ACTA UNIVERSITATIS SZEGEDIENSIS DE ATTILA JÓZSEF NOMINATAE • ACTA HISTORIAE LITTERARUM HUNGARICARUM TOMUS XXI. SZEGED 1985
Lukácsy Sándor: Petőfi szabadságfogalma
a felhevülésig imádója, védelmezője, ki Macedóniai Sándor s a Rómaiak hatalmának hullámtörő szikla volt." Az Alföld és a beduin mellett maga Vajda Péter is része annak a lírai eszköztárnak, mellyel Petőfi kifejezi szabadságrajongását: a költőtársban ,,a függetlenség bajnok férfiá"-t siratja el, „Ki e hajlongó, görnyedő időkben Meg nem tanúló térdet hajtani, Ki sokkal inkább hajtá le fejét a Szabad szegénység kőszikláira, Semmint a függés bársony pamlagára." (Vajda Péter halálára)2 Az egyéni függetlenség áldozatos vállalását, melyre Vajda Péter életében látott példát, Petőfi magára nézve is kötelező és vonzó magatartásnak vallotta, s verseiben többször is az egyéni lázadás motívumával kapcsolta össze (Első esküm, A apostol, IX. rész), vagy általános érvényű, legfőbb erkölcsi kötelességként magasztalta (Ha férfi vagy, légy férfi. . ., A farkasok dala), s az értékek rangsorában a szabadságot a szerelem elé helyezte. (Szabadság, szerelem!) Az egyéni függetlenség eszményének Petőfi egy helyi társadalmi tartalmat ad: Az erdei lakban a kis kunyhó lakói, akiknek sikerült a feudalizmus nyűgét rejtekezve elkerülniük, „a szabadság tiszta levegőjé"-t élvezik, mert „Nincsen itten rabság, nincsen itten úrkény, Mely parancsolatját mennydörögve adja". A függetlenségnek azonban ára van: be kell érni azzal, amit a legprimitívebb naturális gazdálkodás nyújthat (kecske és vadméhek szolgáltatják, a mi a kunyhó kicsiny asztalára kellett"); ez az eszmény a XIX. század derekán már csak nosztalgikus, marginális lehetett. Ennek ellenére Az erdei lak hangulata, a kevéssel megelégedő, másra nem szoruló, független termelő-fogyasztó közösség vonzó képe többször megjelenik Petőfinél (Bolond Istók, A téli esték, A nagyapa című elbeszélés), de mindannyiszor differenciáltabb, reálisabb társadalmi szerkezetben, mint Az erdei lak társadalmon kívüli világa: mind a három említett műben a gazdának cselédje, bérese, szolgálója van (akiket csak a patriarchális viszony óv meg a konfliktusoktól), s egyik műben sem állítja Petőfi, hogy a gazda a feudális rendszertől független gazdálkodó volna (sőt A nagyapa öreg elbeszélője az urasággal való ifjúkori konfliktusairól számol be). Az epika és az életkép objektív műfajában Petőfi nem valósíthatta meg az egyéni függetlenség eszményét ellenmondások nélkül; ez az eszmény csak mint erkölcsi követelményt megszólaltató, egyes szám első személyes lírai téma érvényesülhetett, legjellemzőbb módon éppen akkor, amikor a költő az egész emberi nemmel oppozícióban jelenti ki: „Én nem függök . . ." (A világ és én) Petőfi szabadságeszméjének első polifon megszólalása A csárda romjaiban hangzik fel (1845-ben). Itt szeretnék élni a puszták közepén, Mint Arábiában a szabad beduin. Puszta, puszta, te vagy a szabadság képe, És, szabadság, te vagy lelkem istensége! Szabadság, istenem, még csak azért élek, Csak azért, hogy egykor érted haljak én meg . . . 1. [Vajda Péter]: A rab. Hasznos Mulatságok, 1833. febr. 16. 108. L. még: „. . .a beduin-arab mindenét elhagyja rabolni, de szabadságát csak életével és öntudatával veszti el. . ." (Vajda Péter: A néptömeg polgári élete. Athenaeum, 1840. febr. 6. 161-162.) 2. Az idézett versrészlet szabad parafrázisa Vajda Péter következő passzusának: ,,. . .hajthatatlan leszek mint a tengerek szirtje, melly törni igen, de simulni nem tud, vagy a hegyek tölgye, melly a szélvésznek erőszakkal felel, és tételét föláldozhatja, de hajlongani, mint a nád, soha nem fog." (Dalhon. Pesten, 1839- I. 115.) A szélvész sújtotta fa és a szirt képeit az Egy gondolat bánt engemet soraiban, a hajlani képtelen tölgyet a Ha férfi vagy, légy férfi c. versben látjuk viszont. 3. ,,. . .függeni senkitől nem akartam, nem akarok" (Utiegyezetek). ,,a zsebem jó formán üres, de mégsem ollyan üres, hogy bármi nemű hivatalt fölvállaljak. . ." (Napló, 1848. ápr. 29.)