Abauj-Kassai Közlöny, 1912. szeptember (41. évfolyam, 198-222. szám)

1912-09-01 / 198. szám

2. oldal. hogy tőkeszegény ország va­gyunk. Ez igaz volt ugyan még a 70-es évek elején, de amint a gazdasági élet fejlődésével és megerősödésével nálunk is be­köszöntött a tőkeszerzés kor­szaka, a tőkeszegénység hirde­tése már csak arra volt jó, hogy leplezze a tartózkodást a gazda­sági alkotásoktól. Az ország ekkor már tőkeszegénynek nem volt mondható. Hanem igenis mondható az, hogy a gazdaságilag termelt tőke elvonatik a gazdasági termelés­től. Megtörtént az vajmi sok esetben, hogy a hitelügyi ténye­zők gátolták iparunk fejlődését és boldogulását. Nagy pénz­intézeteink nem törekedtek a nemzeti termeléssel kapcsolatos önállóságra szert tenni és a könnyű boldogulás okából meg­maradtak, noha megnőttek és meggazdagodtak, az osztrák gaz­dasági felfogás aszályhordozói­nak. Nem volt meg nálunk a kellő gazdasági érzék és ez ok­ból nem is teljesítették a tő­lük méltán várható gazdasági hivatást. A közgazdaság szolgálatára teremtett és rendelt állami in­tézmények kevés kivétellel be­váltak és gyakorlati irányban állandóan éreztetik hatásukat. Ellenben az ugyanannak a cél­nak szolgáló társadalmi szerve­zetek működésükkel az elmé­leti téren maradnak és tevé­kenységüknek gyakorlati hatása alig van. Pedig napjainkban, amidőn egyik politikai válságból a má­sikba sodortatunk és amidőn ezek a válságok a legfontosabb gazdasági kérdésekkel kapcsola­tosak, a társadalomra fokozato­san hárul az iparalkotási nagy feladat. ABAUJ-KASSAI KÖZLÖNY 198. szám. séges asszony illetéktelen beavat­kozását tárcája ügyébe, erélyesen utasította vissza. S ezért a Burg­­ban »Der bőse Kuruc« volt a neve. III. A fiatal asszony házasélete derű, napfényes volt. Enyedy teljesen szakított a közéleti szerepléssel, egyedül csak asszonyának élt. Meg­értés, kölcsönös szeretet sugározta be otthonukat. Csakhogy semmi sem tarthat örökké. Házasságuk ötödik esztendejé­ben Eliz unokahuga, a vidor Aranka jött hozzájuk látogatóba. A látogatás hosszabb időre szólt. A leány minden porcikája élt, csupa tűz, csupa vágy volt. Szíve szomjúhozta a szerelmet. És már az első napon kacérkodni kezdett a férfival. Enyedy lázongó érzékei megkívánták Arankát, — de csak érzékei — nem sokára övé lett a leány­«. HÍREK. Hatvan évvel ezelőtt. Kassa, augusztus 31. Hatvan évvel ezelőtt, abban az időben, amikor alig volt magyar család, amelynek egy-két tagja vértanúhalált nem halt, vagy bebör­tönözve nem volt, végezte a fiatal osztrák császár első körútját a »leigázott« Magyarországon. Június 5-ik napján kezdődött a körút és októberben lett vége. Nem lesz talán érdektelen most, a sok évti­­zedes évforduló alkalmából a körút egyes részleteinek fölelevenítése. Mielőtt a körút megkezdődött, Albrecht főherceg, a teljes hatalmú katonai kormányzó mozgásba hozta a hivatalos gépezetet, hogy vidám­ságot erőszakoljon az akkor na­gyon is bús magyarra. Maga elé hivatta Pest városának tekintélye­sebb polgárait, hogy velük a fo­gadás módozatait megvitassa. Tornyi Farkas, Buda egyik leg­idősebb polgára erről a főhercegi raportról ezt beszélte : Abban az időben a polgármes­tertől kezdve a legutolsó falusi bíróig, a közigazgatási tisztviselő­ket az osztrák kormány nevezte ki, természetesen csupa megbíz­ható embert. Pest városának Kvá­­szonyi József volt a kinevezett polgármestere, aki a jóérzelmű de­­putációt a kormányzó elé vezette. — A fogadtatásnak, — mon­dotta jóságos mosollyal Albrecht, — impozánsnak kell lenni, ne ke­rüljön sokba, de azért a császárt meglepje és a lakosságnak is örö­met okozzon. — Én tudok ilyet, — szólalt fel egy németajkú ferencvárosi polgár. —Föl kell akasztani a nya­kunkba varrt polgármestert. Az­ akasztás költségét szívesen elvál­laljuk és a dolog a császárt is meg fogja lepni. Eliznek nem volt szüksége be­súgóra. Rettenetes, borzalmas órá­kat élt át. De panasz nem hagyta el ajkát, nem csapott botrányt, pe­dig vérzett a szíve, fájt csalódása. Napról-napra látta, hogy férje már nem az övé. Az új érzés, a friss szerelem elrabolta tőle urát. Enyedy férfi csókjának már nem volt tüze és szavából hiányzott a melegség, a szeretet. Küzdhetett, csatázhatott volna Eliz ura szerelméért. Visszahódít­hatta volna a csapodár embert, de az ő légies lelke nem vágyott a felfrissített szerelem, a köteles, kö­­nyörületből adott csókok után. Tudta, ha győztes is marad a harcban, a vesztes azért mégis csak ő lesz. És belátta azt is, hogy a múltat többé nem varázsolhatja vissza. Hogy többé úgy, mint volt, soha sem lesz­­. Nem habozott sokáig, gyorsan határozott. Sötét tervét megvalósította. Egy este, midőn férje a klubban volt. Magára hagyatva, egyedül A szókimondó polgár e nyi­latkozatáért sokáig lakta meg Kufsteint. A császári körút junius 5-én kezdődött. A felség e napon érke­zett meg gőzösen Bécsből a fővá­rosba s palotájában fogadta az or­szág minden részéből odasereglett főurakat, főpapokat és hatóságokat, majd 8-án általános audienciát adott. Június 11-én kezdte meg vidéki körútját Mindenütt fekete­sárga és piros-fehér zászlókkal dí­szített diadalkapuk fogadták az uralkodót. A megyék székhelyein, a megállapodás és a leváltás he­lyein a tisztelgők sokasága várta a fejedelmet. Amely vidéki úr a fogadástól bármi oknál fogva elma­radt, attól a zsandár a fegyver­­engedelmet, ha volt neki, elvette. A császári körútról, mely kiterjedt egész Magyarországra, az akkori erdélyi nagyfejedelemségre és Hor­vátországra, a hivatalos tudósítás így hangzik: Nincs festőibb, mint a császár útja. Télen, nyáron, jó és rossz időben, éjjel és nappal, őfelsége mindig nyitott kocsiban utazik. Ezért is egészsége a folytonos meg­szokás által erősítve, az évszak minden változásait, harminc fok hőséget éppen úgy, mint tizenhat fok hideget képes eltűrni. Ez uta­­zások annál fájdalmasabbak, mert a vasutaktól és folyóvizektől távo­labb eső utak ez évszakban poro­sak. Ha még ezen alkalmatlansá­gokhoz hozzáadjuk, hogy a nemes­­ség és parasztság lelkesedésében a császár kocsiját mindenütt lóhá­ton kiséri és e kiséret gyakran háromezer emberre is megy, kép­zelhető ily utazás fáradalma, mivel a császár mindig sebesen nyar­galva utazik. Alig érkezik meg az állomásra a császár, miután öltö­zetét kissé rendbehozta, asztalhoz ül és a küldöttségeket és a falusiak kérvényeit fogadja. E szertartás gyakran éjfélig is eltart. Alvásra sohasem fordít többet öt óránál, volt. Visszavonult szobájába. Ágyát telehintette kedves virágaival, tu­barózsákkal. S aztán rádőlt a hó­fehér ágyra, az illatos, virágos ra­vatalra­•• Elaludt, örökre!--­A fojtó, nehéz szag elkábította. A sok száz , apró fehér virág mérge elszenderitette. Szép, költői halálnemet választott. És mire a férje hazajött, arca halálra vált, csókos ajka szederjes volt. A férfi, mint a párja vesztett oroszlán elbődült, kezét tördelte, az eget káromolta. Eliz pedig aludt szépen, csen­desen, mosolygó arccal, a hófehér ágyon, a virágos ravatalon­­­Beváltotta szavát, „kitért a sze­relmesek útjából. Nem várta be a szokásból adott csókok és lagyma­tag ölelések idejét. Több volt, mint nő, többb volt mint asszony, jellem volt, de gyakran az is megtörtént, hogy szobája minden ajtóját 63 ablakát bezárja és egészen felöltözve fek­szik le a divánra. Félóra múlva oly frissen és jókedvvel kel föl, mintha egész éjjel aludt volna. A hivatalos tudósitás azzal vég­ződik, hogy »Magyarország úgy fogadta az osztrák császárt, mintha áldaná saját megveretését. Isten végzett, a császár győzött!« — A katonatisztek gyakorlati pótléka. Becsből jelentik nekünk. Régóta panaszkodnak már a ka­tonatisztek, hogy a hadgyakorlatok alkalmával sehogysem tudnak ki­jönni a fizetésükből. A tisztek kap­nak ugyan a gyakorlati pótlékot«, még­pedig naponta összesen egy koronát. Ez a »Marsch-Zulag« na­gyon kevés ahhoz képest, hogy ilyen gyakorlatok alkalmával úgy a szobaárak, mint az étkezés erő­sen megdrágul. A hadügyminisz­tériumban végre meghallgatták a tisztek panaszait és intézkedtek, hogy már a szeptemberi hadgya­korlatok alkalmával az egy koro­nás pótlékot kettőre emeljék fel, azonkívül a tisztek és hivatalno­kok naponta egy adag ételt kap­janak in natura. • Mikor veszedelmesek az áramvezető drótok ? A nagy óvó­­intézkedések dacára is igen gya­koriak a villamos áram által oko­zott bénulások és halálesetek, ame­lyek úgy történnek, hogy az ille­tők vigyázatlanságból, vagy vala­mely balesetből kifolyólag érint­kezésbe jutnak az áramvezető dróttal. Azt a kérdést, hogy hány volt feszültségű áram okoz feltét­lenül halált, nem igen lehet eldön­teni, mert volt már eset rá, hogy 250 voltos áram is halált okozott, míg egy másik esetben 2000 voltos ütést kapott egy ember és életben maradt. Az áramvezető sin (drót) csak akkor veszedelmes az em­berre, ha a sin megérintése foly­tán zárt áramkör keletkezik. Az ember bátran ülhet, állhat vagy fekhet az áramvezető sínen, ha ugyanakkor a földtől teljesen izo­lálva van. Ha az ember abszolút szigetelők segítségével teljesen izolálni tudná magát, akkor való­színűleg a legnagyobb feszültségű áram sem ártana neki. Veszede­lem csak akkor áll elő, ha az em­ber kezével, vagy valamelyik má­sik testrészével megérinti az áram­vezetéket, egy másik testrészével pedig a földet. — Gyalog a világ körül. Kilenc évvel ezelőtt a milánói Post Re­surge Libertas sportegyesület vi­lágkörüli gyaloglóversenyt rende­zett, melyre Zampicelli Ettore dr. velencei turista, továbbá egy má­sik olasz, két francia, egy amerikai és egy spanyol turista jelentkezett. Ketten közülük a Szudán vad vi­­dékén elhaltak, a többiek közül néhányan kórházba kerültek. Las­­sankint mindegyik felhagyott­ 4 versen­nyel, csak Zampicelli foly­tatta útját, aki tegnap Fiuméba

Next