Abauj-Kassai Közlöny, 1909. december (38. évfolyam, 274-295. szám)

1909-12-01 / 274. szám

•vár-XXXVIII. évfolyam. Sze­rk­esztőség és kiadóhivatal Harang-u. 9 Telefon 150 Hirdetési díj megállapodás­a szerint. = MEU JELENIK d u. 5 órakor. 1909. — 274. szám. Kassa, Szerda, december I. Abauj-Kassai Közlöny POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő : Főszerkesztő : Szerkesztő : StEKK­V GYUK­IL ŠTETKE** ]$JŔ$ON­Y HEl^SON­Y pE^EJáC Előfizetési feltételek: Hassán Egész évre K 14.— Félévre K 7.— Negyedévre K 3.50 Egy hóra K 1.50 Vidéken Egész évre K 20.— Félévre K 10 — Negyedévre K 2,50. Egy hóra K----­E5/13 szám ápa 4- fiilép A türelem végső határán. A csalódásoknak nem nap­jait, de hónapjait éljük s mikor már azt hisszük, hogy no most már a döntés okvetlenül bekö­vetkezik, a következő­­ pillanat­­ban újra arról kell szomorúan meggyőződnünk, hogy ismét csa­lódtunk, mert a biztosra vett döntés, a régen várt kibontako­zás megint csak nem követke­zett be s mi és az ország újra csak ott vagyunk, ahol az a bi­zonyos mádi zsidó volt, vagyis nyolc hónap óta sehogy sem vagyunk. Gróf Tisza Istvánnak szom­­­­bati kihallgatása azt a hitet ki­­tette fel a magyar politikai vál­ságban, hogy most már csak­ugyan történik valami s ebből a se ki, se be rettenetes álla­potból végre kikerül az ország. Keringett még tegnap is a hír, hogy Tisza mint olyan homo regius-féle a kibontakozás érde­kében közvetítő szereppel lett a korona részéről megbízva s ez irányban haladéktalanul megkezdi a pártokkal és politikusokkal a tanácskozást. És íme tegnap újra csak egy csalódással lettünk gazdagabbak, miután a­ Tisza István kihallgatása felől lehullott annyi fátyol, amennyiből meg­tudhattuk, hogy még közvetítő megbízást sem nyert a koroná­tól, tehát a döntés ismét ad grecas kalendas maradt. Ilyen körülményekkel szem­ben csakugyan jogosult az a kifakadás, hogy Bécsben meddig fognak még visszaélni türel­münkkel? Hiszen mindennek van határa és csak a magyar poli­tikai válság szanálásának ne volna? Ez a tűrhetetlen huza­vona már annyira ránehezedett összes dolgainkra, mint egy kö­zépkori egyházi átok s az elfa­julás szimptomáinak káros gyü­mölcsei az egész vonalon ész­lelhetők. úgy látszik, Bécsnek még nem elég sem az, hogy ebben a huza­vonában a hatalmas független­ségi tábor kettészakadt s a két fél ellenségnek nézi egymást és a Justhok ádáz dühvel törnek Kossuthékra, a szenvedély vad­ságában semmit sem hederitve arra, hogy egy drága nemzeti tőkét pusztítanak s a­mig a maguk haragját ontják, addig tulajdonképpen nem a nemzeti ügynek hanem cennán Bécsnek tesznek szolgálatot. És Bécsnek nem elég az sem, hogy a nem­zetiségek Justhékhoz csatlakoz­nak, amint legutóbb is Pol­t ezt „oly meghatóan“ nyilvánította ki és nem elég, hogy ezt a kor­mányt, amely a nemzetnek sze­­mefénye volt, dacára annak, hogy már a nyár elején beadta lemon­dását, nem bírja megkapni a felmentését, mintha csak azért nem engednék, hogy Bécs telje­sen lejárassa a vezérférfiak­ból álló kormányt és legfőképpen Kossuth Ferencet, aki a becsü­letes, békés kibontakozás érde­kében a legmesszebbre elment, amelyen túl már igazán nem lehet menni. Mit akarnak hát Bécsben velünk még eéretni? Ez a lavírozás mg az egy­mással kemény halban a volt osztrák parlamenti silső párto­kat is egyesítette, holy ellenünk annál nyomatékosabban léphes­senek sorompóba, ahogy valami engedményt kapjunk, mert hát mindig az a nóta árja, hogyha valamicskét is kérünk, amihez jogunk van: tessél az osztrák kormánnyal tárgyalni s ha lehet, vele megegyezni. És itt mindig az osztrák van előnyben s mi húzzuk a rövidebbet, aminek az a nyitja, hogy a Lajthán túl megvan az egységes szellem, amely az osztrák kormánynak erőt ad, nálunk pedig a kor­mányt a Justh-féle s ehhez ha­sonló szakadások és széthúzások erőtlenítik. Ha ez a szerencsétlen hely­zet még tovább is húzódik, ki mondhatná meg, ha nem lesz-e teljes politikai felfordulás a kö­vetkezménye? Ezért jogosult az­­ az általános óhaj: legyen már vége a komédiának, akár így, akár úgy, de legyen vége! Több világosságot! Sötét a fő­utca. Nem világítanak az ívlámpák. Kassa, november 10. Lapunk barátja tegnap beál­lított hozzánk és a következő kis mesét adta le: A közelmúlt napok valame­lyikének estéjén megszökött egy szerelmes pár. Mikor az utcára kiértek, tanácstalanul néztek egy­másra, mittevők legyenek, hova meneküljenek, hogy senki meg ne lássa őket. A férfi végre meg­szólal: menjünk valamelyik ív­­lámpa alá, az a Fő-utca kellő kö­zepén van, ott ugyan ránk nem akadnak reggelig. Lapunk barátjának igaza volt. Mert a Fő-utca hosszában fölállí­tott villamos ívlámpák már napok óta nem szórják a világosságot Az utca közepe tehát egészen sö­tét. De ezért nem nyújtanak sem­minemű kárpótlást sem a gázlám­­pák. Most is csak annyi ég, mint amennyi az ívlámpák működése közben, azaz minden harmadik­negyedik­­ Hétköznapok estéjén még csak tűrhető ez, mert az üzlettulajdo­nosok jóvoltából kap a Fő­ utca annyi világosságot, hogy az em­ber legalább látja, hova lép. Va­sárnap azonban — zárva lévén az üzletek — valóságos egyiptomi sötétség uralkodik a korzón. Úgy bolyong­ott az ember, hogy a közvetlen szomszédját sem is­meri meg. Kérdjük hát tisztelettel azok­­­­tól, akiket illet: vajjon miért ál­lanak azok a villamos póznák az utcán s mi célból lóg rajtuk az ívlámpa ? Csak azért, hogy az ember a sötétben neki menjen az oszlopnak, melynek mégy alázatos­ságot kifejező kampóján szél uram kacérkodik a nagy, tejfehér göm­­­bö­kkal.?—— , _________ Mindenesetre elvárjuk, hogy a Fő­ utca esténkint megkapja a kellő világítást. Ha az ívlámpák bármely okból pihennek is, leg­alább 8—9 óráig gyújttassák meg mindegyik gázlámpát. S tegyék ezt különösen vasár- és ünnepna­pokon, amikor délután 4 órától fél 8-ig hatalmas emberáramlat hömpölyög a Fő­ utca mindkét ol­dalán. Tehát kérünk több vilá­gosságot! nyitás a hírszolgálat terén, jfl sajtóiroda reformja. Retorzió, vagy udvariasság. Kassa, nov. 30. A rendőri sajtóiroda a tegnapi napon nagy változáson ment át. Körülbelül másfél év óta ugyanis a rendőrség egyes osztályainak vezetői összeszedték a sajtónak 1909.íeccmber5-éna W QNNIE deTREVI LLE^^ °P*a Schalkáz dísztermében ^ — Jegyek előre válthatók VI világhirü énekesnőjének egyetlen hangversenye. ÉZA. könyvkereskedésében* (Fő­ u. 75 )

Next