Abauj-Kassai Közlöny, 1913. január (42. évfolyam, 1-25. szám)

1913-01-01 / 1. szám

Štátna vedecká knižnica v Košiciach fc* kiadóhivatal a*lefonl50 RAHCCľl£ iuzg utKs' Cí5^DHTESI DI«Z j^agellepodi* r= azavlnt. = ®«8EN­EM­­íí m. S órakor politikai aMműStf*?#?­*** _____________rw. e>- SQ /72 1&13. — 1. szám.?Issaa, Szerda, január 1. Felelős szerkesztő: LSKLY GYULA Kiadótulajdonos: VITÉZ A. utóda Előfizetési feltételek: Kob»­á­n Egész évre K 14.— Félévre K 7.— Negyedévre K 3.50 Egy hóra K 1.50 Vidéken Egész évre K 20— Félévre K 10 — Negyedévre K . — e­gy hóra K .— Egyen szám óra 4 fillér Az uj év első napján nem csok jobbat kívánni, mint azt, igy valahogy olyan ne legyen uj esztendő is, mint a régi It. Nagyon is éreztük az Ir­én büntető kezét felettünk. Szép reménnyel, dús aratás­­­­t kecsegtető áldás, helyett: pdent elrothasztó esők, ame­­lk szinte özönvíznek is beil­­tek. És ennek nyomán pusz­­ás, keserűség, szegénység min­­iatt. Aggódva leste, remegve várta ^e mindenki a holnapot, vájjon nem ’ fog-e egy gazdaságilag annyira válságos, ínséges esztendő nyo­mora mellé még egy háború rettenetes csapása is rends­ze­hezedni? Én az első perctől kezdve rendíthetetlenül bíztam abban, hogy nem lesz háború! A leg­­szörnyűbb hírek, a világ minden részéről összefutó sürgönyök zaja, királyok, császárok és hű szolgáik kardcsörtetése, fenyege­­tődzése egy pillanatig se zavart meg abban az erős hitemben, hogy nekünk nincs semmi elfo­gadható indokunk egy rettene­tes pusztítás és vérontás bor­zalmaiba belesodródni. Az újév első reggelén a béke galambjának szárnycsapkodását örömtelen, repeső szívvel hall­gatom. Aggódó szülők, kiknek egyetlen reményük ott áll a messze távolban a hótakarta he­gyek ormain és őrködik hazánk biztonsága felett, — szerető hit­vesek, siró gyermekek, akiknek fájó sóhajtása elrepül a gondo­lat szárnyain — a borús hom­lokkal, epedő vágyakozással reá­­tok gondoló hü férj, jó apa a magyar katonák ezrei és ezrei felé, nyugtassátok meg vergődő telketeket. Béke lesz ! Ez az uj év legelső üdvözlete! Örömhír a Béla paloták urának, boldogságot, vi­gasztalást adó szózat a kunyhók lakóinak, akik remegve várják vissza a kis család kenyérkere­sőjét, két keze munkájával fel­tartóját ! Béke lesz ! Mert nincs oku­uk a háborúra! A magyar emberre a halálos ellensége sem mond­hatja azt, hogy gyáva. Mindez rosszat, csak ezt az egyet nem foghatja reánk senki sem ! De mi sem tudunk és nem akarunk idegen népek szabadságának el­­tiprói lenni. A magunkét nem hagyjuk, a másét nem bántjuk. Ha az újév vissza fogja adni az országnak nyugodalmát, ha Ki-ki viaSZdiér m­­ajd a Mtii* gos munkakörébe, ha a tél bi­lincsének lepattanása után mint egy megzavart hangyaboly, új­ból fel fogjuk épiteni azt, amit a múlt esztendő pusztítása le­rombolt: kell hogy ez a megúj­hodás, kell hogy az alkotás képe ne szorítkozzék csupán magán­életünkre, gazdaságunkra, kell hogy megszülessék az ország poli­tikai békéje is. Lám! Mikor az egész világ harcra készen leste az ágyuk el­­dördülését, lám! mikor sohasem látott embertömegek százezrei várták a jelt a rettenetes ember­­gyilkolásra, pusztulás, rombolás, a háború minden borzalma he­lyett a világ hatalmasai meg fogják, meg tudják teremteni a békét. Csak mi magyarok gyűlöl­­nők egymást annyira, csak a mi féktelen haragunk lenne olyan engesztelhetetlen, hogy meg ne találhatnók a kibontakozás útját ? A béke feltétele: a jog és törvénytisztelet. Azok, akiknek összes fegyverök a hatalom erő­szaka, nem lehet szerepök az ország kormányzásában. A csend­őr szuronya, a rendőr fegyvere, utóvégre is gonosztevők üldözé­sére adatott és nem azért, hogy a magyar képviselők mellének szegeztessék. Be kell látniok, hogy az ut, melyen haladtak, végzetes és ezek nyomán béke nem teremhet. Álljanak tehát félre! És egy az erőszak és önkény szennyé­vel be nem mocskolt, megbíz­ható államférfi rövid napok alatt nyugalmat teremthet. Mi sem magunknak akarunk hatalmat! Mi békét szeretnénk a sokat szenvedett nemzetnek. A­ki a saját személyét többre nézi, mint a haza javát, azt előbb utóbb összetöri az igaz­ság ereje! Mi szeretnénk a békét — harc nélkül, de ha lesz, állni fogjuk azt is — mint egy em­ber — rendületlenül! Ezzel a hittel, ezzel az érzés­sel kívánok a Közlöny olvasóinak boldog új esztendőt! Párosi közgyűlés­­ ­^/ Kassa, december 31. Tanácsos választás. — Az adóre­form ügye. — Bizalmatlansági in­dítvány a kormány ellen. — A be­tegápolási pótadó. A törvényhatósági bizottság termét a tagok zsúfolásig töltötték meg, mert hát a tárgysorozaton minden volt: változás, politika, iz­galom, vihar a legtarkább össze­visszaságban. Szinte páratlan az a politikai fegyelmezetlenség, melyet a teg­napi közgyűlésen a munkapárti rész tanúsított. Az ellenzék vezér­szónokait nem is akarták meghall­gatni az új adórendszer elleni til­takozásban, valósággal terrorizál­ták az ellenzéket. A közgyűlés lefolyásáról kö­vetkező tudósításunk számol be: Sziklay Ede főispán nyitotta meg a közgyűlést d. u. fél 5 órakor. Polgármester havi jelentésében szép szavak kíséretében elparen­tálja Kresz Jánost. A megboldogult érdemeit jegyzőkönyvileg örökítik meg. Hosszasabban foglalkozik a jelentés a közművek háziműhe­lyeiről, pártoló hangon beszél a kisiparosok érdekeiről. Tudomásul veszik a havi jelentést. Tanácsos választás. Ezután elrendelik a tanácsosi állásra a szavazást. A kijelölő választmány tagjai lettek dr. Hevessy Károly, dr. Brósz László, Korláth Ferenc, dr. Szaube­­rer Béla, Steller Árpád, dr. Varga Kálmán. A szavazatszedő küldöttség elnöke Schirger Gusztáv, tagjai dr. Síposa Aladár és dr. Grosz Sándor, öt pályázó neve: Hudopkó István, Klekner Emil, Ressler István, dr. Maléter István és dr. Vukovics Károly. Szavazatok aránya így ál­lott: Hudopkó István 2, Klekner Emil 12, Ressler István 2, dr. Ma­léter István 36, dr. Vukovics Ká­rol­y­ *47. Eszerint újonnan megválasztott tanácsos lett dr. Vukovics Károly, az új tanácsos leteszi hivatali es­küjét s köszönetet mond a törvény­­hatósági bizottságnak. Uj árvaszéki elnök. A közgyűlés egyhangúlag je­lölte ki uj árvaszéki elnöknek Varga Kálmán tanácsost. Adótörvény. Kriebel Edgár dr. nagy izga­tottság között olvassa fel dr. Halmi Béla indítványát, mely­­ szerint Kassa szab. kir. város is forduljon a kormányhoz az uj adótörvények életbeléptetésének 1914-ig terjedő elhalasztása iránt. Ezzel szemben dr. Littmann Arnold bizalmatlan­ságot is indítványoz a kormány ellen. A harmadik indítvány Buda­pest azon átirata mellett szól, me­lyet a betegápolási pótadó feleme­lése ellen hoztak. A három indít­ványt együttesen tárgyalják. Halmi Béla dr. megtett indít­ványa mellett beszél kissé kormány­­párti jobb ügyhöz méltó lelkese­déssel. A városi polgárság szem­üvegén át vizsgálja az új adótör­vényt. Az országgyűléshez (Egy 1913-ik évi január hó 3-án a Schalk-Jegyek már most elő-Rosenthal Móric Jegyezhatök VITÉZ H. könyv- és zinemilKe­reskedésébfifl Kassa, Fő-utca 75- szán. ? “ h­áZ - SZálló dISZ- VÍI4Bl,ÍI ® BOBgoram›Tész s­­zarmában= e­gyetlen hangversenye«

Next