Abauj-Kassai Közlöny, 1911. augusztus (40. évfolyam, 173-198. szám)

1911-08-01 / 173. szám

20XXX. évfolyam. »«•»késztösdg íe kiadóhivatal Harang-u. 9 Telefon iBO JISJIDHTHSI Did magállapodás­o= szerint. == ŽÍK« JELENÜK ■ n­ a. 6 órakor 1911. — 173. szám. Kassa, Kedd, augusztus 1. A­bauj-Kassai Közlöny POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: LEKLY GYULA Kiadótulajdonos: VITÉZ A. utóda előfizetési feltételek: Kassán Egész évre K 14. — Félévre K 7.— Negyedévre K 3.50 Egy harc K 1.50 Vidéken Egész évre K 20.— Félévre K 10 — Negyedévre Ív 5.— Egy hóra K — E jSyss szám­ára 4 fülét* Holt ponton. magyar politika szekere olyan kátyúba jutott, melyből hat ökör se húzza ki. úgy va­gyunk, hogy se ki, se be, sem előre, sem hátra, hanem mindig csak egy állapotban. Ez aztán az igazi holt pont. A véderőreform címe alatt már három hét óta folyik a vita, azaz jobban mondva, a techni­kai obstrukció, amely néha-néha szóhoz enged jutni egy-egy szó­nokot s ez által módot ad arra, hogy a nagyközönség kellő tájé­kozást nyerhessen arról az óri­ási teherről, melyet Bécs a kor­mány által a nemzet nyakába akar varratni olyan súlyos kö­vetkezményekkel, melyek az or­szágot nemcsak állami szuvere­nitásában alázná meg, hanem anyagilag is tönkretenné. Ennek a javaslatnak keresz­­tülhajthatására a kánikulát eszel­ték ki, azonban ez a bölcseség csütörtököt mondott. Az ellen­zéki pártok a veszedelem láttára egyesült védelembe állottak s az erőszakkal szemben erőszakot szegeztek. Van tehát nyári or­szággyűlés házszabály vitákkal s végtelen névszerinti szavazások­kal, néha egy kis izgalommal garnírozva, de a politika szekere ott vesztegel a kátyúban, a holt­ponton. Ezen a haszontalan időpazar­láson kivánt az ellenzék nevé­ben Apponyi változtatni, midőn legutóbb azon indíványt terjesz­tette a Ház elé, hogy a tárgya­lások napoltassanak el szeptem­ber 25-ikéig. Ezzel tisztességes visszavonulást ajánlott fel, azon­ban sajnos, hasztalan, mert a mi­niszterelnök azt visszautasította s ezzel a helyzetet mozdulatlan­ságában még inkább megrögzi­­tette s az ellenzéket a szeget szeggel elv alkalmazására kény­­szeritette, mellyel szemben a nagy munkapárt a teljes passzív re­zisztencia álláspontjára helyez­kedett s ennek megfelelőleg még azokat a szónokait is, akik a javaslat mellett akarnának fel­szólalni, korlátozza, hogy a vita újabb tápot ne nyerjen. Mint parlamenti ellenszer, a passzív rezisztencia is jogosult, amellyel szemben az egy tábor­ban álló ellenzéki pártok lanka­datlan erővel folytatják a küz­delmet, mellyel rezdülésbe hoz­ták a vidéki közvéleményt is, amit eklatánsul igazolnak azok a népgyülések s a törvényhatósá­gok mozgalmai és legkivált a fő­városban tegnap megtartott álta­lános naggyülés, amely impozáns módon tiltakozott a nemzetet megalázó s óriási veszedelembe sodró javaslatok ellen. A nyári országgyűlés azért folyik tovább s ebben a metó­dusban ősszel sem fog megál­­lani. Hogy mitől jó az ilyen or­szággyűlés, arra feleljen a kor­mány és hogy mi lesz ennek a vége, arra a jövő adja meg a fele­letet. " Soron kívül"­Akik ösmerik és van-e olyan, aki nem ösmerió az akták elintézésének magyar gyorsaságát, azok igen üdvösnek fogják nevez­ni a belügyminiszter­nek azt az intézkedését, mellyel az árvahatóságoknak meghagyja, hogy a gyermekvédelmi ügyeket ezentúl soron kívül intézzék el. Ezek után remélhető immár, hogy azok a gyermekek, akik a sors mostohasága miatt ez idő szerint mint akták szerepelnek valamelyik árvaszéknél, nem fognak unoká­kat ringatni a térdükön, mire az aktájuk elintéződik. Soron kívül­­­­mondja az erélyes belügyminisz­ter - ez az intézkedése a gyer­mekvédelem szempontjából fölér három gyermeknap jövedelmé­vel. .Városrendezés, ami nálunk nincs. j Egy. tanulmányút tanulságai. II. Kassa, julius 31. Minő irányban halad jelenleg a modern városrendezés? Ez a kérdés tolul mindenek­előtt előtérbe s erre a feleletet megadja az a 39 német város, melyeknek a városrendezési tervei mint élő tanulságok hirdetik az észszerűség gyakorlati diadalát. A városrendezés ugyanis nem abból a sablonos mérnöki tudo­mányból áll, amely mindent léniá­val kimért egyenes vonalban akar szorítani s ennek érdekében se költséget, se célszerűséget nem te­kintve, kegyetlenül lekaszabolja az egyenes útjában álló házakat. Ez barbár rendezés. A modern irány igyekszik meghagyni a város régi fejlődési karakterét. A szabályo­zással nem kíván razírozni, ha­nem a régit lehetőleg meghagyja, de igyekszik szépíteni. És itt olcsó, egyszerű eszközökkel dol­gozik, amiben nagy szerepet ját­szik például a vadszőlő, amellyel a kopasz bástyafalakat befuttatja s ezzel az élettelen kőhalmazba üde életet önt. Ez azt bizonyítja, hogy jóakarattal, egy kis ízléssel nagyobb befektetés nélkül­­ is so­kat lehet csinálni. így lehetne — hogy példát mondjunk — nálunk a fazekas­utcai dísztelen bástyaívet, sőt a Ferenc József-téra kiérdemesült kaszárnya oldalát is széppé, ele­venebbé tenni. A meglevő város modern ren­dezésénél a főtörekvés oda irá­nyul, hogy a városba minél több zöld és vízfelület hozassék be, a jelleg érintése nélkül. A német városok csak az utolsó tíz évben követik ezt az irányt. Nálunk is megvan ez a hajlam. Mi is s laptársaink is sű­rűn hangoztatták, hogy a kőházak tömbjei közé minél több zöldet, minél több fát hozzanak be, ami az Éder polgármestersége alatt igen szép haladást tett s a nálunk megforduló idegen örömmel kon­statálja, hogy a fák iránt­­ van ér­zékünk. Ezenfelül a régi városrende­zésnél nem az a modern irány, hogy mindent egyenessé tegyünk, hanem ha nagy épülettömbök vannak, akkor azon új utcák nyi­tásával kell segíteni. Erre nálunk igen sok alkalom kínálkozik. Más szempontok vannak a vá­ros jövő fejlődését illetőleg a ren­dezési tervben. Itt természetesen mindennek külön-külön kell ki­jelölni a helyét. Meg kell hatá­rozni bölcs körültekintéssel, hogy hol legyen a villatelep, a gyárne­gyed, a forgalmi­ s játszóterek és üdülő­helyek. Ezekről előre kell gondoskodni, nehogy úgy járjunk, mint járt Newyork város, mely tíz év alatt, 1853-tól 1863-ig ké­szítette a 340 hektár kiterje­désű central-parkot, ami akkor 24.345,374 koronába került. A vá­ros fejlődésével belátták, hogy a park a város közönségének élet­­szüksége s legújabban 1895— 1905. évek között 3 parkot léte­sítettek, összevéve négy hektár területen, ami 26,894,138 koronába került, tehát 1905-ben négy hek­tárért többet fizettek, mint 1863-ban 340 hektárért, miután a területet ki kellett sajátítani. Bár mi nem vagyunk s nem is leszünk Newyork, mely az előre nem ter­vezést ilyen drágán fizette meg, de azért erre gondolnunk kell. Az új város építésénél minde­nütt minél több levegőre­­ törek­szenek, ezért az úgynevezett bérkaszárnyákat kiküszöbölik s az a törekvés, hogy a családi házak elkülönítve épüljenek s ahol le­het, előkertet csinálnak s ennek a jövőben való betartásáról szi­gorú szabályrendeletekkel gondos­kodnak. A szabályrendeletek a német városokban annyira részletesek, hogy a beépítési területek utcák szerint meg vannak állapítva. A legtöbb német városban Garden City, vagyis kertvárosra törekszenek s ennek létesítésére állami segélyezéssel társulatok alakulnak. Ez természetesen csak egy külvárosi területre vonatkozik. lék­­ül Lexikona és Franklin Kézi Lexikona A most i. megjelent 3 koronás havi részletfizetésre kapható VITÉZ A. könyvkereskedésében, Kassa, Fő­ utca 75. sz

Next