Abauj-Kassai Közlöny, 1911. január (40. évfolyam, 1-25. szám)
1911-01-01 / 1. szám
XXXX. évfolyam.m B*e*.kesztösi5g is kiadóhivatal Harang-u. 9 Telefon 150 HIRDETÉSI DÍJ /megállapodás .vezenlat. =í a»:« jkí.ksük . n. ü órakor 2 451. szám. Kassa, Vasárnap, január 1. • Abauj-Kassai közlöny POLITIKAI NAPILAP. Előfizetési feltételek : Kassán Egész évre K 14.— Félévre K 7.— Negyedévre K 3.50 Egy hóra K 1.50 Vidéken Egész évre K 20.— Félévre IC 10.— Negyedévre K C 5.— Egy hóra K — Egyas számára 4 fillép Főszerkesztő: STEKKER KÁROLY Felelős szerkesztő: LEKLY GYULA Kiadótulajdonos: VITÉZ A. utóda Politikai ujesztendő. Egy esztendő tűnt el ismét a mérhetetlen időkből. Egy esztendő múlt ki a politikai élet történetéből. Egy esztendővel gazdagabb a történet örökös krónikása s egy esztendő eredménytelenségével szegényebb ismét a magyar nemzet. Ha visszapillantunk az elmúlt esztendő politikai eseményeire, egyetlen olyan momentumra sem bukkanunk, mely nemzeti önállásunkat, nemzeti függetlenségünket, államiságunkat kidomborította, előbbre vitte, avagy erősebbítette volna. Csupa olyan események, csupa olyan politikai mozzanatok jellemezték az egész elmúlt esztendőt, melyek a magyarság vereségét, függetlenségünk letörését, államiságunk csökkentését vonták maguk után. A magyarság nem nyert a választásoknál sem előnyöket. Hiába buktak ki rendre sorra a nemzetiségi képviselők a parlamentből, hiába jöttek helyükbe a munkapárti képviselők, ezzel csak azt bizonyították a bécsi kamarilla előtt, hogy a magyarok teljesen meghódoltak azok előtt a parancsok előtt, melyeket onnan felülről, nagy gőgösen diktáltak s hogy immár nincsen mit tartaniok azoktól a fennen hirdetett jelszavaktól, melyek végeredményben a personális unio perspectiváját vetítették a politikai látóhatárra. Nem volt jó esztendő tehát az 1910-ik politikai esztendő. Nem hozott jót sem az országnak, sem a magyarság ügyének. Nem öregbítette dicsőségünket, nem vitte előbbre sorsunkat, legfeljebb egy csomó csalódást hozott, legfeljebb egynéhány gyönyörű ideálunktól j fosztott meg könyörtelenül s egy pár nemzeti bálványunkat zúzta össze durván, kíméletlenül. Ezeket a politikai csapásokat nem is heverhetjük ki egyhamar. Olyan vereségek érték egész politikai életünk stratégiai vonalát, hogy szinte egészen újszerű taktika kidolgozása válik szükségessé, hogy valamely irányban haladhassunk, annyira más irányba terelődött ezáltal politikai életünk mozgása. A nemzet a sok csalódástól elfásulva, belefáradva azok követésébe, akikben eleddig vakon bizakodott, odavetette magát a legelső férfiúnak, aki új életet, új politikai tevékenységet, új eszmék megvalósítását ígérte. Miként a soká váratott leány a legelső férfinak odaveti magát, épenugy cselekedett a magyar nemzet is. A házasság, a sötétbe való ugrás. Sokszor sikerül, de legtöbbször nem. A politika, mely az egligenciák tudománya, nem engedi meg ezt a könnyelműséget, itt egyetlen pillanatra sem szabad egy nemzet sorsát a véletlenre bízni, minden egyes lépést kiszámítani, minden egyes cselekedet horderejét és súlyát mérlegelni kell. Hogy az ország közönsége az esztendőben történt politikai választásoknál ezt az elvet követte volna, azt nem állíthatjuk , hogy a sötétbe való ugrásával szerencsét csinált volna, azt eleddig még nem konstatálhatjuk, de az az impressziónk, hogy a jövőben sem konstatálhatjuk majd. Nem akarunk Kassandra jóslatokba bocsájtkozni, az ördögöt sem szeretjük előre a falra festeni, de eddigi működéséből nem meríthetjük azt a reménységet, hogy politikájával, erélyes magatartásával ki tudjon erőszakolni majd a magyar nemzet, részére vívmányokat ott, ahol a vívmányok kierőszakolása immár évtizedek óta szükségessé vált s honnan csakis erőszakkal lehetett mindezideig a legkisebb engedményt is kicsikarni. TÁ^Cft. Két gombostű. — Az Ab.-K. Közlöny eredeti tárcája. — Heyden Ernő a legnapre terreraéltóbb gymnáziumi tanárok egyike volt , a felsőbb leányiskolában is nagyon kedvelték. Csak egy leánynak rokonszenvét nem tudta megnyerni. Azét a fekete fürtös, durcás kis Margitét. Éppen sz utolsó történetórát tartotta s mindenki érdeklődéssel hallgatta a szép, világosszőke bajuszú fiatal embert. De nem csoda. Előadása oly megkapó volt, hogy a hallgatókat mind elragadta, csak a durcás Margit ült könyökére támaszkodva s nagy fekete szemeit dacosan a történelemkönyvbe mélyeztette úgy, hogy puha fekete selyemfürtjei csaknem egészen elfodták keskeny arcát. Óh, hogy gyűlölte azt az önhitt embert, aki azt hitte talán, hogy úgy bánhat el vele, minit aféle kis gyermekkel. Egyetlenegy kérdésére nem felelt még eddig. Vajjon miféle gondolatok keringettek a hullámos fekete fürtök alatt, melyek lelógtak arcába. Pedig a fiatal tanár hányszor figyelmeztette már, hogy fonja össze. Amint a csengő az óra végét jelelte, Heyden fölállt és a kifelé iparkodó növendékek mindenikével kezet fogott, mindegyiknek szerencsés életüket kívánt anélkül azonban, hogy arra a halvány kislányra figyelt volna, aki még mindig elmélyedni látszott a történelemkönyvbe. Margitnak fejébe szállt minden vére. Határtalan vad gyűlölet töltötte el. Dacos szemeiben égő könnyekkel hagyta el az osztályt. Boldog szünidőket kívánok a hölgyeknek. Isten velük, mondá Heyden Ernő és egy főhajtással elhagyta a termet. A ruhatárba ment. Fölvette felöltőjét és feltette kalapját. — Ezer villám, átkozódott fenhangon és lázas sietséggel kapta le fejéről a kalapot. Mi volt az? Titk a kalapjában. Két valóságos gombostű fúródott a fejébe. Ilyen vakmerőség. Ilyen ilyenHamarjában sem is talált szavakat. Tudta jól, hogy ezt csakis a durcás Margit tehette. Ezért lakolni fog az az álnokteremtés, az boszorkány. Az igazgatóhoz sietett. Az ajtónál azonban megállt. Mégse. Nem, bevádolni nem akarta mégse. Vércseppek serkentek ki homlokából. A két tűt kihúzta a kalapjából , azokat tárcájába téve, gyors léptekkel hagyta el az iskolát* * * — Heyden tanár vérmérgezést kapott. Ezekkel a szavakkal nyitott be másnap Margithoz ifjabb nővére. — Micsoda? Gyűszű, olló a földre hullt. Margit halálsápadt arccal bámult nővérére. GODOWSKY dísztermében világhirű zongoraművész, a mesteriskola tanárának egyetlen HANGVERSENYE. Jegyek a rendes árban már most előjegyezhetők Vitéz A. könyv-, zenemű- és ======= papírkereskedésében Kassa, főutca 75. szám.