Abauj-Kassai Közlöny, 1912. július (41. évfolyam, 147-172. szám)

1912-07-02 / 147. szám

2. oldal. ABAUJ-KASSAI KÖZLÖNY vásártéren, melynek istállóiban nagy csendőri kirendeltség volt koncentrálva. A több mint háromezer dalos persze a főváros forgatagában egészen elveszett, csak akkor vonta magára a figyelmet, mikor zászlók alatt felvonult és az egyes vendéglőkben, ahol a dalosegyesü­letek szétszórtan, magukra hagyva étkeztek s rágyújtottak egy-egy dalra a maguk gyönyörűségére. De máskülönben a dalosok nem igen érintkezhettek egymással, közös mulatság, ismerkedési es­tély — nem volt, mert hát a fő­város a statárium lidércnyomása alatt áll még mindig. Az a meg­­vendégelés, melyben a főváros részesítette vasárnap este a dalo­sokat, szintén nem szolgálta ezt a célt, miután a dalegyletek legna­gyobb része ekkor már útra kelt s igy a főváros vendégeiül csak a budapesti egyesületeket lát­hatta. Ami magát a csoport versenye­ket illeti,azok elég tanulságosak vol­tak. A versenyzők azonban nem tet­tek valami nagy haladásról tanúságot s így történhetett meg, hogy a harmadik csoportbeli versenyzők közül a mezőkövesdi gatyás dalo­sok bámulatos haladása előtérbe lépett egy nehéz karnak impozáns szépséggel való előadásával. El is vitték a csoport első díját. A má­sodik csoportban örvendetesen emelkedett ki az Iglói Dalárda Gaal Ferenc: »Szent hamvak« című karának precis eléneklésé­­­vel. Az első csoportból kivált a Szabadkai Dalegyesület, melynek Lányi Ernő a karmestere. El is vitte az egyesületi nagy­­ aranyér­met s igy a szabadkai dalegylet is az aranyérmesek sorába lépett. Ebben a csoportban kitűnt még, a Miskolczi Máv. Tisztviselők Dal­köre, a Diósgyőri Vasgyári Tiszt­viselők Dalköre, a Győri Egyetér­tés s a Kecskeméti Dalárda, me­lyek elsőrangú dijakat nyertek. A legnagyobb érdeklődés a ki­­rálydíjért való versenyzést kisérte. Tíz aranyérmes egylet küzdött a díjért, köztük a Kassai Zeneked­velők Egyesülete is, amely bár a király diját el nem vihette, de a versenyben becsülettel megállta helyét s a küzdők között méltán feltűnést keltett úgy művészi ma­gaslaton álló énekével, mint a ne­héz versenykar felfogásával, ami minden­esetre Simkó Gusztáv karmester érdeme, de elismerés illeti az egész egyletet azért, hogy buzgalmukkal Kassának újabb di­csőséget szereztek. A király díjat a jury egyhan­gúlag a Budai Dalárdának ítélte oda, de miután sokkal több ver­­senydij gyűlt össze, mint amennyi versenyző volt, a jury úgy hatá­rozott, hogy a királydijért verseny­zők is részesüljenek díjazásban s igy történt, hogy a királydijat, mely csak egy volt, kombinálták s a királydijas [­versenyzők közül nyolc egyletet nem királydijjal tüntetett ki, vagyis a versenyzők közül a királydijat a Zichy Géza külön dijával együtt a Budai Da­lárda vitte el, a többiek közül a csoportokban a második dijat József főherceg diját a Lugosi Dalegylet és a második I­­ik di­jat, akidtuszminiszter által adott arany serleget a Kassai Zeneked­velők Egylete, a harmadik dijat a Pécsi Dalárda, a Temesvári Ma­gyar Dalárda és az Egri Dalkör, a negyedik dijat a Győri , a Te­mesvár Gyárvárosi­ és a Temes­vári Zenekedvelők Egylete kapta, míg a Ganz-gyári Dalkör, amely a legkiválóbb egyletek közé tarto­zott, semmit sem kapott, pedig a királydíjért versenyzők között nem ez énekelt leggyengébben, bár ki­fogástalan egy sem volt, mert vagy felszálltak, vagy estek egy félhan­got. Mindenesetre tapintatosabb eljárás lett volna, ha a Bök díjból a Ganz-gyári Dalkörnek is adnak egyet, hogy az amúgy is tapasz­talatévá lett elkeseredést gyen­gítsék s a protekció felőli hitet lohasszák. Az ünnepség legszebb részét az összelőadás képezte ezúttal is, amely vasárnap d. u. 6 órakor folyt le a Tattersaalban a közön­ség óriási érdeklődése mellett. Az előadást a verebek csiripelése most nem zavarta, mert az ezer dalos, több nem igen énekelt, jobban győzte hanggal, mint a madarak, de az egyes versenyek alkalmá­val szinte zavarólag hatott az a madárversenyzés, melyet a Tatter­­saal felső párkányzatán ezer, meg ezer veréb csiripelt. Az összkarok precíz előadása pompás élvezetet nyújtottak a Szto­­janovics mester­ dirigálása mellett. Volt is frenetikus taps és éljenzés. Az összelőadás után Bárczy István elnök egy tapintatos be­széddel zárta be az ünnepélyt, vé­gül felolvasta a jury ítéletét és an­nak értelmében kiosztotta a díja­kat, mellyel az ünnepség véget ért. A díszközgyűlés legérdekesebb részét a szombati folytatólagos díszgyülés volt, melyen Kacsó Pon­grác emlékbeszédet tartott Liszt és Erkel Ferencről és Bárczy Ist­ván elnök méltatta a kitüntetett régi dalosok érdemeit. Ezek kö­zött a Kasai (régi) Dalegylet ré­széről, amely egylet az ünnepsé­gen képviseletileg 14 taggal szin­tén részt vett, elismerő oklevelet kapott Lukenics Lipót, továbbá húszévi működésért bronz érem­mel lettek kitüntetve: Erdődi Li­pót, Draskovics Gyula, Jávorszky János és Rohringer Géza. A legközelebbi országos dalos­ünnepély vagy Székelyudvarhelyt lesz, melynek képviselőtestülete annak rendje s módja szerint meg­hívta a Szövetséget, vagy Kolozs­várott, melynek hivatalos meghí­vása még nem érkezett be s így döntés ez ügyben csak a rendes közgyűlésen következik be. í 147. szám. I újra megnyitotta. A választást a legnagyobb rendben megejtette és és a harcias felek egymással szé­pen kibékültek, sőt amikor a rend­őrök elvonultak, még éljent is kaptak. Közgyűlés verekedéssel. Harcias ortodoxok. Képes, min­: Pavlik, Kassa, julius 1. Tegnap délelőtt 10 órakor a kassai izr. ortodox hitközség köz­gyűlést tartott. A közgyűlésnek egyik fő pontja az volt, hogy meg­válasszák azokat az­ érdemes fér­fiakat, akik a segédrafchinust ki­jelölni fogják. Hát ez még rendjén mit. Ami azonban most következik az iga­zán nincsen rendjén. Sőt! A hitközségnek körülbüül 300 olyan tagja van, akik választójog­­gal bírnak. De a 300 választó kö­zül csak 100 szavazhatott, mert a többi 200 »bácsi« az egyház adó­jával hátralékban maradt és ezeket az elnökség a választók névjegy­zékéből annak rendje és módja szerint törülte. Ez volt a nagy baj! A nzárt választók alkotmányos joguknak megsértését látták és mindenáron arra törekedtek, hogy az elnököt megnyerjék és a közgyűlést nem obsrukcióval, hanem botokká, be­szüntessék. Az elnök pártja, a kizárt váasz­­tókkal szépen összeverekedet és egymást úgy püfölték, hogy azt gyönyörűség volt végignézni. De a verekedés sokáig nm tartott, mert az elnök rendőrséget küldött és egy pár pillanat altt Kepes detektív vezetése alatt is rendőr a »vész színhelyén« me­­jelent. Amikor a harcias választók Ke­pest megpillantották, éktelenül or ditozni kezdtek: — Abcug Tisza! — Abcug mungó! — Abcug Kepes! — Le a Pavlik utódjával! — Ki kell dobni az Andrisokat! De a rendőrök e szives fogad­tatásra csak mosolyogtak és Kepes a lármázó tömegen keresztül az elnökhöz ment és utasítását kérte. Az elnök harsány hangon a gyűlés berekesztését kihirdette és felszólította a tisztelt jelenlevőket, hogy a közgyűlési termet hagyják el. Erre aztán igazán kiütődött­­ a balh­é. A tisztelt jelenlevők sí­polni kezdtek és csupán szórako­zásból egymást nagyszerűen pü­fölték. Kepes erre akcióba lépett. A tisztelt és verekedő jelenlé­vőket a törvény nevében a terem elhagyására szólította fel, amire a nagyszerű bácsik azt felelték: — Csak az erőszaknak en­gedünk! — Abcug Pavlik Tibor! A nagy lármát, a kiabálást tény­leg az erőszak követte. Kepes ugyan nem tisztelgett, nem kért, nem könyörgött, hanem egyszerűen és nagyszerűen a sza­­kálas bácsikat rendőreivel kive­zettette. A terem pár pillanat alatt üres lett. Az elnök ekkor a közgyűlési HÍREK. A kassai Ítélőtábla új elnöke és tanácselnöke. Kassa, julius 1. Volt alkalmunk már örömmel közölni, hogy a király Péchy Aurél kassai kir. ítélőtáblai tanács­elnököt a kassai kir. Ítélőtábla el­nökévé, Hedry Lőrinc kir. ítélő­táblai bírót pedig a kassai kir. ítélőtáblához tanácselnökké kine­vezte. Ezúttal eddigi működéseik­­ről­ adunk tájékoztatót azok részére, akik ezt nem ismernék. A kassai kir. ítélőtábla uj el­nöke, péchujfalusi Péchy Aurél 1848. évi január hó 31-én született a sárosmegyei Péchujfalván. Jogi tanulmányait az eperjesi jogaka­démián végezte s ugyanitt bírói államvizsgát tett. Később a köz­­ügyvédi s váltóügyvédi vizsgát is letette. Közszolgálatba az 1869- évben lépett, midőn a pesti kir. Ítélőtáblához joggyakornokká lett kinevezve. Az 1870. évben a m. kir. Kúriánál mint semmitőszéknél segédfogalmazó, 1875-ben a kir. Kúriánál segédtanácsjegyző, az 1881. évben a pestvidéki kir. tör­vényszéknél biró lett. Öt évi tör­vényszéki bírói működés után, 37 éves korában az igazságügyi kor­mány előterjesztésére a király ely­nöki minőségben a szabadkai kir. törvényszék élére állította, honnan 1889 ben a kassai kir. törvények­hez lett elnöki minőségben áthe­lyezve s itt működött 1898-ig. Azóta a kassai kir. ítélőtáblánál anácselnökként működött és e minőségében a II. közpolgári ta­nácsot és a felülvizsgálati tanácsot­­ tette. Már hat évvel ezelőtt nyílt­­ alma arra, hogy a nagyváradi k. ítélőtáblánál az elnöki állást vállalja; azonban szükebb hazá­jul: Sárosmegyének szomszédsá­gból, ahol roskoványi birtokán a teménykezést szünet idején az évi töménység fáradalmait kipihenni látta, nem kívánt távozni. Midőn Berielly Jenő v. b. t. t. nyuga­lomé vonult, a kassai kir. itélő­­táblai­erület élére jutott. A kir. itélőtáb uj elnöke a kir. ítélőtábla teljes iésében szombaton fogja a hivatalnokat letenni s azontúl a felülvit­álati tanács elhagyásával az I. poári tanácsot fogja vezetni .A­­z ítélőtáblának uj tanács­elnöke: edr­i Hedry Lőrinc szin­tén Sa­svármegyében Sirokán 1852. ó­ta született. Az ügyvédi képesíti Budapesten 1876-ban szerezte­. Azóta _ ítélőtáblái bíróvá k kineveztetéseig — Kas­sán ügy­ i gyakorlatot folytatott és ország­ülési képviselő is volt. A kassai itélőtáblához az 1898.

Next