Aetas, 1988 (4. évfolyam)

1. szám - TANULMÁNYOK - Hornyák Csaba: A kárpátaljai akció (1938)

azon köre számára, akik bizonyos mozgásszabadságot kerestek az erősödő német befolyás ellensúlyozására. Kárpátalja megszerzése 1938-ban talán valóban nagyobb, szabadabb mozgásteret biztosított volna a magyar külpolitika számára, és megelőzte volna azt a lehetőséget, hogy a kisantant után Németország zárja gyűrűbe az országot. A kormány revíziós igényeit lehetőleg békés úton akarta megvalósítani, el akarta kerülni, hogy az ország részt vegyen egy esetleges európai konfliktusban. A „fegyveres semlegesség"­ koncepciójából adódott, hogy az új magyar miniszterelnök, Imrédy Béla a májusi csehszlovák válság időszakában mérsékelt, óvatos politikát folytatott. A magyar politikusok a közös határ kérdésében 1938 nyarán átengedték a kezdeményezést Lengyelországnak. A lengyel diplomácia tett is lépéseket Románia 10 és Németország irányában a közös lengyel-magyar határ elfogadásának ügyében, de fáradozásaik nem jártak a várt eredménnyel. Németországban a lengyel követ annyit azért el tudott érni Göringnél, hogy az kijelentette: „megérti a lengyel-magyar határ szükségességét".11 A magyar diplomácia erőfeszítéseinek középpontjában a Jugoszláviával való megbékélés elérése került. A jugoszláv kormány hajlott is a megegyezésre Magyarországgal. Ez azonban arra sarkallta a kisantant másik két államát, hogy bekapcsolódjanak a tárgyalásokba, nehogy Jugoszlávia egyedül állapodjon meg Magyarországgal. A magyar kormány feladta korábbi álláspontját, hajlandó volt a kisantanttal mint egységes tömbbel tárgyalni. Közben viszont állandóan arra törekedett, hogy Csehszlovákiát kiszorítsa a megállapodásokból. A nehézkesen, vontatottan haladó tárgyalások végül elvezettek a bledi egyezményhez.12 Magyarország inkább átmeneti taktikai okokból vállalta az elképzeltnél és reméltnél mindenképpen kedvezőtlenebb szerződés aláírását. A diplomáciai gesztus részben Londonnak és Párizsnak is szólt, amit főképp a brit kormány méltányolt is.13 A bledi egyezmény aláírásának napjaiban, 1938 augusztus végén került sor Horthy Miklós kormányzó németországi látogatására. A találkozó feszült hangulatban zajlott, mert a németek felháborodással fogadták a bledi egyezmény hírét. A német vezetés jól látta, hogy a bledi egyezménnyel a magyar kormány némiképp nyitott a nyugati hatalmak felé. Ezért a bledi egyezmény hosszabb időre beárnyékolta a magyar-német viszonyt. Hitler bizalmatlanságát nem oszlatta el a magyar politikusok számos kérdésben felajánlkozó magatartása sem a tárgyalásokon. Imrédy és Kánya mindazonáltal nem akartak kezdeményezően fellépni a Csehszlovákia elleni háborúban. Hivatkoztak a magyar honvédség felkészületlenségére és a jugoszláv semlegesség hiányára. A kormánynak jó oka volt arra, hogy ne tegyen eleget a németek katonai beavatkozást sürgető kérésének. Mielőtt a magyar küldöttség Németországba utazott, Horthy tájékoztatást kért a vezérkari főnöktől a honvédség állapotáról. A jelentés igen lesújtó volt. A vezérkar főnöke kijelentette, hogy a magyar honvédség harckészültsége igen alacsony fokon áll, önálló támadó, vagy védelmi háború viselésére alkalmatlan.14 Hitlert azonban nem lehetett egykönnyen meggyőzni, kijelentette, hogy „aki részt akar venni a lakomán, annak a főzésből sem szabad magát kivonni".15 A magyar politikusok a revízióra kínálkozó alkalmat természetesen azért semmiképp nem akarták elmulasztani, így végül beleegyeztek abba, hogy október 1-je után, ha a német csapatok megtámadják Csehszlovákiát, akkor pár nap múlva a honvédség­ is bekapcsolódik az akcióba. Horthyék Kielben megígérték a honvédség harcba vetését, de ezt a lehetőséget azért mindenképpen el akarták kerülni. Annak érdekében, hogy mégis legyen egy olyan erő, melyet német követelésre a kormány különösebb felelőssége nélkül be tudjanak vetni, Horthy a vezérkarral egyetértésben - hazaérkezése után - úgy intézkedett, hogy az ország jelentősebb városaiban szervezzenek un. „lövész egyesületeket", melyeket „különleges célok érdekében fel lehessen használni".16

Next