Abauj-Kassai Közlöny, 1914. február (43. évfolyam, 26-48. szám)

1914-02-01 / 26. szám

JCLtXI. árfolyam. WMrkeas«8s4g fs ktaniklottii * larang­u. 9 telefon 150 aUtOHTaSIDI* ^•gállapodá» = sxssint. =. « ««JKLKKIK «. i Arakor 1914. — 26. Mim­iCasaa, Vasárnap, Február 1. Abauj. Kassai közlöny POLITIKAI NAPILAP. Előfizetési feltételek K**s4t. Egész évre K 14.— Félévre K 7.— Negyedévre E CSS. Egy hóra K 1,51 Vidéken Egész évre K 20— Félévre K 10 — Negyedévre K .— E­gy tacra K Egyse szára ára 4 fillér* A közgyűlés. Interpellációk — Vita a napidijasok kérvénye felett. A Tegnap délután fél 5 órakor tartotta Kassa sz. kir. város tör­vényhatósága rendes januári köz­gyűlését. A közgyűlésen Sziklay Ede főispán elnökölt. A bizott­sági tagok, különösen az újak igen nagy számban voltak jelen. Molnár és Littmann egy-egy érdekes interpellációt intéztek a polgármester helyetteshez, Mol­nár a Ferencz József téri járvány­fészek, Littmann a közműveknél levő viszonyok miatt. A villamos ügyet, igen helyesen, nem tár­gyalják tovább. A napidíjasok kérvénye körül nagyobb vita in­dult meg, ahol a szocialisták képviselője, Molnár mondott igen szép beszédet a szegény napidí­­jasok ügyében. A gazdasági ta­nácsos jelentésénél Molnár azt a kijelentést tette, annak adatai nem egyeznek meg a főszám­vevő adataival.­­ A gyűlést a főispán fél ötkor nyitotta meg. Mindjárt a gyűlés elején az interpellációkra került a sor. Aranyossy Arisztid interpel­lált először. A félig lebontott ka­szárnya ügyében. Utána Karaci a városi fa- és fűrész termékek el­­árusítása ügyében intézett inter­pellációt. Molnár kérdi a polgármester­­helyettest, hogy van-e tudomása arról, hogy a félig lebontott Fe­renc József-kaszárnya még meg­­­levő piszkos helyiségeiben a ragá­lyos betegekkel együtt feküsznek éjjelenkint nyolcan-kilencen a Ver­tai féle fatelep munkásai. Ezek a­ piszkosságok valóságos járvány­fészkek. Sürgős beavatkozást kér. A polgármesterhelyettes megnyug­tató válaszát tudomásul veszik. Littmann úgy értesült, hogy a közművek igazgatóságánál újab­ban bevezetett kettős könyvviteli rendszer teendővel két mérnök van megbízva. Ha ez igy van, úgy kéri, a mérnököknek, mint felesleges munkaerőknek az elbocsátását. Göndör válaszában kijelenti, hogy az igaz, hogy egy segédmér­nök van megbízva a könyvelési teendők elvégzésével, de biztosítja a közgyűlést, hogy a mérnök igen jól tud könyvelni. Tényleg nincs szüksége több emberre, és így lét­számapasztást fog kérni Littmann, nem veszi tudomásul a választ, mert a mérnököknek mérnöki és nem könyvelési teendőket kell el­látni. Bössler olvasta fel a havi je­lentést, melynek elején a tanács ajánlja, hogy a közgyűlés Ferenc Ferdinándot 50. születése napja al­kalmából feliratilag üdvözölje. Tudomására adja a tanács a közgyűlésnek a közműveknél léte­sített újításokat. Blanár azt kérdezi, hogy ki a felelős a közművek pénztárát érő esetleges károkért. Kriebel kijelenti, hogy a tanács és a közművek igaz­gatója vállalja a felelősséget. A belügyminiszter leiratát, melyben felhívja a városokat, hogy pénzüket a leggyümölcsözőbben helyezzék el, tudomásul veszik. A gyámpénztár pénzeit név­szerinti szavazás után ugyanazon pénzintézeteknél helyezik el, mint tavaly, és ugyanabban az arány­ban. A villamos ügyet Ékes referálta. Blanár indítványa alapján a köz­gyűlés úgy határozott, hogy a ta­nácsra bízza azt, hogy tárgyaljon-e vagy nem a Kereskedelmi Bankkal. Az esetleges tárgyalások eredmé­nyét természetesen a közgyűlés elé kell hozni. A napidíjasok kérvényére ke­rült a sor. A polgármesterhelyet­­tesnek az volt az indítványa, hogy 500 korona jutalomban részesítsék a napidíjasokat a kért 1569 ko­rona összeszámított díjaik helyett. Molnár szerint az egész ös­­szeget meg kell adni a napidíja­­soknak, mert azok megdolgoztak azért a pénzért. Nekik ez a pénz kenyérre kell. Abszurdum, hogy a város a majdnem 80 napidíjast a megillető összeg helyett csak 500 korona jutalomban részesítse, mikor egy városi tanácsost a va­lóságnak meg nem felelelő számí­tása alapján 600 korona jutalom­ban részesítenek. Blanár nem tételezi fel, hogy bármelyik tanácsos a valóságnak meg nem felelő számításokat esz­közölne. A napidíjasok munkájá­nak értékét a polgármesterhelyet­tes tudja megítélni. Elfogadta az indítványt. A közgyűlés magáévá tette a polgármesterhelyettes indítványát. Ezután a gazdasági tanácsos évi jelentése alapján Kossuthnak 600 korona jutalmat kíván a köz­gyűlés juttatni. fiz újságírás története. Az Abauj-Kassai Közlöny eredeti tárcája. Irta: Téglás Ödön. (Vége.) Az első magyar hírlapot Rát Mátyás szerkesztette és Patzkó ^ nyomdász adta ki Pozsonyban 1780-ban, melyet azonban nyolc esztendei szerződés után a kiadó a gyakori szerkesztőváltozás s a cenzúrával való sok baj miatt meg­szüntetni volt kénytelen. 1788-ban Esztelneky Szacsvay Sándor Bécs­­ben indítja meg a „Magyar Kurírt", amely 1804-ben szűnik meg. Ugyan­csak Bécsben 1789-ben egy másik magyar hírlap indul meg „Hadi és más egyéb nevezetes történetek" címen, 1789-ben Komáromban in­dul meg egy encyclopedikus újság „Mindenes Gyűjtemény" címen. Pesten az első hosszabb lélegzetű lapot Kultsár István alapította „Hazai és Külföldi Tudósítások" címmel. Mindezen lapok a mai politikai lapoknak felelnek meg, de a cen­zúra mondhatatlanul nyomasztólag hatott működésükre. Az engedély egyik sarkalatos elve az volt, hogy a lapokhoz anyagukat a „Wiener Zeitungból" merítsék, külföldi hí­reket szabadon, tetszés szerint kö­zölhettek, így a hazai lapok csu­pán az időjárásról, néhány kine­­vezésről, természeti tüneményről, stb., emlékeztek meg, nem verse­nyezhetvén a német újságokkal, melyek gyorsabb és alaposabb hí­rekkel szolgálhattak. Innen ered a magyar lapok gyors megszűnése A szépirodalmi lapok közül ezen időben hasonló mostoha viszonyok­kal küzködik egynéhány; például: „Magyar Musa", „Uj Bécsi Magyar Musa“, stb. Az 1825-iki országgyűlés meg­hozza a politikai élet fellendülését, s ez ismét a sajtó újjáalakulását. A modern hirlapirás előhírnöke ebben az időben keletkezik, címe „Jelenkor" s többet foglalkozik a közügyekkel, megyei élet esemé­nyeivel, művészettel stb. A magyar hirlapirás történeté­ben uj lökést ad Kossuth Lajos „Pesti Hírlapja", amely mindenben megfelelt az akkori kor igényei­nek. Merész és radikális politikai irányzata miatt a szerkesztést Lan­­derer a kiadó Szalay Lászlóra bízza 1844-ben, hogy a bécsi kö­rök meg ne szüntessék a lapot. A „Pesti Hírlap" mintájára szerve­ződnek ezután a többi hazai (vi­déki) lapok is s a 40-es évek ele­jén megjelennek egyúttal az első komoly szépirodalmi újságok: a „Honderű", »Pesti Divatlap« és »Életképek.* A 48 iki sajtótörvény hatása alatt az eddig még mindig idő­szaki sajtó felszabadul. A tekinté­lyesebb lapok: »Pesti Hírlap«, »Bu­­dapesti Híradó«, »Jelenkor«, stb. napilapokká alakulnak át s a vi­déki heti­lapok is felszaporodnak. »Alföldi Hírlap« (Debrecen), »El­lenőr« (Kolozsvár), »Szegedi Hír­lap« stb. Megjelenik az első élclap a »Charivari« is. A harc kitörése megbénít mindent, a lapok újra rendetlenül jelennek meg, a szép­­irodalmi lapok megszűnnek. Az­ absolutizmus azután meg­fojtja a sajtót is s a hivatalos Ma- 1914. évi február hó 15-én a Schalkház-szálló dísztermében RIEDMANN IGNÁC világhírű zongoraművész hangversenye. Jegyek már előjegyezhetők VITÉZ A. könyvkereskedésében.

Next