Abauj-Kassai Közlöny, 1913. április (42. évfolyam, 74-99. szám)

1913-04-01 / 74. szám

1913. — 74 sznám. IIII. évfolyam. A««»ke»xtS»<Jg I« U«dí blvmtal larang­u. 9 l­ alefon 150 Jäi^DHTÄSIDIJ _^c8in*pod*» = axmvlat. = ÉSS«JEUS!«3K a. S érakor POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkeszte: X.EXLY QZULA­­ Kassa, Kedd, április 1. Előfizetési feltételek: Kassán Egész évre K 14.— Félévre K 7.— Negyedévre K 1.50 Egy hóra K 1.50 Vidéken Egész évre K 20— Félévre K 10 — Negyedévre K .— Egy hóra K Egyes szám­ára 4 fillér Kiadótulajdonos: VITÉZ A. utóda A hét krónikája, ťa elmúlt hét politikai ese­­•^n qsakug^'án nem volt ^ r.r* .,n józao poli­, Ci 7Ĺ ; ’smerje, még 7 —­gjtígy^ássel, hogy remények a szövetke­­% jogos álláspontját Kítérbe' s egyben a ''és jogtalannak ér­­né^ezegek végső ^st^/elm­ulá sá­rgását apostro­­:.aa! aallanság _____________iráns­"válasz volt arra a hivalko­dásra, hogy a vármegyék nem bizalmatlankodnak, sőt a kor­mány működésével szemben tel­jes bizalommal viseltetnek s ime egyszerre az Abauj-Torna vár­megyei bizalmatlansági szavaza­tot követi Zemplén s most sorba következnek a többi törvényha­tóságok, mert hát a példa raga­dós. És itt sem a főispáni be­avatkozás, sem a munkapárti mozgolódás nem használ, mert az emberek lelkében más érzel­mek, más meggyőződések gyöke­­redznek, melyeket visszaszorítani, avagy elnémítani többé nem lehet. A kormánypárti szócsövek a zempléni bizalmatlanságot olybá tüntették fel, mintha annak nem volna semmi jeentősége, holott a gyűlést megelőzőleg minden követ megmozgattak s a hatal­mi visszaélés minden eszközét mozgósították, hogy az ellenzék indítványa kisebbségben marad­jon, de mind­hiába, sőt a kor­mánymentők ellenindítványa, a­mely pedig nem volt túláradó a bizalomtól, szintén befagyott az Andrássy Gyula szokatlanul ke­gyetlen, bár tárgyilagos replikája után, mellyel semmivé tette a mentési kísérletet, a nemzetron­­tást teljes rideg meztelenségében állítva a hallgatóság elé, mely azonban egyben a nemzetnek is szólt, amely meg is hallja s a visszhangot a törvényhatóságok adják meg, mert nyilvánvalóvá kell tenni a közélet egész vona­lán, hogy nem igaz az, hogy a társadalomnak béke­­ után való fájdalmas epedése megbékülést jelentene a jog és az erkölcs meggyalázásával és azoknak, akik ezzel megbékülni nem tud­nak s nem is akarnak, meg kell mutatniok, hogy csakugyan nem akarnak megbékülni. És a tör­vényhatóságok ezt sorban kife­jezésre is fogják juttatni. Különben az elmúlt hét ese­ményei közül kidomborodó leg­felsőbb kihallgatás is ugyanezt a felfogást látszik erősíteni. A hely­zetnek ugyanis a miniszterelnök váratlan kihallgatása adja meg a jelleget, amely ad ocolus állítja, hogy Bécsben is látni s gondol­kozni kezdenek már, kezdik ott is belátni, hogy a mai állapotok nem tarthatók fenn sokáig. Ezt érzi mindenki, fönt éppen úgy, mint lent és érezheti bizonnyal maga a miniszterelnök is. Nem puszta véletlen tehát, hogy a báró Hazai Samu honvédelmi miniszter neve megint forgalom­ba került s hasztalan fogadják erőltetett mosolygással ezt a hírt a munkapárti Tisza-gárdisták, mert ezzel éppen úgy se meg nem változtathatják a helyzetet, se le nem tagadhatják a ténye­ket, mint amilyen hasztalanul erőlködtek annak idejében úgy a Székely igazságügyi, mint a Zichy kultuszminiszter lemon­dási híreit letagadni, mert azok mégis megvalósultak, aminthogy a mai kormány bukása is be fog következni. A jelek nem csalnak. Válto­zás készül Magyarország kor­mányzatában, amit az egész agyonsanyargatott ország türel­metlenül vár, Kassa, március S1. Miért volt Lukács Bécsben. Olyan forrásból, melynek meg­bízhatóságát a politikai helyzet alakulásai annyiszor igazolták, a következő értesülést kapjuk: A magyar miniszterelnök mos­tani előre be nem jelentett láto­­­­gatása a császárvárosban és a lá­­­­togatás körülményei, élénk dis­­­kusszióra adnak alkalmat politikai körökben. Lukács László anélkül, hogy­­ ezt félhivatalosaival rendes szo­­kása szerint kikürtöltette volna, Lovranából hirtelen Bécsben ter­mett. Mikor a magyar fővárosból délvidékre utazott, azt írták róla lapjai, hogy a miniszterelnök a parlamenti vakációt üdülésre akarja kihasználni. És íme, üdülése má­sodik hetében már kiteszi magát a bécsi út fáradalmainak. Akik Lukács László óvatos, kö­rültekintő politikáját ismerik és mindenek fölött azt az előrelátást, amellyel politikai cselekedeteit be szokta állítani, rögtön tisztában voltak azzal, hogy ez a bécsi út nem volt még fölvéve programm­­jába akkor, amikor a napsugaraB «déltől óhajtotta fel as­zott idegei csil­­lapulását. A miniszterelnök az egyszer nem a maga iniciativájára ment Bécsbe. Bécsi körökben, főleg az udvar magatartása körül jól infor­mált beavatottak, tudni vélik, hogy a magyar politikai viszonyokkal, s amiket Lukács László teremtett, s abssolute nincsenek megelégedve, s Ezekben a körökben békét akar­nak minden áron és a parlamenti munkásság rendes mederbe való visszaterelését. Erre pedig alig van remény, még a politikai vakáció letelte után is. A magyar parlamentben történt események, de főleg a Dély­­ügy elülni nem akaró hullámai­ ennek a parlamenti munkásság helyreállítását alaposan veszélyez­tetik. Jól tudják ezt és éppen ezért napjai meg vannak számlálva. Hogy ki következik utána, az egyelőre nem dőlt el. De hogy maga a mi­niszterelnök is tudja, hogy sorsa meg van pecsételve, erre vall az a körülmény is, hogy míg máskor félhivatalosával fennen hirdette, hogy ő felsége mily kegyesen mél­­tóztatott őt fogadni, most ezt hiába keresik a bécsi útról szóló jelen­tésben. Lukács Lászlónak a béke érde­kében távoznia kell. Nem való­színű, hogy a delegációk összeülé­­sének idejéig is megmaradna állá­sában. Iskola és tuberkulózis. Kassa, március 31. Ezelőtt két esztendővel, amikor nálunk még senki sem beszélt róla, írtunk először e lap hasáb­jain az erdei iskolákról, mint a gyermekhalandóság, különösen pe­­dig a tuberkulózis elleni küzde­lem egyik legtöbbre hivatott esz­közéről. Azóta sok minden történt ezen a téren — Németországban, ahol a charloitenburgi első erdei iskola után egyre-másra állították fel ezeket a humánus iskolákat. Nálunk — ahol pedig sokkal nagyobb szükség lenne a gyerme­kek testi nevelésével fokozottabban törődni, mint bárból egyebütt — e tekintetben igen kevés történt. Pedig a statisztika és a tények is nagyon sürgetnek. Évente 70—80 ezer beteg­ hal meg­­ Magyarorszá­gon tuberkulózis miatt és csak az Isten tudja, hányan szereznek örökös, halálos bajt a rossz leve­gőjű, nedves, büzhödt, zsúfolt la­kások következtében! Mennyi fer­tőzés, mennyi vérszegénység ma­radna el s hányan lehetnének egész életükön át egészségesek, ha gyermekkorukban a nap suga­ra érte volna őket, amit ma a nagy házfalak, a gyárak kéményei fog­nak el előlük, hányan erősíthet­nék szervezetüket ellentállóvá a legkülönbözőbb nyavalyákkal szem­ben, ha füst, korom és bűz helyett gyermekkorukban tiszta levegőt szívhattak volna tüdejükbe! Nemcsak a fővárosról, a leg­­egészségtelenebb, legromlottabb levegőjű városok egyikéről beszé­lünk, hanem a vidékről is. Mert a vidéki gyermek sem tölti életét jó levegőben. Csak a jobb módúa­kat éri ott is ez a szerencse, míg a nagy tömeg gyermeke 60—100- ad magával ül együtt az alacsony, bűzös iskolatermekben, szíván ott magába a különféle bacillusok milliárdjait , aztán hazamenve, a rosszul szellőzött, dohos, nedves szobában tölti el az éjszakát ott, ahol rajta kívül hárman, de nem ritkán hatan, heten alszanak. Fővárosi és vidéki gyermekre egyformán ráfér tehát a szabad levegőben való állandó tartózko­dás és — ami kevésbbé fontos az erdei iskolák rendszerében — a helyes, okszerű táplálkozás. A jövő

Next