Abauj-Kassai Közlöny, 1912. szeptember (41. évfolyam, 198-222. szám)
1912-09-01 / 198. szám
2. oldal. hogy tőkeszegény ország vagyunk. Ez igaz volt ugyan még a 70-es évek elején, de amint a gazdasági élet fejlődésével és megerősödésével nálunk is beköszöntött a tőkeszerzés korszaka, a tőkeszegénység hirdetése már csak arra volt jó, hogy leplezze a tartózkodást a gazdasági alkotásoktól. Az ország ekkor már tőkeszegénynek nem volt mondható. Hanem igenis mondható az, hogy a gazdaságilag termelt tőke elvonatik a gazdasági termeléstől. Megtörtént az vajmi sok esetben, hogy a hitelügyi tényezők gátolták iparunk fejlődését és boldogulását. Nagy pénzintézeteink nem törekedtek a nemzeti termeléssel kapcsolatos önállóságra szert tenni és a könnyű boldogulás okából megmaradtak, noha megnőttek és meggazdagodtak, az osztrák gazdasági felfogás aszályhordozóinak. Nem volt meg nálunk a kellő gazdasági érzék és ez okból nem is teljesítették a tőlük méltán várható gazdasági hivatást. A közgazdaság szolgálatára teremtett és rendelt állami intézmények kevés kivétellel beváltak és gyakorlati irányban állandóan éreztetik hatásukat. Ellenben az ugyanannak a célnak szolgáló társadalmi szervezetek működésükkel az elméleti téren maradnak és tevékenységüknek gyakorlati hatása alig van. Pedig napjainkban, amidőn egyik politikai válságból a másikba sodortatunk és amidőn ezek a válságok a legfontosabb gazdasági kérdésekkel kapcsolatosak, a társadalomra fokozatosan hárul az iparalkotási nagy feladat. ABAUJ-KASSAI KÖZLÖNY 198. szám. séges asszony illetéktelen beavatkozását tárcája ügyébe, erélyesen utasította vissza. S ezért a Burgban »Der bőse Kuruc« volt a neve. III. A fiatal asszony házasélete derű, napfényes volt. Enyedy teljesen szakított a közéleti szerepléssel, egyedül csak asszonyának élt. Megértés, kölcsönös szeretet sugározta be otthonukat. Csakhogy semmi sem tarthat örökké. Házasságuk ötödik esztendejében Eliz unokahuga, a vidor Aranka jött hozzájuk látogatóba. A látogatás hosszabb időre szólt. A leány minden porcikája élt, csupa tűz, csupa vágy volt. Szíve szomjúhozta a szerelmet. És már az első napon kacérkodni kezdett a férfival. Enyedy lázongó érzékei megkívánták Arankát, — de csak érzékei — nem sokára övé lett a leány«. HÍREK. Hatvan évvel ezelőtt. Kassa, augusztus 31. Hatvan évvel ezelőtt, abban az időben, amikor alig volt magyar család, amelynek egy-két tagja vértanúhalált nem halt, vagy bebörtönözve nem volt, végezte a fiatal osztrák császár első körútját a »leigázott« Magyarországon. Június 5-ik napján kezdődött a körút és októberben lett vége. Nem lesz talán érdektelen most, a sok évtizedes évforduló alkalmából a körút egyes részleteinek fölelevenítése. Mielőtt a körút megkezdődött, Albrecht főherceg, a teljes hatalmú katonai kormányzó mozgásba hozta a hivatalos gépezetet, hogy vidámságot erőszakoljon az akkor nagyon is bús magyarra. Maga elé hivatta Pest városának tekintélyesebb polgárait, hogy velük a fogadás módozatait megvitassa. Tornyi Farkas, Buda egyik legidősebb polgára erről a főhercegi raportról ezt beszélte : Abban az időben a polgármestertől kezdve a legutolsó falusi bíróig, a közigazgatási tisztviselőket az osztrák kormány nevezte ki, természetesen csupa megbízható embert. Pest városának Kvászonyi József volt a kinevezett polgármestere, aki a jóérzelmű deputációt a kormányzó elé vezette. — A fogadtatásnak, — mondotta jóságos mosollyal Albrecht, — impozánsnak kell lenni, ne kerüljön sokba, de azért a császárt meglepje és a lakosságnak is örömet okozzon. — Én tudok ilyet, — szólalt fel egy németajkú ferencvárosi polgár. —Föl kell akasztani a nyakunkba varrt polgármestert. Az akasztás költségét szívesen elvállaljuk és a dolog a császárt is meg fogja lepni. Eliznek nem volt szüksége besúgóra. Rettenetes, borzalmas órákat élt át. De panasz nem hagyta el ajkát, nem csapott botrányt, pedig vérzett a szíve, fájt csalódása. Napról-napra látta, hogy férje már nem az övé. Az új érzés, a friss szerelem elrabolta tőle urát. Enyedy férfi csókjának már nem volt tüze és szavából hiányzott a melegség, a szeretet. Küzdhetett, csatázhatott volna Eliz ura szerelméért. Visszahódíthatta volna a csapodár embert, de az ő légies lelke nem vágyott a felfrissített szerelem, a köteles, könyörületből adott csókok után. Tudta, ha győztes is marad a harcban, a vesztes azért mégis csak ő lesz. És belátta azt is, hogy a múltat többé nem varázsolhatja vissza. Hogy többé úgy, mint volt, soha sem lesz. Nem habozott sokáig, gyorsan határozott. Sötét tervét megvalósította. Egy este, midőn férje a klubban volt. Magára hagyatva, egyedül A szókimondó polgár e nyilatkozatáért sokáig lakta meg Kufsteint. A császári körút junius 5-én kezdődött. A felség e napon érkezett meg gőzösen Bécsből a fővárosba s palotájában fogadta az ország minden részéből odasereglett főurakat, főpapokat és hatóságokat, majd 8-án általános audienciát adott. Június 11-én kezdte meg vidéki körútját Mindenütt feketesárga és piros-fehér zászlókkal díszített diadalkapuk fogadták az uralkodót. A megyék székhelyein, a megállapodás és a leváltás helyein a tisztelgők sokasága várta a fejedelmet. Amely vidéki úr a fogadástól bármi oknál fogva elmaradt, attól a zsandár a fegyverengedelmet, ha volt neki, elvette. A császári körútról, mely kiterjedt egész Magyarországra, az akkori erdélyi nagyfejedelemségre és Horvátországra, a hivatalos tudósítás így hangzik: Nincs festőibb, mint a császár útja. Télen, nyáron, jó és rossz időben, éjjel és nappal, őfelsége mindig nyitott kocsiban utazik. Ezért is egészsége a folytonos megszokás által erősítve, az évszak minden változásait, harminc fok hőséget éppen úgy, mint tizenhat fok hideget képes eltűrni. Ez utazások annál fájdalmasabbak, mert a vasutaktól és folyóvizektől távolabb eső utak ez évszakban porosak. Ha még ezen alkalmatlanságokhoz hozzáadjuk, hogy a nemesség és parasztság lelkesedésében a császár kocsiját mindenütt lóháton kiséri és e kiséret gyakran háromezer emberre is megy, képzelhető ily utazás fáradalma, mivel a császár mindig sebesen nyargalva utazik. Alig érkezik meg az állomásra a császár, miután öltözetét kissé rendbehozta, asztalhoz ül és a küldöttségeket és a falusiak kérvényeit fogadja. E szertartás gyakran éjfélig is eltart. Alvásra sohasem fordít többet öt óránál, volt. Visszavonult szobájába. Ágyát telehintette kedves virágaival, tubarózsákkal. S aztán rádőlt a hófehér ágyra, az illatos, virágos ravatalra•• Elaludt, örökre!--A fojtó, nehéz szag elkábította. A sok száz , apró fehér virág mérge elszenderitette. Szép, költői halálnemet választott. És mire a férje hazajött, arca halálra vált, csókos ajka szederjes volt. A férfi, mint a párja vesztett oroszlán elbődült, kezét tördelte, az eget káromolta. Eliz pedig aludt szépen, csendesen, mosolygó arccal, a hófehér ágyon, a virágos ravatalonBeváltotta szavát, „kitért a szerelmesek útjából. Nem várta be a szokásból adott csókok és lagymatag ölelések idejét. Több volt, mint nő, többb volt mint asszony, jellem volt, de gyakran az is megtörtént, hogy szobája minden ajtóját 63 ablakát bezárja és egészen felöltözve fekszik le a divánra. Félóra múlva oly frissen és jókedvvel kel föl, mintha egész éjjel aludt volna. A hivatalos tudósitás azzal végződik, hogy »Magyarország úgy fogadta az osztrák császárt, mintha áldaná saját megveretését. Isten végzett, a császár győzött!« — A katonatisztek gyakorlati pótléka. Becsből jelentik nekünk. Régóta panaszkodnak már a katonatisztek, hogy a hadgyakorlatok alkalmával sehogysem tudnak kijönni a fizetésükből. A tisztek kapnak ugyan a gyakorlati pótlékot«, mégpedig naponta összesen egy koronát. Ez a »Marsch-Zulag« nagyon kevés ahhoz képest, hogy ilyen gyakorlatok alkalmával úgy a szobaárak, mint az étkezés erősen megdrágul. A hadügyminisztériumban végre meghallgatták a tisztek panaszait és intézkedtek, hogy már a szeptemberi hadgyakorlatok alkalmával az egy koronás pótlékot kettőre emeljék fel, azonkívül a tisztek és hivatalnokok naponta egy adag ételt kapjanak in natura. • Mikor veszedelmesek az áramvezető drótok ? A nagy óvóintézkedések dacára is igen gyakoriak a villamos áram által okozott bénulások és halálesetek, amelyek úgy történnek, hogy az illetők vigyázatlanságból, vagy valamely balesetből kifolyólag érintkezésbe jutnak az áramvezető dróttal. Azt a kérdést, hogy hány volt feszültségű áram okoz feltétlenül halált, nem igen lehet eldönteni, mert volt már eset rá, hogy 250 voltos áram is halált okozott, míg egy másik esetben 2000 voltos ütést kapott egy ember és életben maradt. Az áramvezető sin (drót) csak akkor veszedelmes az emberre, ha a sin megérintése folytán zárt áramkör keletkezik. Az ember bátran ülhet, állhat vagy fekhet az áramvezető sínen, ha ugyanakkor a földtől teljesen izolálva van. Ha az ember abszolút szigetelők segítségével teljesen izolálni tudná magát, akkor valószínűleg a legnagyobb feszültségű áram sem ártana neki. Veszedelem csak akkor áll elő, ha az ember kezével, vagy valamelyik másik testrészével megérinti az áramvezetéket, egy másik testrészével pedig a földet. — Gyalog a világ körül. Kilenc évvel ezelőtt a milánói Post Resurge Libertas sportegyesület világkörüli gyaloglóversenyt rendezett, melyre Zampicelli Ettore dr. velencei turista, továbbá egy másik olasz, két francia, egy amerikai és egy spanyol turista jelentkezett. Ketten közülük a Szudán vad vidékén elhaltak, a többiek közül néhányan kórházba kerültek. Lassankint mindegyik felhagyott 4 versennyel, csak Zampicelli folytatta útját, aki tegnap Fiuméba