Abauj-Kassai Közlöny, 1912. július (41. évfolyam, 147-172. szám)
1912-07-02 / 147. szám
2. oldal. ABAUJ-KASSAI KÖZLÖNY vásártéren, melynek istállóiban nagy csendőri kirendeltség volt koncentrálva. A több mint háromezer dalos persze a főváros forgatagában egészen elveszett, csak akkor vonta magára a figyelmet, mikor zászlók alatt felvonult és az egyes vendéglőkben, ahol a dalosegyesületek szétszórtan, magukra hagyva étkeztek s rágyújtottak egy-egy dalra a maguk gyönyörűségére. De máskülönben a dalosok nem igen érintkezhettek egymással, közös mulatság, ismerkedési estély — nem volt, mert hát a főváros a statárium lidércnyomása alatt áll még mindig. Az a megvendégelés, melyben a főváros részesítette vasárnap este a dalosokat, szintén nem szolgálta ezt a célt, miután a dalegyletek legnagyobb része ekkor már útra kelt s igy a főváros vendégeiül csak a budapesti egyesületeket láthatta. Ami magát a csoport versenyeket illeti,azok elég tanulságosak voltak. A versenyzők azonban nem tettek valami nagy haladásról tanúságot s így történhetett meg, hogy a harmadik csoportbeli versenyzők közül a mezőkövesdi gatyás dalosok bámulatos haladása előtérbe lépett egy nehéz karnak impozáns szépséggel való előadásával. El is vitték a csoport első díját. A második csoportban örvendetesen emelkedett ki az Iglói Dalárda Gaal Ferenc: »Szent hamvak« című karának precis eléneklésével. Az első csoportból kivált a Szabadkai Dalegyesület, melynek Lányi Ernő a karmestere. El is vitte az egyesületi nagy aranyérmet s igy a szabadkai dalegylet is az aranyérmesek sorába lépett. Ebben a csoportban kitűnt még, a Miskolczi Máv. Tisztviselők Dalköre, a Diósgyőri Vasgyári Tisztviselők Dalköre, a Győri Egyetértés s a Kecskeméti Dalárda, melyek elsőrangú dijakat nyertek. A legnagyobb érdeklődés a királydíjért való versenyzést kisérte. Tíz aranyérmes egylet küzdött a díjért, köztük a Kassai Zenekedvelők Egyesülete is, amely bár a király diját el nem vihette, de a versenyben becsülettel megállta helyét s a küzdők között méltán feltűnést keltett úgy művészi magaslaton álló énekével, mint a nehéz versenykar felfogásával, ami mindenesetre Simkó Gusztáv karmester érdeme, de elismerés illeti az egész egyletet azért, hogy buzgalmukkal Kassának újabb dicsőséget szereztek. A király díjat a jury egyhangúlag a Budai Dalárdának ítélte oda, de miután sokkal több versenydij gyűlt össze, mint amennyi versenyző volt, a jury úgy határozott, hogy a királydijért versenyzők is részesüljenek díjazásban s igy történt, hogy a királydijat, mely csak egy volt, kombinálták s a királydijas [versenyzők közül nyolc egyletet nem királydijjal tüntetett ki, vagyis a versenyzők közül a királydijat a Zichy Géza külön dijával együtt a Budai Dalárda vitte el, a többiek közül a csoportokban a második dijat József főherceg diját a Lugosi Dalegylet és a második Iik dijat, akidtuszminiszter által adott arany serleget a Kassai Zenekedvelők Egylete, a harmadik dijat a Pécsi Dalárda, a Temesvári Magyar Dalárda és az Egri Dalkör, a negyedik dijat a Győri , a Temesvár Gyárvárosi és a Temesvári Zenekedvelők Egylete kapta, míg a Ganz-gyári Dalkör, amely a legkiválóbb egyletek közé tartozott, semmit sem kapott, pedig a királydíjért versenyzők között nem ez énekelt leggyengébben, bár kifogástalan egy sem volt, mert vagy felszálltak, vagy estek egy félhangot. Mindenesetre tapintatosabb eljárás lett volna, ha a Bök díjból a Ganz-gyári Dalkörnek is adnak egyet, hogy az amúgy is tapasztalatévá lett elkeseredést gyengítsék s a protekció felőli hitet lohasszák. Az ünnepség legszebb részét az összelőadás képezte ezúttal is, amely vasárnap d. u. 6 órakor folyt le a Tattersaalban a közönség óriási érdeklődése mellett. Az előadást a verebek csiripelése most nem zavarta, mert az ezer dalos, több nem igen énekelt, jobban győzte hanggal, mint a madarak, de az egyes versenyek alkalmával szinte zavarólag hatott az a madárversenyzés, melyet a Tattersaal felső párkányzatán ezer, meg ezer veréb csiripelt. Az összkarok precíz előadása pompás élvezetet nyújtottak a Sztojanovics mester dirigálása mellett. Volt is frenetikus taps és éljenzés. Az összelőadás után Bárczy István elnök egy tapintatos beszéddel zárta be az ünnepélyt, végül felolvasta a jury ítéletét és annak értelmében kiosztotta a díjakat, mellyel az ünnepség véget ért. A díszközgyűlés legérdekesebb részét a szombati folytatólagos díszgyülés volt, melyen Kacsó Pongrác emlékbeszédet tartott Liszt és Erkel Ferencről és Bárczy István elnök méltatta a kitüntetett régi dalosok érdemeit. Ezek között a Kasai (régi) Dalegylet részéről, amely egylet az ünnepségen képviseletileg 14 taggal szintén részt vett, elismerő oklevelet kapott Lukenics Lipót, továbbá húszévi működésért bronz éremmel lettek kitüntetve: Erdődi Lipót, Draskovics Gyula, Jávorszky János és Rohringer Géza. A legközelebbi országos dalosünnepély vagy Székelyudvarhelyt lesz, melynek képviselőtestülete annak rendje s módja szerint meghívta a Szövetséget, vagy Kolozsvárott, melynek hivatalos meghívása még nem érkezett be s így döntés ez ügyben csak a rendes közgyűlésen következik be. í 147. szám. I újra megnyitotta. A választást a legnagyobb rendben megejtette és és a harcias felek egymással szépen kibékültek, sőt amikor a rendőrök elvonultak, még éljent is kaptak. Közgyűlés verekedéssel. Harcias ortodoxok. Képes, min: Pavlik, Kassa, julius 1. Tegnap délelőtt 10 órakor a kassai izr. ortodox hitközség közgyűlést tartott. A közgyűlésnek egyik fő pontja az volt, hogy megválasszák azokat az érdemes férfiakat, akik a segédrafchinust kijelölni fogják. Hát ez még rendjén mit. Ami azonban most következik az igazán nincsen rendjén. Sőt! A hitközségnek körülbüül 300 olyan tagja van, akik választójoggal bírnak. De a 300 választó közül csak 100 szavazhatott, mert a többi 200 »bácsi« az egyház adójával hátralékban maradt és ezeket az elnökség a választók névjegyzékéből annak rendje és módja szerint törülte. Ez volt a nagy baj! A nzárt választók alkotmányos joguknak megsértését látták és mindenáron arra törekedtek, hogy az elnököt megnyerjék és a közgyűlést nem obsrukcióval, hanem botokká, beszüntessék. Az elnök pártja, a kizárt váasztókkal szépen összeverekedet és egymást úgy püfölték, hogy azt gyönyörűség volt végignézni. De a verekedés sokáig nm tartott, mert az elnök rendőrséget küldött és egy pár pillanat altt Kepes detektív vezetése alatt is rendőr a »vész színhelyén« mejelent. Amikor a harcias választók Kepest megpillantották, éktelenül or ditozni kezdtek: — Abcug Tisza! — Abcug mungó! — Abcug Kepes! — Le a Pavlik utódjával! — Ki kell dobni az Andrisokat! De a rendőrök e szives fogadtatásra csak mosolyogtak és Kepes a lármázó tömegen keresztül az elnökhöz ment és utasítását kérte. Az elnök harsány hangon a gyűlés berekesztését kihirdette és felszólította a tisztelt jelenlevőket, hogy a közgyűlési termet hagyják el. Erre aztán igazán kiütődött a balhé. A tisztelt jelenlevők sípolni kezdtek és csupán szórakozásból egymást nagyszerűen püfölték. Kepes erre akcióba lépett. A tisztelt és verekedő jelenlévőket a törvény nevében a terem elhagyására szólította fel, amire a nagyszerű bácsik azt felelték: — Csak az erőszaknak engedünk! — Abcug Pavlik Tibor! A nagy lármát, a kiabálást tényleg az erőszak követte. Kepes ugyan nem tisztelgett, nem kért, nem könyörgött, hanem egyszerűen és nagyszerűen a szakálas bácsikat rendőreivel kivezettette. A terem pár pillanat alatt üres lett. Az elnök ekkor a közgyűlési HÍREK. A kassai Ítélőtábla új elnöke és tanácselnöke. Kassa, julius 1. Volt alkalmunk már örömmel közölni, hogy a király Péchy Aurél kassai kir. ítélőtáblai tanácselnököt a kassai kir. Ítélőtábla elnökévé, Hedry Lőrinc kir. ítélőtáblai bírót pedig a kassai kir. ítélőtáblához tanácselnökké kinevezte. Ezúttal eddigi működéseikről adunk tájékoztatót azok részére, akik ezt nem ismernék. A kassai kir. ítélőtábla uj elnöke, péchujfalusi Péchy Aurél 1848. évi január hó 31-én született a sárosmegyei Péchujfalván. Jogi tanulmányait az eperjesi jogakadémián végezte s ugyanitt bírói államvizsgát tett. Később a közügyvédi s váltóügyvédi vizsgát is letette. Közszolgálatba az 1869- évben lépett, midőn a pesti kir. Ítélőtáblához joggyakornokká lett kinevezve. Az 1870. évben a m. kir. Kúriánál mint semmitőszéknél segédfogalmazó, 1875-ben a kir. Kúriánál segédtanácsjegyző, az 1881. évben a pestvidéki kir. törvényszéknél biró lett. Öt évi törvényszéki bírói működés után, 37 éves korában az igazságügyi kormány előterjesztésére a király elynöki minőségben a szabadkai kir. törvényszék élére állította, honnan 1889 ben a kassai kir. törvényekhez lett elnöki minőségben áthelyezve s itt működött 1898-ig. Azóta a kassai kir. ítélőtáblánál anácselnökként működött és e minőségében a II. közpolgári tanácsot és a felülvizsgálati tanácsot tette. Már hat évvel ezelőtt nyílt alma arra, hogy a nagyváradi k. ítélőtáblánál az elnöki állást vállalja; azonban szükebb hazájul: Sárosmegyének szomszédságból, ahol roskoványi birtokán a teménykezést szünet idején az évi töménység fáradalmait kipihenni látta, nem kívánt távozni. Midőn Berielly Jenő v. b. t. t. nyugalomé vonult, a kassai kir. itélőtáblaierület élére jutott. A kir. itélőtáb uj elnöke a kir. ítélőtábla teljes iésében szombaton fogja a hivatalnokat letenni s azontúl a felülvitálati tanács elhagyásával az I. poári tanácsot fogja vezetni .Az ítélőtáblának uj tanácselnöke: edri Hedry Lőrinc szintén Sasvármegyében Sirokán 1852. óta született. Az ügyvédi képesíti Budapesten 1876-ban szerezte. Azóta _ ítélőtáblái bíróvá k kineveztetéseig — Kassán ügy i gyakorlatot folytatott és országülési képviselő is volt. A kassai itélőtáblához az 1898.