Abauj-Kassai Közlöny, 1913. június (42. évfolyam, 124-148. szám)

1913-06-01 / 124. szám

$ ILII. évfolyam. Sa kitdibivttel iarang­u. 9 Telefon ISO K­V^DHTESIDIJ _^agállapodás ~ szanlat. — SISJELENIH i­ t órakor IS113, — 124 osám, Kassa, Vasárnap, június 1. ABHUJ­Kassai Közlöny POLITIKAI NAPILAP. Felelős »gerjesztő­: LSKLY GYULA Kiadótulajdonos: VITÉZ A. utóda Előfizetési feltételek: Kassán Égési évre K 14,— Félévre K 7,— Negyedévre K 1.50 Egy hőre K 1.50 Vidéken Égési évre K 20— Félévre K 10­­ Negyedévre K . — Egy hóra K Egyes szám­ára 4 fillér A nagy per utolsó napja. A világra szóló de szomo­rúan szenzációs panamaper a mai nappal legalább a bíróság tárgyaló­termében véget ér s az igazságnak megfelelően az ítélet csak úgy szólhat, hogy a vád­lott Désy Zoltánt a rágalmazás vádja alól felmenti a bíróság. Más lapra tartozik azután, hogy ennek a felmentő ítéletnek mik lehetnek és mik lesznek a kö­vetkezményei. Annyi bizonyos, hogy a nagy harcnak tengelye a tanúkihall­gatásokból mindennél világosab­ban kiderült s többé már meg nem dönthető. Ez pedig abból áll, hogy a Magyar Bank és Cf Kereskedelmi Részvénytársaság négymillió nyolcszázezer koro­nát fizetett a pártkasszába csu­pán azért, hogy szerződést köt­hessen az állammal. Az elhang­zott tanúvallomások mind meg­erősítik, hogy a bank nem ka­pott volna szerződéseket, ha ezt az óriási összeget nem fizeti be a munkapárt kasszájába. Az is bizonyos, hogy ezzel az összeggel megrövidült az ál­lamkincstár s ha a választási cé­lokra nem lett volna szükség a többség biztosítására, úgy bizon­­nyal az államra nézve kedve­zőbb szerződés jött volna létre, mert amit a bank a szerződés megköthetéséért ajándékba adott, ugyanazt megadta volna a szer­ződés összegeként is. Ez szintén megdönthetően igazság, amit a nagy per teljesen kiderített és ez tulajdonképpen a panama mert az államot tudatosan meg­rövidítették, vagyis amit Désy ál­lított, az beigazolódott. Ennyi eredménnyel szemben egészen természetes az a lélek­tani hangulatváltozás, mely sze­rint az elbizakodottságot csügge­­dés, a fenhéjázást megtöröttség váltotta fel. A nagy panamapör szenzációsnál szenzációsabb rész­letei óriási súllyal nehezültek a Lloyd klubra, amelynek minden fala, minden pillérje recseg-ro­­pog. A bentrekedtek menteni igyekeznek, ami még menthető. Természetesen elsősorban önma­gukat. Viszont az ellenzék hangu­lata óráról-órára lelkesebb s az egész küzdő tábor biztosra veszi a kabinet bukását, de emellett követeli a közélet megtisztítását s a demokrácia diadalát az egész vonalon. A panamaper egyik hatása abban is megnyilatkozik, hogy a szövetkezett ellenzék már a leg­közelebbi képviselőházi ülésen megjelenik, bizonnyal nem ok nélkül. Az ellenzék megelégelte már a passzivitást s új parla­menti támadásra készül a Tisza- Lukács rendszer ellen. Az intéző bizottság ugyanis elvben már megállapodott arra nézve, hogy az ellenzék az első érdemleges ülések egyikén meg fog jelenni a Házban a harc folytatása vé­gett. Hogy az ellenzék a képvi­selőházban milyen harcmodort­ fog követni, az még további el­határozásoktól függ. A követendő taktikát négy kiküldött tag álla­pítja meg, amit természetesen nem hoznak előzetesen nyilvá­nosságra. A másik hatása a nagy per­­nek abban nyilvánul meg, hogy az ellenzéki pártok fúzióját siet­teti s nincs kizárva, hogy a pár­­tonkívüli G7-esek is csatlakozni fognak, mennyiben az a törek­vés kerekedett felül, hogy kor­mányképes programm állapíttas­sák meg, amit a vidéki ellenzék zöme is kíván, mennyiben nem a kormánybuktatás a lő, hanem a rendszer elsöprése, ezt pedig csak kormányképes ellenpárt te­heti meg. A panamapert törvényszéki aktáinak lezárásával ezek a re­mények biztatják a nemzetet, amiknek teljesedését mindenki óhajtja. Gyüjtöperzselyek mindenütt, i kolduld Magyarország, Kassa, május 31. Magyarország szerencsétlen egy ország. Itt van pénz mindenre, csak ép arra nincs, amire kellene. Vannak milliók választási célokra, vannak százmilliók katonai komé­diákra, lehet milliókat keresni kormánypárti kijáró fiskálisoknak, de árvaházakra, kórházakra, sza­natóriumokra nincs pénze az állam­nak. Ezekre újból csak az adó­présben megnyomorított nép ada­kozzék, társadalmi gyűjtések címén Akárhová megy az ember, perselyek egész légiója tárja felé a száját. Mindenütt gyüjtőperselyek Mindenütt adni kell az állam helyett. atnai mesék. Az Abauj-Kassai Közlöny eredeti tárcája. A hős férjek. Szu-csou város némberei arról nevezetesek,hogy férjeiket minden­féle módon kínozzák. Mikor azok munkától fáradtan hazatérnek, ahe­lyett, hogy felvidításukra töreked­nének, szidják, csúfnevekkel illetik, ütik-verik őket. A szegény férjek pedig tompa megadással tűrik a megaláztatást, mert hiszen nem ők az urak a háznál. Egyszer azonban mégis fel­ocsúdnak aléltságukból. A dolog úgy történt, hogy tíz közülök ös­­­szegyülekezett a foh­je templomá­ban tanácskozni. Tömjént hintettek Budhának és egyikök aztán következőkép szólalt fel: — Bajtársak, rajtunk áll, hogy megállapodjunk, miként lehetne sorsunkon javítani. Én azt indít­ványozom: Alakítsunk egy kört! Felszólítják benneteket, hogy a mai napot üljük meg vig lakomával! Ha majd aztán jóllaktunk evéssel­­ivással, közösen hazaindulunk és véget vetünk az ádáz családi tiran­­nizmusnak. Ezt az indítványt egyhangúlag elfogadták és kiki sietett a szük­séges eleséget, ételt-italt besze­rezni. Aztán leültek és falatoztak. Széles jó kedvében ki gondolt volna akkor a boszu istennőire ? A tíz férjnek a tíz felesége azonközben megtudta, hogy láza­dás tört ki a férjtáborban. Hamar haditanácsot tartottak. Sikerült ki­­puhatolniok, hogy az ellenség hol táborozik és észrevétlenül beha­toltak a szentelt csarnokba. Nosza volt aztán zűrzavar a rajtakapott cimborák között! Futott mindenki, amerre futni tudott. Né­hány pillanat alatt tíz vitéz közül csak egy maradt meg az asztalnál. És rajta töltötte ki a tíz fur­a egész bodzuját. Szidta korhelynek, tivor­­nyázónak, szentségtörőnek, kanni­bálnak, az állatvilágból is szedve cifrábbnál-cifrább szavakat. Úgy látszott, hogy legalább ez az egy volt legény a gáton, hogyha igazán szembe kell nézni a ve­­szél­lyel. Nyugodtan, hidegvérrel maradt a helyén, mintha fel se venné. Társai a távolból nem győz­ték eleget bámulni. Milyen hős! Milyen kitartó! Utóvégre is a tiz némber is be­lefáradt a sok dikcióba és odébb állt. A kilenc férj pedig előjöhetett a rejtekhelyéből. Tisztában voltak magukkal, hogy társukat páratlan áldozatkészségéért meg kell jutal­mazni. Elhatározták, hogy őt vá­lasztják meg a kör elnökének. Lelkes ovációkban részesítették, mindenki kezet fogott vele. Ámde az nem viszonozta a kézszorítást, mozdulatlanul maradt most is, mert hát szegény halva volt. Ijedtségé­ben megütötte a guta. Az orvos. A szegény ember tüzelőfát vitt haza magának, mert tél derekán járt az idő és igen hideg volt odakint. Amint az utcán végigment, a vállán levő emelőrúd két végére aggatott két kosár ide-oda himbá­­lódzott. Egy utca sarkához érve, rudtá­­val véletlenül meglökött egy arra menő orvost, aki ezért nagyon megharagudott és kezét ökölbe A különvonatok indulnak Kassáról mindkét napon d. u. 1 óra 50 perckor és 2 óra 30 perckor.

Next