Abauj-Kassai Közlöny, 1909. augusztus (38. évfolyam, 173-197. szám)

1909-08-01 / 173. szám

XXXVIII. évfolyam, 1909. — 173. sz. Kassa, vasárnap augusztus 1. Szerkesztőség és KIADÓHIVATAL: KOSSUTH L.­UTCA 16, TEHEFOTÓ: 160. sz. SEMMIT SEM KÖZLÜNK, HA NEM TUDJUK, KITŐL JÖN. KÉZIRATOK VISSZAKÜLDÉ­SÉRE NEM VÁLLALKOZUNK Megjelenik minden nap. ABAUJ-KASSAi xoD. KÖZLÖNY POLITIKAI NAPILAP. Főszerkesztő: STEKKER KÁROLY. — Kiadótulajdonos: A PÁRT. Előfizetési feltételek: Kassán Vidéken Egész évre 14.— 20.— kor. Fél évre 7.— 10.—­­ Negyed évre 3.50 5.—­­ Egy hóra 2.— 2.—­­ Egyes szám ára 4 fill. = Hirdetési díj = MEGÁLLAPODÁS SZERINT. Előfizetési és kisd.tér­i dijak a kiadóhivatalba bérmentve küldendők. Szterényi beszámolója, Kassa, jul. 31. Több szempontból is esemény Szterényi beszámolója, amelyet Brassó­ban választóinak tartott. Diffb­ilis poli­tikai helyzetünk miatt oly exponált helyzetű politikusnak, aminő Szterényi, nem volt könnyű vállalkozás a be­számolótartás, ha őszinte és objektív akart lenni. Szterényi azzal hárította el útjából a nehézségeket, hogy szokat­lanul őszintén beszélt, hogy még a kényes kérdésekben is egyenesen, vilá­gosan megmondta a maga véleményét. A mi politikánkban pedig megszámlál­hatatlanul sok a kényes kérdés, ame­lyet politikusaink óvatosan kerülnek, hogy feszegetésükért ne fizessenek népszerűségükkel. Szterényi nem riadt meg ettől a nehézségtől. Nem rabja, ura akar lenni a népszerűségnek. Mer őszinte lenni olyankor is, a­midőn nem csupa kellemetesség az, amit el akarunk elmondani, amit el kell mon­dania. Ez a Szterényi beszámolójában az a fölötlő vonás, amely a meg­szokott beszámolóktól megkülöm­­bözteti. Hivatalos állásában, bár Szterényi a mai kormánynak egyik legmunkásabb oszlopos tagja, nem magáról, hanem a Wekerle-kabinet három éves munkás­ságáról beszélt. ízlése és lelkiismerete szerint taksálhatja bárki a koalíciót, értékelheti munkásságát, a­melyet páratlanul nehéz viszonyok között folytatott, azt azonban még csak látsza­tával sem mondhatná az igazságnak, hogy ne végzett volna tömérdek olyan munkát, a­mellyel kormányelődjei egyáltalán nem törődtek. Azon nem­igen ütődünk meg, hogy a kritika, a­melyet a koalíciós kormány három évi munkásságáról olvasunk és hallunk, egy csöppet sem jóakaratú. A­mit nem tudunk megérteni, a­mire nem látunk okot, hisz vele nem a Wekerle-kor­­mánynak, hanem Magyarországnak ártanak, az hogy mindent ócsárolnak, dehonesztálnak, hogy éppen semmiben sem találnak semmi méltányolni valót. A Szterényi beszámolója ügyvédi fogások nélkül, kerülve minden polémiát, igazságos és részletes képe a Wekerle­­kormány három évi munkásságának. A vád, amelyet a Wekerle-kormány ellen legsűrűbben hallunk az, hogy bár­ vál­lalkozott rá, nem iktatta törvénybe és nem léptette életbe a választó­reformot. Ezt a vádat, kivált megokolatlanul igen könnyű világgá bocsátani. Nekünk azon­­­ban úgy rémlik, hogy akik a választó­­reform címén könnyű szerrel emelnek vádat, nem­igen lehetnek tisztában azok­kal az életbe vágó érdekekkel, a­melye­ket a választó­reform érint. Nincs Magyar­­országon számbavehető politikus, aki ne vallaná, hogy mai választó rendszerünk elavult, hogy gyökeres reformra szorult. Nincs Magyarországon számbavehető politikus, aki ne vallaná, hogy a választás jogát az állampolgárok minél szélesebb rétegére kell kiterjeszteni. Ez a liberalitás azonban nem jelenti és nem jelentheti azt, hogy ne törődjünk Szent István örökségének nemzeti jellemével, hogy ne akarjuk a hegemóniát, a vezetést a magyar fajnak megtartani. Ez az érdek annyira fontos, hogy a választó­reform sorsáról hebehurgyán dönteni nem szabad. Tisztában kell len­nünk a reform összes következéseivel, mielőtt csinálnánk valamit, mert a meg­csinált dolgot lehetetlenség visszacsinálni. Nem busás halogatás tehát, hogy a választó reform nem ment még át a parlamentáris retortán, hanem köteles megfontolás. Szterényi is úgy gondol­kozik, hogy olyan törekvést, amely nem biztosítja Szent István örökségének ma­gyar nemzeti jellemét, amely a magyar fajt nemzetiségi színvonalra sülyesztené, nemcsak nem támogathatna, de ellene dolgoznék minden erejéből. Már­pedig az elhamarkodott reform, kivált pedig a szigorú értelemben vett általános egyenlő, titkos választás, ha nem is tenné kisebb­séggé a magyar fajt, de a döntést a leg­­megbízhatatlanabb kézbe, a tömeguralom kezébe adná. Vitathatatlan, hogy a Wekerle-kor­mány három évnyi munkásságában a súlypont anyagi konszolidálódásunk terén kifejtett munkásságára esik. Ezen a téren voltunk a legelmaradottabbak; az előző kormányok a nemzet anyagi megizmoso­dásával törődtek a legkevesebbet. És mégis a mai rendszer ellenségei a nem­zet jogainak föladása mellett a legsűrűb­ben azzal a váddal állanak elő, hogy a Wekerle-kormány a nemzet anyagi érde­keit sem tudta sem kellően megvédeni, sem elegendőképpen gondozni. Mind a két vád tisztára légből kapott. A Wekerle-kormány megtett minden módjában álló dolgot, hogy alkotmá­nyunkat körül­bástyázza, hogy a lehető­ségig elejét vegye az olyan rendszer megismétlődésének, a minő rendszer kezéből a koalíció a kormányt átvette. Még kevésbbé alapos az a vád, hogy a Wekerle-kormány anyagi érdekeinket is mostohán, némely vélemények szerint, hitelenül gondozta. A kipróbálása előtt annyit ócsárolt adótörvényekről Szterényi azt vallja, hogy becsületére és hasznára válnék Európa bármely államának; hogy alkotóját, aki munkájában egy munkában és sikerekben páratlanul gazdag élet tapasztalataira támaszkodott, a törvény megalkotásakor igaz hazafiúi érzés és faj­szeretet inspirálta. Nem igen részletezhetjük, hogy anyagi téren mit végzett a Wekerle­­kormány három esztendő alatt. Sokat ócsárolják az Ausztriával kötött gaz­dasági szerződést, a külön vámso­rompó fölállításának elhalasztását 1917-ig. Az ócsárlók vádaskodásaikban nem igen törődnek azzal, holott tud­ják, hogy a Wekerle-kormány ezen a téren kötött kézzel dolgozott, hogy a kezeit a korábbi kormányok kötötték meg. A­midőn pedig anyagi érdekeink feláldozása és elhanyagolása címén vádat emelnek, eszükbe sem jut, hogy a Wekerle-kormány mennyit alkotott a vasút, az állattenyésztés, a kis- és a gyáripar terén. És főként nem gon­dolnak arra, hogy mennyi gát állott munkássága útjában. A mi viszonyunk Ausztriával páratlan a szövetséges ál­lamok történetében. Szerződésünk Ausz­triával teljesen szabad kezet biztosít nekünk minden belügyi kérdésben. És mégis nincs olyan belügyi kérdés, a­mibe az osztrák egy vagy más címen, egy vagy más ürügy alatt bele ne kontárkodnék. Az osztrák féltékenyen őrzi a maga zsebét, mindig hajlandó azt a mi zsebünk kárára, annak rová­sára megtölteni. Ha azonban nekünk kárt okozhat, úgy képes még a maga hasznáról is lemondani, amint ezt a kassa—oderbergi vasút ügyében kö­tött szerződésből, amely Szterényi szerint mesterműve a szűkkeblűség­­nek, megtanulhatjuk. Szterényi tartalomban ritka gazdag beszámolójával nem foglalkozhatunk aprajára. Ez a beszámoló világos és pragmatikus képe a Wekerle-kormány három éves munkásságának. A jö­vendő megmutatja majd azt is, hogy a koalíció uralma nem volt olyan meddő, csupa áldozatokkal járó éra, aminőnek ellenségei hirdetik. És sike­rei, amellyel nem dicsekszik, amiből nem kovácsol politikai tőkét, nem olyan olcsó, olyan múló értékű dia­dalok, aminőnek ellenségei látják és kvalifikálják.

Next