ACTA UNIVERSITATIS SZEGEDIENSIS • ACTA HISTORIAE LITTERARUM HUNGARICARUM TOMUS VII. SZEGED 1967

Nacsády József: Jókai és a népiesség az 1850-es években

haladás s végre az eredeti gondolatmenet oly igéző hatalmat gyakorolnak az olvasóra, mint a nép kedves regéi. Vannak a magyar köznépnél kitűnő mesemondó tehetségek, kik a heted-hét országon túl lefolyó tündérregéket, vagy a hihetetlenségig csodálatos óriáskalandokat előadási modorukkal a legműveltebbre nézve is érdekessé tudják tenni... Jókai előadási módja egészen eredeti, sajátságos, melyet nehezen lehet utánozni. És mégis úgy tetszik, hogy valamint a nyelvben az élet s kivált a nép volt a főmestere, úgy az elbeszélésben a népmesék modora ragadt meg lelkében, hogy ő ép(!) oly ösztönszerűséggel sajátította el azok szellemét, mint Petőfi a népdalokét. . . Nemcsak az elbeszélés maga, hanem a képzelet egész munkálkodása a népmesék szellemében megy végbe nála. . ." stb.21 Ebben az értelemben egészen világos, hogy az 1850-es évek első felében az európai romantika egyetemes hatása után és azon belül a népiesség a legel­határozóbb elem, amely Jókai sajátos írói arculatának kialakulását befolyásolja, még ha tárgyi­lag nem kötődik is kizárólag a parasztélethez és a Népvilág cikluson érzünk is bizonyos szerkesztetlenséget, alkalmi elsietettséget. A népről írni Jókai számára végeredményben a ,,nemzeti sorskérdések" megoldásához való írói hozzájárulást jelentette. Kitágult nép­ fogalmában a súlypontot, a sajátosan magyar alapszínt akkor elsősorban a romantikusan idealizált paraszti jelentette, illetve ennek bocs­koros nemesben, tempós mezővárosi ,,pógár"-ban, parlagi de hazafias, patriarkális földbirtokosban jelentkező változatai. Ezzel a háttérrel alakult ki az az írói módszer, amely a már említett irányregényeket létrehozta. Ezek azután művészi szintjükkel és irodalomtörténeti jelentőségükkel el is homályosítják a két — történelmi és társadal­mi — novellatípust Jókai ez időbeli munkásságában. Jókai nemcsak mint író, hanem mint szerkesztő is a korábbinál szorosabb és intenzívebb kapcsolatba került a népies törekvésekkel. A Pákh-Jókai-Gyulai hár­massal induló „néplap"-ban, a Vasárnapi Újságban hamarosan az ő felfogása érvényesült (Pákh betegsége és Gyulai visszavonulása miatt). A hetilap szépirodalmi anyaga viszonylag csekély,s ezen belül viszont — az 1850-es években különösen — a népies művek (elsősorban költemények) dominálnak.26 Jókai elgondolása alapján lesz a Vasárnapi Újságnak „állandó rovata" a Nép- és tájrajzok vagy egyéb, hasonló címen az egyes magyarországi tájak jellegzetességeinek ismertetése.27 Részt vett Jókai a soha eddig nem látott méretű népkönyv és naptárkiadások­ban. Ezek számára versben is számos népies művet írt.és Nagy sikere volt saját szer- 24 Szépirodalmi Figyelő 1861. máj. 6. 25 Programja szerint is népszerű ismeretterjesztő, tájékoztató, aktuális politikai cikkeket közöl elsősorban. 20 Néhány példa: 1854-ben Petőfi (A Tisza márc. 26.), Tompa (Tavasszal ápr. 2.), Tóth Kálmán (Márton kaszás ápr. 9., Hegyi élet júl.9.), Vajda János (Balassa Menyhért ápr. 23., László vitéz aug. 6.), Arany János (részlet a Toldi estéjéből jún. 4., A bajusz nov. 19. átvétel a Protestáns Naptárból), Szász Károly (Karácsony dec. 24.) költeményeit és számos kisebb prózai írást közöl. — 1855-ben Tompa (András polgár ápr. 8.), Tóth Kálmán (Kende vitéz máj. 6.), Szász Károly (Basa Tamás jun. 17.), Vecsey Sándor (Irene aug. 12.), Erdélyi János (Álom és való nov. 25.), Arany János: A vén gulyás (dec. 23.), Thali Kálmán Juranich dec. 31.) népies költeményei folytatják a sort, 1857-ben Arany népdalai (Sírva jön a magyar nóta, Elesett a Rigó lovam), Thali Kálmán népregéje Ördög útja , Szász Károly népnevelő célzatú elbeszélő költeménye Vas Dani , Lévay József Csudafelhő , Sárosi Gyula A jó szolga , Petőfi István Csikós élet , Berecz Károly A falu bolondja) stb. versei. 27 Az 1857-es évfolyamban pl. palóc, hevesi magyar, garamvölgyi szlovák népviseletről, göcseji, gortvavölgyi (gömöri) tájnyelvről (párbeszédbe szedve) stb. találunk cikkeket és (a visele­tekről) képeket. 1858-ban ezt folytatják a Mátraalji képek, Az alföldi pákászat, a Székely lakodalmi népszokások stb. cikkek. 28 A detonátai óriások, A király jobbkeze, A bán futárja, Mátyás király és a szegény varga, Mátyás diák és Bente úr, Puskás Kalári (Később népszínművet próbált írni belőle) stb. L.: Költe­mények 1—2. k. Nemzeti Kiadás 98—99.)

Next