Abauj-Kassai Közlöny, 1911. március (40. évfolyam, 49-74. szám)
1911-03-01 / 49. szám
XXXX. évfolyam. Szcffkesztőség Is kiadóhivatal Harang-u. 9 Telefon ISO MIÍtDHXÉSI DI«! magállapodás = szett int. IEE «E«JELR!MK 4 a. S órakor POLITIKAI NAPILAP. Főszerkesztő: STEKKER KÁROLY Felelős szerkesztő: LEKLY GYULA Kiadótulajdonos: VITÉZ A. utóda 1911. — 49. szám. Kassa, Szerda, március 1. Előfizetési feltételek: Brassón Egész évre K 14.— Félévre K 7.— Negyedévre K 3.50 Egy hóra K 1.50 Vidéken Egész évre K 20.— Félévre K 10 — Negyedévre K 5.— Egy hóra K — Egyes számára 4 fillér 1/Világkiállítás. A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara elnöke Lánczy Leó egy életrevaló s hazánk gazdasági életére nagy fontossággal biró eszmét pendített meg s ez eszmének országszerte propagandát óhajt csinálni. Ez eszme, melynek már régen a megvalósulás stádiumában kellett volna hogy legyen, egy világvilágkiállitás rendezése Magyarországon. Lánczy Leó a világkiállítást 1917-re tervezi, amikor is az ország székesfővárosa a környék hozzácsatolása s a természetes szaporulat hozzászámitásával a milliós metropolisok közzé fog tartozni s igy méltán felkeltheti ezen egész akció az egész világ figyelmét. Hogy egy világkiállításnak minő jelentősége van, lehet egy ország további fejlődésére, azt talán még magyaráznunk is felesleges. időfecsérlés lenne, mert ha csak az idegenforgalmat tekintjük, amit egy ilyen világkiállítás szerez az országnak s amelyre immár évtizedek óta hiába törekszünk, már ezzel egyedül is annyi hasznot hajtottunk, amennyi hasznot semmi más egyébbel elérni nem volnánk képesek. Világkiállítása már majd minden országnak volt, sokkal kisebb s kevésbbé kulturált országnak, mint a miénk sérthetetlen okokból eleddig még hivatott tényezőknek nem jutott eszébe, hogy ezt az életrevaló s valóban igen szükséges eszmét meg is valósítsák. Még Romániának is volt már világkiállítása s az bizonyos, hogy annyi érdeklődést csak ki tudunk váltani a külföldből, amennyit ez a picinyke, de valóban önálló s független állam ki tudott váltani. S noha az illetékes tényezők pártolják a budapesti kereskedelmi és iparkamara elnökének ezen tervét, még mindig nem látjuk teljesen biztosítva azt, hogy hazánkban a tervezett világkiállítás a kontemplált időpontban tényleg létesülni fog. Világkiállításra pedig feltétlenül szükségünk van. Nemcsak azért, mert általa anyagi előnyöket is remélhetünk, de kiváltképen az erkölcsi siker s elégtétel okából, melyre az évtizedes s tervszerű rágalmazások okából szükségünk van, hogy végre teljes és tökéletes elégtételt nyerjünk a külföldtől, mely még mindig nem ismeri sem országunkat, sem műveltségünket, sem kultúránkat, hanem valamely félig vad, nyers néptörzset lát bennünk, mely még mindig nem tudta ázsiai eredetéből kivetkőztetni magát. Ha tehát egy világkiállítás következtében, melyen a külföld is természetszerűleg részt kell hogy vegyen, végre megismer minket, megismeri igaz mivoltunkat s látja, hogy itt nagy kultúra, előrehaladás van s hogy mindaz, amit rólunk ellenségeink hiresztelnek, hazug és rosszindulatú valótlanságok, akkor talán a mi ismert, de épen ez okból elhanyagolt természeti szépségeink, mondhatnók ritkaságaink reá fogják bírni végre a külföldieket, hogy a régen áhítozott, sóvárgott idegenforgalmat valóra váltsák s ez egyetlen még hiányzó eszközt, teljes és tökéletes boldogulásunkhoz kiszolgáltassák. Társadalmi úton kell tehát odahalnunk, hogy ez a világkiállítás valóra váljon. Hogy semmilyen faktor ne találjon okot, ezt a végtelenségig elodázni. Mert bizonyos, hogy nagyon sok munkával nagyon sok fáradtsággal jár egy világkiállítást úgy nyélbe ütni, hogy az a siker minden képét mutassa azután. Egy fiaskó épen olyan káros, ha nem ártalmasabb, mintha egyáltalában nem rendezünk világkiállítást. De ha minden tényező azon lesz, ha mindenki közreműködik, hogy egy világkiállítás a siker jegyében szülessék meg, akkor semmi sem térítheti el ezen szándék megvalósulásától. Amit egyöntetűen s mindnyájan akarunk, annak sikerülnie kell. Mint egy ember tehát, kívánjuk, hogy 1917. évre Magyarországon világkiállítást rendezzenek, mert ebből úgy az egyesek, mint az összeség, de kiváltképen az ország erkölcsi és anyagi érdekei nyernek támogatást s erősítést egy újabb s szebb fejlődésre. ( *) E cikket egyik rendes munkatársunktól kaptuk, de a világkiállítás mellett felhozott argumentumaival nem értünk teljesen egyet. Meggyőződésünk szerint egy magyar világkiállítás mellett csupán az idegenforgalom szerzése és a külföld által államiságunk teljes megismertetése s a felőlünk hiresztelt rágalmak megdöntése szól, de minden egyéb ellene beszél s egy ilyen fényes mulatságot nagyon drágán fizetnénk meg s utána a drágaság elviselhetetlen lenne. A szegény és kis államoknak nem szabad nagyzási hóbortba esni. A mi feladatunk: a magyar ipar megteremtése s az önálló vámterület megvalósítása, amíg ezek nincsenek meg, addig kár világkiállításról álmodozni. Szerk. fi karmatik egyetem. Bizalmas megbeszélések. Kassa, febr. 28. y A harmadik egyetem kérdése évek óta majd elalszik, majd felébred. Most egy nagy pauza után újra ott tartunk, hogy az egyetem decentralizációja ismét ébredez, mennyiben a közoktatásügyi miniszter bizalmas értekezéseket kezdett e tárgyban s elsősorban a debreceni faktorok, az illetékes tényezők voltak hivatalosak nála , a megbeszélték az esetleg Debrecenben felállítandó egyetem szervezésével kapcsolatos kérdéseket. A bizalmas megbeszélésről a hír azt vette szárnyaira, hogy a harmadik egyetemet Debrecenben állítják fel, ez elhatározott dolog. S az egyetemért versengő városok még rá sem értek e fölött búslakodni, mikor jött a hivatalos tudósítás, hogy a harmadik egyetem székhelye még egyáltalában nincs eldöntve s a miniszter a bizalmas értekezéseket más városok illetékes tényezőivel is folytatni fogja s csak ezután következik a döntés. Ez a hivatalos tudósítás városunk közvéleményére minden bizonnyal megnyugtató hatást gyakorolt a az egyetemi nagybizottság rögtön akcióba lépett, mennyiben a város közgyűléséhez beadványt intézett, arra kérve a város közönségét, hogy az egyetem céljaira szavazzon meg egy millió koronát és ingyen telket, hogy ha majd a miniszter Kassa illetékes tényezőit fogja meghívni bizalmas értekezletre, ne menjenek üres kézzel, hanem legyen mivel kirukkolniok. Ebben a tárgyban az állandó hármas bizottság megtette a javaslatát s mint már volt alkalmunk közölni, a hármas bizottság azt a javaslatot terjeszti a mai közgyűlés elé, hogy ára szavazza meg a közgyűlés az egymilliót és biztosítson alkalmas ingyen telket is, de csak az esetre, ha Kassán három fakultásos : jogi, filozófiai és orvosi, vagyis teljes egyetemet állítanak fel, ami annyit tesz, hogy egy csonka egyetemért a város nem hoz áldozatot. Ezt az álláspontot csak helyeselni tudjuk, mert egy csonka egyetem semmit sem lendítene kulturális fejlődésünkön, miután egyetem nélkül is van theologiai és jogi fakultásunk s ha ezeknek egyetemi jelleget adnának is, a kivánt célt el nem érnénk s így helyes az elvi álláspont, hogyha egyetem, hát akkor legyen az teljes egyetem! Bizonyosra vehetjük, hogy a közgyűlés a javaslatot határozattá emeli a a bizalmas értekezleten az illetékes faktorok, t. i. a város s az egyetemi bizottság érdemes *)