Abauj-Kassai Közlöny, 1913. augusztus (42. évfolyam, 176-200. szám)
1913-08-01 / 176. szám
2. oldal. hitel megtagadása által nemcsak egyesekre, hanem a piac nagy részére nézve szomorú következményekkel járnak. Itt még csak nem is pénz, vagy gazdasági válságról, hanem csak pénzszükség idejéről szólunk, mert az előbbi esetek ritkábban előforduló és gazdasági prognózis útján is csak nehezen előrelátható körülmények. A válság egy kóros előfordulata a gazdasági életnek, melynek számtalan egymást kényszerítő oka lehet, míg a pénzszükség csak múló tünet, mely azonban a hiteltúllépések által előidézett visszaélések folytán válságosra vezethet. No már most mindezek az előbb említett körülmények igen sok esetben egészen megszüntethetők, ha a jelenleg gyakorlatban levő hitelviszonyokat más alapra fektetjük. Még ma a bankok és a kereskedő egymáshoz való viszonya inkább laza és a kihitelezés a bank részéről inkább felületes időközönként változó impressziók alapján megy végbe, arra kellene törekedni, hogy a hitelforgalomban résztvevő felek, nemcsak mint hitelező és adós álljanak egymással szemben, hanem bizonyos tekintetben érdektársak legyenek és közöttük benső, szoros és nem külső behatások által könnyen megingatható összeköttetés létesüljön. Az így egymáshoz közelálló hitelfelek sok tekintetben egymásra is vannak utalva és igyekezni fognak saját érdekükben az összeköttetés követelményeinek mindenben és mindenkor tehát nehezebb viszonyok között is eleget tenni. Az ehhez vezető utak és módok igen közelfekvők és nem is kell messze mennünk mert Németország hiteléletében ezeket a hitelformákat körülbelül megvalósulva látjuk. A vezérelv az legyen, hogy a hitelnyújtás ne csak a kölcsönös bizalom, hanem a hitelező részéről történő meggyőződés és egyéni tapasztalatok alapjára legyen fektetve. Ellentétben a nálunk érvényben levő gyakorlattal, a kereskedő kizárólag egy bankkal vagy bankárral álljon összeköttetésben. Ne csak a folyószámláját tartsa egy helyen, hanem a hitel élvezésénél is csak egy helyre szorítkozzék. Ez a mi viszonyaink ismerői előtt kissé lehetetlennek hangzik, mivel nálunk egy kereskedő rendszerint összhitelének csak egy csekély töredékét, mondjuk öt vagy tizedrészét veszi igénybe. Igen ám, de ebből egyszersmind az is kitűnik, hogy nálunk egy kereskedő, kibonitás szempontjából csak egy bizonyos összegre, mondjuk 30 ezer koronára jó, ezt a 30 ezer koronát 10 egy mástól különálló banknál, szóval > tíznél veszi igénybe. Ennek a cégnek összobligója tehát nem 30 ezer korona, mint amennyit tényleg érdemel, hanem háromszázezer. Az első nagy előnye tehát ennek az összeköttetésnek a bankra nézve az volna, hogy mindenkor tisztában volna azzal, hogy fele mily összeggel tartozik. Azáltal, hogy a bank a cég összes könyveibe és levelezésébe mindenkor betekintést nyerhet és ezt az ellenőrzést gyakorolja is, alaposan ismerné a cég üzletmenetét, nem volna előtte titok, ha a céget nagyobb veszteségek érik és nem következne be semmiféle esemény meglepetésszerűen. Veszély idején idejekorán módjában volna a céggel való összeköttetéstől visszavonulni, míg az üzletmenet kedvező alakulása idején szívesen bocsátana nagyobb tőkét, amennyiben az szükséges, a cég rendelkezésére. Nem következnének be tehát egészségtelen expanziók, de ezáltal, hogy a bank az üzlet minden mozzanatát ismerné, kockázat nélkül mehet bele nagyobb érdekeltségbe is. Pénzdrágaság idején nem igyekezne a hitelt teljesen megvonni, mert ezáltal a cég anyagi erejét aláásná, hanem a hitelkorlátozást vagy egyáltalán nem vinné keresztül, minthogy a cég megingásától tartani nem kell, vagy pedig megtartaná azt a helyes mértéket a hitelredukálás tekintetében, mely a cégre nézve nem jár semmi veszéllyel. csak no. Még külön ikesigeosztályunk is van. — Szerencse, — bólingatott a zöldszakállú ember, — nagy szerencse. Hát csak eredj haza szépen és hívd meg a palotádba a tudományos akadémiát. A tudományos akadémia tartson fölolvasást a palotában. — Ez az egész ? — kérdezte csalódva Argylrus. — Ezért ugyancsak nem volt érdemes idáig jönni. — No, no! — csóválta bölcsen a fejét a zöldszakállú ember. — Ti királyok mindig a körülményes gyógymódot kedvelitek. Ami egyszerű, azt eldobjátok azért, mert egyszerű. — De hát, — ellenkezett Argyrrus — mi szükség van az akadémiára ? — Ne törődj vele fiam. Menj és hívd össze az akadémiát. (Vége köv. ABAUJ-KASSAI KÖZLÖNY Bauernebl és Fia sörfőzde és malátagyára Kassán. Telefonszám: 78. Legjobb minőségű király-, korona- és sötét bajor sör. I«t / 176. szám Erdei és kerti iskolák Kassa, július 31. A létesítését sürgeti az a szomorú tény, hogy évente hazánkban 65—70000 emberélet esik áldozatául a tuberkulózis pusztításának. Hogy mennyi a beteg, arról nem is lehet statisztikát csinálni,mert igen sok beteg műveletlenség és szegénység, sok pedig indolencia folytán hónapokig, sőt egy-két évig hurcolja magában a bajt és csak akkor megy vele orvoshoz, ha már a láz és gyengeség leveri a lábáról. Csak hozzávetőleg, bizonyos arányszám segítségégével becsülik ötszázerre a betegek állandó számát. A védekezés már most jóformán csak ezekkel a betegekkel törődik idáig nemcsak nálunk, hanem világszerte. Szanatóriumok, gondozó intézetek és üdülőhelyek mind csak a betegek számára vannak. Csupán mellékesen némi kioktatás és utánanézés által igyekeznek védeni a betegek hozzátartozóit is a fertőzéstől. Továbbá még szabályrendeleteket s hirdetményeket tesznek ki különösen a nyilvános helyeken, hogy a fertőzés kerülésére intsék a közönséget . Tehát főként csak a bacillustól való félelem irányítja az eddigi védekezést. Nyilvánvaló, hogy ez még nem tökéletes. A tuberkulózis bacillusai a sűrűbben lakott, műveltebb országokban annyira el vannak teredve, hogy talán senki sincs, aki egész életében ki tudná kerülni azokat. Erről a boncoló és baktériumokkal foglalkozó orvosok tudnának beszélni. Mégse kapja meg a bajt az emberek túlnyomó része azért, mert nem fog rajtuk a fertőzés. Az egészséges szervezetnek olyan ellenálló erői vannak , különösen ezzel a bajjal szemben, hogy sokkal jobban védekeznek a fertőzés ellen, mint eddig minden szabályrendelet és állami vagy társadalmi intézmény. Ebből kell épen levonnunk a tanulságot a társadalmi védekezésre is. Az eddiginél többet kell törődni azokkal az egészségesekkel, akiket még nem tudott a baj megtámadni. Többet kell tenni a még egészséges emberek ellenálló képességének fokozására. S ez a törekvés talán egy korban sem olyan fontos, mint a zsarige gyermekkorban, mert ebben a korban lehet a fejlődő szervezet ellenálló erejét rontani is, de javítani is, aszerint, hogy mikópan törődünk a gyermek testi épségével. Ma már általánosan ismert dolog, hogy a mai iskola zárt és zsúfolt tantermeivel, mozdulatlanságra kárhoztató szűk padjaival s egész sablonos tanító rendszerével az egészségnek csak ártalmára van. Ártalmára minden fokon, de minél lejjebb, annál inkább. Bizonyára nagyon sok későbbi tüdőbajos rakja le már az iskola padjaiban későbbi betegségének alapját: ott szerzi meg a hajlamot a fertőzésre. Ezért van nagy jelentősége az erdei kerti iskolák eszméjének a tuberkulózis elleni védekezés szempontjából. Ezért terjed az oly rohamosan külföldön s ezért lesz nagyon üdvös, ha azt a tuberkulózis ellen védekező egyesület nálunk is felkarolja, különösen a mi enyhe éghajlatunk alatt, hol a tél oly rövid, talán három hónap híján az év többi részét szabadban tölthetik az erdei iskola gyermekei. Mekkora nyereség ez gyengén fejlett, vérszegény gyermekeknek, laikus szüleik ezt csak akkor fogják nagy örömükre tapasztalni, ha egyszer alkalmuk lesz rá. Szinházalapitás. (Sohamtörténet.) Kassa, julius 31. Békésen ültem egy este a hóhérnak kávéházának egyik sarokasztalánál, egy pikkoló fekete mellett, elmerülve valamelyik újság rejtelmeibe, amikor valaki hirtelen a vállamra ütött. Felnézek, egy színész ismerősöm. — Jó estét, — mondja. Megengedi, hogy idetelepedjem ? — Kérem! — mondom én. Leül és elkezdünk diskurálni mindenféle színházi eseményről. Egyszerre csak közel hajol hozzám és titokzatosan súgja: — Akar valami újat hallani ? Magamfajta ember mindig akar valami újat hallani, habár a kíváncsiság nem éppen előkelő dolog. — Hogyne! — feleltem tehát. — Színházat alapítok, — suttogta titokzatosan jeles barátom. Bámulva néztem rá. Tudtam, hogy soha egy fillérje sincsen. A homlokán visel egy láthatatlan írással írott, de mégis tisztán olvasható cédulát: „Vigyázat! Nincsen pénzem!“ — Igen, — folytatta ő nyugodtan. — A Népszínházát kibéreltem jövő októbertől kezdve. Kizárólag francia zsánerű vígjátékokat fogok adni. Már van is egy pár kitűnő darabom. Molnár Ferenctől is kérek egyet. A társulatom is együtt van már, de neveket természetesen nem említhetek. És azzal felsorolt két tucat nevet. — Honnan van pénze ? — kérdeztem én bátortalanul. — Pénzem ? Nekem nincs. De áll a hátam mögött egy konzorcium, amely három millió koronát ad. Csak a színház átalakítása egy millióba kerül, mert egészen át kell építeni. De gyönyörű lesz. A foyerben egy szökőkút lesz felállítva, lesz pompás dohányzóterem és olvasószoba, olyanok számára, akik nagyon korán jönnek. A színház részvénytársaság lesz. Én mint