Abauj-Kassai Közlöny, 1911. február (40. évfolyam, 26-48. szám)

1911-02-24 / 45. szám

X XXX. évfolyam. SzavkesxttSség 4» kiadóhivatal Harang­ u. 9 Telefon 150 nm­DHT ésx díj ea «gellapod­ás “­ szerint.­­ ■ EGJELENIK d n. 5 órakor POLITIKAI NAPILAP. 1911. — 45. szám. Kassa, Péntek, február 24. Abauj-Előfizetési feltételek: Frassán Egész évre K 14.— Félévre K 7.— Negyedévre K 3.50 Egy hóra K 1.50 Vidéken Egész évre K 20.— Félévre K 10 — Negyedévre K 5.— Egy hóra K — Egyse szám óra 4 fű­lép Főszerkesztő: STEKKER KÁROLY Felelős szerkesztő: LEKLY GYULA Kiadótulajdonos: VITÉZ A. utóda Vívmányok?! A delegáció hadügyi albizott­­sága határozatilag kimondotta, hogy a haditengerészet szükség­letét a quota arányában tarto­zik magyarországi iparosoktól s gyárosoktól beszerezni. Összeg­szerűleg ez 110 millió koronát tesz ki, mely összeg minden­esetre tekintélyesnek elég tekin­télyes arra nézve, hogy néhány szóban mi is megemlékezzünk arról s megemlékezzünk kivált­képen azért, mert az egész ma­gyar sajtó ebben a jelenlegi kor­mánynak valamelyes vívmányát sejteti s nem mulasztják el ez alkalomból egekig magasztalni érte. Ha a delegáció végre észre tér s szigorúan ragaszkodik ah­hoz, hogy ha már okvetlenül százmilliók szükségesek a had­sereg fentartásához s annak fej­lesztéséhez s ha feltétlenül szük­séges a nagyhatalmi állás fen­tartásához az, hogy olyan hadi­hajók készüljenek, melyek a mi érdekeinket, speciálisan magyar érdekeket szolgálni egyhamar nem fognak, hogy ezek a horri­bilis kiadások, melyek a sze­gény adófizető polgárok véres verejtékes keresményéből adódik össze, hogy ezekből a nagy kia­dásokból a törvény értelmében is, valamelyes összeg visszaté­rüljön, akkor még vívmányról, eredményről, sajnos nem beszél­hetünk. Vájjon érdemnek tudjuk be azt, ha valamely hivatalnok előírt pragmatikájához ragasz­kodva, azt minden pontjában be is tartja, vagy legalább igyekszik tőle telhetően betartani ? Vív­mánynak, elismeréssel honorá­landó különös érdemnek tartjuk-e, ha minden honpolgára ez or­szágnak kötelességét, tisztán kö­telességét teljesíti?! Nem. Ez még nem érdem, még kevésbbé vív­mány, ez csupán és egyedül a kötelességnek teljesítése. Az igaz, ha az előzmények olyanok, hogy az elmúlt kormá­nyok, noha a törvény éppen úgy nelt a költségnek m­egfizetésében segítségül, mert nyilván vagyon ez, hogy az én üdvösült uramtól nem maradt egyéb egy darabos a háznál, ezt is eladtam volna, ha árosan talált volna. Uraságtoknak kegyelmes atyai jóindulatjokból magokban ssállván engem­et, hogy ne hallgassanak, nem kételkedem, ez mely jótéte­ményért én is sz én imádságom­ban az én Istenemnél fohászkodván, hogy Uraságtok mind fejenkint egyen-egyen csendes, békességes és jó egésséges állapotban meg­tartsa, szivem szerint kívánok. Datum Caesoviae, anno 1645. 23. Junii. Uraságtoknak alázatosi az néhai Georg Lauf lőcsei gaz­dának elhagyott özvegye Margit asszony. (Kassa 12. kir. város levéltárában. Közzétéve: Kassa­­vidéke 1909. IX. 4.) A XVII. század második felében azonban már elmúltak a jó idők a lőcsei házra nézve, vendéglője hanyatlásnak indult, eb­bők szabta azon kötelességet, hogy a hadügyi kiadások quota szerinti része Magyarországon költendő el, vagyis magyar ipa­rosok s gyárosoknál fedezendő a hadsereg szükséglete olyan arány­ban, aminő arányban az ország a hadügyi kiadásokhoz járul, el­mulasztották ezen törvényadta jogukkal élni s ezen törvényes jogainkat megvédeni, akkor az ilyen negatív eredmény is, vagyis a múlt bűnök kiküszöbölésének első kísérlete, a már teljesen el­fásult és semmiben sem biza­kodó lelkeket örömujjongásba való kitörésre bírja. S innen ma­gyarázhatjuk azt az egyöntetű spontán megnyilatkozását a kor­mány érdemeinek méltatására, a­melyben úgyszólván az egész magyar sajtó részt vett, akkor, mikor a delegációk tengerészeti albizottsága határozatilag kimon­dotta, valóban a kereskedelem­ügyi miniszter infiatívájára, hogy a tengerészeti szükségletekből 110 miliő korona értékű beru­házás magyarországi iparosok s gyárosoktól szerzendő be. Mi sem vagyunk annyira rossz májuak, hogy az érdemet akkor se akarjuk észrevenni, ami­ 1668. június 7-én a lőcsei ház bárlője Major Pál azon kéri az nemes tanácsot, mivel kevés ven­dége jár • kevés hasznát veszi a lőcsei háznak, sört és noárcot árulhasson, mint előbb, különben nem subveniálhat. Deliberatum: Semper pro tem­per árulhasson ki 4 hordó márcot olykor, mikor a nemes város nem árultat, de ne többet, mivel a nemes város söre sem igen foly. (Kassa vidéke, 1910. VII. 3.) Mindazonáltal nagyon rosszul még sem mehetett a dolga, mert már 1669. január 31-én ugyan­azon Mayer Pál lőcsei gazda azért supplicál, »hogy tovább gazda lehessen a lőcsei háznál, bírhassa árendában és mivel kevés vendége van relaxatiót (bérleengedést) kí­ván. (?) Jelenti azt is, hogy épü­letben, rom­ladozó félben vannak a házak. Emberséges embereknek becsületes szállást sem adhat, majd nyakába hull az eső,­kár az tényleg fenforog. S eszünk­­ágába se jut kisebbíteni azok ér­demeit, akik arra reászolgáltak, csak nem tudunk annyira elfo­gultak se lenni, hogy a köteles­ségek szigorú teljesítésében, a tör­vények rideg paragrafusaihoz való ragaszkodásban olyan rendkívüli érdemeket lássunk, mely érde­mek hasábos dicshim­nuszok el­­zengésére lennének méltóak. Mi is megadjuk mindenkinek a magáét. A­m­i a papé, az le­gyen az övé, smi az Istené, azt meg ne akarjuk másnak kiutalni. S ez okból mi is kijelenthetjük, hogyha az a mostani kormány­nak első lépése azon az utód, melyen haladnia kell, annál a bi­zalomnál fogva, melylyel a nem­zet már eleve felruházta s an­nál az eskünél fogva, melyet kor­mányra jutásuk alkalmából tettek, akkor mi is bizalommal tekin­tünk a jövőbe. Azonban apró­pénzzel kifizettetni magunkat s kiváltképen az országot nem en­gedhetjük, mert a törvényhez való ragaszkodással újabb s újabb százmilliók megszavaztatását még nem érhetik el, ha még olyan nagy vívmánynak is akarja a kormányhoz közelálló s a pilla­ Deliberatum. Továbbra is gazda maradhat a lőcsei háznál, árenda azonkívül is kevés, megadhatja, (úgyis kevés, megfizetheti t. i.) ami fogyatkozás vagyon pedig azon háznál rövid nap megorvo­­soltatik«.(Rövid idő alatt t.i.) (U. o.) Ezen adat azt is nyilvánvalóvá teszi, hogy a XVII. század végén már ismét renoválásra szorult a lőcsei ház. Hogy ez mikor történt, arról hallgatnak adataink. Ezután már nem igen szerepe a lőcsei ház Kassa jegyzőkönyvei­ben s nevezetesebb esemény a későbbi századok alatt nem fűző­dik hozzá. Az uj restaurálás után azonban (1909.) ismét a közérdeklődés tár­gyát képezi ; ódon falai sokat regélnek a múlt idők dicsőségéről s Lőcse egykori, azóta is, ma is folyton hanyatló fényes korsza­káról! A balközép kaszinója, ma az egyesült ellenzéké. Vége. T ŔHOR. A kassai „lőcsei Mű története. — Az Ab.-K. Közlöny eredeti tárcája. — Irta: Lupkovics György. (Folytatás.) Ez napokon is Biró Uram ő Kegyeim* ir*nt, hogy Hertelnek az fi. 36 fizessen. Nincs énnekem hónáét fizessem, de ezenkívül is, úgy mint lengyeleknek fi. 200, az szolgálóméknak is fi. 35 adós va­gyok és az nagy bubán csak *1 nem merülök benne mikép ezeket fizessem, ha Uraságtok ebben rajtam meg nem könyörül és ke­gyelmesen audveniálni ellenezne az asztagom tenora szerint, az kit Uraságtoknak írásul beadtam ad fi. 292 sonát, hogy az én cre­­ditorium is Uraságtokat ne jöven­dőben molestáljanak, legyen Ura­ságtoknak ily gyámoltalannak ön­' • ' . ■ r\ ' J • i

Next