Aetas, 1990 (5. évfolyam)

1-2. szám - MÚLTIDÉZŐ - „…Tartózkodása államérdekből nem kívánatos” (Beszélgetés Szabó Károllyal, a pozsonyi magyar meghatalmazott volt helyettesével a csehszlovák–magyar lakosságcseréről) készítette Molnár Imre

németek és magyarok egészségügyi ellátásáról", a szlovák vöröskeresztnek a követ­kező beszámolót küldte: „Működésem nem talált megértésre a Nemzetbiztonsági Szolgálat illetékes döntő tényezőinél, mi ott az ő mulasztásaikat fok­oztuk, mivel az ő hibájuk volt, hogy Ligetfalun a deportáltak a legszükségesebbekkel sem voltak ellátva. Hiányosan voltak öltözve, gyengén élelmezve, ami megmutatkozott a kis­gyermekeknél: közülük sokan éhhalálra vannak ítélve." A levelet így fejezi be: „Mű­ködésem befejeztével kívánok összes munkatársamnak sok sikert és Isten áldását további munkájukra. A Vöröskereszt gondolatának pedig kívánom, hogy mielőbb győzedelmeskedjen az emberi gonoszság felett, amely a fasizmus és a háború szörnyű örökségeként maradt reánk." A magyarok deportálásával kapcsolatban szeretnék megemlékezni Janics Kál­mánról, aki ismert könyvében (Hontalanság évei) tulajdonképpen bizonyos mérték­ben meghazudtolta azt a magatartást, amit a magyarság tömege az önálló Szlovák Államban képviselt, amelynek — azt lehet mondani — örök, maradandó emléket állított Fábry Zoltán A vádlott megszólal­óan. Janics Kálmán így nyilatkozott: „ A Pozsony-környéki gyújtótáborok annyiban tekinthetők törvényeseknek, hogy rész­ben a háborús bűnökkel gyanúsítottakat tartották fogva, részben pedig a kitoloncolás elvének törvényessége értelmében jártak el." Persze jogilag értelmezhetetlen mondat az, hogy a kitoloncolás elvének érvényessége értelmében jártak el. Itt Janics abban téved, hogy kitoloncolni törvényesen csak azokat lehet, akik magatartásukkal ehhez hozzájárultak, és nem odavaló illetőségűek.­­ lát egy pozsonyi illetőségű embert le lehet csukni, börtönbe lehet zárni, de kitoloncolni... Lehet internálni, de kitoloncolni nem. De tévedett Janics Kálmán abban is, hogy a végzésben nem a kitoloncolási rendeletre hivatkoztak, hanem a honvédelmi törvényre, amelyet 1936-ban hoztak, és a Szlovák Államban 1939-ben erősítettek meg, egészítettek ki. Ez a honvédelmi törvény mindenütt előírja, hogy ha a hadművelet érdeke megkívánja, akkor a meg­bízhatatlan elemeket erről a területről el kell távolítani. Ennek a honvédelmi törvény­nek az értelmében lakoltatták ki, deportálták a pozsonyi magyarokat. De törvényesség itt sem állhatott fönn. Egyrészt a magyarság tömege a Szlovák Államban végig demokratikus, antifasiszta magatartást tanúsított, tehát megbízhatatlannak egyáltalában nem volt mondható, másodszor: már akkor Berlinben voltak a szovjet csapatok, amikor a pozsonyi magyarság deportálása megkezdődött. M. I.: Károly bácsi kéziratban lévő tanulmányában Pozsony-környéki gyújtó­táborokról is szó volt. SZ. K.: Nemcsak Pozsony-Ligetfalun volt tábor, hanem Patrongyárban és Bazinban is. A Patrongyárban úgy kétszázan lehettek, kizárólag férfiak. Oda családo­kat nem deportáltak. Ezeket Ligetfalura vitték. Meg kell említenem még a pozsonyi deportálással kapcsolatban egy személyes emléket is: birtokomban van édesapám deportálási végzése Ligetfalura. Az indok az — és minden végzésnek az indoka az volt, hogy magyarul: „Nem kétséges, hogy ön magyar nemzetiségű, tehát Pozsonyban való tartózkodása államérdekből nem kívá­natos." Ez volt a formula. Lehet látni, hogy ez egy stencilezett papír. Rajta van az, hogy csak 1918 előtti házakat lehet elfoglalni, és azt nem lehet elhagyni. Édesapámnak kivételesen szerencséje volt. a szabó lévén április hónapban természetesen nagyon sok szovjet katonának dolgozott. Szabóra mindig szükség van. S amikor a szovjet katonák májusban keresték édesapámat, és megtudták azt, hogy mit csináltak vele, rögtön utána mentek Ligetfalura és visszahozták. De csak őt. De kanyarodjunk vissza a magyarok üldözésének történetéhez. Egymás után jelentek meg a rendeletek, amelyek a magyarságot megfosztották jogaiktól. Fontos rendelet volt az 1945. május 19-én megjelent 5. számú elnöki dekrétum, azt követően az 50. SZNT rendelet, amely minden magyar vagyonra nemzeti gondnokot rendelt ki. Érdekes megemlíteni: ami a törvényhozást és a végrehajtó hatalmat illeti, kettősség állt fenn ebben az időben a Csehszlovák Köztársaságban. Szlovák területen volt a

Next