Abauj-Kassai Közlöny, 1911. január (40. évfolyam, 1-25. szám)

1911-01-01 / 1. szám

XXXX. évfolyam.m B*e*.kesztösi5g is kiadóhivatal Harang-u. 9 Telefon 150 HIRDETÉSI DÍJ /megállapodás .v­ezenlat. =í a»:« jkí.ksük . n. ü órakor 2 45­1. szám. Kassa, Vasárnap, január 1. • Abauj-Kassai közlöny POLITIKAI NAPILAP. Előfizetési feltételek : Kassán Egész évre K 14.— Félévre K 7.— Negyedévre K 3.50 Egy hóra K 1.50 Vidéken Egész évre K 20.— Félévre IC 10.— Negyedévre K C 5.— E­gy hóra K — Egyas szám­ára 4 fillép Főszerkesztő: STEKKER KÁROLY Felelős szerkesztő: LEKLY GYULA Kiadótulajdonos: VITÉZ A. utóda Politikai ujesztendő. Egy esztendő tűnt el ismét a mérhetetlen időkből. Egy esz­tendő múlt ki a politikai élet történetéből. Egy esztendővel gazdagabb a történet örökös krónikása s egy esztendő ered­ménytelenségével szegényebb ismét a magyar nemzet. Ha visszapillantunk az elmúlt esz­tendő politikai eseményeire, egyetlen olyan momentumra sem bukkanunk, mely nemzeti önállásunkat, nemzeti független­ségünket, államiságunkat kidom­borította, előbbre vitte, avagy erősebbítette volna. Csupa olyan események, csupa olyan politi­kai mozzanatok jellemezték az egész elmúlt esztendőt, melyek a magyarság vereségét, függet­lenségünk letörését, államiságunk csökkentését vonták maguk után. A magyarság nem nyert a vá­lasztásoknál sem előnyöket. Hi­ába buktak ki rendre sorra a nemzetiségi képviselők a parla­mentből, hiába jöttek helyükbe a munkapárti képviselők, ezzel csak azt bizonyították a bécsi kamarilla előtt, hogy a magya­rok teljesen meghódoltak azok előtt a parancsok előtt, melye­ket onnan felülről, nagy gőgösen diktáltak s hogy immár nincsen mit tartaniok azoktól a fennen hirdetett jelszavaktól, melyek végeredményben a personális unio perspectiváját vetítették a politikai látóhatárra. Nem volt jó esztendő tehát az 1910-ik politikai esztendő. Nem hozott jót sem az ország­nak, sem a magyarság ügyé­nek. Nem öregbítette dicsősé­günket, nem vitte előbbre sor­sunkat, legfeljebb egy csomó csalódást hozott, legfeljebb egy­néhány gyönyörű ideálunktól j fosztott meg könyörtelenül s egy pár nemzeti bálványunkat zúzta össze durván, kímélet­lenül. Ezeket a politikai csapáso­kat nem is heverhetjük ki egy­hamar. Olyan vereségek érték egész politikai életünk stratégiai vonalát, hogy szinte egészen új­szerű taktika kidolgozása válik szükségessé, hogy valamely irányban haladhassunk, annyira más irányba terelődött ezáltal politikai életünk mozgása. A nemzet a sok csalódástól elfásulva, belefáradva azok kö­vetésébe, akikben eleddig vakon bizakodott, odavetette magát a legelső férfiúnak, aki új életet, új politikai tevékenységet, új eszmék megvalósítását ígérte. Miként a soká váratott leány a legelső férfinak odaveti magát, épenugy cselekedett a magyar nemzet is. A házasság, a sö­tétbe való ugrás. Sokszor sike­rül, de legtöbbször nem. A po­litika, mely az egligenciák tu­dománya, nem engedi meg ezt a könnyelműséget, itt egyetlen pillanatra sem szabad egy nem­zet sorsát a véletlenre bízni, minden egyes lépést kiszámí­tani, minden egyes cselekedet horderejét és súlyát mérlegelni kell. Hogy az ország közönsége az esztendőben történt politikai választásoknál ezt az elvet­ kö­vette volna, azt nem állíthatjuk , hogy a sötétbe való ugrásá­val szerencsét csinált volna, azt eleddig még nem konstatálhat­juk, de az az impressziónk, hogy a jövőben sem konstatál­hatjuk majd. Nem akarunk Kas­sandra jóslatokba bocsájtkozni, az ördögöt sem szeretjük előre a falra festeni, de eddigi műkö­déséből nem meríthetjük azt a reménységet, hogy politikájával, erélyes magatartásával ki tud­jon erőszakolni majd a magyar nemzet, részére vívmányokat ott, ahol a vívmányok kierőszakolása immár évtizedek óta szükségessé vált s honnan csakis erőszakkal lehetett mindezideig a legkisebb engedményt is kicsikarni. TÁ^Cft. Két gombostű. — Az Ab.-K. Közlöny eredeti tárcája. — Heyden Ernő a legnapre terre­­raéltóbb gymnáziumi tanárok egyike volt , a felsőbb leányisko­lában is nagyon kedvelték. Csak egy leánynak rokonszenvét ne­m tudta megnyerni. Azét a fekete fürtös, durcás kis Margitét. Éppen sz utolsó történetórát tartotta s mindenki érdeklődéssel hallgatta a szép, világosszőke ba­­juszú fiatal embert. De nem csoda. Előadása oly megkapó volt, hogy a hallgatókat mind elragadta, csak a durcás Margit ült könyökére támaszkodva s nagy fekete sze­meit dacosan a történelemkönyvbe mélye­ztette úgy, hogy puha fekete selyemfürtjei csaknem egé­szen elfodták keskeny arcát. Óh, hogy gyűlölte azt az önhitt em­bert, aki azt hitte talán, hogy úgy bánhat el vele, minit aféle kis gyermekkel. Egyetlenegy kérdé­sére nem felelt még eddig. Vajjon miféle gondolatok keringettek a hullámos fekete fürtök alatt, me­lyek lelógtak arcába. Pedig a fiatal tanár hányszor figyelmez­tette már, hogy fonja össze. A­mint a csengő az óra végét jelelte, Heyden fölállt és a kifelé iparkodó növendékek mindeniké­­vel kezet fogott, mindegyiknek szerencsés életüket kívánt anélkül azonban, hogy arra a halvány kis­lányra figyelt volna, aki még mindig elmélyedni látszott a tör­ténelemkönyvbe. Margitnak fejébe szállt minden vére. Határtalan vad gyűlölet töl­tötte el. Dacos szemeiben égő könnyekkel hagyta el az osztályt. Boldog szünidőket kívánok a hölgyeknek. Isten velük, mondá Heyden Ernő és egy főhajtással elhagyta a termet. A ruhatárba ment. Fölvette felöltőjét és fel­tette kalapját. — Ezer villám, átkozódott fen­­hangon és lázas sietséggel kapta le fejéről a kalapot. Mi volt az? Titk a kalapjában. Két valóságos gombostű fúródott a fejébe. Ilyen vakmerőség. Ilyen­­­ ilyen­­­Hamarjában sem is talált sza­vakat. Tudta jól, hogy ezt csakis a durcás Margit tehette.­­ Ezért lakolni fog az az álnok­teremtés, az boszorkány. Az igazgatóhoz sietett. Az ajtónál azonban megállt. Mégse. Nem, bevádolni nem akarta mégse. Vércseppek serkentek ki homlo­kából. A két tűt kihúzta a kalap­jából , azokat tárcájába téve, gyors léptekkel hagyta el az iskolát­­­* * * — Heyden tanár vérmérgezést kapott. Ezekkel a szavakkal nyitott be másnap Margithoz ifjabb nővére. — Micsoda? Gyűszű, olló a földre hullt. Margit halálsápadt arccal bámult nővérére. GODOWSKY dísztermében világhirű­ zongoraművész, a mester­iskola tanárá­nak egyetlen HANGVERSENYE. Jegyek a rendes árban már most előjegyezhetők Vitéz A. könyv-, zenemű- és ======= papírkereskedésében Kassa, főutca 75. szám.

Next