Abauj-Kassai Közlöny, 1911. március (40. évfolyam, 49-74. szám)

1911-03-01 / 49. szám

XXXX. évfolyam. Szcffkesztőség Is kiadóhivatal Harang-u. 9 Telefon ISO MI­ÍtDHXÉSI DI«! m­agállapodás = szett int. IEE «E«JELR!MK 4 a. S órakor POLITIKAI NAPILAP. Főszerkesztő: STEKKER KÁROLY Felelős szerkesztő: LEKLY GYULA Kiadótulajdonos: VITÉZ A. utóda 1911. — 49. szám. Kassa, Szerda, március 1. Előfizetési feltételek: Brassón Egész évre K 14.— Félévre K 7.— Negyedévre K 3.50 Egy hóra K 1.50 Vidéken Egész évre K 20.— Félévre K 10 — Negyedévre K 5.— Egy hóra K — Egyes szám­ára 4 fillér 1/Világkiállítás. A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara elnöke Lánczy Leó egy életrevaló s hazánk gazdasági életére nagy fontossággal biró esz­mét pendített meg s ez eszmé­nek országszerte propagandát óhajt csinálni. Ez eszme, mely­nek már régen a megvalósulás stádiumában kellett volna hogy legyen, egy világvilágkiállitás ren­dezése Magyarországon. Lánczy Leó a világkiállítást 1917-re ter­vezi, amikor is az ország szé­­kesfővárosa a környék hozzácsa­tolása s a természetes szaporu­­­­lat hozzászámitásával a milliós metropolisok közzé fog tartozni s igy méltán felkeltheti ezen egész akció az egész világ figyel­mét. Hogy egy világkiállításnak minő jelentősége van, lehet egy ország további fejlődésére, azt talán még magyaráznunk is fe­lesleges. időfecsérlés lenne, mert ha csak az idegenforgalmat te­kintjük, amit egy ilyen világki­állítás szerez az országnak s amelyre immár évtizedek óta hi­ába törekszünk, már ezzel egye­dül is annyi hasznot hajtottunk, amennyi hasznot semmi más egyébbel elérni nem volnánk ké­pesek. Világkiállítása már majd min­den országnak volt, sokkal ki­sebb s kevésbbé kulturált or­szágnak, mint a miénk s­érthe­tetlen okokból eleddig még hi­vatott tényezőknek nem jutott eszébe, hogy ezt az életrevaló s valóban igen szükséges eszmét meg is valósítsák. Még Románi­ának is volt már világkiállítása s az bizonyos, hogy annyi ér­deklődést csak ki tudunk vál­tani a külföldből, amennyit ez a picinyke, de valóban önálló s független állam ki tudott váltani. S noha az illetékes ténye­zők pártolják a budapesti keres­kedelmi és iparkamara elnöké­nek ezen tervét, még mindig nem látjuk teljesen biztosítva azt, hogy hazánkban a tervezett világkiál­lítás a kontemplált időpontban tényleg létesülni fog. Világkiállításra pedig feltétle­nül szükségünk van. Nemcsak azért, mert általa anyagi előnyö­ket is remélhetünk, de kiváltké­pen az erkölcsi siker s elégtétel okából, melyre az évtizedes s tervszerű rágalmazások okából szükségünk van, hogy vég­re teljes és tökéletes elég­tételt nyerjünk a külföldtől, mely még mindig nem ismeri sem országunkat, sem műveltsé­günket, sem kultúránkat, hanem valamely félig vad, nyers nép­törzset lát bennünk, mely még mindig nem tudta ázsiai eredeté­ből kivetkőztetni magát. Ha te­hát egy világkiállítás következ­tében, melyen a külföld is ter­mészetszerűleg részt kell hogy vegyen, végre megismer minket, megismeri igaz mivoltunkat s látja, hogy itt nagy kultúra, elő­rehaladás van s hogy mindaz, amit rólunk ellenségeink hiresz­­telnek, hazug és rosszindulatú valótlanságok, akkor talán a mi ismert, de épen ez okból elha­nyagolt természeti szépségeink, mondhatnók ritkaságaink reá fogják bírni végre a külföldieket, hogy a régen áhítozott, sóvár­gott idegenforgalmat valóra vált­sák s ez egyetlen még hiányzó eszközt, teljes és tökéletes bol­dogulásunkhoz kiszolgáltassák. Társadalmi úton kell tehát odahalnunk, hogy ez a világki­állítás valóra váljon. Hogy sem­milyen faktor ne találjon okot, ezt a végtelenségig elodázni. Mert bizonyos, hogy nagyon sok mun­kával nagyon sok fáradtsággal jár egy világkiállítást úgy nyélbe ütni, hogy az a siker minden képét mutassa azután. Egy fias­kó épen olyan káros, ha­­ nem ártalmasabb, mintha egyáltalában nem rendezünk világkiállítást. De ha minden tényező azon lesz, ha mindenki közreműködik, hogy egy világkiállítás a siker jegyé­ben szülessék meg, akkor semmi sem térítheti el ezen szándék megvalósulásától. Amit egyöntetűen s mindnyá­jan akarunk, annak sikerülnie kell. Mint egy ember tehát, kí­vánjuk, hogy 1917. évre Magyar­­országon világkiállítást rendezze­nek, mert ebből úgy az egyesek, mint az összeség, de kiváltké­pen az ország erkölcsi és anya­gi érdekei nyernek támogatást s erősítést egy újabb s szebb fej­lődésre. ( *) E cikket egyik rendes mun­katársunktól kaptuk, de a világki­állítás mellett felhozott argumen­tumaival nem értünk teljesen egyet. Meggyőződésünk szerint egy ma­gyar világkiállítás mellett csupán­­ az idegenforgalom szerzése és a­­ külföld által államiságunk teljes­­ megismertetése s a felőlünk hiresz­­­­telt rágalmak megdöntése szól, de­­ minden egyéb ellene beszél s egy­­ ilyen fényes mulatságot nagyon­­ drágán fizetnénk meg s utána a drágaság elviselhetetlen lenne. A szegény és kis államoknak nem szabad nagyzási hóbortba esni. A mi feladatunk: a magyar ipar meg­teremtése s az önálló vámterület megvalósítása, amíg ezek nincse­nek meg, addig kár világkiállítás­ról álmodozni. Szerk. fi karmatik egyetem. Bizalmas megbeszélések. Kassa, febr. 28. y A harmadik egyetem kérdése évek óta majd elalszik, majd fel­ébred. Most egy nagy pauza után újra ott tartunk, hogy az egye­tem decentralizációja ismét ébre­dez, mennyiben a közoktatásügyi miniszter bizalmas értekezéseket kezdett e tárgyban s elsősorban a debreceni faktorok, az illetékes tényezők voltak hivatalosak nála , a megbeszélték az esetleg Deb­recenben felállítandó egyetem szer­vezésével kapcsolatos kérdéseket. A bizalmas megbeszélésről a hír azt vette szárnyaira, hogy a harmadik egyetemet Debrecenben állítják fel, ez elhatározott dolog. S az egyetemért versengő városok még rá sem értek e fölött búsla­kodni, mikor jött a hivatalos tu­dósítás, hogy a harmadik egye­tem székhelye még egyáltalában nincs eldöntve s a miniszter a bi­zalmas értekezéseket más városok illetékes tényezőivel is folytatni fogja s csak ezután következik a döntés. Ez a hivatalos tudósítás váro­sunk közvéleményére minden bi­zon­nyal megnyugtató hatást gya­korolt a az egyetemi nagybizott­ság rögtön akcióba lépett, men­­nyiben a város közgyűléséhez be­adványt intézett, arra kérve a vá­ros közönségét, hogy az egyetem céljaira szavazzon meg egy millió koronát és ingyen telket, hogy ha majd a miniszter Kassa illeté­kes tényezőit fogja meghívni bi­zalmas értekezletre, ne menjenek üres kézzel, hanem legyen mivel kirukkolniok. Ebben a tárgyban az állandó hármas bizottság megtette a javas­latát s mint már volt alkalmunk közölni, a hármas bizottság azt a javaslatot terjeszti a mai közgyű­­lés elé, hogy ára szavazza meg a közgyűlés az egymilliót és bizto­sítson alkalmas ingyen telket is, de csak az esetre, ha Kassán há­rom fakultásos : jogi, filozófiai és orvosi, vagyis teljes egyetemet ál­lítanak fel, ami an­nyit tesz, hogy egy csonka egyetemért a város nem hoz áldozatot. Ezt az álláspontot csak helye­selni tudjuk, mert egy csonka egyetem semmit sem lendítene kulturális fejlődésünkön, miután egyetem nélkül is van theologiai és jogi fakultásunk s ha ezeknek egyetemi jelleget adnának is, a kivánt célt el nem érnénk s így helyes az elvi álláspont, hogyha egyetem, hát akkor legyen az tel­jes egyetem! Bizonyosra vehetjük, hogy a közgyűlés a javaslatot határozattá emeli a a bizalmas értekezleten az illetékes faktorok, t. i. a város s az egyetemi bizottság érdemes *)

Next