Abauj-Kassai Közlöny, 1914. március (43. évfolyam, 49-73. szám)
1914-03-01 / 49. szám
ILIII. iTfolyam. «SQ.fce»tSa<ígn.&iad&bluatat Harang u. 9 telefon 150 SíS^DHTÓSI Dia äasgdlUpodia = sxaBlnt. = .SB««JEUEMSK B. • áraké; POLITIKAI 1AFILAP. Felelős szerkesztő; Ü.E<T GYULA kiadótulajdonos: VITÉZ A. utóda 1914. — 49. síim E&asa, Vasárnap, Március 1. Előfizetés feltételek fásévn Égész évre K 14_ Félévre K 7.— Negyedévre K C5S. Egy hóra K 1 5. Vidákon Egész évre K 20. — Félévre K 10.— Negyedévre K — Egy hóra K — Egyed számára 4 Elice Két nap a főrendiházban. Minő megváltozott állapotok! Kiáltja fel az ország közvéleménye annak a csodájára, hogy a méltóságos főrendiház, amely rendes körülmények között a képviselőházból átküldött főbenjáró törvényjavaslatokkal is egy félórás ülésben szokott végezni, most két napig tartó ülésben is csak nagy nehezen tudott végezni, pedig szokatlanul esti 8 óráig idézgették a szellemeket s a kormányt Károlyi és Hadik olyan ostrom-interpellációnak tették ki, aminőre a főrendiház összes múltjában a legöregebb főrendek sem emlékeznek. Az interpelláció köpenyébe burkolt ostrom vehemens, sőt főrendiházi értelemben kíméletlen is volt, bár a végeredmény a kormány győzelmével végződött, mert a névszerinti szavazások alkalmával a kormány válaszát a főrendek nagy többséggel vették tudomásul. Ez tény, tagadhatatlan factum, de hát ebben senki nem kételkedett eleve sem s a főrendi ellenzék bátor csoportja sem ringatta magát abban a reményben, hogy akciója fényes győzelemmel fog végződni, megelégedett a többség pyrrhusi győzelmével, amelyből az erkölcsi nimbus teljesen hiányzott, miután azt Hadiks Károlyt a saját csoportjuk részére foglalták le. És ez a csoport, amely mintegy negyven tagot számlál, a magyar nemzet történelmi nevezetességű családok tagjait, a főpapok közül a székesfehérvári nagynevű egyházfejedelmet, a király vejének rokonát, a sárospataki herceget stb. foglalja magában s így ha számukkal nem is numerálhattak a szavazásnál, de erkölcsi súlyúkkal igenis ponderáltak s ha egyebet nem is értek el bátor fellépésükkel, annyit még az ellenségük sem tagadhat le, hogy a főrendiház avult konzervatizmusába eleven vérlüktetést vittek be azzal a szokatlan, de jogos kritikai hanggal, mellyel bár felesége rangja révén nem illette meg őt is feltétlenül ez a méltóság. De tűrte, hogy ellenük ‘szólítsák, nem tiltakozott ellene, magában meg volt győződve, hogy rendjén van igy. — Minden cigány született herceg, — szokta mondani az asszonyának, s ebben talán neki volt igaza. Az asszony szőke volt, liliomarcú és törékeny, aki bámulta és rajongott érte, akit a világ egyik legnagyobb művészének is tartott. Elment miatta száműzetésbe, tűrte, hogy megtagadja régi társasága, hogy barátnői a megvetés és az irigység hangján beszéljenek róla. Sőt hatás nélkül maradt az a levél is, melyet pedig hatalmas ur, egy uralkodó fejedelem küldött, akihez az asszonyt igen távoli rokoni kötelékek is fűzték. a nemzet közszabadságát sértő javaslatokat bírálták s ezzel a kivénhedt főrendiház ellenőrző hivatását némileg helyrebillentették legalább rövid momentumokra, bár ezzel még nem emelkedett a törvényhozás másik háza annak a feladatnak a magaslatára, amely tulajdonképpen hivatása volna. A főrendek üléstermében bizonnyal szokatlanul hangzott a Károlyi Gyula gróf interpellációja keretében a román paktum olyan kritizálása, hogy ez a politika Magyarország szétdarabolásához vezet, mert a román kultúra hivatalos támogatása a románok nemzeti aspirációit neveli nagyra, tehát éppen a nemzetiségek céljait szolgálja. Hasonló volt ehhez, a Hadik gróf interpellációjában a kérdések egész sora, melyekkel tisztázni kívánta a palotaőrség bécsi szereplésének jogtalanságát. Nem hangzott el nyomtalanul Prónay filippikája sem, mellyel lesajtott az alkotmányosságot gúzsbakötő pártabszolutizmusra. És bizonnyal sokáig fog a közvélemény füleibe csengeni — Az istenek parancsa erősebb, mint a fejedelmek parancsa, — mondá lelkesülten. Szóval erős képzeletű volt és túlságosan romantikára hajló, a zárdából került ki az életbe, az első ura túlságosan cinikus volt, talán már vén is, bár a társaságokban mindig, mint a század legnagyobb gavallérját emlegették. A nőknek azonban, úgy látszik, más volt a véleményük róla, mint a férfiaké. S egy nevezetes hangverseny után, Hágában egy nyári mulatságon az asszony el volt veszve. Beleszédült a cigányba, s azután híven kisérte ujjain, mint a szitakötő, az áradat által felkapott borostyánlevelet. A hazai és külföldi lapok hasábos tudósításokban emlékeztek meg annak idején, eme az az elitélő kritika az esküdtszéki javaslatról, melyet a Kuria, mint a legfőbb bíróság elnöke, Günther Antal úgy fejezett ki, hogy aggodalommal kell néznie ezt a törvényjavaslatot, olyan országban, ahol az őszinteség még az élelmiszerek árusításánál is hiányzik ! Hasonló kritikában részesült a napirend többi tárgya is, a főrendiházi ellenzék mindegyik javaslatra kifejtette véleményét s ha nagyobb célt nem is ért el a főrendiházban kifejtett szózatban akciójával, de azt az érdemét el nem lehet vitatni, hogy kérlelhetlen bírálataival rávilágított a pártabszolutizmus káros munkájára s a hevenyészve készített javaslatok sérelmes voltára. fi cigány. Az Abauj-Kassai Közlöny eredeti tárcája. írta: Szekula Jenő. A cigány a telet Egyptomban töltötte, nyáron pedig egy norvég tengeri fürdő bós és halszagú hullámai között hűsítette csokoládészínű és erősen napbarnított bőrét. Közben Páriának is vendége lett néhány hétre, majd a Riviérára is elrándult, később átutazott Amerikába is, mégpedig a saját jachtján és asszonyának a fenséges hercegnőnek a társaságában. A cigány egész közönséges cigány volt, bár a hit és gazdagság arany himporával hintette tele az útját az élet. A külföldi szállodákban előkelő megjelenése révén, méltán hercegnek is nézhették. — A korona és a kormány. Wesselényi ma úgy nyilatkozott, hogy fenntartja azt a kijelentését, hogy a kormány tévesen informálja és félrevezeti a koronát. Kizártnak tartja, hogy a király helyesen volna tájékoztatva a mostani helyzetről, kétségtelenül jobb sorsra érdemes nőnek fenséges ballépéséről. A botrány természetesen csak még növekedett, mikor hírül ment, hogy a hercegnő törvényesen egybekelt a cigánnyal. — Hogy a szeretője lett, az még hagyján, — mondták egykori barátnői. De csak elvetemedett teremtés lehet a törvényes hitves © egy edüllött muzsikusnak. És szidták a cigányt, tz-vel ejtve ki és franciásan tzigánnak, természetesen. De ez nem sokat törődött a feléje zúduló botrányáradattal. Élt mint egy született fejedelem, mintha liliomos bölcsőben ringatták volna már gyermekkorában is, s nem pedig egy déli* bábos kisváros határában szülte volna a szalmán, egy elfelejtett cigányasszony. Most már hangver-