Abauj-Kassai Közlöny, 1911. június (40. évfolyam, 124-146. szám)

1911-06-01 / 124. szám

2. oldal. AUARI-KASSAI KÖZLÖNY Május története az elmúlt évtizedben. Kassa, máj. 31. A legunalmasabb és állandóan gúnyolt társalgási témát, az idő­járást most egyszerre komolyan aktuálissá tette az idei május. A legszebb tavaszi hónap várva-várt ragyogását, üdítő légtisztaságát, sokszor megénekelt szépségét ko­mor, borongó napok, virágtépdeső fagyos szelek és legszeszélyesebb változatokban pusztító zivatarok söpörték el az idén és mintha valami természetgyűlölő démon megirigyelte volna az emberektől a tavaszt, sikerült beerőszakolni a naptárba az évszakok legkelle­metlenebb hónapjaiból­­ összegyűj­tött rossz időket, szomorú emlékű napokat. Az utolsó tíz esztendő alatt alig találunk hasonló rossz időjá­rású májust, mint a mostani, ami­kor egyetlen tavaszi napot sem élvezhetünk. A rossz időjárásnak első­sorban természetesen a gaz­dák, termelők vallják kárát, de megérzik utóbb általánosságban a fogyasztók is, mert minden ter­ményhez drágábban jutunk majd a piacon. Ezenfelül a kedvezőtlen termésű vidékeket, amerre amúgy is szűkösen hull az istenáldás, az éhínség réme ijesztget. Megpróbáltunk visszapillantást vetni 1901-ig és a lefolyt évtized májusi időjárását hiteles adatok alapján a következőkben ismer­tetjük : 1901 május 9-ére virradó éjjel több helyütt fagy és dér volt, amely a vetésekben és gyümölcs­ben nagy kárt tett. Tizenhatodi­­kán jégeső pusztított, amely tönk­retette a gyümölcstermést. Tizen­­nyolcadikán a jégvihar okozott nagy károkat. Ezzel végződött be tíz év előtt a májusi káros idő­járás. 1902 május első­­ napjaiban or­szágos fagy és havazás volt. Csak­nem minden megyéből érkeztek szomorú tudósítások nagy mező­­gazdasági károkról. Tizennegye­dikén jelentékeny zivatarok voltak. Huszadikán zivatar és felhőszaka­dás pusztított végig az országon, ezután kevés kivétellel szép ta­vaszi idő járta. 1903- ban ragyogó napokkal kez­dődött a május. A hónap első fe­lében szinte nyári napok­­ köszön­­töttek be. A tizenkilencediki és huszadiki időjárást leszámítva, a hónap igen szép volt. 1904- ben szintén kedvező na­pokkal kezdődött a május. Később azonban a meteorológiai jelentések szerint hűvösre vált az időjárás, helyenkint esővel és zivatarral. Május huszadikán szárazságról ér­keztek jelentések, amelyek szerint a gabonaneműekben nagy kárt tett az aszály és a rozsda. A túl nagy szárazság miatt a szántás is megakadt. A jelentések a tőzsdén riadalmat keltettek. 1905. májusában az időjárás rendes lefolyású volt. Egyes jelen­tések kevés ködről, esőről és némi zivatarról szólnak. Általában azon­ban az egész májusban igen szép idő volt. 1906-ban a május az ország nagyobb részén esős napokkal kez­dődött. A meterológiai jelentések nagyobb csapadékról szólnak. Hu­szadika táján változóan felhős és hűvös volt az időjárás. Több he­lyen zivatarok dúltak. Huszonki­­lencedikén a meteorológiai intézet száraz időjárást jósolt. 1907. május elsején dermesztő hideg volt. Az emberek télikabát­ban jártak és jelentések szerint a fák rügyei lefagytak. Ez a május egyike volt a legzordabb máju­soknak. A hónap első felében csak­nem naponkint fordult elő csapa­dék és az idő nem melegedett fel. Tizenötödike után végre száraz, derült idő következett. A hónap végén már megint változóan fel­hős volt az időjárás, sok helyütt zivatarral. 1908-ban szép napokkal köszön­tött be a május. Huszadikán túl már erős, szeles volt az időjárás. A hónap végén enyhébb zivatarok voltak. 1909. májusa változékony idő­járást mutat. A mezőgazdasági ál­lapot kedvező volt. A hónap vége enyhe, kevés zivatarral. 1910-ben kevés kivétellel de­rült, szép napjai voltak májusnak. Hazánkban csak a tengerparti tá­jakon volt eső. Különösen szép volt a hónap vége, amely az idei­vel ellentétben, száraz, derült és csaknem teljesen felhőtlen volt. 124 szám. Fővárosi levél, Budapest, május 31. Nem akar meghalni ez az idei szezon. Meg fog halni, az biztos, de úgy látszik, hogy nem kergetteti magát. Akárcsak Po­­lónyi. Illetőleg ez utóbbinál még az sem biztos, hogy meg fog-e halni, csak az bizonyos, hogy ker­getni nem engedi magát. Térden állva kell nekem mea culpát kiáltanom irtózatos bűnei­mért, amel­lyel már több ízben legyilkoltam a szezont és be kell vallanom, semmi hajlandóságot nem mutat arra, hogy meghaljon. Mindig újabb és újabb ese­mények, képviselőház, színházak, művészet, sport terén, mindenütt élet van és amellett az idő is­ még telet játszik, úgy, hogy nekem még mindig pontosan eseménye­ket kell regisztrálni. Legnagyobb esemény persze a képviselőház. Áll a kultuszvita teljes virulásában. Ki a legény az iskolában ? — kiáltással hadakoz­nak a csapatok, pártok és újságok. Fölöttük pedig Zichy János fölé­nyes, gúnyos, de egyáltalában nem imponáló arccal pihen. Másokat szúrnának azok a babérok, amik ő alatta vannak,­­de ő pihen rajtuk. Lassanként azonban a színház­­direktorok is pihenni fognak már térni. Mindegyik azt várja, hogy a másik hagyja abba az immár életveszélyessé váló iramot. De nem. Még az operaház is premier estéket rendez, a Nemzeti pláne Amerikából hozat valami különle­gességet, olyat mint a nehéz­ ebéd utáni exotikus dessert. Jól esik az egy nehéz Shakespeare-ciklus után. A Magyarban magyar szerző élvezi a színpadi­­ szerzőség első napjait, a Királyban régi jó em­lékek ébredeznek az emberek szi­vében a Szultán és a Lotti ezre­deseinek hallatára, a Vígszinház meg a költözködés havának tisz­teletére már másodszor költözkö­dik a Városligeti Színházba. Maga helyett pedig a Lipótkavárosnak kedveskedik a német ensemblé­­val. Ami utóvégre mégis csak jól esik egy olyan tőzsgyökeres lipót­városi fülnek. De nemcsak a színházi berkek hangosak, hanem a művészetiek is. Kérem a Nyolcak azok ötven­nyolcra való lármát csináltak. A Nyolcak kiállítása kapcsán már verekedtek az emberek, már le­szedték egymásról a keresztvizet és a hajat, már hangversenyeztek, már felolvastak, sőt már ellenké­pet is festettek. Legjobban meg­szenvedte azonban az egész har­cot Feleky Géza, a Nyugat mun­katársa. Akinek pechje van, annak pechje van, az egyszer bizonyos. Ő írta a Nyolcak katalógusához a bevezetőt, valamint néhány vi­tánál fel is szólalt és mindannyi­szor, ilyen a szedőterem koboldja, más keresztnevet biggyesztettek a nevéhez. Egyszer Feleky Ár­pádnak, egyszer Feleky Henrik­nek nevezték. Hogy miért, azt ő most valószínűleg lázasan nyo­mozza. Vannak még olyan berkek, amelyek hangosak, itt Budapesten. Hangosak most a kaszárnyák ber­kei. Ha ugyan nem blassómia az ilyen hasonlat. De tény az, hogy hangosak. Most van az úgyneve­zett 28-asok időszaka. Azoké, akik 28 napra vonulnak be katonáék­­hoz, a szép hazát Védeni. (Ami elég logikus. Mert miért legyenek csak nyolcak, mikor lehetnek Huszonnyolcak is.) Ezek a bevonulások nagyon kellemetlen és fájdalmas megle­petéseket szoktak okozni. Érthető tehát, hogy igen sok helyen fo­lyik róla szó. A Klub-kávéház művészaszta­­lánál is szó volt erről. Természe­tesen mindenki ki akart tenni magáért és a legfantasztikusabb esetet halászta ki élményeiből. Kétségbeejtőnek indult a dolog. Sarkadi Aladár, a főlőadó, már majdnem ott tartott, hogy egy zord őrnagy felkoncolta, de Isten különös jóvoltából feltámadt. Az iszonyú élmények özönét meg­akasztotta végre a társaság egyik tagja, aki Heltai Jenőről elmondta ezt a kedves történetet. Tartalékos főhadnagy korában az a kellemetlen meglepetés érte, hogy behívták fegyvergyakorlatra. Rémílően fontos feladatot bíztak rá : vezényelnie kellett egy egész rezervista szakaszt, csupa komoly családapát. A szerencsétlen rezer­­visták remegve várták a vezény­szót, amely a finom, végtelenül udvarias Heltai Jenő ajkáról ilyen­formán hangzott el : — Jobbra tessék fordulni--­­Indulni tessék--- Tessék meg­­állni--- F. F. HÍREK. Hogyan halnak meg az emberek. Kassa, máj. 31. Az aratót lekaszálja a halál. A kovács elpatkol. A kamarás beadja a kulcsot. A molnár leörli az életét. A pék megeszi a kenyere javát. A szabónak elszakad az élete fonala. A zsokét a Szent Mihály lóra ülteti. Az órásnak itt az utolsó órája.§ Az írónak kihull a toll a kezéből. A boldogtalan megboldogul. A szemtelen örökre lehunyja a­­ szemét. A vaknak az örök világosság fé­­nyeskedik. A vasutas utazik a másvilágra. A fogorvos itt hagyja a foga fehérét. A színész letűnik az élet színpadáról. A tenorista örökre elnémul. A teherhordónak könnyű lesz a föld. A kártyás eljátssza kisded játékát. A földmivest elföldelik. A kertész a paradicsomba jut. A lámpagyujtogatóra örök sötétség­­ borul. Az aviatikusnak elszáll a lelke. A hadvezéren a halál diadalt arat. A dijbirkozót legyőzi a halál. A hajós boldogabb hazába evez. A pénztáros leszámol az élettel. A lakatosnak kihűl az élete kohója. Toll. Piros kalap. A kirakatok reflexe előtt­­­­Ott csodáltam meg először őt, A piros kalapos leányt. Merengve állt,­­ A boltban akkor Gyűlt ki a­ villany, Én észrevettem, Hogy szeme villan, Hogy szeme villan. El ne mulassza a :: .: pünkösdi ünnepekre 1)1 uz, kostü­m, ru’n­aalj, zsupon, női és gyermekfelöltő szükségletét (Kossuth Lajos­ utca 3.) beszerezni, mely alkalommal építkezés miatt az áruk min­den elfogadható áron adatnak el. A pünkösdi ünnepekre 1s való tekintettel áraimat ismét se­ vm~ olcsóbbra szabtam, n

Next