok, melyek elismerjük, hogy a karmester ambícióját szép világításba helyezték, ez azonban kellő tért biztosít neki a férfikarnál. A műsor többi számát S. K. növen­dék szépen előadott szavalata képezte, aki Endrődy Sándor »Visszavárlak« című szép költeményét köztetszés mellett adta elő, továbbá Székely Ernő és Aczél Gyula intézeti alkalmazottak cello-duettje, melyet zongorán az ifjú Latzkovszky Aladár kisért. A szám elég csinos volt, csak a nagyobb összejátszás hiánya volt érezhető. A műsort a legszebben egészítette ki Haczegán János családfő gyönyörű tárogató szólója, melyet harmoniumon Latzkovszky Aladár művészi tudással kisért s a zajos tapsri ráadással is meg kellett toldaniok az évezetes számot. A műsor végén uatzkovszky Lajos, igazgató mondott beszédet, röviden ecse­telve az intézet neres és áldásos célját s megköszönve a vendégeknek megjele­nését s végül átadta a szót az intézet szaktanárának, Fürst Sándor műszaki tanácsosnak, aki a növendékekhez igen épületes beszédet intézett s végül a se­gédekké képesített növendékeknek kiosz­totta okleveleiket. Az élvezetes ünnepély, mely a nö­vendékek céltudatos és áldásos kihalású vezetéséről fényes bizonyitékot nyújtott, a Szózattal ért véget. ÚJDONSÁGOK A Város ügyei odafent. Kassa, junius 30. A város közönsége­ által elfogadott kétrendbeli szabályrend­elet hever hos­­­szabb idő óta a Belügyminisztérium re­ferenseinél, melyennek jóváhagyása nem­csak városi, de sok családra kiható lét­kérdési érdek is. Ezz a kettős körülmény tette szükségessé, hogy a város az ille­tékes referensekkel érintkezésbe lépjen s a nehezményezett pártok felett tárgya­lást folytasson. E vérből töltött Éder Ödön polgármester és dr. Kriebel Edgár főjegyző több napot Budapesten. A lefolytatott tárgyalások eredménye­­kép jelezhetjük, hogy a erdészeti sza­bályrendelet, amely a városi erdei hi­vatal személyzetének fizetését is szabá­lyozza s melynek jóváhagyását érthető­­leg várták, átment a különböző retortá­­kon s csekélyebb módosíásokkal már tegnap le is érkezett a városhoz, úgy hogy a mai közgyűlés napirendjére pót­lólag felvétetett s ha a közgyűlés a mi­nisztérium által tett apróbb m­ódositások­­hoz hozzájárul, remélhető, hog a teljes jóváhagyás novemberig megtörtünk s igy november 1-én életbe is lép. Máskép áll azonban a szervezeti sza­bályrendelet, melyet a polgármester és főjegyző az illetékes referenssel négy óra hosszat tárgyaltak, miután az egyes ügy­osztályok többrendbeli módosítást kí­vánnak, így az egyik ügyosztály referense az árvaszékre vonatkozólag abban taált skrupulust, hogy az elnöknek nincs he­lyettese, mert hát csak egy ülnök van tehát kettőt akart, miután nem volt az iránt tájékozva, hogy az árvaszéknek­ külső ülnökei is vannak. A rendőrségre vonatkozólag nincs semmi módosítás, de annál több nehéz­ség merült fel a mérnöki és műszaki hi­vatal szervezeténél, így a többi között nagy gondot okozott a miniszteri refe­renseknek, hogyha a törvényhatósági mérnöki hivatal s a műszaki hivatal el lesznek egymástól teljesen különítve, ki lesz majd a törvényhatósági főmérnök helyettese akadályoztatása esetén ? Ezen s talán még egyéb szempon­tokból is a két hivatal szétválasztását odafent — úgy látszik — nem fogadták nagyon szívesen, de a tárgyalás során a polgármesternek és főjegyzőnek sikerült meggyőzni az aggodóskodókat a szétvá­lasztás szükségéről. A szabályzat egészségügyi részénél szintén módosításokat kívánnak, miután a javaslat felterjesztése óta érvénybe lépett az 1908. XXXVIII. novelláris tör­vénycikk s így ennek értelmében kell módosítani a szervezet ide vonatkozó részét. A polgármester s főjegyző bírják a referens ígéretét, hogy a minisztérium a most már letárgyalt szervezetet mielőbb le fogja küldeni, hogy a közgyűlés a kí­vánt módosításokat megvitathassa, hogy azután — ha t. i. a közgyűlés elfogadja a módosításokat — a végleges jóváha­gyás mielőbb megtörténhessék s az uj szervezet végre életbe léphessen.­­— A kath. Legényegylet házavató ünnepélye. A kassai kath. Legényegylet tegnap tartotta házavató ünnepélyét, mely vasárnap az ismerkedési estéllyel vette kezdetét és tegnap a házavató ünnepél­lyel nyert befejezést. Reggeli 9 órakor a kassai és vidéki egyesületek misét hall­gattak a székesegyházban s onnan a Le­gényegylet helyiségébe vonultak, ahol számos előkelőség, köztük gróf Majláth József, Fischer Colbrie Ágost megyés­püspökök, Bercelly Jenő kir. ítélőtáblai el­nök, Szalay László főispán, Éder Ödön polgármester, Szentléleky Gyula h. pol­gármester, dr. Ékes Lajos városi tanácsos és még számosan jelentek meg. A dísz­közgyűlést Ráth Evermad egyesületi elnök nyitotta meg, aki után Aba János ünnepi prológust szavalta. Majd Blanár Béla dr. városi tisztifőügyész tartott nagy­hatású beszédet, a legényegylet díszter­mében elhelyezett egyleti férfiakat ábrázoló képekről, így meleg szavakban emléke­zett meg Kossuth Ferenc kereskedelmi miniszterről, Szterényi József államtit­kárról, Fischer Colbrie Ágost megyés­püspökről, Balogh János egyesületi világi elnökről és Konrády katonai lelkészről, mint az egyesület megalapítójáról. Igen szép beszédet mondott gróf Majláth Jó­zsef a szociális viszonyokról s azoknak a jelenben való hatásairól. Végül a me­gyéspüspök beszentelte az uj helyisége­ket és átadta azokat rendeltetésüknek. Délben 150 terítékű bankett volt a dísz­teremben este pedig sikerült táncmulat­ság rekesztette be az ünnepélyt. Kitüntetett életmentők. A hivatalos lap mai száma közli, hogy a király el­rendelte, hogy Gönczy György kassai 9. honvéd gyalogezredbeli századosnak és Gedeon János ugyanezen ezredbeli had­nagynak, saját életük veszélyesztetésével egy-egy embernek a tűzhaláltól való megmentéséért a legfelső megelégedés kifejezése tudtul adassék, továbbá Gonda István csendőr címzetes őrsvezetőnek és Sarmaság Demeter csendőrnek, mind­ketten a m. kir. IV. számú csendőrkerü­let állományában, 5—5 ember életének saját életük veszélye­ztetésével a tűzha­láltól való megmentéséért az ezüst ér­­demkeresztet adományozta. — Merénylet az Andrássy kávéház ellen. Az elmúlt éjjel egynegyed négy óra tájban belőttek az Andrássy kávéház egyik ablakán, ahol egy nagyobb társa­ság ült, szerencsére azonban senki sem sérült meg, mivel a belőtt löveg maga­sat­ az emberek fölött elrepült, csupán a nagy tükörablak lett bezúzva. Az oko­zott zajra a pincérek kifutottak a kávé­házról és üldözőbe vettek egy a Fehér­utcát­ a Kovács­ utcára menekülő egyént, de ez eltűnt előlük, de az ember mene­külése gyanút keltett mások előtt is, a­kik a Fazekas-utcába látták őt futni, így a rendőrség ezen nyomon haladva elju­tott a Fazekas-utca 13. sz. házba, amely­nek kapuja nyitva állott és ott megálla­pította, hogy Rubin György asztalos­segéd volt az, aki kevéssel előbb érkezett haza és sietve lefeküdt és alvást színlelt. Ő azt adta elő, hogy már este 1/2 11 órakor ért haza, holott lakásadói igazolták, hogy kevéssel a rendőrség odaérkezése előtt érkezett csak haza. A nyomban megejtett személy és házmotozás alkat-

Next