Abauj-Kassai Közlöny, 1913. április (42. évfolyam, 74-99. szám)
1913-04-01 / 74. szám
1913. — 74 sznám. IIII. évfolyam. A««»ke»xtS»<Jg I« U«dí blvmtal larangu. 9 l alefon 150 Jäi^DHTÄSIDIJ _^c8in*pod*» = axmvlat. = ÉSS«JEUS!«3K a. S érakor POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkeszte: X.EXLY QZULA Kassa, Kedd, április 1. Előfizetési feltételek: Kassán Egész évre K 14.— Félévre K 7.— Negyedévre K 1.50 Egy hóra K 1.50 Vidéken Egész évre K 20— Félévre K 10 — Negyedévre K .— Egy hóra K Egyes számára 4 fillér Kiadótulajdonos: VITÉZ A. utóda A hét krónikája, ťa elmúlt hét politikai ese•^n qsakug^'án nem volt ^ r.r* .,n józao poli, Ci 7Ĺ ; ’smerje, még 7 —gjtígy^ássel, hogy remények a szövetke% jogos álláspontját Kítérbe' s egyben a ''és jogtalannak érné^ezegek végső ^st^/elmulá sárgását apostro:.aa! aallanság _____________iráns"válasz volt arra a hivalkodásra, hogy a vármegyék nem bizalmatlankodnak, sőt a kormány működésével szemben teljes bizalommal viseltetnek s ime egyszerre az Abauj-Torna vármegyei bizalmatlansági szavazatot követi Zemplén s most sorba következnek a többi törvényhatóságok, mert hát a példa ragadós. És itt sem a főispáni beavatkozás, sem a munkapárti mozgolódás nem használ, mert az emberek lelkében más érzelmek, más meggyőződések gyökeredznek, melyeket visszaszorítani, avagy elnémítani többé nem lehet. A kormánypárti szócsövek a zempléni bizalmatlanságot olybá tüntették fel, mintha annak nem volna semmi jeentősége, holott a gyűlést megelőzőleg minden követ megmozgattak s a hatalmi visszaélés minden eszközét mozgósították, hogy az ellenzék indítványa kisebbségben maradjon, de mindhiába, sőt a kormánymentők ellenindítványa, amely pedig nem volt túláradó a bizalomtól, szintén befagyott az Andrássy Gyula szokatlanul kegyetlen, bár tárgyilagos replikája után, mellyel semmivé tette a mentési kísérletet, a nemzetrontást teljes rideg meztelenségében állítva a hallgatóság elé, mely azonban egyben a nemzetnek is szólt, amely meg is hallja s a visszhangot a törvényhatóságok adják meg, mert nyilvánvalóvá kell tenni a közélet egész vonalán, hogy nem igaz az, hogy a társadalomnak béke után való fájdalmas epedése megbékülést jelentene a jog és az erkölcs meggyalázásával és azoknak, akik ezzel megbékülni nem tudnak s nem is akarnak, meg kell mutatniok, hogy csakugyan nem akarnak megbékülni. És a törvényhatóságok ezt sorban kifejezésre is fogják juttatni. Különben az elmúlt hét eseményei közül kidomborodó legfelsőbb kihallgatás is ugyanezt a felfogást látszik erősíteni. A helyzetnek ugyanis a miniszterelnök váratlan kihallgatása adja meg a jelleget, amely ad ocolus állítja, hogy Bécsben is látni s gondolkozni kezdenek már, kezdik ott is belátni, hogy a mai állapotok nem tarthatók fenn sokáig. Ezt érzi mindenki, fönt éppen úgy, mint lent és érezheti bizonnyal maga a miniszterelnök is. Nem puszta véletlen tehát, hogy a báró Hazai Samu honvédelmi miniszter neve megint forgalomba került s hasztalan fogadják erőltetett mosolygással ezt a hírt a munkapárti Tisza-gárdisták, mert ezzel éppen úgy se meg nem változtathatják a helyzetet, se le nem tagadhatják a tényeket, mint amilyen hasztalanul erőlködtek annak idejében úgy a Székely igazságügyi, mint a Zichy kultuszminiszter lemondási híreit letagadni, mert azok mégis megvalósultak, aminthogy a mai kormány bukása is be fog következni. A jelek nem csalnak. Változás készül Magyarország kormányzatában, amit az egész agyonsanyargatott ország türelmetlenül vár, Kassa, március S1. Miért volt Lukács Bécsben. Olyan forrásból, melynek megbízhatóságát a politikai helyzet alakulásai annyiszor igazolták, a következő értesülést kapjuk: A magyar miniszterelnök mostani előre be nem jelentett látogatása a császárvárosban és a látogatás körülményei, élénk diskusszióra adnak alkalmat politikai körökben. Lukács László anélkül, hogy ezt félhivatalosaival rendes szokása szerint kikürtöltette volna, Lovranából hirtelen Bécsben termett. Mikor a magyar fővárosból délvidékre utazott, azt írták róla lapjai, hogy a miniszterelnök a parlamenti vakációt üdülésre akarja kihasználni. És íme, üdülése második hetében már kiteszi magát a bécsi út fáradalmainak. Akik Lukács László óvatos, körültekintő politikáját ismerik és mindenek fölött azt az előrelátást, amellyel politikai cselekedeteit be szokta állítani, rögtön tisztában voltak azzal, hogy ez a bécsi út nem volt még fölvéve programmjába akkor, amikor a napsugaraB «déltől óhajtotta fel aszott idegei csillapulását. A miniszterelnök az egyszer nem a maga iniciativájára ment Bécsbe. Bécsi körökben, főleg az udvar magatartása körül jól informált beavatottak, tudni vélik, hogy a magyar politikai viszonyokkal, s amiket Lukács László teremtett, s abssolute nincsenek megelégedve, s Ezekben a körökben békét akarnak minden áron és a parlamenti munkásság rendes mederbe való visszaterelését. Erre pedig alig van remény, még a politikai vakáció letelte után is. A magyar parlamentben történt események, de főleg a Délyügy elülni nem akaró hullámai ennek a parlamenti munkásság helyreállítását alaposan veszélyeztetik. Jól tudják ezt és éppen ezért napjai meg vannak számlálva. Hogy ki következik utána, az egyelőre nem dőlt el. De hogy maga a miniszterelnök is tudja, hogy sorsa meg van pecsételve, erre vall az a körülmény is, hogy míg máskor félhivatalosával fennen hirdette, hogy ő felsége mily kegyesen méltóztatott őt fogadni, most ezt hiába keresik a bécsi útról szóló jelentésben. Lukács Lászlónak a béke érdekében távoznia kell. Nem valószínű, hogy a delegációk összeülésének idejéig is megmaradna állásában. Iskola és tuberkulózis. Kassa, március 31. Ezelőtt két esztendővel, amikor nálunk még senki sem beszélt róla, írtunk először e lap hasábjain az erdei iskolákról, mint a gyermekhalandóság, különösen pedig a tuberkulózis elleni küzdelem egyik legtöbbre hivatott eszközéről. Azóta sok minden történt ezen a téren — Németországban, ahol a charloitenburgi első erdei iskola után egyre-másra állították fel ezeket a humánus iskolákat. Nálunk — ahol pedig sokkal nagyobb szükség lenne a gyermekek testi nevelésével fokozottabban törődni, mint bárból egyebütt — e tekintetben igen kevés történt. Pedig a statisztika és a tények is nagyon sürgetnek. Évente 70—80 ezer beteg hal meg Magyarországon tuberkulózis miatt és csak az Isten tudja, hányan szereznek örökös, halálos bajt a rossz levegőjű, nedves, büzhödt, zsúfolt lakások következtében! Mennyi fertőzés, mennyi vérszegénység maradna el s hányan lehetnének egész életükön át egészségesek, ha gyermekkorukban a nap sugara érte volna őket, amit ma a nagy házfalak, a gyárak kéményei fognak el előlük, hányan erősíthetnék szervezetüket ellentállóvá a legkülönbözőbb nyavalyákkal szemben, ha füst, korom és bűz helyett gyermekkorukban tiszta levegőt szívhattak volna tüdejükbe! Nemcsak a fővárosról, a legegészségtelenebb, legromlottabb levegőjű városok egyikéről beszélünk, hanem a vidékről is. Mert a vidéki gyermek sem tölti életét jó levegőben. Csak a jobb módúakat éri ott is ez a szerencse, míg a nagy tömeg gyermeke 60—100- ad magával ül együtt az alacsony, bűzös iskolatermekben, szíván ott magába a különféle bacillusok milliárdjait , aztán hazamenve, a rosszul szellőzött, dohos, nedves szobában tölti el az éjszakát ott, ahol rajta kívül hárman, de nem ritkán hatan, heten alszanak. Fővárosi és vidéki gyermekre egyformán ráfér tehát a szabad levegőben való állandó tartózkodás és — ami kevésbbé fontos az erdei iskolák rendszerében — a helyes, okszerű táplálkozás. A jövő