Abauj-Kassai Közlöny, 1911. február (40. évfolyam, 26-48. szám)
1911-02-24 / 45. szám
X XXX. évfolyam. SzavkesxttSség 4» kiadóhivatal Harang u. 9 Telefon 150 nmDHT ésx díj ea «gellapodás “ szerint. ■ EGJELENIK d n. 5 órakor POLITIKAI NAPILAP. 1911. — 45. szám. Kassa, Péntek, február 24. Abauj-Előfizetési feltételek: Frassán Egész évre K 14.— Félévre K 7.— Negyedévre K 3.50 Egy hóra K 1.50 Vidéken Egész évre K 20.— Félévre K 10 — Negyedévre K 5.— Egy hóra K — Egyse szám óra 4 fűlép Főszerkesztő: STEKKER KÁROLY Felelős szerkesztő: LEKLY GYULA Kiadótulajdonos: VITÉZ A. utóda Vívmányok?! A delegáció hadügyi albizottsága határozatilag kimondotta, hogy a haditengerészet szükségletét a quota arányában tartozik magyarországi iparosoktól s gyárosoktól beszerezni. Összegszerűleg ez 110 millió koronát tesz ki, mely összeg mindenesetre tekintélyesnek elég tekintélyes arra nézve, hogy néhány szóban mi is megemlékezzünk arról s megemlékezzünk kiváltképen azért, mert az egész magyar sajtó ebben a jelenlegi kormánynak valamelyes vívmányát sejteti s nem mulasztják el ez alkalomból egekig magasztalni érte. Ha a delegáció végre észre tér s szigorúan ragaszkodik ahhoz, hogy ha már okvetlenül százmilliók szükségesek a hadsereg fentartásához s annak fejlesztéséhez s ha feltétlenül szükséges a nagyhatalmi állás fentartásához az, hogy olyan hadihajók készüljenek, melyek a mi érdekeinket, speciálisan magyar érdekeket szolgálni egyhamar nem fognak, hogy ezek a horribilis kiadások, melyek a szegény adófizető polgárok véres verejtékes keresményéből adódik össze, hogy ezekből a nagy kiadásokból a törvény értelmében is, valamelyes összeg visszatérüljön, akkor még vívmányról, eredményről, sajnos nem beszélhetünk. Vájjon érdemnek tudjuk be azt, ha valamely hivatalnok előírt pragmatikájához ragaszkodva, azt minden pontjában be is tartja, vagy legalább igyekszik tőle telhetően betartani ? Vívmánynak, elismeréssel honorálandó különös érdemnek tartjuk-e, ha minden honpolgára ez országnak kötelességét, tisztán kötelességét teljesíti?! Nem. Ez még nem érdem, még kevésbbé vívmány, ez csupán és egyedül a kötelességnek teljesítése. Az igaz, ha az előzmények olyanok, hogy az elmúlt kormányok, noha a törvény éppen úgy nelt a költségnek megfizetésében segítségül, mert nyilván vagyon ez, hogy az én üdvösült uramtól nem maradt egyéb egy darabos a háznál, ezt is eladtam volna, ha árosan talált volna. Uraságtoknak kegyelmes atyai jóindulatjokból magokban ssállván engemet, hogy ne hallgassanak, nem kételkedem, ez mely jótéteményért én is sz én imádságomban az én Istenemnél fohászkodván, hogy Uraságtok mind fejenkint egyen-egyen csendes, békességes és jó egésséges állapotban megtartsa, szivem szerint kívánok. Datum Caesoviae, anno 1645. 23. Junii. Uraságtoknak alázatosi az néhai Georg Lauf lőcsei gazdának elhagyott özvegye Margit asszony. (Kassa 12. kir. város levéltárában. Közzétéve: Kassavidéke 1909. IX. 4.) A XVII. század második felében azonban már elmúltak a jó idők a lőcsei házra nézve, vendéglője hanyatlásnak indult, ebbők szabta azon kötelességet, hogy a hadügyi kiadások quota szerinti része Magyarországon költendő el, vagyis magyar iparosok s gyárosoknál fedezendő a hadsereg szükséglete olyan arányban, aminő arányban az ország a hadügyi kiadásokhoz járul, elmulasztották ezen törvényadta jogukkal élni s ezen törvényes jogainkat megvédeni, akkor az ilyen negatív eredmény is, vagyis a múlt bűnök kiküszöbölésének első kísérlete, a már teljesen elfásult és semmiben sem bizakodó lelkeket örömujjongásba való kitörésre bírja. S innen magyarázhatjuk azt az egyöntetű spontán megnyilatkozását a kormány érdemeinek méltatására, amelyben úgyszólván az egész magyar sajtó részt vett, akkor, mikor a delegációk tengerészeti albizottsága határozatilag kimondotta, valóban a kereskedelemügyi miniszter infiatívájára, hogy a tengerészeti szükségletekből 110 miliő korona értékű beruházás magyarországi iparosok s gyárosoktól szerzendő be. Mi sem vagyunk annyira rossz májuak, hogy az érdemet akkor se akarjuk észrevenni, ami 1668. június 7-én a lőcsei ház bárlője Major Pál azon kéri az nemes tanácsot, mivel kevés vendége jár • kevés hasznát veszi a lőcsei háznak, sört és noárcot árulhasson, mint előbb, különben nem subveniálhat. Deliberatum: Semper pro temper árulhasson ki 4 hordó márcot olykor, mikor a nemes város nem árultat, de ne többet, mivel a nemes város söre sem igen foly. (Kassa vidéke, 1910. VII. 3.) Mindazonáltal nagyon rosszul még sem mehetett a dolga, mert már 1669. január 31-én ugyanazon Mayer Pál lőcsei gazda azért supplicál, »hogy tovább gazda lehessen a lőcsei háznál, bírhassa árendában és mivel kevés vendége van relaxatiót (bérleengedést) kíván. (?) Jelenti azt is, hogy épületben, romladozó félben vannak a házak. Emberséges embereknek becsületes szállást sem adhat, majd nyakába hull az eső,kár az tényleg fenforog. S eszünkágába se jut kisebbíteni azok érdemeit, akik arra reászolgáltak, csak nem tudunk annyira elfogultak se lenni, hogy a kötelességek szigorú teljesítésében, a törvények rideg paragrafusaihoz való ragaszkodásban olyan rendkívüli érdemeket lássunk, mely érdemek hasábos dicshimnuszok elzengésére lennének méltóak. Mi is megadjuk mindenkinek a magáét. Ami a papé, az legyen az övé, smi az Istené, azt meg ne akarjuk másnak kiutalni. S ez okból mi is kijelenthetjük, hogyha az a mostani kormánynak első lépése azon az utód, melyen haladnia kell, annál a bizalomnál fogva, melylyel a nemzet már eleve felruházta s annál az eskünél fogva, melyet kormányra jutásuk alkalmából tettek, akkor mi is bizalommal tekintünk a jövőbe. Azonban aprópénzzel kifizettetni magunkat s kiváltképen az országot nem engedhetjük, mert a törvényhez való ragaszkodással újabb s újabb százmilliók megszavaztatását még nem érhetik el, ha még olyan nagy vívmánynak is akarja a kormányhoz közelálló s a pilla Deliberatum. Továbbra is gazda maradhat a lőcsei háznál, árenda azonkívül is kevés, megadhatja, (úgyis kevés, megfizetheti t. i.) ami fogyatkozás vagyon pedig azon háznál rövid nap megorvosoltatik«.(Rövid idő alatt t.i.) (U. o.) Ezen adat azt is nyilvánvalóvá teszi, hogy a XVII. század végén már ismét renoválásra szorult a lőcsei ház. Hogy ez mikor történt, arról hallgatnak adataink. Ezután már nem igen szerepe a lőcsei ház Kassa jegyzőkönyveiben s nevezetesebb esemény a későbbi századok alatt nem fűződik hozzá. Az uj restaurálás után azonban (1909.) ismét a közérdeklődés tárgyát képezi ; ódon falai sokat regélnek a múlt idők dicsőségéről s Lőcse egykori, azóta is, ma is folyton hanyatló fényes korszakáról! A balközép kaszinója, ma az egyesült ellenzéké. Vége. T ŔHOR. A kassai „lőcsei Mű története. — Az Ab.-K. Közlöny eredeti tárcája. — Irta: Lupkovics György. (Folytatás.) Ez napokon is Biró Uram ő Kegyeim* ir*nt, hogy Hertelnek az fi. 36 fizessen. Nincs énnekem hónáét fizessem, de ezenkívül is, úgy mint lengyeleknek fi. 200, az szolgálóméknak is fi. 35 adós vagyok és az nagy bubán csak *1 nem merülök benne mikép ezeket fizessem, ha Uraságtok ebben rajtam meg nem könyörül és kegyelmesen audveniálni ellenezne az asztagom tenora szerint, az kit Uraságtoknak írásul beadtam ad fi. 292 sonát, hogy az én creditorium is Uraságtokat ne jövendőben molestáljanak, legyen Uraságtoknak ily gyámoltalannak ön' • ' . ■ r\ ' J • i