Aetas, 1988 (4. évfolyam)
1. szám - TANULMÁNYOK - Hornyák Csaba: A kárpátaljai akció (1938)
II. (A szabadcsapatok megszervezése és az akciók előkészítése) Amikor a lövészalakulatok felállítását augusztus végén megkezdték, nem kellett teljesen elölről kezdeni a szervezést. Már a harmincas évek elején készültek ugyanis olyan tervek, melyek portyázó századok létrehozását tűzték ki célul. Ezeknek a századoknak az lett volna a feladata, hogy a mozgósítás után pár órával rohanják meg az ellenséges határsávot, és kedvező terepszakaszt foglaljanak el a 3-4 nappal később felvonuló honvédség részére. 1935-36-ban gyakorlatokat is tartottak, annak kipróbálására, hogyan tudnak a portyázó századok egy erődövet áttörni.1z 1937-ben egy titkos egységet szerveztek Testnevelési Szaktanfolyam fedőnéven. Ez az alakulat a hiányzó magyar bombázó légierőt volt hivatva pótolni. Az ejtőernyős csoportot az ellenséges vonalak mögötti vasúti gócok megrohanására és elpusztítására, híd-és alagút robbantások végrehajtására képezték ki.18 Amikor a kormányzat megkezdte a lövészegyesületek szervezését, a vezérkar úgy intézkedett, hogy ezek a vezérkari főnökség 5. osztályának a vezetése alá kerülnek. Ez az osztály már rendelkezett a csehszlovákiai magyarlakta területeken olyan elszórtan elhelyezkedő szervezetekkel, melyek segíthették a lövészcsoportok tevékenységét. Az egységek parancsnoka Homlok Sándor vezérkari ezredes, a VKF.5. osztályának vezetője lett, a vezérkari főnöke pedig Stephan Valér vk. százados, aki a spanyol polgárháború alatt, mint megfigyelő, Franco csapatainál tanulmányozta a kiserődök leküzdésének módszereit.19 A szeptember eleji elképzelések szerint, ezeket a csoportokat spanyol mintára fogják overál ruhával , és sapkával ellátni, és a spanyol polgárháború tapasztalatainak figyelembevételével kerülnek majd bevetésre. Feladatuk az lesz, hogy a csehszlovák erődvonalon átszivárogva az erődöket hátba támadják és harcképtelenné tegyék, tekintettel arra, hogy a honvédség az erődök leküzdésére megfelelő tüzérséggel nem rendelkezett. Az erődök elfoglalása után fog megindulni a honvédség általános támadása.20 A vezérkar ismét - mint a Testnevelési Szaktanfolyam szervezésénél - a lövészcsoportok alkalmazásával a honvédség hiányos fegyverzetét igyekezett ellensúlyozni. A lövészcsoportok szervezése azonban elsősorban nem katonai, hanem politikai döntés eredménye volt, így a külpolitikai helyzet változásával folyamatosan módosult a lövészegyesületek gyakorlati felhasználásának terve is. A kormány a lövészcsapatoknak azt a feladatot szánta, hogy alkalmazásuk a csehszlovákiai magyarlakta területeken spontán nemzeti felkelés látszatát keltse, mert ez egy várható nemzetközi tárgyaláson alapos ütőkártya lehetne a magyar követelések támogatására. A külpolitikai helyzeten kívül belpolitikai szempontokat is figyelembe kellett vennie a kormánynak a lövészegyesületek szervezésénél. Az Anschlusst követően különböző szélsőjobboldali, nyilas szervezetek - kezdetben a hivatalos szervek tudta nélkül -elítélve a kormány passzív, óvatos politikáját a májusi csehszlovák válság idején lövészcsapatok szervezésébe kezdtek.21 A fegyveres kiképzés lehetősége végett és a feltűnés elkerülése miatt a beszervezetteket különböző jobboldali lövész egyletekbe (Polgári Lövész Egyesület, Csörgey Lövész Egyesület, Turáni Vadászok, Szittya Lövészek) irányították. Augusztus közepére már jelentős szélsőjobboldali, nyilas csoportok kaptak fegyveres kiképzést a különböző lövészegyletekben. A kormány azonban már nem tűrhette tovább, hogy tőle független fegyveres alakulatok szerveződjenek, így a „félhivatalos" lövészegyesületek létrehozásával is ki akarta fogni a szelet a szélsőjobboldal vitorláiból, és egyúttal a honvédség ellenőrzése alá helyezte a már létrejött csoportokat. Emellett igyekeztek folyamatosan kiszorítani a szélsőséges elemeket a szerveződő lövészcsoportokból. A lövészcsoportok parancsnoki karát a területileg illetékes vegyesdandár parancsnokságok jelölték ki a hivatásos állományból.